BEVEZETÉS

Előzmények

1944/45 fordulóján szovjet megszállás alá került országunk, s ezzel – rövidesen bebizonyosodott – diktatúrából diktatúrába került, csak annak a színe változott. Az 1945. őszi választásokon mindössze 17%-ot elérő kommunista párt (erőteljes szovjet támogatással) döntő pozíciókat szerzett meg (Belügyminisztérium, rendőrség, Gazdasági Főtanács) és fokozatosan felmorzsolta a polgári demokratikus pártokat, szervezeteket. Ha kellett, akkor szovjet katonák tartóztatták le a papíron legerősebb párt, a kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát. Az 1948. tavaszi kierőltetett és a szociáldemokratákat tönkretevő, szétverő pártegyesüléssel a kommunista MDP mindenható lett. Gyors és kíméletlen harc indult a tulajdonos rétegek ellen: a sztálini diktatúra nem viselt el önálló, saját megélhetési bázisra támaszkodó embereket – se gyárost, se kereskedőt, de még kis szatócsüzlet-tulajdonost sem. Apránként meg is történt valamennyi államosítása, ami hatalmas lépés volt a társadalom kiszolgáltatottsága felé – s éppen ez volt a cél. Következett a földet szerető, ahhoz értő birtokos parasztság céltudatos és kíméletlen szétverése. Az egyre teljesíthetetlenebb beszolgáltatási és adóterhek miatt előbb a kulákok földjét rabolták el – sok-sok kulák ugyanis nem bírta a terheket, a karhatalom sorozatos fenyegetéseit, fizikai kényszerítő eszközeit –, ezért „felajánlotta” földjét az államnak; a kisebbeket szó szerint bepofozták a tsz-ekbe, s aki tartotta magát, annak földjét tagosítási manőverekkel vették el, úgy tették értéktelenné. A háttérben mindig ott állt fenyegetően az ÁVH, senki nem tudhatta, éjjel kit visznek el, és az visszatér-e valaha, s ha igen, milyen állapotban. A rettegés ideje volt ez. De még lélekben tartotta magát az ország.

V oltak, akik merték vállalni a nyílt ellenállást is. Békés megyében számos kisebb helyi tüntetésről, tiltakozásról tudunk. Említsünk meg néhányat. 1950-ben Battonyán fegyveres összeesküvést szerveztek Bányás Mihály vezetésével. 50-en kerültek bíróság elé 1951-ben. Párhuzamosan Battonya egyes kulákjai röpcédulázásért, „rémhírterjesztésért” és „kémkedésért” kerültek börtönbe.1 Kaszaperen 1948 júliusában híre ment, hogy a már begyűjtött gabonát elszállítják úgy, hogy a helybeliek házi szükséglete sem lesz fedezve. 200 asszony verte szét a raktárt, és osztotta a gabonát, lisztet. Ugyanott 1952-ben a r.k. pap kulákokkal „lázított” a beszolgáltatás ellen. Az ÁVH a tüntetők közül Horváth Gyula plébánost letartóztatta, kilenc kulákot pedig a hortobágyi munkatáborba internáltak. Az is megesett, hogy egy kisbirtokos paraszt megpofozta a kaszaperi párttitkárt.2 Békésen 1951-ben tömeg tüntetett a tagosítások ellen, amit számos letartóztatás követett.3 Mezőberényben a kisgazdapárt szervezése ürügyén gyűléseztek rendszeresen; az országosan kiterjedt mozgalom mezőberényi csoportját 1952-ben számolta fel az ÁVH. (4–15 éves büntetéseket osztottak ki.)4 Dévaványán 1953 áprilisában 150 asszony tüntetett a tanácsháza előtt, az egyik tsz elnököt alaposan helybenhagyták.5 Kondoroson 1953-ban a Nagy Imre-beszéd után ezerfős tüntetés indult a tsz ellen és 3 héten át tartott, még a rendőrségre is behatoltak. Szegedről kellett ÁVH-s erősítést hozni, csak úgy bírtak el a tömeggel.6 Ezek csak kiragadott példák.

Országosan kiemelkedő volt a „Fehér Gárda” összeesküvés: 300 tagja volt Blahó János vezetésével. A hódmezővásárhelyi, székkutasi, gádorosi, orosházi tanyavilágban szerveződtek, tagdíjat szedtek, fegyverarzenált gyűjtöttek össze (géppuskákat, kézigránátokat, számos vadászfegyvert). Tanyákon gyűléseztek, fegyveres gyakorlatokat rendeztek, felkészítő előadásokat hallgattak meg. Zömük kulák volt, de számos értelmiségi, iparos, sőt agrárproletár is vállalta velük a közösséget, számos kis- és középparaszttal együtt. Másfél év után, 1950-ben buktak le, a bíróság 2 halálos ítélet mellett 4 életfogytiglani és több 5–15 éves büntetést is kiszabott.7

A „Sárréti Sasok” vadásztársaságként szerveződtek a Sárréten. Céljuk azonos volt a Fehér Gárdáéval: a reménybeli, érkező nyugati csapatok részére előkészíteni a terepet, s érkezésükkor azonnali segítséget nyújtani. 1951-ben tartóztatták le a vezetőket. A tagok száma legalább 70 volt.8 Itt is születtek halálos ítéletek. A békéssámsoni Annus István vezette szervezet főként kiterjedt diktatúraellenes röplapozást vállalt és végzett kb. két évig. Letartóztatásuk után két halálos ítéletet kegyelemmel életfogytiglanra könnyítettek (Annus István, Zöldi Imre), további 20 fiatal 1955-ben összesen 186 évet kapott.9

A Sztálin halálát követő 1953. június-júliusi fordulat, Nagy Imre miniszterelnöksége némi reményt keltett. Mutatkoztak a kemény diktatúra enyhítésének, a lakosság teherbíró képessége figyelembevételének kisebb-nagyobb jelei. Az 1955. márciusi újabb Rákosi-korszak lehűtötte a reményeket, ismét keményedett a hatalom. A szovjet kommunista párt XX. kongresszusa 1956 februárjában a desztalinizáció útjára lépett, valamelyest törekedett az emberségesebb, itt-ott demokratikusabb politikára. Magyarországon ezt Rákosi sokáig nem vette figyelembe, de aztán Moszkva júliusban menesztette, ám utóda a semmivel sem különb Gerő Ernő lett. Ennek ellenére a diktatúra némi puhulása és bizonytalansága lehetőséget adott itt-ott a rendszer bírálatára. Az addig elfojtott kritika korlátozott körben, de néha megnyilvánulhatott.

Békés megyében 1956. szeptember 5-én a Viharsarok Népében Halászi Jánosnak az orosházi Csík János vb-elnökhöz írt nyílt levelét közölték, melyben azt agresszívnek, kiskirálykodónak, a párttagságot lebecsülőnek jellemezte. Korábban ilyen írás nem jelenhetett meg.10 Szeptember 20-án „Teljes fordulatot követel a párt” címmel jelent meg ugyanott írás, amely kritizálta a szektás, a középparasztot is ellenségnek minősítő politikát, az elhibázott, parasztellenes agrárpolitikát.11 Október 7-én értelmiségi találkozót rendeztek Csabán, ahol Fekete Pál tanár ki merte jelenteni, hogy Rákosi alatt az értelmiség mostohagyerek volt, csak a pártfunkcionáriusok élveztek kiemelt bánásmódot. Felszólította a vezetőket, hogy ismerjék be súlyos hibáikat. Virágh Ferenc keményen kiállt a sztálinizmus, a hazai adottságokat figyelembe nem vevő tervgazdaság, és az értelmiség megfélemlítése ellen.12 Október 19-én a Viharsarok Népében Fekete Pál számolt be a budapesti Petőfi Kör reformkommunista szellemű nevelési ankétjáról. A rendezvényen számos pedagógus, diák, sőt munkás szólalt fel, szó esett a brosúraszintű tananyagokról, a nemzeti tradíciók félrevetéséről, a nyugati nyelvek elhanyagolásáról.13 Gyulaváriban október 22-én 1200 résztvevővel nagygyűlést rendeztek, melyen Nagy Károly országgyűlési képviselő tartott beszámolót. A faluban éppen igen rossz volt a hangulat az ismét felemelt begyűjtési terhek és adók miatt, s Nagy Károly Rákosiék hibáit sorolta, és a mielőbbi orvoslás szükségességét hangoztatta.14 Mindez jelezte az erjedést, de valós fordulat még nem történt. Gerőék erősen tartották magukat, és a reformok hívei is csak apró lépésekben megvalósuló korrekciókra mertek gondolni. A tényleges fordulathoz a tömegek megmozdulása kellett.

 

A forradalom első napjai

 

A nagy alkalom 1956 októberében érkezett el. Először Debrecenben, 23-án de. már ezrek tüntettek; megszületett a 20 pontos követelés, párhuzamosan a szegedi egyetemisták követeléseivel. Délután már 30–40 ezer ember volt az utcákon s az ÁVH 18–19 óra közt belelőtt a tömegbe.15 Ezt követette Budapesten a rádió ostroma, a fegyveres harc. A hírek akkor még lassan mozogtak, hiszen az újságok, a rádió még napokig félreinformáltak, nehéz volt vidéken tisztán látni. De például Dévaványára már október 25-én Budapestről hazaérkező munkások hozták a hiteles híreket.16 Október 26-án már egyetemisták is érkeztek, plakátokat és röplapokat is hoztak, köztük az egyik budapesti 15 pontos követelést is. Október 27-én már lefegyverezték a rendőrséget is, és 40 fős nemzetőrséget alakítottak.17 Békésen 27-én reggel egy mozdonyvezető számolt be a pesti helyzetről, amit a hangos híradóban is bemondtak.18 Volt, aki már előbb érezte, hogy lesz valami: Szatmári István – régi, vezető kisgazda – Békésen már 23-án követelni kezdte a volt kisgazdaház visszaadását. 27-én itt is megfogalmazták a 12, majd a 24 pontot, aztán megalakult a forradalmi bizottság Szatmári István vezetésével. A népgyűlésen szólni kívánó vb-elnököt lehurrogták. Egyes vb-tagokat bántalmaztak is.19 Vésztőre a hazatérő pesti egyetemisták röpcédulákat is hoztak, másnap a tüntetők egy rendőrt és egy ÁVH-st alaposan helybenhagytak.20 26-án Csabán az értelmiségi központként is szolgáló színészklubban izgatott tárgyalások folytak katonatisztek jelenlétében; már akkor tervezték a hadosztály katonai forradalmi tanácsát.21

Este már tömeg az utcákon – a színészek vezetésével –, kinyomatják a 12 pontot, mégpedig jeleként a kommunista hatalom elbizonytalanodásának, a pártbizottság engedélyével. A tömeg a pártbizottság, majd az ÁVH elé vonult, végül a hadosztály laktanyájához, „le a párttal, vesszen az ÁVO” és hasonló jelszavakkal.22 A tüntetőkkel együtt ment Tóth István alezredes, hadosztályparancsnok, aki akkor a Debrecenben, Szentesen, Hódmezővásárhelyen lévő csapatok parancsnoka is volt. Nem volt könnyű helyzetben. 24-én tért haza Budapestről, s itthon ellentétes parancsokat kap a HM-től: pl. vegyenek részt a forradalmi bizottságokban, a népre lőni tilos, másfelől érvényben van a teljes készültség és a statárium is, utasítás van a középületek, pártbizottságok védelmére, a tüntetők elleni erélyes fellépésre is. A pártbizottság fegyvereket kér Tóth-tól, nevezetesen 100 géppisztolyt, amit megtagadott, mivel tisztjei egyhangúan ellenszegültek.23 Így is került a pártházba fegyver, mint az pár nap múlva ki-derült.

