Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nőtüntetés, 1956. PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2014. december 04. csütörtök, 15:27

Emlékezzünk, és ne felejtsünk! – 58 éve volt a Nőtüntetés

A történelmet a győztesek a saját érdekeiknek megfelelően írják. Van, hogy meghamisítják, van, hogy igyekeznek kitörölni a bátrakat, a hősöket az emlékezetünkből. Ezért szükséges újra meg újra emlékeznünk, hogy ne felejtsünk! Az utánunk jövő nemzedékek pedig tudjanak róla.

nőtüntetés 1956.dec.04.

A szabadságukért küzdő magyar emberek emlékezni akartak, és nem felejteni. 1956. december 4-re Nőtüntetést szerveztek a Hősök terére. Anyák, feleségek kezükben virággal,  karjukon gyerekkel vonultak, hogy a virágokat elhelyezzék az ismeretlen katona sírjára, és kitűzzék a forradalom nemzetiszínű lyukas zászlaját A néma tüntetést a szovjet karhatalom oszlatta fel. A Szabadság téren az USA Nagykövetségnél újabb tüntetésre került sor, amelynek szintén a karhatalom beavatkozása vetett véget.

A Munkástanácsok részéről a nőtüntetés ötlete is hasonló meggondolásból született november 4-e hó fordulójára, december 4-re, mint a november 23-i néma tüntetés, mely október 23-ára emlékeztetett.

„Az Oktogonról a Hősök terére vonultak egy szál virággal, amit nők, anyák, terhes asszonyok, öregasszonyok vittek az elesett hősök emlékére. De ennyire irtózatos középkorban nem tudtunk gondolkodni, hogy képesek beléjük lőni.” - mondta Obersovszky Gyula a vele készült interjúban.

„December negyedikén én a nőtüntetésen már ott voltam. Ez a Hősök terén kezdődött, és onnan az Amerikai Követségre mentünk a város különböző pontjainak érintésével. Astoria, Rákóczi út. A Körúton mentünk végig fekete zászlókkal, koszorúkkal. Én negyedikén bent voltam a küldöttséggel az Amerikai Követségen. Átadtunk egy petíciót, hogy szeretnénk, ha ENSZ delegáció jönne Magyarországra. Engedjék őket leszállni. Ők ugyanis itt voltak, de a légtérből visszafordították az ENSZ repülőgépet. Jöjjenek be, és nézzék meg, hány halott van a városban a tereken eltemetve, és hogy néz ki Budapest. Talán még rosszabbul néztünk ki 56-ban, mint 45-ben. Nem sok differencia volt a város elpusztításában. Amikor kijöttünk a követségről, felálltam egy padra, és kihirdettem, hogy átvették az üzenetünket, és intézkedni fognak, és továbbítják az ENSZ-nek a kérésünket.”(Részlet Sebestyén Máriával készült interjúból)**

Másnap dél körül több száz asszony vonult a Március 15-e térre, hogy virágokat helyezzenek el a Petőfi szobornál. A szovjet páncélosok és gyalogság megakadályozta, hogy a térre érjenek. Délután újabb tüntetés volt a Szabadság téren 2-3 ezer ember részvételével K. Menon is a térre ment. Láthatta, amint a karhatalom szétoszlatta őket, és 39 tüntetőt letartóztatnak.

„…Háromnegyed tizenkettőkor, amikorra odaértem a Petőfi szoborhoz, már körbe volt véve páncélautókkal, páncélosokkal a tér. Az utcákból özönlöttek az asszonyok. Végül sikerült a Vörösmarty téren összejönnünk. Még egyszer ki akartunk menni a Hősök terére, de már a Szovjet Követségnél lezárták az Andrássy utat.

Ott volt az a szép kis jelenet, hogy az orosz katonák felemelték a védtelen asszonyokat, ketten egy asszonyt, és a földhöz vagdosták őket. Egyszerűen kettesével az oroszok katonák elkaptak egy-egy asszonyt és a földhöz csapták. Mivel többükkel ez történt, mondtuk gyorsan forduljunk el, mert ezt tovább nem bírjuk. A Szovjet Követség előtt ugye rengeteg tank volt. Megfordultunk, és mentünk újra az Amerikai Követség elé.

A követségnél jött valaki és mondta, hogy kint a Margitszigeti Nagyszállóban van a Indiai Követségről valaki, pontosabban K.Sz. Menon (India moszkvai nagykövete). Volt ott volt egy motoros. Fölpattantam a motorra, rohantunk ki a Nagyszállóba. Mondtam, hogy az Indiai Követségről lévő férfival szeretnék beszélni. Jött egy tolmács, és beszéltem vele. Mondtam, hogy nagyon szépen megkérem, hogy jöjjön el, és nézze meg, hogy mi van az Amerikai Követség előtt, és tegyen jelentést a Krisna Menonnak.  Ott, ahol már a TV van és a Zoltán utcánál végig ott voltak félkör alakban a szovjet tankok és a páncélautók. Készenlétben voltak, és megindultak a tömeg felé. Én a diplomáciai gépkocsival jöttem vissza. Elmondtam, ki ül a gépkocsiban, és hogy értesíteni fogja az ENSZ főtitkárt, hogy mi van Pesten. Ekkor már elindultak a páncélosok az asszonyok felé. Én a kocsi lépcsőjén állva üvöltöttem, hogy mindenki meneküljön! …”( Részlet Sebestyén Máriával készült interjúból)**

„A Nőtüntetést követően az Amerikai Követség előtt nagy tömeg gyűlt össze a téren. Segítséget követeltünk. De orosz tankok jöttek déli irányból és egyszerűen mintha agyon akarták volna taposni a tömeget. Többször utat adtunk nekik. Körbe mentek a téren. De a nép megint csak odament az Amerikai Követség elé. A tankok jöttek vissza. Több százan lefeküdtünk az úttestre, hogy ne tudjanak továbbmenni. Vagy ha mernek, tapossanak el. Az orosz tankok. eljöttek egészen szorosan mellénk. Már ugráltak fel, mert úgy nézett ki, hogy gátlástalanul végigmennek a földön fekvő embereken. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt.

Aznap tüntettünk az Angol Követég előtt is. Oda is utánunk jöttek az orosz tankok, de csak egy állt be szemben a követségi bejárattal. Az orosz tank annyira lengette az ágyúcsövét, hogy elsodorta az embereket. Rákapaszkodtunk, felugrottunk rá, mert máskülönben eltaposott volna.” (Részlet Bogár Gyulával készült interjúból)**

Ezt követően már nyíltan támadt a hatalom – provokációk és véres megtorlások követték egymást.

December 5-én kormányhatározattal elrendelték a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek megszüntetését. Este 200 értelmiségi és munkástanács-tagot tartóztattak le.

Megjelent az “Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben “címmel az első fehér könyv, mely a szovjet és magyar pártvezetők érdekeinek megfelelően meghamisítva, valótlanul tárja az olvasók elé a történéseket. Ezekben a fehér könyvekben több fotót grafikus beszúrásokkal meghamisítottak. Ezt a mai szemlélőnek könnyű észrevennie.

A kormány maga mellett tudva a szovjeteket és a karhatalmat, provokatív, erőszakos támadásokba lendült. December 6-án főváros több pontján, és 8-án Salgótarjánban, majd ezt követően vidéki városokban és településeken.

 

Orbán Éva

**A teljes interjúk az Igazságot ’56-nak 1-3. c. kötetben találhatóak.

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)