Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az életbölcsesség kézikönyve- III. PDF Nyomtatás E-mail
Folytatásos irodalom és bölcselet - Folytatásos irodalom és bölcselet

Baltasar Gracián

Az életbölcsesség kézikönyve

 

 

Fordította: Gáspár Endre

 

 

97

Mások becsülésének kivívása és megtartása: a hírnév kihasználása. Sokba kerül, mert kiválóságból ered, s ez olyan ritka, amilyen közönséges a középszerűség. Ha már kivívtad, könnyen megtarthatod. Sokra kötelez, még többet művel. Szinte királlyá tesz, ha oka és hatóköre fenségességénél fogva hódolatra késztet. Igazi értéke azonban csak a jól megalapozott hírnévnek van.

98

Akaratod legyen titkosírás. Az indulatok a lélek kapui. A leghasznosabb tudás a titkolódzás. Könnyen veszít az, aki nyílt kártyákkal játszik. Az óvatos tartózkodása vetélkedjék a számító ember figyelmével; a ravasz hiúzhoz társuljon a bujkáló tintahal. Ne ismerjék ízlésedet, nehogy felkészülhessenek rá, akár ellentmondás, akár hízelgés céljából.

99

Valóság és látszat. A dolgokat nem aszerint értékelik, amik, hanem aszerint, amiknek látszanak. Csak kevesen néznek mélyükre, legtöbben csupán a külszínt becsülik. Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.

100

Elfogulatlanság. Légy bölcs keresztény, filozófus világfi, de nem szabad annak látszanod, még kevésbé tettetned. A filozófia hitelét vesztette, noha a bölcsek főfoglalkozása. Az okosság tudománya nem áll jó hírben. Rómába Seneca vezette be; egy ideig becsülték az udvarnál, ma illetlenségnek számít. Holott az elfogulatlanság mindenkor az elme tápláléka, a jóravalók öröme.

101

Az emberek egyik fele kineveti a másikat, de valamennyi balga. Minden lehet jó vagy rossz, a szavazatokhoz képest. Amiért az egyik követ, a másik megkövez. Csak a kiállhatatlan bolond akar mindent a maga esze szerint elrendezni. A tökéletesség nem egy ember helyeslésétől függ. Ahány fej, annyi ízlés, de annyiféle is: nincs hiba, melyért ne lelkesednék valaki, és nem kell elcsüggedni, ha valami némelyeknek nem tetszik, majd akad más, aki becsüli. De a tetszés se tegyen elbizakodottá, mert mások le fognak hurrogni. Az igazi siker mértéke a jeles férfiak helyeslése, akiknek ezekben a kérdésekben szavazatuk van. Nem egy szavazatból élünk, nem is a divatból, nem is egy évszázadból.

102

Nagy szerencse a falatok megemésztésére való gyomor. Az okosság szervezetében nem legkisebb fontosságú szerv a bendő, mert nagy részekből tevődik össze a nagyság. Nem zavarja meg a jószerencse azt, aki még jobbat érdemel: ami egyiknél jóllakottság, a másiknál még éhség. Sokan az első nagyobb fogástól megcsömörlenek, mert természetük keveset bír, és sem a megszokás, sem születésük nem képesíti őket magasabb tisztségre. Az ilyenek modora megsavósodik, és a bitorolt rang gőze a fejükbe száll; a nagy méltóság veszélyt hoz rájuk; nem férnek a bőrükbe, mert az érvényesülés felpüffeszti őket. Mutassa meg hát a valóban nagy ember, hogy még nagyobb sikereket is elbír, és különös gonddal kerülje mindazt, ami lelki kicsinységre vall.

103

Mindenki legyen a maga módján fejedelmi. Ha nem király teszi is, minden tettünk legyen a maga körében fejedelmi, és magatartásunk a sorsunk szabta határokon belül királyi. Cselekedeteink legyenek emelkedettek, gondolkodásunk fensőbbséges, úgy, hogy mindenben ha nem is tényleges, de érdem szerinti királynak mutatkozzunk. Mert az igazi felség az erkölcsi feddhetetlenség, és nem kell irigyelnie a nagyságot annak, aki példaképe lehetne. Főként a trónhoz közel állókra tapadjon valami az igazi fensőségből; tegyék inkább a királyi tulajdonságokat magukévá, mint a hiúság ceremóniáit, és ne a felfuvalkodottságot tanulják meg, hanem a valóságos nagyságot.