Gyulán 26-án délután tüntetés volt, Simonyi Imre igyekezett mederben tartani az eseményeket, de a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, épületek soráról távolították el a vörös csillagot.24 27-én Battonyán fiatalok feldúlták a pártházat, szétverték a szovjet emlékművet.25 Összeszedték a pártvezetők fegyvereit, néhány vezetőt őrizetbe vettek.26 Csabán 27-én du. Fekete Pál beszélt a tömeghez, közkívánságra. (A fiatal tanárt jól ismerték, TIT-előadások sorát tartotta, a pesti reformkom-munista Petőfi Kör híveként maga is részt vett a Kör csabai rendezvényein.) Fekete méltatta a forradalmat, emelkedetten szólt, de nyugalmat kért. „Ne legyünk csőcselékké” – mondta, ellenezve az önbíráskodást, a bosszú eluralkodását. Beszéde után politikai foglyok érkeztek a gyulai börtönből; a forradalom szabadította ki őket. Szabó Jenő honvéd százados lelkesen állt a forradalom mellé, jelezve: a honvédség a néppel tart. A nagygyűlésen elhangzott a Nemzeti dal, elénekelték a Kossuth-nótát. Bejelentették, hogy az ÁVH le lesz szerelve. Közben a városban számos helyen munkástanácsok, ifjúsági bizottságok alakultak, kiáltványokat fogalmaztak. Battonyán a Békéscsabáról hazaérkező fiatalok szerveztek 27-én fáklyás felvonulást, majd feldúlták a pártházat. Másnap 1500-an tüntetnek, 60 fős forradalmi tanácsot választanak, élén ötfős operatív bizottsággal.27 Csanádapácán 28-án elbocsátják a vb-t, simán átveszik a hatalmat a forradalmi erők, rendőri segédlettel összeszedik a civileknél levő fegyvereket. Elkezdik az élelmiszerek gyűjtését a főváros megsegítésére és elhatározzák, hogy a szántást-vetést azonnal folytatni kell a jövő évi kenyér érdekében. Ötfős forradalmi bizottság alakul, a rend biztosítására munkásőrséget szerveznek. Dr. Mihály Gábor a gyűlésen külön kiemeli, hogy minden lépésnél alapvető a jogszerűség, és a kilengések elkerülése. Az MDP működését felfüggesztették.28 Dobozon is, Endrődön is (mint számos helyen) a népfront és a párt törekedett befolyása őrzésére, átcsempészésére. Így ők akarták megszervezni az új vezető szerveket, de ez mindkét helyen meghiúsult. Dobozon október 29-én már a vb hivatalosan is átadta a hatalmat, tagjait népgyűlésen váltották le. Endrődön Vaszkó Mihály volt kisgazda országgyűlési képviselő lett a forradalmi bizottság elnöke október 27-én. Elzavarták a begyűjtési előadót, bezárták a pártirodát. A békesség jegyében ugyanakkor a forradalmi bizottságban helyet kapott a párttitkár is.29

Még 27-én délelőtt a csabai MÁV-központban elküldték a kommunista, gyenge vezetőt, sőt a katonai szervezettségű és ellenőrzöttségű vasút politikai tisztjeit is. Délután15 óra 30-kor megalakult a városi (egyben hamarosan megyei) forradalmi bizottság. Az elnöke Fekete Pál lett. A katonai forradalmi tanácsból Tóth István hadosztályparancsnokot és Lovas főhadnagyot küldték Fekete Pálék mellé. Az alakuló ülésen a pártbizottság részéről Farkas István is szólni akart, amikor azonban azzal kezdte, hogy „elvtársak!”, nem engedték folytatni. Határozat született viszont a pártbizottság lefegyverzéséről.30 Gyulán a harisnyagyárban munkástanács alakul és veszi kézbe a vezetést. Paulinyi Kornél már ekkor megfogalmazta a fő célt: nem kell a ’45 előtti „úri Magyarország”, de Rákosi sem.31 Gyulán a rendezetten felvonuló tüntetők a városházánál gyűltek össze. Többek kérésére kerítették elő Nádházi Jánost, a volt szociáldemokrata vezetőt, akit 1948-ban nem vettek át az MDP-be, s aki egyszerű szabósegédként dolgozott, de mindig naprakész volt a politikai helyzetet illetően. Remek, felemelő, de mégis békítő, összefogásra buzdító beszédének végén megszólaltak a harangok, mivel dél volt; egy rendező sem tervezhette volna meg jobban…  Kinyomatták a 15, majd 24 pontot, melyek tartalmazták az országszerte, így Békésben is terjedő és egybehangzó követeléseket: a szovjet csapatok távozzanak, a forradalmi harcok résztvevői kapjanak amnesztiát, a Rákosi-rendszer vezetői álljanak bíróság elé, teljes demokrácia, sajtószabadság, sztrájkjog, az ÁVH felszámolása stb.32 Párhuzamosan Csabán lefegyverzik az ÁVH-t, a rendőr-főkapitányság is a forradalom mellé áll Huzsvai alezredes vezetésével. Dióssy, a megyei vb-elnök lemond. Délután és este már vasúti síneket szednek fel Lőkösházánál, Battonyánál Csabáról kimenő forradalmárok és hozzáértő katonák, mivel híre ment, hogy vasúton érkezik a szovjet hadseregnek erősítés.33 Lőkösházán Lovas István határőrtiszt, vasúti parancsnok a forradalom mellé állt, részt vett – a Csabáról és máshonnan érkezők mellett – a sínek felszedésében, biztosítva a szakszerűséget.34

Sarkadon a párttitkárt elküldik, aki szó nélkül távozik. Forradalmi bizottság, nemzetőrség alakul. Tanító Árpád, a forradalmi bizottság elnöke figyelmeztet: egy pofon sem csattanhat el. Rendőrökkel szedetik össze a volt vezetők, pátfunkcionáriusok fegyvereit, a vadászfegyvereket is. (Ez szinte mindenhol megtörtént a megyében, a forradalom természetes önvédelmeként.) Számos vezetőt elbocsátanak. Szarvason példás rendben történt a hatalomátvétel: 27-én rendezett, szép felvonulás volt, melyen katonák is részt vettek nemzeti zászlókkal, az országzászlónál ünnepség zajlott, elhangzott – mint sok-sok helyen – a Nemzeti dal, jeleként 1848 és 1956 azonos szellemi alapjainak. A 30 fős forradalmi bizottság elnöke a kiváló Szarvasi György lett.  Szarvasi védelmet biztosított a volt vezetőknek,  meggátolt minden kilengést, személyes leszámolást. Így védelmére kelt a vb-elnöknek, amit az külön is megköszönt. Szarvasi t nemzetőr parancsnoknak is megválasztották, akarata ellenére.  Kénytelen volt elvállalni, mivel a kívánság általános volt. Szorosan és jól működött együtt a helyi rendőrparancsnokkal. A nemzetőrség nem kapott fegyvert.35 Október 28-án Békéssámsonban is forradalmi bizottság alakul, a vb-elnököt elküldik néhány kommunista hivatalnokkal együtt.36 Biharugrán lefegyverzik a határőrséget, a pártiroda iratait szétszórják.37 Gyomán a pártbizottságnál tömegjelenet játszódik le, felolvassák a 16 pontos követelést, majd szinte lincshelyzet uralkodik el a kommunista pártvezetőkkel szemben, de a forradalmi bizottság leszereli a radikálisokat, rendet teremt. A békeszerzésben Szűcs Sándor járt elől, „jutalma” később 1 év 4 havi börtön lett.38 A Gyomai Nemzeti Újság többször is felszólított a rend és a nyugalom őrzésére.39

Orosházán délután volt nagygyűlés, melyen szép számmal vettek részt a helyőrség katonái is Szarka Dániel őrnagy vezetésével. At 50 honvéd kíséretével érkező Szarka felszólalt, és kijelentette, hogy a honvédség a néppel tart. Rendet és nyugalmat kért, s bejelentette, hogy a honvédelmi miniszter eltörölte az „elvtárs” megszólítást, helyébe a „bajtárs” lépett. A tömeg örömmel vette ezt tudomásul, és azt is, hogy a katonák már leszedték sapkáikról a vörös csillagot. A Kossuth- szobornál Nagy Lajos beszélt, kijelentve, csak akkor vállal tisztséget a forradalmi bizottságban, ha rendbontás nem lesz; kiemelte, hogy a szovjet hősi emlékművet se rombolják le, tiszteljék a halottak emlékét.40 A város azon kevés települések közé tartozott, ahol épen is maradt a szovjet emlékmű. Kötegyánban 28-án a sarkadi cukorgyárból hazatérők kezdték a tüntetést. Felolvasták a békéscsabai pontokat, elhangzott a Himnusz és a Nemzeti dal. 16 fős forradalmi bizottság alakult, a MÁV-nál szolgáló katonák átálltak a vasutasokkal együtt. Két ÁVH-st, akik a vasútnál szolgáltak leszereltek, de békében hazamehettek. A vb-elnököt és a párttitkárt viszont felelősségre vonták, amiért az előző napokban kommunistákból pártőrséget szerveztek. A vb-elnököt leváltották, a helyi határőr parancsnokot elbocsátották.41 Sarkadon, 28-án koszorúzzák meg a Kossuth-szobrot, 2000 ember tüntet. A párttitkár nem vehetett részt, veszélyben volt. Sarkad-szerte több mint 30 kommunistát elbocsátottak. Egy rendőrt megpofoztak.42 Békéscsabán, e napon fegyverezik le a pártbizottságot, rengeteg fegyvert szállítanak el a székházból.43 Dévaványán viszont a vb-t, Csanádapácán pedig a pártházat védték egy ideig fegyveres csoportok.44 Október 24–25-én még érvényben volt a megyei tanács által elrendelt gyülekezési tilalom. Nagy Imre is még ellenforradalomról beszélt, amelybe – úgymond – belekeveredtek becsületes, elkeseredett emberek. Október 26-án a Viharsarok Népe még „Elég volt! Ne tovább!” címmel írt az „ellenforradalmi” eseményekről, gyilkos, szadista bandákat emlegetett és jelezte: a párt is fegyvert ragad, elszántan harcol, ha kell. 27-én viszont ugyanebben a lapban a szakszervezetek megyei tanácsának felhívását közölték, amely egyetértett a csabai fiatalok előző nap megfogalmazott 15 pontjával.45 Lassan, komoly belső konfliktusok közepette adta csak fel hadállásait a Rákosi-féle vezetés.

Szorosan de tartozik, hogy a kommunista vezetés kísérletet tett a hatalom megőrzésére. Október 24–25-én a hatalom még országosan a régiek kezén volt, ezt jelezte a statárium bevezetése, rendkívüli állapot kihirdetése, a gyilkos sortüzek, közülük a legvéresebb, a parlament előtti, ahol száz fölött volt az elesett fegyvertelenek száma.  De a hatalom már bizonytalan, hol lövet, hol pedig tárgyal a felkelőkkel, a forradalmi vezetőkkel. Békésben is a települések többségénél – mint már említettem – megpróbálkozott a népfront, a pártvezetés, a tanács az események kézben tartásával, például úgy, hogy az elkerülhetetlenül létrejövő forradalmi bizottságok megalakítását maga akarta végezni, illetve saját embereivel kívánta telerakni az új szerveket. Ez mindenhol csődöt mondott, az emberek nem kértek a rákosista vezetőkből. Október 27–28-án még szervezett a párt egy kétségbeesett puccskísérletet. Az MDP politikai bizottsága katonai bizottságot hozott létre, a katonai diktatúra szándékával. Apró Antal, Fehér Lajos, Czinege Lajos, Földes László és Mező Imre voltak a főszereplők, katonai támogatóik közül megemlítendő Gyurkó Lajos. A központjuk a Köztársaság téri pártház volt. Miután azonban Hruscsov Nagy Imre mellett döntött, összeomlott a kísérlet, melynek Békésben is voltak próbálkozásai. (A nem messze eső Mórahalmon nem véletlenül volt október 28-án két áldozatot követelő ÁVH-s sortűz.)46 Október 28-án reggel Tóth István hadosztályparancsnokot behívták a békéscsabai pártbizottságra, és utasították a forradalmi bizottság őrizetbe vételére és arra, hogy a katonák lépjenek ki a forradalmi bizottságból. Tóth tétovázott, majd engedelmeskedett, és három forradalmi bizottsági tagot letartóztatott (Kaskötő és Apor színészeket, valamint Hrabovszky Lászlót), majd egységeket rendelt be Csabára Mezőtúrról és Hódmezővásárhelyről is. Elemi erejű tüntetés tört ki a puccs ellen, Fekete Pál arról beszélt, hogy a hadsereg elárulta a forradalmat. A több ezer ember nyomására Tóth elállt a puccstól és ismét Fekete Pál oldalára állt. A puccs vezetői Klaukó Mátyás, Majoros István (ÁVH-s őrnagyból lett pártvezető) voltak, és segítette őket valamelyest az ingadozó Huzsvai rendőrfőkapitány is. A puccs itt is elbukott, de nem volt veszélytelen.  A pártnál sok fegyver volt, hiszen Fekete Pál pár nap múlva a Kossuth Népében megírta: teherautóval kellett a pártházból elszállítani a fegyvereket.47 A pártvezetők illegalitásba vonultak, s csak a Vörös Hadsereg oltalmában tértek vissza. Kivétel egy-két ember volt, pl. Farkas István, aki végig a helyén maradt és képviselte a pártot a forradalmi bizottságnál, tárgyalt, tette, amit lehetett. Bátor, következetes kommunista volt, Kádár idején persze vádolták, hogy nem volt radikális, együttműködni is kész volt a forradalommal. Vádolták azok, akik elmenekültek…48

A csabai kommunista puccskísérlet nem volt a megyében elszigetelt törekvés. Október 28-án este híre ment Medgyesegyházán, hogy a pártbizottságra fegyverek érkeztek. Másnap, a járási katonai forradalmi bizottság emberei találtak is ott fegyvereket, kézigránátokat. Jellemző a falu emberséges magatartására, hogy Implom Ferenc forradalmi bizottsági elnök (volt kisgazda parlamenti képviselő) nem engedte a helyi pártvezetőket elhurcolni, mindössze szemrehányást tett nekik. Joggal, hiszen előző nap ő javasolta a béke és a rend érdekében, hogy a forradalmi bizottság fele párttag legyen, s elrendelte, hogy a nemzetőrök különösen ügyeljenek a kommunisták testi épségére…49

Nagyszénáson 500 fős népgyűlésen lett Fazekas József a forradalmi bizottság elnöke. A korábbi vezetők egy részét elbocsátották, s felszólították őket, hogy lakásaikat ne hagyják el. A forradalmi bizottságnak nem volt könnyű őket megvédeni a leszámolást akaróktól, de sikerült.50 Telekgerendáson október 28-án alakult meg a forradalmi bizottság. A párttitkárt kitiltották a faluból, letartóztatták és beszállították Békéscsabára.51

Október 29-én a csabai MÁV-központban Zsíros András vezetésével alakul meg a forradalmi tanács. Vezetőket választanak maguknak, de elvetik a bosszút. Okos, megfontolt döntéseket hoznak, a szakértelmet veszik alapul. A volt vezetők is dolgozhattak – képzettségük szerinti posztokon. A függetlenített párttitkár, illetve a személyzetis munkakörét viszont megszüntették, úgy, mint sok-sok helyen megyeszerte. A MÁV-nál is az országos sztrájk mellett álltak, de higgadtan, úgy, hogy az élelmiszer, gyógyszer és más közszükségleti cikkek szállítását, beleértve az éppen esedékes cukorrépa szállítmányokat is, biztosították.52 Gyomán Szabó Ernő gimnáziumi igazgató beszélt nagygyűlésen az együttműködés és a béke érdekében. Néhány pártvezetőt a forradalmi bizottság védelme alá helyeztek.53 Gyulán néhány kommunistát saját érdekükben őrizetbe vettek, majd pár embert elküldtek a tanácsházáról úgy, hogy Enyedi G. Gábor vb-elnök elismerte, hogy ezt nekik is meg kellett volna már tenniük.54

Orosházán Nagy Lajos mondott ismételten remek beszédet: főként a fiatalokat intette mérsékelt magatartásra. A munka mellett foglalt állást, érezve, hogy a forradalom győzelme után (október 28–29. volt a győzelem napja, amit az új Nagy Imre-kormány összetétele is jelzett), már a munka felvétele a helyes. Másutt nem így gondolták, a szovjetek távozásáig akartak kitartani. Egyébként Orosházán is 29-én 20 pontos követelés született, melyben ott állt a szovjet csapatok kivonása, az ÁVH megszüntetése (ez már akkor folyamatban volt), Rákosiék bíróság elé állítása, többpártrendszer, a bérrendezés. 30-án Orosházán is őrizetbe vették a veszélyeztetett helyzetű kommunista vezetőket, megelőzendő az esetleges incidenseket. Például Dumitrás Mihály járási vb-elnök annyira közutálatnak „örvendett” Orosházán és környékén, hogy indokolt volt a védelme, a tervezett bírósági eljárásig.55

Tótkomlóson október 30-án tömegtüntetésen jelent meg – Kristóf Bertalan orosházi helyőrségparancsnok utasításával – Szilágyi Imre hadnagy, akit több Orosháza környéki településre is kirendeltek segíteni a forradalmi bizottságokat. Tótkomlóson beszédet is mondott, ismertette az orosházi helyzetet, az ottani pártbizottság lefegyverzését, de egyben fegyelmet és rendet kért, s erősen ellenezte – hiába – a szovjet emlékmű lerombolását. Személyesen fegyverezte le a falu párttitkárát, de védelmet is ajánlott neki. Végül a rendőrséget feleskette Nagy Imre kormányára. Ugyanezt tette Csorváson is, majd Békés-szentandráson – már november elején – elküldte a párttitkárt, és közellátási ügyekben is ügyesen intézkedett.56 Különleges esetként Tótkomlóson november 1-jén mintegy százan MSZMP-t akartak szervezni, a gyűlést azonban a forradalmi bizottság feloszlatta, Paulik párttitkárt és 12 kommunistát letartóztattak.57

 

 

A diktatúra jelképeinek eltávolítása

 

Az első forradalmi napok mozaikos, de a kor hangulatát, jellemzőit remélhetőleg érzékeltető ismertetése után a forradalom szándékainak, szellemiségének jellemzésére idézzük fel Féja Géza november 1-jei beszédét, mely a csabai Szabadság Rádióban hangzott el, mintegy az induló új rádió és a forradalom hitvallásaként. Féja tudatta a megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt, nemzet született. Egy fiatal, nagy nemzet jelent meg a pesti utcákon, a barikádokon. Kérte a megye népét, hogy őrizze, védje a forradalom vívmányait. Ne térjenek le se jobbra, se balra. „Mi nem akarjuk visszaállítani az úri Magyarországot, de Rákosi és Gerő rémuralmát sem. Testvéreim! A mi kezünket nem szennyezheti be igaz vér, a mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cselekedet, a mi jó hírünket nem szeplősítheti személyi bosszú aljas indulata.”58 A forradalom megyei vezetőinek legjobbjai sorra ugyanezt vallották. Nádházi János Gyulán, Fekete Pál Csabán, Nagy Lajos Orosházán, Szarvasi György Szarvason, és hosszú lenne a sor, ha folytathatnánk.

Azt viszont a legtekintélyesebb vezetők sem tudták megakadályozni, hogy a gyűlölt diktatúra jelképeit a tömeg az első napokban eltüntesse, lerombolja. A vörös csillagok hamar lekerültek a középületekről, számos szovjet emlékművet ledöntöttek, hiszen azok a megszálló, a kommunista erőket hatalomra segítő és ott megtartó hadsereget jelképezték. Sajnálatosan az is megesett, hogy temetőben felállított emlékművet is szétvertek (Füzesgyarmat).59 Sok helyen hatolt be a tömeg a pártházakba törve-zúzva, iratokat, kommunista brosúrákat, párvezetőket ábrázoló szobrokat, vörös drapériákat dobált ki, vert szét, égetett el.

Csanádapácán október 29-én verték le a csillagokat, a pártházban iratokat, brosúrákat égettek el, szétverték a pártvezetők gipszszobrait.60 Csorváson a rendőrőrs képeit és szobrait tették tönkre.61 Dévaványán október 26-án verték le a középületekről a vörös csillagokat, és rombolták le a szovjet emlékművet.62 Dombegyházán ugyanezt teszik 28-án.63 Muronyban először nemzeti lobogókat helyeztek a középületekre, majd a tanácsházán az összes vörös csillagot, a pártvezérek képeivel együtt szétverik.64 Még a kis Újszalontán is ledöntötték a szovjet emlékművet, sőt, a drótkötelet a párttitkárral rakatták fel mondván, „ő építette, rombolja le ő…”65

A begyűjtési hivatalok is célpontjaivá lettek a korábbi sérelmek keltette indulatoknak. Emberélet azonban nem volt veszélyben, erre az új vezetők nagyon ügyeltek. Az első forradalmi napokban kivételt csak Vésztő és Füzesgyarmat jelentett. Vésztőn alaposan megvertek egy rendőrt és egy ÁVH-st.66 Füzes-gyarmaton álhír terjedt: fegyveres zsidók (!?) érkeztek a faluba. Kitört a hisztéria, és bizony Glück Sándort és Moskovitz Izidort tettleg bántalmazták. Nagy István párttitkárt pedig végigpofozták az utcákon, számosan álltak egy-egy pofonnal, ütéssel személyes bosszút. (20 vádlottas per lett ebből 1957-ben, súlyos ítéletekkel.)67

A szolidaritás

A forradalom felemelő eseménysora volt viszont a szolidaritás, az összefogás elemi erejű megnyilatkozása. Alig volt a megyében település, ahonnan jelentős élelmiszerszállítmány ne ment volna Budapestre, a „hős városba”. A kis Biharugrától Bélmegyeren át Gyuláig és Orosházáig teherautók tucatjai vitték a segítő kezek adományait. Egyedül a gyulai tejporgyár november 10–18. között 3–3 teherautó vajat és tejport küldött fel.68

 

 

Nemzetőrség, honvédség, rendőrség

 

A rendet és biztonságot a gyorsan megszervezett nemzetőrségek biztosították. Településenként 20–50 fő alkotta az egységeket, volt, ahol vadászfegyverekkel, volt, ahol fegyver nélkül, másutt a rendőrökkel együtt szolgáltak. Soraikban általában volt egy-két egykori csendőr, ami azonban korántsem a „fehérterror” felé törekvés jele volt. A forradalmi bizottságok egyszerűen igényt tartottak a szakértelemre. 1945 előtti csendőr Békés megyében, a forradalom alatt emberellenes, életet veszélyeztető cselekedetet nem hajtott végre. A csanádapácai Csabai József is volt csendőrből lett nemzetőr parancsnok. Példásan tartott rendet a faluban, a parancsnokságot pedig csak az egybehangzó kívánság miatt vállalta, miután a helyi rendőrségben a helyi lakosság nem bízott.69 A nemzetőrök fegyverezték le a pártvezetőket, gyűjtötték be a fegyvereket (számos esetben a rendőrökkel vagy katonákkal együtt), s ők hajtották végre a biztonsági őrizetbe vételeket is. A Kossuth Népe november 3-án tette közzé a megyei forradalmi tanács felhívását: bárki lehet nemzetőr, aki katonaviselt, és nem volt se nyilas, se rákosista.70 A nemzetőrség szervezésébe a katonaság is bekapcsolódott. A forradalmi bizottságok erősen szemmel tartották a nemzetőröket, s például Gyulán azonnal leváltották a parancsnokot, amikor az önhatalmúlag és szélsőségesen, a város békéjét fenyegetően kezdett intézkedni.71 Ezzel nem ellentétes az, hogy a nemzetőrök természetesen egyértelműen a forradalom mellett álltak. Így aztán a mezőkovácsháziak pl. megakadályozták, hogy 1956. november 10-én a régi funkcionáriusok visszavegyék hivatalaikat, bár ezt a Kádár-kormány rendelete lehetővé tette volna. Hasonlóan gátolták meg a nemzetőrök ugyanott az MSZMP szervezését is, mégpedig decemberben.72 Okányban nemzetőrök fegyverezték le a rendőrséget, majd néhány kommunistát beidéztek, s azoknak ezt követően naponta háromszor jelentkezniük kellett.73 Tótkomlóson a civileknél levő fegyvereket nemzetőrök szedték össze, majd ők vettek őrizetbe néhány vezető kommunistát. A gépállomás párttitkárától egyenesen két gépfegyvert koboztak el (!).74

Október 29-én érkezett meg a HM távirata: az üzemek őrzésére, védelmére alakuljanak munkászászlóaljak, munkásőrségek. A csabai és orosházi helyőrségek katonái adtak is komoly segítséget a munkászászlóalj, illetve a századok felállításához megyeszerte. Gyulára például 400 puskát és 140 géppisztolyt vittek át 15 láda kézigránáttal együtt, amiből aztán jutott a környező településekhez is.75 Tóth István hadosztályparancsnok ekkor már egyértelműen a forradalom mellett állt, Kristóf Bertalan orosházi helyőrségparancsnok pedig kezdettől ingadozás nélkül a forradalom támogatója volt. Fekete Pál – a megyei forradalmi bizottság elnöke – diákokat mozgósított a zászlóaljba; a négy középiskolából kért és kapott 70 tanulót. A zászlóalj létszáma Csabán végül 300 fő volt, az 1. számú iskola épületében táboroztak. Az üzemekben mások végezték a szervezést. Tóth alezredes, hadosztályparancsnok rendeletére Orosházán és Hódmezővásárhelyen is alakultak egységek.76