104

Tartsd kezed a hivatalok ütőerén. Sokféleségük ismerete mesteri tudomány, és derekas figyelmet kíván. Az egyikhez bátorság, a másikhoz éles elme kell. Könnyebb azok betöltése, amelyek tisztességet, nehezebb azoké, amelyek ügyességet követelnek; amazokhoz nem kell egyéb erős jellemnél, emezekhez minden figyelem és éberség elegendő. Az embereken uralkodni nehéz mesterség, kivált ha őrültek vagy ostobák. Kettőnek való ész kell ahhoz, akinek magának nincs. Elviselhetetlen hivatal az, amely egész embert kíván kiszámolt órákra és megszabott teendőkre, jobb az olyan, amely nem fáraszt el, és ahol a komolysághoz változatosság járul, mert a sokféleség felüdíti a szellemet. A legkívánatosabb hivatal azonban az, melynél kisebb vagy közvetettebb a függés, a legrosszabb pedig az, amely sok verejtékbe kerül ezen a földön, és még többe a túlvilágon.

105

Ne légy más terhére. Az együgyű és bőbeszédű ember rendesen terhünkre van. A rövidség kellemes, és megkönnyíti az elintézést; amit a szűkszavúságon veszít, megnyeri az udvariasságon. A jó, ha rövid, kétszeresen jó, de még a rossz sem olyan rossz, ha kevés. A tiszta párlat hatékonyabb a kotyvaléknál, és közismert igazság, hogy a bőbeszédű ember ritkán okos, nem annyira szavai tartalma, mint észjárása miatt. Vannak emberek, akik inkább kerékkötői, mint díszei a világegyetemnek: fölösleges bútorok, amelyeket mindenki félretol. Az okos ne háborgasson senkit, főként ne nagy elfoglaltságú főrangú személyeket, mert ezek megharagítása többet árt, mint mindenki másé. Amit jól mondasz, hamar elmondhatod.

106

Ne kérkedj szerencséddel. A méltóság fitogtatása sértőbb, mint a személyes tulajdonságoké. A hivalkodás gyűlöletes, érd be avval, hogy irigyelnek. Minél jobban keresed a megbecsülést, annál kevésbé éred el, mert mások tiszteletétől függ, tehát nem veheted el, hanem ki kell várnod és érdemelned. A magas hivatalok megkövetelik a betöltésükhöz mért tekintélyt, enélkül nem gyakorolhatók méltóképpen. Ügyelj hát az őket megillető tiszteletre, hogy jól teljesíthesd a velük járó kötelességeket; de a tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell. Akik állásukkal kérkednek, azt igazolják, hogy nem érdemlik, s hogy a méltóság túlságosan magas nekik. Ha érvényesülni akarsz, tedd azt inkább képességeiddel, mint külső dolgokkal; a királynak is inkább személye szerezze meg a hódolatot, mint hatalma külső eszközei.

107

Ne mutatkozzál elégedettnek magaddal. Ne légy magaddal elégedetlen, mert az kishitűség, de öntelt sem, mert az ostobaság. Az önteltség üresfejűek boldogságában végződik, mely a legtöbb embernél tudatlanságból fakad; kellemes lehet ugyan, de nem kedvez a tekintélynek. Mivel mások kiemelkedő tökéletességéig nem ér fel, beéri önmaga valamilyen középszerűségével. A bizalmatlanság mindig hasznos, amellett, hogy okos, részben mert elősegíti ügyeink sikerét, részben mert megvigasztal a balsikerért, nem lévén meglepődve rossz fordulatoktól az, aki tartott tőlük. Homérosz maga is alszik néha, és Nagy Sándor lezuhan nagysága és csalódása magaslatáról. Sokféle körülménytől függ minden, s aki egyik helyen és egyik alkalommal győzött, máskor kudarcot vall. A javíthatatlan ostobaság azonban abban áll, hogy az oktalan önteltség kivirágzik és mindenfelé elszórja magvait.

108

Igyekezz a legrövidebb úton válni valakivé. A társas érintkezés hatása nagy, a szokások és ízlések kicserélődnek, a jellem, sőt a gondolkodásmód is észrevétlenül átragad másra. Igyekezzék tehát a hebehurgya a meggondolthoz csatlakozni, s ugyanez áll minden más természetre; így megerőltetés nélkül elérhető a helyes mérték. S aki alkalmazkodni képes, jól jár. Az ellentétek kölcsönhatása szépíti meg és tartja fenn a világegyetemet, és ha a természetben összhangot teremt, az erkölcsiekben még inkább azt teszi. Élj evvel az okos óvatossággal barátaid és szolgáid megválasztásánál, mert a végletek párosítása jó középmértéket ad.