A katonaság és a rendőrség egy-egy személyes kivételtől eltekintve habozás nélkül állt a forradalom mellé. Tóth István hadosztályparancsnok Csabán egy-két napig ingadozott, de aztán október 28-tól egyértelműen a forradalmat szolgálta. Huzsvai megyei rendőrfőkapitány is tétovázott eleinte, október 24–27. között még része volt a csabai pártház felfegyverzésében, egyes kommunista vezetők – így például a közutálatot méltán kiváltó Szegedi Albertné korábbi tanácselnöknő elmenekítésében.77 Aztán ő is a forradalmi bizottság, illetve a lakosság 95%-a mellett döntött. A településeket szolgáló rendőrök, katonák, határőrök sehol sem gátolták az új erők érvényesülését, sőt, egyértelműen támogatták azt. Kiemelendő Sztankó Mihály ügye. A MÁV-nál szolgált, mint a vasútbiztosító honvédség tagja. Amikor Koncsek parancsnok állománygyűlésen közölte, hogy ha a tüntetők az őrs ellen fordulnak, lőni kell rájuk, Sztankó társai előtt kijelentette: ő soha nem lő a népre, sőt, ha lőni kell, tudja, hogy kire kell…78 Tóth Gyula gyulai rendőrkapitány (szemben a gyulai rendőri állománnyal, végig kétkulacsos volt, s december közepén már a kádári karhatalomnál kötött ki) szerint a megyei rendőr-főkapitányság már október 24-én megtiltotta a rendőrség fegyveres beavatkozását.  Állítólag Tóth parancsot adott a gyulai rendőröknek, hogy álljanak ellen a tüntetőknek, ám beosztottjai valamennyien a forradalom mellé álltak.79 Sőt, a forradalmi bizottság a gyulai rendőrök határozott kérésére bocsátott el néhány rendőrtisztet.80 A rendőrség tehát támogatta a forradalmat, az új vezető testületeket, de azért a forradalmi bizottságok éberek voltak. Orosházán például a bizottság elnöke, Nagy Lajos dr. Györgyi Antalt, aki 1945 előtt és után is egy ideig rendőrként szolgált, társparancsnokként küldte a városi kapitánysághoz. Dr. Györgyi kifogástalanul működött együtt parancsnoktársával, biztosította a rendet, néhány kommunista, a lakosság által nem éppen kedvelt rendőrt egyetértésben bocsátottak el.81 Mezőkovácsházán Setény József rendőrparancsnok állt habozás nélkül a forradalom oldalára.82

Országosan is így volt. Debrecenben a helyőrségparancsnok, egyébként a csabai Tóth alezredes beosztottja, elsőként állt át.83 A felső katonai vezetés szétesőnek és dilettánsnak bizonyult a nehéz napokban. Egyértelműen csak a kecskeméti és szegedi helyőrség állt október 25–28. között a párt mellett. A HM ellentmondó parancsai egymást követték. Riadókészültség és statárium volt érvényben, az alakulatoknak védeniük kellett (volna) a pártházakat, sőt, koncentrálni a fegyveres erőket a felkeléssel szemben, miközben azt is utasításba adták, hogy a népre ne lőjenek, és a katonaság is vegyen részt a forradalmi bizottságokban. Központi intézkedésre vették le a katonák sapkájukról a vörös csillagot. A kommunista vezetésű hadsereg szétesőben volt. Bata honvédelmi miniszter október 27-én még az erők összevonását, és a pártbizottságok laktanyákba menekítését parancsolta, másnap viszont Janza, az új miniszter már az új forradalmi rend szolgálatára utasított.84

A kommunista puccskísérlet idején (október 28.) készültségi állapot volt Csabán, három forradalmi vezetőt letartóztattak, de a már említett elemi erejű ellentüntetés véget vetett a kísérletnek. Tóth alezredes ellen szinte lincshangulat alakult ki, ami aztán végleges átállásával elsimult.85 Az ÁVH-t Csabán is leszerelték, lefegyverezték.  Több ÁVH-st a laktanyában, másutt a rendőrségen helyeztek biztonságba, védőőrizetbe. Megyeszerte mintegy 50 ÁVH-s volt őrizetben. Gyulán 8–10 embert, Orosházán 20 kommunista vezetőt és néhány ÁVH-st vettek védőőrizetbe.86 Az ÁVH-sok letartóztatása ügyészi közreműködéssel, a katonai főügyészség tudtával és beleegyezésével történt.87

Biztontásuk érdekében Battonyán is őrizetbe vettek kommunista vezetőket, majd határőrtisztet, járási ügyészt; a 10 őrizetes november 7-én szabadult.88 Békésen 20 fős „fegyverösszeszedő” bizottság működött. Egyebek mellett begyűjtötték a járási pártházból is a fegyvereket, melyeket a honvédségnek adtak át. Itt is őrizetbe vettek pártvezetőket. A fegyverekből később a nemzetőrségnek is jutott.89 Számos ÁVH-st a nehéz napokban rendőrnek öltöztettek át, de többen így sem úszták meg: László István főhadnagyot annak ellenére, hogy Huzsvai megyei rendőrfőkapitány öltöztette be rendőrnek, Tóth hadosztályparancsnok letartóztatta, és a laktanyába vitette a többi őrizetes közé.90 Dombegyházán – miután összeszedték a kommunista vezetők fegyvereit – őrizetbe vettek néhány vezetőt, mégpedig úgy, hogy saját lakásukon őrizték őket fegyveresekkel.91 A bánásmód mindenütt egyértelműen emberséges volt. Fekete Pál például a csabai laktanyában őrzötteket meglátogatta, és megnyugtatta őket: nem lesz bántódásuk, akik komoly bűnöket követtek el, azok fölött is csak a bíróság ítélkezhet.92 A fegyvereket összeszedték, elkobozták a diktatúra vezetőitől, erről már esett szó, de civilek ritkán jutottak fegyverhez, mert azt a józan forradalmi vezetők megakadályozták. A nemzetőröket pedig jórészt sikerrel tartották kordában.

Október 30-án az országos rendőr-főkapitányság közölte: büszkék arra, hogy a rendőrség sehol nem lőtt a népre, és megnyugtatásul hírül adták, hogy az ÁVH leszerelése mindenütt folyamatban van.93

 

 

 

Megérkeznek a szovjet tankok

 

Hamarosan aggasztó jelzések érkeztek Csabára is. Közeledett a veszély. Kaskötő, a csabai forradalmi bizottság egyik tagja Budapesten járt, és eljutott Nagy Imre környezetébe is. Ott megnyugtatták, hogy a Szovjetunió hamarosan minden haderőt kivon az országból. Kaskötő azonban azt látta október 30-án hazafelé, hogy a kecskeméti út mentén erős szovjet egységek táboroztak, és annak híre is rövidesen megérkezett, hogy Záhony és Nyíregyháza felől szovjet alakulatok nyomulnak az ország közepe felé.94 November 1-jén a csabai laktanyában már arról kénytelen tárgyalni a forradalmi bizottság, hogy ellenálljon-e a szovjeteknek. Kérdésükre Janza honvédelmi miniszter telefonon azt ajánlotta, hogy küldjenek parlamentereket a szovjetekhez. Közben özönlöttek a tankok a megye felé. Fekete Pál (civilben orosztanár volt), Pannuska hadnagy, Lovas főhadnagy és mások mentek a közeledő szovjetekhez. Ott a parancsnok világosan jelezte, ők parancsot kaptak, amit végrehajtanak. Ha a lakosság részéről provokáció nem történik, ők nem lőnek.95 Fekete Pál és társai, valamint a csabai katonatisztek ekkor kezdték el igazán erőteljesen szervezni a munkászászlóaljat. Számolni kellett minden eshetőséggel. A tisztek zöme óvott az egyenlőtlen harc felvételétől. Kádár János Budapesten viszont ekkor jelentette ki: ha a szovjet invázió nem áll le, nem lesz más hátra, mint fegyverrel küzdeni a szovjetek ellen. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy egészen másként döntsön, és szovjet tankban utazva érkezzen ukrajnai, majd szolnoki kitérő után Budapestre.

Tóth alezredes Csabán riadót rendel el.96 November 3-án új deputáció indul el a szovjetekhez. Fekete Pál vállalta, hogy egy tankban utazik ő is, és garantálja a lakosság békés magatartását. „Cserébe” a szovjet parancsnok a város szélén vezette át a tankokat, majd Jaminában táborozott le.97 Fekete Pál rádióbeszédben számolt be útjáról, és jelentette Csaba lakosságának: a szovjetek fegyverzete félelmetes, legyen tehát nyugalom és rend, mert egyetlen eldobott kő miatt rommá válhat a város. Ugyanakkor a munkástanácsok elnökeit a laktanyába kérte, és azokat is, akik hajlandóak fegyveres honvédelemre.98 Cikket is írt a Kossuth Népébe „Éljen a magyar forradalom!” címmel. Ebben a szovjetek kivonulását követelte, és a Varsói Szerződés felmondását.99 A városi forradalmi bizottság ülésén elrendelte a raktárak őrzését, hozzátéve, ha a szovjetek netán fosztogatni kezdenének, be kell vetni a páncéltörő fegyvereket is.100

Az egyik csabai iskolában közben már 300 fiatal gyűlt össze – ez volt az úgynevezett fegyveres harci csapat –, amely bár jól volt felfegyverezve, de szerencsére a higgadtabb vezetők meggátolták azt, hogy tűzharcba keveredjen.101 Abban, hogy Csabán az összecsapás elkerülése mellett döntöttek, főként az észérvek kaptak szerepet, de a döntést az is erősítette, hogy november 3-án kiderült: a csabai, orosházi és más, a csabai hadosztálytörzshöz tartozó egységeknél is a lövegek elsütő szerkezete hiányzott. A november 3-án reggel őrizetbe vett politikai tisztek ezzel hálálták meg azt, hogy néhány órás felülvizsgálat után szabadon engedték őket.102

November 4-én hajnali 3 óra 30 perckor mintegy 300 tank indult meg Csaba közepe felé. A laktanyát tűz alá vették, a tankok áttörték annak betonkerítését; Fekete Pál rohanva érkezett és ő, valamint Szabó őrnagy is oroszul kiabálták: ne lőjetek! Szabó őrnagy azt is jelezte hangosbeszélőn, hogy a laktanya szovjetek által tűz alá vett részén voltak az őrizetbe vett karhatalmisták és pártvezetők. Bár egy-két magyar katona megpróbálta viszonozni a tüzet, a lövöldözés leállt, és Fekete Pál nehezen, de elérte, hogy a szovjetek tüzet szüntettek addig, amíg ellentámadás nem éri őket. A lakosság valóban fegyelmezett, s egyben természetesen rémült volt, a harci csapatot is lefegyverezték a szovjetek. A tűzszünetet azonban csak részben tartották be: Fekete Pál a tankok előtt ment gyalogosan, mintegy túszként, s látta, amint a színházba belelőttek, majd a BM helyi épületébe is, és néhány kirakatba, melyeket pillanatok alatt ki is fosztottak. Lelőtték Harmati rendőrtizedest és Kovács Zoltán őrnagyot, akik nem álltak ellen, csupán szerencsétlenségükre őrt állva vagy az utcán haladva találták őket a tankok. A fontosabb középületeket hamar megszállták a szovjetek.103 A megyei kiegészítő parancsnokság 1957-es jelentése szerint a forradalmi bizottság és a rendőrség épületéből rálőttek a szovjetekre, s a lövöldözésnek egy szovjet tiszt és két szovjet katona áldozata is volt, miközben meghalt két magyar rendőr és egy polgári személy.104 Ezt más forrás nem erősíti meg. Tóth alezredes, hadosztályparancsnok emlékezett arra, hogy a rendőrség felől géppuskatüzet hallott. A hadosztálytörzs 1957 eleji beszámolója szerint a honvédségnek Csabán 3 könnyű és egy súlyos sérültje volt.106 (Kovács őrnagyot nem említették, mivel ő a kiegészítő parancsnokság alkalmazottja volt.)

November 6-án Fekete még rádióbeszédet mondott, melyben nyugtatni igyekezett a lakosságot, miszerint a szovjetek nem ellenségesek, nyugodjanak meg tehát, és dolgozzanak. A beszéd után azonban a szovjetek rögtön letartóztatták, Debrecenbe vitték, de pár nap után elengedték.107

Orosházáról, ahol a helyőrség riadóztatva volt, november 4-én megfigyelőket küldtek Csabára, majd bár kirendeltek egy üteget a csabai útra, s voltak egyéb harci készülődések is (benzines palackokat töltöttek nemcsak Orosházán, hanem Csorváson is, azonban ezeket szerencsére nem alkalmazták). Orosházán bemondták a hangoshíradóban, hogy aki teheti, menjen a laktanyába. A forradalmi bizottságban is szó volt ellenállásról.108 A gimnáziumban sok diák gyűlt össze, és az épületben számos fegyver is volt.109 A hazatérő megfigyelők és a tisztek azonban nem láttak esélyt, itt is győzött a józan ész, és Nagy Lajos forradalmi bizottsági elnök higgadtsága. Az üteget visszarendelték az útról, majd Nagy Lajos egyedül ment elébe a tankoknak, melyek 5-én érkeztek Orosházához. Értelmesen és meggyőzően tárgyalhatott, mert maga a szovjet parancsnok kérte, hogy maradjon a város élén.110 Közben Csabán már folyt a magyar katonatisztek szovjet felügyelet alatti vizsgálata, amit a volt ÁVH-sok mellett az a Pankotai százados, politikai tiszt vezetett, akit nemrég kiküldtek egy tiszti gyűlésről, majd rövid időre őrizetbe is vettek. (Ő egyébként szinte egyedüliként a tisztek közül október végén–november első napjaiban is aktív volt a forradalom ellenében. Szülőfalujába, Békésre például többször is kiment egy alakulattal, és forradalmi vezetőket tartóztatott le,111 igaz, távoztával a forradalmárok mindig visszavették pozícióikat.)

A forradalom katonatörténete ezzel Békésben is véget ért. Az emberveszteség természetesen nem hasonlítható Budapesthez, ahol közel kétezren pusztultak el a harcokban, közöttük nyolcvan-száz 15 év alatti gyermek, és háromszáz-négyszáz 15–19 év közötti kamasz.112 Békésben sortüzek sem dörrentek, s így néhány könnyebb sebesülést leszámítva, amely tömegoszlatáskor történt – november 4-ig – nem voltak áldozatok, miközben Magyarországon mintegy 500 ember halt meg fegyvertelenül, az ÁVH gyilkos sortüzei következtében.113 Békésben a hatalom simán, mindenütt harc nélkül ment át a forradalom kezébe. A diktatúra vezérei, helyi kiszolgálói gyengécske kísérletek után kapituláltak. Ezt tette az ÁVH is. Így a forradalom sem kényszerült erőszakra. Igaza van Rainer M. Jánosnak, ’56 jeles kutatójának: vidéken – így Békésben is – rendpárti forradalom zajlott le.114

 

Vállalati forradalmi tanácsok

 

Itt említendő meg, hogy a városi-falusi forradalmi bizottságok mellett, azokkal szoros kapcsolatban vállalati-üzemi forradalmi tanácsok is alakultak. A csabai MÁV központban például 37 fős tanácsot választott az üzem 325 dolgozója. Delegáltjuk ott volt a városi forradalmi bizottságban, és képviselve voltak a nemzetőrségben is.115 Forradalmi tanács alakult a csabai KISZÖV-nél is.116 Így történt ez szinte minden jelentősebb vállalatnál. Említsük meg még a békési 508 fős kosárfonó üzem forradalmi tanácsát.117 A megyebeli forradalmi bizottságok természetesen kapcsolatot tartottak. A megyeszékhely bizottsági tagjai, katonatisztek is, többször jelentek meg a járási székhelyeken információkkal és üzenetekkel. A szomszédos települések bizottságai napi, rendszeres munkakapcsolatban voltak. A járási forradalmi bizottságokba a települések képviselőket küldtek. A kapcsolatok a megyehatárt is átlépték. A csabai DÁV és a városi ifjúsági forradalmi tanács tagjai többször jártak Budapesten is.118 Góts László mérnök-hadnagy megyei küldöttként írta alá az Északkelet-Magyarországi Nemzeti Tanács határozatait Miskolcon.119 Az orosháziak rádión vették fel a kapcsolatot a győri Dunántúli Nemzeti Tanáccsal, bejelentve csatlakozásukat.120 A szarvasiak küldötteket is menesztettek Győrbe.121

 

 

A kettős hatalom időszaka

 

November 4-e után Békésben is a kettős hatalom időszaka következett. A bátrabb kommunista vezetők már szinte a szovjet tankok nyomában visszatértek, mások csak november 10-e után, amikor is kormányrendelet szólt a korábbi vezetők eredeti helyükre való visszaállításáról. A forradalmi bizottságokat egyelőre megtűrte a régi-új hatalom tanácsadó népi szervként. A valóságban a települések zöménél az emberek a forradalmi bizottságok vezetőire hallgattak, őket tekintették valódi elöljáróiknak, bizalmuk letéteményeseinek. Így rövidesen a forradalmi bizottságok kezébe visszacsúszott a hatalom (ha korlátozva is), s ez így volt december közepéig, a kádári diktatúra kemény időszakának kezdetéig. Több helyen is bölcsek voltak a helyiek, a régi tanácsi vb és a forradalmi bizottság együttműködve intézte a közügyeket. Volt, ahol a funkciók is átfedték egymást. Mindenesetre december közepéig a forradalmi bizottságok elsőbbsége egyértelmű, ha át is keresztelték azokat nemzeti tanáccsá vagy éppen végrehajtó bizottsággá, vagy – számos helyen – munkástanáccsá. Battonyán a forradalmi bizottságból nemzeti tanács lett, majd december 6-án a nemzeti tanács feloszlott, hogy azonos személyekkel területi munkástanácsként működjék tovább.122 Békésen először a szovjetek letartóztatták a forradalmi bizottságot, majd tanácsadó szervként engedték működni, amiből tényleges vezetés lett, olyannyira, hogy a régi vb-t elküldték.123 November végén azonban a küzdelem itt eldőlt a régi vezetés javára.

Békéscsabán Ágota, a MÁV forradalmi vezetője még 1956 decemberében is irányított, az emberek ugyanis csak rá hallgattak. Pedig a MÁV katonás szervezet, és Kádár már régen feloszlatta ott a forradalmi bizottságokat, sőt, a másutt engedélyezett munkástanácsokat is; a csabai vasutasok csak legyintettek erre, amíg tehették.124 A csabai tanácsnál vita volt november 13-án arról, hogy Blahut János, a volt rákosista vb-elnök maradhat-e (illetve visszamehet-e)? Szavazással a „nem” győzött, s még indokolták is: „a Rákosi-rendszernek vége”.125

Csanádapácán november 21-én a forradalmi bizottság dönt: kitartanak amellett, hogy a szovjet hadsereg távozzon, az ország legyen független. Tárgyalták a földkérdést is. Horváth Lajos elnök is amellett érvelt, hogy a nagybirto-kok nem térhetnek vissza, a tsz-földekből ki-ki annyit kapjon, amennyit meg tud művelni. December 6-án a vb és a forradalmi bizottság együttes ülésén Horváth Lajos elnököl; határozattal leváltják a vb-elnököt, Dancsó Andrást, mert túlbuzgó rákosista volt, és törvénytelenségeket követett el a tagosításoknál. Ám december 18-án már más a helyzet: az új csanádapácai vezetők a posztjára visszatért Dumitrás Mihály járási vb-elnök (az orosházi körzet fő rákosistája) előtt tettek esküt…126 A háttérbe, persze tessék odaképzelni a szovjet tankokat és az egyre erősödő kádárista karhatalom és a pufajkások működését. A nem messzi Csorváson viszont még december 6-án is nyilvános határozattal vonták meg a bizalmat Dumitrástól.127 Itt a régi vezetők november 10. körül vissza akartak térni, de ezt a tömeg meggátolta. A forradalmi bizottság volt a helyzet ura, határozatot hozott, miszerint kiállnak a forradalom mellett maradnak, nincs szükségük sem a Kádár-kormányra, sem az MSZMP-re, a szocializmust elfogadják, de nem Rákosi szellemében, hanem demokratikusan.128

Dévaványán november 11-én 800 fős „tanácsülésen” egészítették ki a vb-t, elnöke Egri István, a forradalmi bizottság tagja lett. A gyűlés határozata szerint Kádár kormánya csupa rákosistából áll, így nincs rá szükségük. Itt csak december 28-án kapta vissza helyét a régi vb.129

Gyomán december 4-én nagygyűlés (részt vett a vb, a nemzeti bizottság, a munkástanács, a forradalmi ifjúság küldöttsége) határozta el: se jobbra, se balra, semmilyen restauráció nem kell! Nem kellenek a rákosisták sem, tűnjenek el! A gyűlés mindenben azonosult a Nagybudapesti Központi Munkástanács éppen akkor kemény utóvédharcot folytató vezetésével.130 Gyulán a forradalmi vezető, Nádházi János lett a vb-elnökhelyettese, ezt külön kérte az MSZMP és a tanács vezetése is; nélküle ugyanis nem ment Gyulán az újrakezdés. Nádházi feltételt szabott: addig vállalja, míg a diktatúra vissza nem tér. Így aztán nem sok ideje maradt; 1957. január végén elfogadták „lemondását”.131 Kiemelendő, hogy Gyulán, november végén még sikerrel gátolták meg az MSZMP munkahelyeken történő szervezését, sőt, december elején a karhatalom szervezését is.132 Orosházán az MSZMP titkára, Sinkó Sándor megköszönte Nagy Lajosék forradalom alatti kiváló munkáját, és kérte, hogy Nagy Lajos maradjon, működjenek együtt. Így rövidesen, akarva-akaratlan Nagy Lajos kezében futottak össze a vezetés szálai, mivel benne bízott mindenki. Nagy Lajosnak volt mersze még a szovjet városparancsnok jelenlétében, nagy városi munkástanácsi gyűlésen is a demokráciát, a többpártrendszert, a függetlenséget éltetni, sőt azt kérni, hogy a Szovjetunió ne fegyverezze fel a magyarság árulóit… Idővel a vb-elnök és a párt ismét köszönetét fejezte ki Nagy Lajosnak, ami nem mentette meg a börtöntől. Ártatlan forradalmi vezető nem létezhetett a kádári „konszolidáció” idején.133 Dobozon Óré János forradalmi bizottsági elnökből lett vb-elnök, még hivatalban volt1957 januárjában is.134 Kötegyánban november 29-én a régi vb-elnököt először elküldik, majd kompromisszum születik: maradhat, de az érdemi vezetés a forradalmi bizottságé. December 8-án a vb régi tagjait elküldik. Másnap már szovjet tankok jelenlétében zajlik a forradalmi bizottság ülése…135 Mezőgyánban december 17-én a vb ülésén a forradalmi bizottság elnöke elnököl, s vb-titkárrá a forradalmi bizottság titkárát teszik.136 Nagyszénáson 5000 ember választ november 10-én vb-elnököt a forradalmi bizottság vezetője személyében.137 Dombiratoson a forradalmi bizottság először meggátolja a régi vezetők visszatérését, majd november végén demokratikus választást akar rendezni, amit már szovjet tankok, és a karhatalom gátol meg.138 Gádoroson november 10-én vb-elnökké Perti Józsefet, a forradalmi bizottság tagját választották, s ő a posztját december végéig megtartotta. Akkor tartóztatták le többedmagával.139 Sarkadon december 7-én a települést még a forradalmi bizottság vezeti; november 22-én ugyanis példás egységben döntöttek a sarkadiak választott forradalmi vezetőik mellett, s nem fogadták el a régi, kompromittált funkcionáriusokat.