109

Ne vádaskodjunk. Vannak komor jellemű emberek, akik mindenben bűnt látnak, nem is szenvedélyből, hanem természetüknél fogva. Mindenkit elítélnek: némelyeket tetteikért, másokat azért, amit tenni fognak. Lelkük nemcsak kegyetlen, hanem silány is. Túlzott vádaskodásukban a porszemből is gerendát csinálnak, hogy kiszúrják vele mások szemét. Ezek a minden állásban feltalálható porkolábok a Paradicsomot is fegyházzá változtatnák; ha hozzá még szenvedélyük is megszólal, mindent a végletekig hajtanak. A nemes lelkű viszont mindenre talál mentséget: ha nem készakarva, elnézésből.

110

Ne várj arra, hogy lemenő nap légy. Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged. Tanuld meg, hogy saját bukásodból is győzelmet csinálj, ahogyan a nap is néha teljes ragyogásában felhő mögé bújik, hogy ne lássuk letűntét, és bizonytalanságban legyünk, vajon lement-e vagy sem. Húzd ki magad a bajból, nehogy bőröddel fizess rá a kudarcra; ne várd meg, hogy mások fordítsanak neked hátat, és érzésben még élve, de becsülésben holtan eltemessenek. Az elővigyázatos idejekorán küldi nyugalomba versenylovát, és nem vár arra, hogy futás közben elessék, és a nézők kacajának tárgya legyen. Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.

111

Legyenek barátaink. Második életünk ez. A barát szemében minden barát jó és bölcs. Minden jól végződik köztük. Az ember annyit ér, amennyit a többiek akarják, hogy érjen; hogy pedig akarják, a szíven keresztül kell meghódítani szájukat. Nincs különb varázsszer a szívességnél, és a barátok szerzésének ez a legjobb módja. A legtöbb és legkülönb, amink van, másoktól függ. Kénytelenek vagyunk vagy barátok, vagy ellenségek között élni. Szerezzünk meg mindennap valakit, ha nem belső barátnak, legalább jóakarónak, mert ezek közül néhány utóbb megmarad bizalmasunknak, ha túlestünk a tüzetesebb rostáláson.

112

Nyerd el mások jóindulatú vonzalmát. Még az első és legfőbb Ok is szerepet juttat ennek magasztos terveiben. A jóindulaton keresztül szerezhető meg a jó vélemény. Némelyek annyira megbíznak értékükben, hogy elhanyagolják a jóindulat meghódítását; hozzáértők azonban tudják, hogy az érdem útja nagy kerülő, ha nem rövidíti meg a vonzalom. A jóakarat mindent megkönnyít és kipótol: nemcsak feltételezi a jó tulajdonságokat, mint bátorság, derékség, tudás, sőt okosság, hanem valónak tekinti, a szeplőket nem látja, mert nem akarja látni. Alapja rendesen külső egyezés: a jellem, nemzet, rokonság, születés és foglalkozás közössége. De lehet belső összhang is, és ez magasabb rendű: tehetségeken, kötelezettségeken, hírnéven és érdemeken nyugvó. Csak a jóakarat elnyerése okoz nehézségeket, mert megtartani már könnyű. Vívd hát ki, és tudd jól hasznát venni.

113

Jó sorsban készülj fel a rosszra. Okos ember nyáron gyűjt készletet télire, mert így kényelmesebb; akkor olcsó a kegy, és bőven akad barát. Jó, ha megőrizzük őket a drágaság és szükség napjaira. Gyűjts magadnak barátokat és lekötelezett híveket, mert egyszer még becsülni fogod, amit ma nem veszel sokba. Az alacsony lelkeknek kedvező időben nincs barátjuk, mert nem ismerik; de ha sorsuk rosszra fordul, az nem ismeri majd őket.

114

Ne versengj másokkal. Minden igény, ha ellenzői vannak, árt a hitelnek. A vetélytárs rögtön rágalmakat szór rád, hogy kisebbítsen. Csak kevesen harcolnak nemesen; a vetélkedés leleplezi a fogyatkozásokat, amelyeket az elnézés eltakart. Legtöbben nagy tekintélynek örvendenek, míg nincs vetélytársuk. A verseny láza felébreszti vagy feltámasztja a holt gyalázatot, kiássa a földből a régi és még régebbi csúnyaságokat. A vetélkedés a másik fél gyöngéinek dobra verésével kezdődik, és azt rángatja elő, amit tud, nem amit szabad. És noha olykor, sőt legtöbbször a személyeskedés nem hasznos fegyver, az ellenfél megszerzi vele magának a bosszú alantas kielégülését, és úgy forgatja, hogy dicstelen dolgokról veri le vele a feledés porát. A jóindulat mindig békés, és a jó hír mindig jóindulatú.