140

 

A munkástanácsok

 

November 4-e után különös jelentőségre tettek szert a munkástanácsok. Működésüket a Kádár-kormány – egy ideig – engedélyezte, szemben a jogkö-rükben korlátozott forradalmi bizottságokkal. A rendeletek azt a látszatot kelthették, hogy lehetőség lesz az üzemekben munkásigazgatásra. A munkástanácsok éltek a lehetőséggel, és a forradalom továbbvivői lettek. Irányították az üzemek jórészét, döntöttek személyi kérdésekben, és életben tartották a november 4-e után kibontakozó, és hetekig tartó sztrájkmozgalmat. A csabai sertéstenyésztő vállalat munkástanácsa fizikai munkára vezényelte a korábbi vezetőket, akik november 10-e után sem térhettek vissza.141 Ez történt a csabai téglagyárban is.142 Az örménykúti állami gazdaság nem ismerte el a Kádár-kormányt, s a kommunistákat sem engedték be a soraikba.143 A gádorosi pedagógus munkástanács november közepén a szovjet csapatok távozását, Nagy Imre és kormánya visszatételét követelte, teljes szolidaritást vállalva a munkásság követeléseivel.144 Nádházi János Gyulán, november 12-én összevont városi munkástanácsi gyűlésen jelentette ki: a munkástanácsok feladata az üzemek vezetése, amit azonban úgy kell végezniük, hogy se megalkuvás, se bosszú ne jelentkezhessék. Egyben állást foglalt a szabad választások és a függetlenség mellett. A magyar munkás – mondta mintegy válaszul a kormányzat akkori vádjaira – nem akar fasizmust, de kommunista diktatúrát sem. Ekkor mondta híressé vált, a szovjet megszállásra utaló szavait: a fegyverek csak ideiglenesen győznek, aki a lelkeket meg nem hódítja, véglegesen nem győzhet.145

Békés megyében kiemelendő a csabai nagy munkásgyűlés (melyen az összes városbeli munkástanácsok küldöttei jelen voltak) november közepi határozata. 12 pontban követelték a szabad választásokat, a függetlenséget, a szovjet csapatok kivonását, ENSZ megfigyelők beengedését, gyülekezési-, sajtó- és sztrájkjogot, munkástanácsokra épülő üzemi önkormányzatot, a halálbüntetések mellőzését politikai perekben.146 A követeléseket a gyulai munkástanácsi küldöttekkel együtt vitték fel Kádárhoz, de csak Dobi Istvánig jutottak, aki a követelések egy részét megértően bár, de elvetette, más részükre halogató és kitérő választ adott, de útjuk során a küldöttek érzékelték a fővárosban a helyzet realitásait, és hazatérve, bár sok jó hírt nem vittek, mégis a munka felvételét ajánlották, amit társaik mind Csabán, mind Gyulán csak részben teljesítettek.147 A munkástanácsi vezetők nem voltak egyszerű helyzetben. Munkatársaik elszánt, radikális követeléseit kellett a kormányzatnál képviselniük, majd érzékelve az erőviszonyokat, otthon megértetni azt, hogy egy bizonyos határt nem lehet átlépni. Gyulán Nádházi János november 22-én számolt be az üzemek küldöttei előtt. Elmondta, hogy mindent megtettek, de többre nem telt az erejükből. A munkát fel kell venni, különben tönkremegy az ország. Jelezte, hogy Dobi István szerint a Kádár-kormány ideiglenes, lesznek benne még személyi változások (a deputáció is követelte Apró Antal és Kossa István – mint régi rákosisták – eltávolítását), a szovjet hadsereg is idővel kivonul majd, a halálbüntetést pedig nem fogják alkalmazni, csak ha elkerülhetetlen… A szabadságjogokat sem kívánja a kormány korlátozni – tolmácsolta Nádházi Dobi meg-nyugtatónak szánt, probléma elodázó, részben üresen ígérgető szavait.  Volt küldött, aki Nádházi mellett állt, s elmondta: az ENSZ semmit sem segít Magyarországnak, magunk vagyunk, és a Szovjetunióval szemben nincs esély. Mások bizalmat kértek Nádházinak, mivel a bizalmatlanság a gyulai forradalmi vezetés kiválóságával szemben is kezdett megmutatkozni. Akadt olyan küldött, aki szerint a küldöttség semmit sem ért el, a gyulaiak többet vártak, így folytatódjék a sztrájk, mert a munka felvétele azonos a harc feladásával, az ország sírjának megásásával. Volt üzemi munkástanács, amely testületileg vonta meg a bizalmat a központi munkástanácstól. A nagygyűlésen végül döntés nem született, a vállalatokra bízták, hogy sztrájkolnak vagy sem. A 12 pontos követelést fenntartották, és kinyilvánították, hogy követik a Nagybudapesti Központi Munkástanács lépéseit. Az üzemek zöme továbbra is sztrájkolt.148

Az orosháziak hasonlóan jártak pár nap múlva felvitt, szinte azonos követeléseikkel. Ők Dögei Imréhez jutottak el, ki némi korántsem meggyőző ígérgetés után lényegében üres kézzel küldte haza őket. Orosházán – Nagy Lajos hiába érvelt ellene – a sztrájk mellett döntöttek.149 December 4-én Orosházán még létrehozták a városi központi munkástanácsot Budapest mintájára és szellemében, ám Kádár elszánta magát a keményítésre, nem tűrte tovább az őt teljesen elszigetelő országos sztrájkot, és 9-én szovjet tankokkal, karhatalommal verte szét a Nagybudapesti Központi Munkástanácsot. A brutális fellépés indokaként a munkástanács december 11–12-re szóló sztrájkfelhívását hozták fel. Ezt követően feloszlatták a központi munkástanácsot és statáriumot vezettek be.150 Orosházán Nagy Lajosnak sem volt más lehetősége, ő maga oszlatta fel az ottani központi munkástanácsot.151 (Nagy Lajos perének iratai között megtalálható a Nagybudapesti Központi Munkástanács 1956. december 6-i memoranduma. Tehát a kapcsolat élénk volt egészen december elejéig.)152 A memorandum egyébként jólétet, békét, és függetlenséget kívánt, jelezve, hogy Kádárral nem sikerült megegyezni, sőt, a kádári karhatalom folytonosan zaklatta a munkástanácsi vezetőket. Ismét előtérbe kerültek – folytatta a memorandum – a rákosista, levitézlett személyek, Kádár rájuk épít, s nem a munkásságra; felszólította Kádárt, hogy azonnal üljön tárgyalóasztalhoz, és a rádióban is közölje álláspontját.153 (A válasz a statárium és a feloszlatás volt.) A csabai téglagyár szoros kapcsolatot alakított ki a Nagybudapesti Központi Munkástanáccsal, állandó küldötte volt Budapesten.154 Az orosházi központi munkástanács tagja, Trausznitz Ferenc még decemberben is többször járt Csepelen, Budapesten, Ózdon a tájékozódás érdekében.155

A Békés megyei munkástanácsok is folyvást Nagy Imre kormányának visszatételét, az MSZMP üzemekben, munkahelyeken történő szervezésének megtiltását követelték, és szinte szünet nélkül sztrájkoltak novemberben. Erre okul nemcsak a szovjet hadsereg jelenléte szolgált, hanem Fekete Pál november közepi átmeneti letartóztatása, majd december 7-e után, a nagy sarkadi tüntetés egyes résztvevőinek őrizetbevétele és Csabára hurcolása is. A sztrájkok alatt azonban az alapvető közellátási cikkek termelése és szállítása folyamatos volt.156

 

 

A földügy

 

A földügy is főként november 4-e után vált fő kérdéssé. Egyre több helyen követelték vissza a tagosítással, adópréssel, fizikai erőszakkal elvett földeket, itt-ott jelentős tömegek mozdultak meg. Érthető, hiszen akkor a falvak vagy a mezővárosok népét ez a legközelebbről érdekelte. Az örökölt, vagy nagy munkával szerzett és imádott földről volt szó. Mégis, többnyire a józan ész és a közérdek kerekedett felül. A tsz-ek nagyobbik része feloszlott, vagy területük összezsugorodott, de többnyire úgy döntöttek azok, akiket az események döntési pozícióba emeltek, hogy az egyéni kívánságokat lehetőleg a tsz-táblák teljes szétdarabolása nélkül elégítsék ki; vagyis az ország következő évi kenyeréért érzett felelősség számos helyen erőteljes hangot kapott. Volt, ahol az osztozkodással a zárszámadást vagy a termény betakarítását meg akarták várni. Természetesen számos helyi különbség adódott. Dévaványán az összes tsz gyorsan feloszlott, Hunyán szétvittek mindent.157 Kertészszigeten viszont bizottságot alakítottak, és megfontoltan láttak munkához.158 Sarkadon úgy döntöttek, hogy a föld visszajár, de úgy, hogy a 25 kat. hold feletti földeket ki-ki felajánlja a földdel nem rendelkezők javára.159

Az utolsó erőfeszítések

December eleje hozta Békésben is az utolsó, nagy erőfeszítést. A forradalom, a szabadságvágy, az idegen erők által hatalomra segített hazaárulók elleni megvetés erőre kapott. 4-én Budapesten sokezres asszonytüntetés volt; fekete kendős asszonyok emlékeztek a forradalom hősi halottaira. Erőszak nélkül áthatoltak a szovjet kordonon, és a Hősök terén virágözönnel árasztották el az ismeretlen katona emlékművét.160 December 6-án Orosházán a városi munkástanács csatlakozott a Nagybudapesti Központi Munkástanács követeléseihez. A 300 fős városi munkástanács elnöke – ki más lehetett volna – Nagy Lajos lett. Aznap néma tüntetés is volt Orosházán, Nagy Lajos szervezésében. Méltóságteljes volt, igazi tisztelgés az áldozatok emléke előtt. A menet a templomok harangszavára indult a vasúttól, és ért a Kossuth térre.161 Gyulán ugyancsak december 6-án délelőtt 8 ezren tüntettek. A nagy tömeghez valakinek szólni kellett, Enyedi G. Sándor tanácselnök nem vállalta, s ki mást kérhettek volna fel (maga Enyedi G. is), mint Nádházi Jánost. Ő beszédében felidézte október 23-a szellemét, s kitartott a forradalom céljai mellett. Szovjet tankok közeledése vetett véget a tüntetésnek. Aznap délután Gyulán asszonytüntetés is volt, melyen már Sárdi Mártonné, a régi szociáldemokrata, aki már a ’30-as években ült sztrájkszervezés miatt, volt a vezető és egyben a szónok is. Szép szavakkal méltatta a forradalom áldozatait.162 Megemlítendő, hogy Gyulán Nádházi János december elején részt vett a rendőrségi állományi gyűlésen, s kérte, döntsenek, hogy a nép mellett állnak vagy sem. A rendőrök egységesen döntöttek a nép mellett, ott folytatták, ahol október 27-én elkezdték.163

Geszten viszont eldurvult a helyzet. Az éppen ekkor a faluba érkező, az MSZMP-t és a karhatalmat szervező két katonatisztet súlyosan bántalmazták, még csákány is előkerült, súlyos koponyasérülést okozva.164 Békéscsabán december 6-án reggel megszólaltak a gyárak szirénái, a mozdonyok sípjai, mindenütt leállt a munka, harmincezren tüntettek az utcákon. A Szabadság téren tankok álltak. A koszorúzás a 101-esek emlékművénél így is baj nélkül megtörtént, emlékezésül a forradalom hőseire.165 A csabai MÁV dolgozók úgy vonultak fel, hogy a menet élére a régi, leváltott vezetőket állították.166 Dobozon négyezren mentek az utcákra, tüntettek a Kádár-kormány ellen, s ekkor kerítettek sort a kommunista párt iratainak elégetésére. A helyi rendőr elmenekült, később karhatalmistaként merészkedett vissza.167 A tüntetés alatt érkezett két MSZMP-t, illetve a karhatalmat szervező pártmunkás. Majdnem verés lett belőle, de aztán csak kikísérték őket a faluból, a higgadt vezetők tanácsára. Aznap éjjel viszont a vezetők már nem tudták kézben tartani az eseményeket, és egyes csoportok kommunistákat fenyegettek, a régi vb-elnököt pedig kizavarták a faluból.168 Ugyancsak Dobozon december 10-én este a falut megszálló karhatalomra Nagy Lajos forradalmi bizottsági tag rálőtt, két könnyebb sebesülést okozva.169 Este Sarkadon is tömegesen tüntettek, számos kiskatona is volt köztük, azok akik a csabai tüntetés után inkább hazamentek, mint a laktanyába. Lefegyverezték a rendőröket, a kiegészítő parancsnokság tisztjeit, majd elzavarták a vb-elnököt. Szovjet tankok érkeztek és karhatalom, egy időre, átvéve a hatalmat: 16 embert letartóztattak és Csabára hurcoltak. Másnap azonban ismét a felbőszített tömegé az utca, és bekövetkezik a nem éppen kedvelt Berente rendőrkapitány és felesége bántalmazása. Pekár volt ÁVH-s századost családostul kíméletlenül megverték. A tankok ismét megérkeztek, és most már napokig maradtak. „Rend” lett.170

Dombegyházán december 7-én és 8-án zajlanak tüntetések; nagygyűlésen választanak új forradalmi bizottságot, követelve a Battonyán megjelent fegyveres karhatalom távozását. 7-én átvonultak Battonyára is, s az ottani tüntetőkkel bántalmazták a járási ügyészt, majd fegyvereket szereztek a határőröktől. Később átvonultak Mezőkovácsházára is, ahol az ottaniakkal együtt megverték az egyik járási kommunista vezetőt, aki korábban tsz-szervező volt. Egyebek között bekeretezett begyűjtési oklevelekkel verték fejbe. Majd előkerítették a párttitkárt, őt is megütötték, mivel nem volt hajlandó együtt menetelni a tüntetőkkel. A közben erősen felbőszült tömeg tört-zúzott a pártházban és a tanácsházán. Battonyáról telefon érkezett: ott karhatalmisták randalíroztak. Számosan egy lefoglalt busszal átmentek Mezőkovácsházáról, de a szovjet és magyar karhatalom visszazavarta őket.171 December 7-én Dombiratoson is tüntettek, Lökösházáról is sokan voltak jelen. A vb-elnököt megfenyegették, de a józanabbak megvédték. December 8-án – értesülve a szomszédban zajló eseményekről – félreverték a harangokat, hírül adva: Battonyát megszállta a szovjet hadsereg.172 December 8-án Battonyán valóban háromezres tömegtüntetés zajlott. Lefegyverezték a katonákat és a határőrséget is, megverték az MSZMP-s párttitkárt, egy orosházi tisztet pedig majdnem felkötöttek, de a józanabbak közbeléptek. Itt is szovjet tankok pacifikálták a helyzetet.173 December 10-én Békésen volt nagy néma tüntetés,174 majd 13-án Gyulán du. két órán át elnéptelenedtek az utcák. Ugyanis először a kommunisták akartak Kádár mellett tüntetni, mire a forradalom hívei kiadták a jelszót: aki az adott időben az utcákon van, az Kádár híve: így váltak néptelenné a gyulai utcák…175 Ugyanez megtörtént Gyomán is pár nappal korábban, december 8-án. Ott is két órán át voltak üresek az utcák, majd este az ablakokban mindenhol gyertyák égtek. A kis Bélmegyeren ötszázan tüntettek némán, méltósággal, majd határozatban követelték a rendőrség összetételének lakossági felülbírálását, a folyamatos zaklatások beszüntetését.176

Szorosan a december eleji erőfeszítésekhez tartozik a Független Újság megjelenése december 9-én. Ekkor jelent meg ugyanis a Kossuth Népe (november 4-e után a korábbi pártlapot, a Viharsarok Népét felváltó újságnak október végén–november elején pár száma láthatott csak napvilágot) és a Független Újság szerkesztőinek együttes nyilatkozata, melyben tudatták, hogy a megyei munkástanács követelése eredményeként a megyei tanács lapjaként hetente kétszer jelenik meg a Független Újság. Az új lap céljaként az őszinteséget és a független, szocialista Magyarország segítését tűzték ki.177 Néhány száma jelenhetett meg december folyamán, aztán maradt az MSZMP lapja, a Békés megyei Népújság.

A nagy fellángolás Gyulán ért véget december 17-én. A hatalom számára még ekkor is megbízhatatlan ottani rendőrséget több oldalról, de egy időben érkező, mintegy száz karhatalmista vette körül, szovjet páncélautók is megjelentek. Jelentős civil tömeg is csoportosult, néhány fogva tartott kiszabadulását követelve. A karhatalom könnygázt vetett be, majd riasztólövésekkel próbálkozott, kevés eredménnyel, ekkor a tömeg közé, de a földre lőttek, s a felpattanó golyók két könnyebb és egy súlyos sebesülést okoztak. Ez már hatott, oszlott a tömeg. A pufajkások egész este-éjjel randalíroztak Gyula-szerte, magánházakba hatoltak be, terrorizáltak. Egy példa ehhez: Rácz István karhatalmista éjjel betört dr. Titz József járási tisztifőorvos házába, igen durván lépett fel, majd bekísérte az orvost a rendőrségre, és ott úgy összeverték, hogy 20 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A karhatalmistát három hétre fogdába tették, majd az ügyész kiengedte, mondván: felháborodása jogos volt, felbőszítette dr. Titz népellenessége. Az utóbbi állítás persze nem nyert bizonyítást.178 (A durvasághoz említsük még meg Hídvégi karhatalmista hadnagy esetét. Ismeretlen okból maga a karhatalom tartóztatta le, s Gyulán hihetetlen embertelenséggel verték félig agyon. A társukkal tették ezt, milyenek lehettek az „ellenséggel” szemben…179)

Az december 17-i eseményeknek gyorsan híre ment Váriba is, híresztelték a karhatalom Váriba készülődésének állítólagos tervét. Gyuláról Mány Erzsébet és Farkas Mihály Váriba mentek, és csatlakoztak az ott gyülekező, aggódó kisebb csoportosuláshoz. A gyulai hírek felzaklatták az embereket, és a fiatalok fegyver után néztek. Találtak is a rendőrségen, s főként a határőrségen; a rendőrök és katonák minden ellenállása nélkül – ahogy ez már október 27-e óta történt mindenhol Békésben – meg is szerezték a fegyvereket, s kivonultak a Körös-hídhoz, fogadni a karhatalmat. Szabályos lőállást vettek fel, ebben Farkas Mihály, a volt katonatiszt segítette őket. Mány Erzsébet főként azzal tűnt ki, hogy erősítette és tüzelte a fiatalok harci kedvét. A karhatalom nem ment ki Váriba, a fiatalok pár óra múltán (hallgatva az idősebbek okos szavára) visszavitték a fegyvereket. Hamarosan azonban letartóztatták őket, a legkésőbb, január elején Mány Erzsébetet, s következett a kegyetlen statáriális eljárás.180

 

 

Kiemelkedő személyiségek

 

A forradalom Békésben is véget ért. A rend, a béke, az emberség, a szabadságvágy, az emberi és nemzeti jogok forradalma volt, kevés kivétellel végig emelkedett és példás eseménysort rögzíthet a krónikás. Ebben elévülhetetlen szerepük volt a szinte ismeretlenségből, a Rákosi-féle terror időszakban meghúzódó, de lélekben a hitet őrző, kiváló, született vezetőknek, akik a már nem is remélt alkalom hívó szavára ott teremtek a települések élén, s megvalósították a csodát. Az órák alatt elküldött, vagy gyorsan elbujdosó rákosisták helyébe lépve, a közbizalomra építve vették át az irányítást. Összefogták a legjobb erőket, és zökkenőmentesen vitték a közügyeket. Egy teljes nép vetette ki magából gyors természetességgel a nyolc éve hatalmon levőket. Ezt nem tudta a csupán a törpe kisebbségre és a szovjet tankokra támaszkodó rákosisták visszatérő serege soha megbocsátani. Csak néhány kiváló forradalmi vezetőt említsünk. Fekete Pál: tanárember, jól ismert Csabán, 30 éves sincs ’56-ban. Az első tömeggyűlésen már őt követelik. Beszél, s rögvest ő lesz a városi, majd a megyei forradalmi tanács elismert vezetője. A rend, a humánum embere, de bátor és határozott, ha kell. Szocializmust akart, de diktatúra és szovjet megszállás nélkül. Nádházi János 35 éves akkor. Szabósegéd, 1945–48 között szociáldemokrata, járási titkár. A kierőszakolt pártegyesüléskor nem vették át az MDP-be, jobboldali megalkuvónak minősítették. A szabó ktsz munkásaként éri 1956. Az első népgyűlésen Gyulán a több ezer ember előtt valakinek szólnia kellett. Aki szól, az szervezhet akár kommunistaellenes pogromot is, hiszen a sok sérelem ott ég az emberekben… De Nádháziért küldenek, s ő mintha tanult szónok lett volna, lecsendesít, lelkesít, ugyanakkor az emberi méltóságra, a forradalom tisztaságára szólít fel. Nem is lehetett más a város első embere, mint ő. Tette a dolgát emberséggel, meggátolva a forradalom elfajulását, de a független és demokratikus Magyarország elvét fel nem adva.

Orosháza nagy szerencséje volt Nagy Lajos. Ő is a rend, a béke, a demokratikus szocializmus és a független Magyarország híve. Már 1919-ben vöröskatona, meg is sebesül. Az orosházi munkásotthont vezette 1920-tól, szociáldemokrata. Egy ideig tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak, azaz megyei képviselő. Őt átvették az MDP-be, de pár hónap múlva kizárták. Szabó-segéd 1956-ig. 1956-ban már közel 60 éves. A városban nem felejtették el. Október 29-én őt követelik a szószékre, s ő remekel. Nemcsak a rendre, méltóságra int, összefog és mérsékel, de külön szól a fiatalokhoz is: 1848 tiszta követőinek kívánta őket látni. Született vezető, vitathatatlan tekintély a városban. Munkáját az MSZMP és a tanács is megköszönte, majd 1957 januárjában a karhatalom tartóztatta le…

Az endrődi Balogh Elek egykor szintén szociáldemokrata volt, 1948-ban átvették az MDP-be, sőt, egy ideig titkár volt, aztán – mint annyi szociáldemokrata társát – őt is kizárták a pártból, mint opportunistát. 1956-ban a forradalmi bizottság tagja, néhány szép beszédet mondott, melyekben elítélte a terrort, s lelkesítette a fiatalságot. A Kádár-kormányt nem ismerte el, sőt, 10 pontos petíciót szerkesztett ellene. A rend és a béke embere volt ő is, többször kijelentette, az 1945 előtti rendszer sem kell, de a diktatúra sem. November 8-án le akart mondani a forradalmi bizottság, de a vb maga kérte, hogy Balogh maradjon, s ő szolgált tovább. A párttitkár, sőt a karhatalom is megköszönte neki a békét és a rendet őrző munkát, ugyanúgy, mint kiváló társának, Vaszkó Mihálynak, aki közismert kisgazda volt, 1945 után országgyűlési képviselő, példás gazdaember. A köszönet ellenére nemsokára mindketten bíróság előtt álltak. Balogh 7 hónapot kapott, 8 hónapos előzetes fogva tartás után.181

A sarkadi Tanító Árpád 1945 előtt térképésztiszt volt, később is ismert, megbecsült ember. ’56-ban ő a forradalmi bizottsági elnök. Rend, az összetartás szolgálata jellemezte munkáját. Jelentős szerepe volt abban, hogy a cukorgyár nem állt le a nagy sztrájkok alatt sem, emellett meggátolta a tsz-ek elhamarkodott széthordását is, mondván: majd a nép dönt, de csakis a zárszámadás után. Két ÁVH-st is folyamatosan élelmezett, akik a forradalmi napokban nem mertek kimenni az utcára. Semmi része nem volt a sarkadi decemberi eseményekben. Dicséret helyett egy évet kapott.182 A sort hosszan lehetne folytatni, de említsük még meg dr. Molnár Mihályt, aki Csabán volt a városi forradalmi bizottság elnökhelyettese. A kitűnő jogász öt nyelven beszélt, 1945-ben a „demokratikus hadsereg”-ben szolgált. Főispáni titkár, majd 1948-ig Zala megyei főjegyző. Akkor elzavarták, mivel édesapja vitézi telke miatt kulákká minősítették. Kis parcellán gazdálkodott, majd könyvelő. A méltóságteljes és szelíd forradalom híve és munkása. Nagy Imre következetes támogatója. Novemberben ő is Budapesten járt a deputációval Dobinál, majd a sztrájk folytatását ellenezte, érezve a realitást és a veszélyt. Amikor decemberben a letartóztatott sarkadi fiatalok érdekében nagy sztrájk indulta megyében, a csabai szovjet parancsnok jelezte, ha a tüntetők összekülönböznek a szovjet katonasággal, ők tüzelni fognak. Molnár leszerelte a tüntetést és a sztrájkot is, megelőzve a konfliktust. Ez az ember kapott egy évet „izgatásért”, igaz, felfüggesztve, ám közel egy éves előzetes őrizet után…183

 

 

A megtorlás

 

November közepén az utolsó fegyveres ellenállók is beszüntették az országban a reménytelen harcot. A szovjet tankok ezrei és a szovjet városparancsnokok mögül Kádár János már kijelenthette: „Most semmiféle demokráciáról nem lehet beszélni, most kemények leszünk.” A keménységhez saját karhatalom is kellett. November 8-án Budapesten alakult az első karhatalmi ezred, tagjainak kétharmada korábbi ÁVH-s tiszt volt: a terrorhoz kellettek a „szakemberek”. December elején Budapesten már 5500, vidéken 5000 karhatalmista szolgálta az új diktatúrát állig fegyverben.184 Azok, akik októberben–november elején sietve rejtőztek el, futottak a szovjet csapatokig, azok most igen bátrak, és ütlegelésre készek lettek a fegyvertelenekkel szemben. Kezdetben a Szovjetunió is besegített a „rendteremtésbe”, túl a fegyveres beavatkozáson: mintegy 900 magyar forradalmi résztvevőt deportáltak Ukrajnába, akik decemberben térhettek vissza, egyenesen az új politikai rendőrség kezébe.185