115

Szokd meg ismerőseid rossz tulajdonságait. Akárcsak a rossz arcokat. Függőségi viszonyban éppenséggel elengedhetetlen az ilyen. Vannak ördögi jellemek: velük élni nem lehet, de nélkülük sem. Aki élelmes, úgy megszokja őket, mint valaki rútságát, hogy ne rémüljön meg tőle, ha szeme elé kerül Először visszataszítónak hat, de az első ijedtség gyorsan eloszlik, s a megfontolás eltűri és megelőzi a kellemetlenséget.

116

Érintkezzünk jóravaló emberekkel. Az ilyenekkel lehetséges a kölcsönös lekötelezettség. Tisztességük magatartásuk legfőbb záloga, még elhidegülés esetén is, mert magukhoz méltóan járnak el. Jóravaló emberekkel harcolni jobb, mint gonoszokat legyőzni. Az aljassággal nem lehet összeférni, mert nem kötelezi a becsület; ezért nincs rossz emberek között barátság, és baráti szolgálataik akkor sem értékesek, ha látszólag azok, mert nem becsületérzésből fakadnak. Ne érintkezzünk velük, mert aki a tisztességet nem becsüli, az erényt sem becsüli, a tisztesség pedig a jellem trónusa.

117

Ne beszéljünk soha magunkról. Mert vagy dicsérjük magunkat, ami hetvenkedés, vagy becsméreljük, ami kislelkűség, s elmondójában az okosság hiányára vall, a hallgatónak viszont kín. Kerüljük tehát baráti körben is, még inkább magas polcon, ahonnan mindenkihez szólunk, s ahol a balgaságnak már látszata is annak számít. Éppígy nem fér össze az okossággal, hogy jelenlevő személyekről beszéljünk, mert könnyen beleütközik a két zátony egyikébe, melyek neve: hízelgés vagy ócsárlás.

118

Tartsanak udvariasnak, kedvelni is fognak. Az udvariasság a műveltség színe-java, a varázslat egyik neme, s így mindenki vonzalmát elnyeri, míg az udvariatlanság általános megvetést és ellenszenvet kelt. Ha büszkeségből fakad, visszataszító, ha durvaságból, megvetendő. Legyen az udvariasság inkább több, mint kevesebb a kelleténél, de ne legyen mindig egyforma, mert ez igazságtalanságra vezetne. Ellenféllel szemben kötelezőnek tekinthető és saját értékünket mutatja, kevésbe kerül, és sokat ér: aki mást megtisztel, magát tiszteli meg. A jó modornak és a tiszteletadásnak nagy előnye, hogy azé marad, aki él vele.

119

Ne gyűlöltesd meg magad. Az ellenszenvet nem kell kihívni, magától is jön az. Sokan vannak, akik csak úgy gyűlölnek, maguk sem tudják, hogyan és miért. Rosszakaratuk minden előzékenységet megelőz; a kajánság gyorsabban és hathatósabban dolgozik a más kárán, mint a vágy a magunk javán. Némelyek abban tetszelegnek, hogy mindenkivel összekülönböznek, mert ellenszenvet keltenek, vagy arra hajlanak. S ha már felülkerekedett a gyűlölet, éppoly nehéz kiirtani, mint a rossz véleményt. Az eszes emberektől félnek, a rossznyelvűeket utálják, a nagyképűektől irtóznak, a csúfolódókat nem állhatják, a különcködőket faképnél hagyják. Mutass hát tiszteletet, hogy téged is tiszteljenek, s ha boldogulni akarsz, boldogíts mást figyelmeddel.

120

Éljünk a jelenben. Még a tudás is a divatnak hódol, s ahol nem divat, értenünk kell ahhoz, hogy tudatlanságot tettessünk. Az észjárás és az ízlés az idővel változik; nem szabad régimódian gondolkoznunk, és ízlésünk legyen modern. Minden téren a többség ízlése az irányadó. Ezt kell tehát követnünk, és emelésén dolgoznunk. Az okos ember alkalmazkodjék testi és lelki viseletében a mához, még ha jobbnak találja is a múltat. Csak a jóságra nem érvényes ez az életszabály, mert az erényt mindig gyakorolni kell. Ma ugyan nem tudnak róla, s az igazmondás és a szótartás mintha más időkből maradtak volna ránk, a jó emberek pedig mintha egy jobb kornak születtek volna, bár még mindig kedveltek. Ha szerencsére akad is itt-ott egy, nem divatos és nem utánozzák. Oh, boldogtalan századunk, melyben ritkaság az erény és közönséges a gonoszság! Az okos éljen, ahogy lehet, nem ahogyan szeretne. Amit megadott neki a sors, tartsa többre annál, amit megtagadott tőle.

 

folytatás következik!

LAST_UPDATED2