Békés megyében az első karhatalmi szervező a már ismert Pankotai százados volt, fő segítője Kurucz István százados lett. Társaikkal írásbeli felhatalmazás nélkül sorra tartottak házkutatásokat, sokakat őrizetbe vettek, kihallgatásokat foganatosítottak, megfélemlítettek.186 A november azonban még számukra főként a felkészülés, az erőgyűjtés időszaka. A fordulat decemberben történik meg. A megyebeli karhatalom ekkor már 120 fős (ebből 40 korábban ÁVH-s volt, a többi pedig olyan vezető, akit a forradalom alatt váltottak le), majd 1957. február elejére fokozatosan éri el a 450 fős létszámot.187 Decemberben létesítik a megyei rendőr-főkapitányságon a politikai nyomozó osztályt, ennek kiépülnek járási kirendeltségei is, párhuzamosan kialakul a karhatalom vertikális struktúrája is.188 Ekkor látta Kádár elérkezettnek az időt a bekeményítésre. Jelezte ezt a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagjainak említett letartóztatása és a statárium. Újabb fekete jelzés volt a salgótarjáni tömegmészárlás: december 8-án közel 50 fegyvertelen tüntető maradt a városka főterén. Egyre több lett a letartóztatás, a fizikai bántalmazás. Békés megyében országos összevetésben is a legdurvább, hírhedt ütlegelők voltak Nyírfalvi százados, Fetter és Baji főhadnagyok. Polgár Jánost, aki Csabán fegyveres szervezkedésben vett részt, de végül el sem sütötte fegyverét, henteskampóra akasztották, és úgy verték órákon át gumibotokkal. Fekete Pált 1957 februárjában válogatott kínzásokkal igyekeztek megtörni.189 A tótkomlósi pufajkás különítmény mindenféle jogi procedúrát mellőzve, ügyészségi és bírósági eljárás nélkül, önhatalmúlag verte agyon rettenetes körülmények között Horváth Lajost, a csanádapácai forradalmi bizottság elnökét, akit pedig előtte a nyomozó szervek vétlennek találtak. A tótkomlósi pufajkások súlyos verés után autójuk után kötötték, és úgy húzták maguk után Hajduk Mátyást Gerendáson, aki bele is halt a kínzásokba. „Bűne” annyi volt, hogy a kocsmába berontó karhatalmisták utasítása ellenére nem állt a falhoz, mint a többiek, hanem ülve maradt és csak annyit mondott: „Köpök rátok.” Ugyanezek a tótkomlósi vademberek négy békéssámsonit, akik 1955-ben börtönbe kerültek ellenállóként, majd kiszabadulva ’56-ban a forradalmi bizottság tagjai lettek, de minden szélsőséget elutasítottak, ugyancsak agyonvertek. Mák András kevermesi parasztembert egyetlen, a karhatalmat leminősítő mondatáért a helyszínen agyonlőtte egy pufajkás. Andó Márton mező-megyeri fiatal kovácsmester tekintélynek örvendett falujában, és bár semmi része nem volt ’56-ban, a falu megfélemlítése érdekében a kocsmában egy volt ÁVH-s provokálta, majd amikor kimentek úgymond megverekedni, az ÁVH-s szó nélkül agyonlőtte.190

Egyedül az orosházi járásban, a korántsem teljes rendőrségi kimutatás szerint 40 embert internáltak, 15 lett vizsgálati fogoly, preventív őrizetbe került 15, s bíróság ítélt el 153-at.191

A karhatalom működéséhez érdemes belenézni Münnich Ferenc belügyminiszter karhatalmi utasításába. E szerint a fasiszta csőcselékkel szemben, mely szembe mert szállni a Szovjetunióval, készen kell állni a harcra. A fegyverhasználat elrendelése a parancsnok joga volt, ő mérlegelhette, hogy volt-e idő előzetes felszólításra. Ha például félő volt – úgymond –, hogy tömeg lép fel a karhatalom ellen, azonnal tüzelni lehetett. A megítélés természetesen szubjektív volt. Az erélyt – így Münnich – a kíméletlenségig lehetett fokozni. Ezt az utasítást betartották.192 1956. december–1957. május között Békés megyében 1946 embert vettek őrizetbe, ebből 488 került bíróság elé. 1291 házkutatást, 181 „nagyrazziát” tartottak.193

1957. március 15. előtt riadókészültségben volt a karhatalom országszerte. Elterjedt ugyanis a „MUK” (Márciusban Újra Kezdjük) jelszó, melyet igazán komolyan csak a karhatalom vett. Rengeteg embert tartóztattak le, nehogy tehessen valamit, üzemekben és iskolákban kutakodtak, vezetőik a fegyverhasználat lehetőségét is megkönnyítették. Gyulán, a templomtoronyba tettek telefonnal ellátott őrszemeket, és vízágyú is elő volt készítve. Csak ebben a városkában, az ünnep előtti héten 39 embert figyelmeztettek, hetvenötöt helyeztek rendőri felügyelet alá, őrizetbe vettek 37-et.194

A gépfegyveres pufajkások ellen reménytelen volt az ellenállás, hiszen ha kellett, megjelentek a szovjet tankok is, mint az Békésben is többször megesett. Ennek ellenére Dobozon – mint már említettem – 1956. december 10-én az este megérkező karhatalmistákra Nagy Lajos vadászpuskával rálőtt, két kisebb sebesülést okozva.195 1957. március 19-én Battonyán vertek el súlyosan egy karhatalmistát.

A karhatalom tevékenysége 1957. április–május során befejeződött, tagjai visszatértek a civil életbe, vagy a rendőrségen, honvédségnél nyertek alkalmazást. A karhatalom utóda a munkásőrség lett, melynek tagjai munka mellett látták el a fegyveres szolgálatot, az MSZMP csapataiként. A BM felügyelete alatt álltak elvileg, de minden szinten az illetékes pártbizottság rendelkezett velük, bármikor bevethette őket.196

Az egyértelmű erőszak és terror mellett a kormányzat igyekezett elméleti és szellemi síkon is – 1956–57 során vajmi kevés eredménnyel – meggyőzni a lakosságot igazáról. 1956. november elején az MSZMP lapjaként megjelenő Népújság még a Rákosi és Gerő elleni jogos elégedetlenségről, tiszta népmozgalomról írt, igaz, már hozzátéve: ellenforradalmi elemek is belekeveredtek a tiszta felkelésbe, s ezek az elemek a Horthy-rendszert akarták visszacsempészni.197 Két hét múlva Kádár beszédét közölték, mely szerint két út létezett: folytatni Nagy Imre vonalát, azaz szemlélni a kibontakozó fehérterrort, vagy a szovjetek segítségével meggátolni ezt. Ekkor még Kádár is a megoldandó feladatok közé sorolta a szovjet csapatok kivonulásának előkészítését.198 Erről később haláláig hallani sem akart… December 11-én már egyértelműen ellenforradalomról írt a Népújság, majd pár nap múlva szívélyesen köszöntötte a munkás-paraszt hatalomért küzdő „derék karhatalmistákat”.199 1957-ben már kizárólag a kádári, „letisztult” nézetek kaptak helyet a Népújságban: ellenforradalom, gyilkos kommunistaellenes terror, volt csendőrök, gyárosok, horthysta tisztek hatalomra törése, megtévesztett tömegek stb. Mindennek a valósághoz semmi köze nem volt, de valahogy igazolni kellett a diktatúrát, és elfedni azt, hogy a rákosista diktatúra és szervei napok alatt omlottak össze népünk egyértelmű kiállása miatt. Egyre többször írták le: október 23-a előtt a párt készen állt a hibák kijavítására, nem volt semmi szükség népmozgalomra…200 A sajtóban is előretörtek a volt rákosisták, itt is kellett a manipulációs „szakértelem”: a Népújságnál dolgozott 1956 végén–1957 elején Varga Tibor, Sass Ervin, Kukk Imre (mindhárman volt ÁVH-sok).201

A bosszúhadjárat során a bírósági szakasz már szinte könnyebbséget jelentett a vádlottak számára. A kínok időszaka a rendőrségi vallatások ideje volt. Ezrek számára jelentette a napokon-heteken át tartó veréseket, megaláztatásokat, a fizikai és lelki terror válogatott megnyilvánulásait. A vallatások végén a gyanúsított bármit aláírt, amit elébe tettek, márpedig a vádiratot megalapozó, s az eseményeket a kádári bosszú jegyében hamisító „vallomást” tettek elé. Ugyanez történt a tanúkkal is. Őket is megfélemlítették, sok esetben pedig „felkészítették”, azaz a helyi párt vagy tanács emberei, rendőrök adták a szájukba az eltervezett vádirathoz kellő szöveget. Erre mind a vádlottak, mind a tanúk számos esetben utaltak a bírósági tárgyalásokon. Csak ízelítőül említem a gyulai Radóczy Andrást, aki emlékiratában részletesen leírta kínzásait: gépfegyvertussal ütötték, többször elájult, testén véraláfutás véraláfutást követett. A költő-újságíró Simonyi Imre bordáit, lábfejét eltörték puskatussal, arcán cigarettát oltottak el… Ez így ment a rendőrségen hetekig, aztán rövid „pihenő” a gyűjtőfogházban, majd Kistarcsán, az internálótáborban már ismét sűrűn zuhogott a gumibot.202 A békési Papp Imre is kényszer alatt vallott, a karhatalmisták csúnyán elverték. A bíróság előtt volt mersze rendőrségi vallomását egészében megtagadni.203 A csabai hadosztályparancsnokkal, Tóth Istvánnal megalázó módon, gúnyolódások közepette folyt a procedúra, melynek fő vezetője Benkovics Sándor rendőrnyomozó-főhadnagy volt.204 A csorvási dr. Kádast is a rendőrségen súlyosan bántalmazták, a tanúkat megfélemlítették, nem véletlen, hogy a bíróságon többen közülük másként vallottak.205 Az eseteket sok tucatszor folytathatnánk. Fontos említeni: a rendőrségi közbiztonsági őrizet hivatalosan hat hónapig tarthatott, de az ügyészi hosszabbításnak semmi akadálya nem volt. Azaz bárkit internálni lehetett, ehhez elég volt a gyanú, a feltételezés.206 (Más volt a helyzet, ha BM- vagy pártalkalmazott került [volna] bíróság elé. Ilyen esetben csak akkor lehetett eljárást kezdeni, ha az illetékes pártszerv hozzájárult [!]).207 Számos esetben végül vádemelés sem született, de a keresztutat részben minden „ellenforradalmárral” meg kellett ismertetni.

A közbiztonsági őrizet hetei, hónapjai után következett az előzetes letartóztatás periódusa, ügyészi, illetve bírói határozattal. Erre akkor került sor, ha a gyanúsítottat vádlottá minősítették. De számos esetben ügyészt, bírót megkerülve is börtönbe vetettek embereket, mivel a karhatalom nem volt híres jogkevető magatartásáról. Megemlítendő, hogy az őrizetbe vételek előtt jóval a gyanúsítottakat elbocsátották munkahelyükről, s ezt követően csak segédmunkások lehettek. Az ítélet nélküli bűnhődések időszaka volt ez.

A bírósági eljárásokat előkészítették. 1956. november 12-én lehetővé tették, hogy akár vádirat nélkül is bíróság elé kerüljön valaki, súlyos bűncselekmény (pl. fegyveres részvétel a forradalomban) esetén. Statárium lépett életbe, amit 1956. december 11-ével súlyosbítottak. Bevezették a gyorsított bírói eljárást.208 Biszku Béla vezetésével központi operatív bizottság alakult: minden érdemi politikai perben joga volt közbelépni és vizsgálódni (!). Biszku segítői Nezvál Ferenc, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész és Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság békéscsabai származású elnöke voltak. A bizottságot szovjet szakértők is „segítették”.209

Sokszor az illetékes pártvezetőkön múlott, milyen ítélet születik. Ugyanazért lehetett halállal, másutt 5–10 évvel bűnhődni, annak függvényében, mennyire égett a bosszúvágy a helyi kommunista vezetésekben. A dobozi Nagy Lajos pl. (rálőtt a karhatalomra) a Legfelsőbb Bíróságon 10 évet kapott; I. fokon csak 4 év 6 hónapot, de azt a helyi pártbizottság kevesellte.210 A büntetőhadjárat hevességét mindenesetre jellemzi, hogy 1955-ben 8800, 1956-ban 73 ezer, 1957-ben 31 ezer közvádas és politikai ítélet született országunkban. Kahler Frigyes szerint 1956 kapcsán 1957–60 között 16 148 ítélet született, ebből halálos 1958 végéig 259. Más elemzés 480 halálos ítéletről tud, az ENSZ 453 kivégzést tartott számon.211 Ítélettel, illetve ítélet nélkül, azaz pusztán karhatalmi visszaéléssel összesen legalább 800 embert tettek el országszerte láb alól, nem szólva a sortüzek mintegy 450 áldozatáról.

Az ügyészek Békésben is a rendőrségi nyomozati anyagot, az említett körülmények között rögzített vallomásokat készpénznek vették, s így emeltek vádat. Még a presszió alatt álló bíróságok előtt is számos esetben derült fény hamis tanúzásra, befolyásolásra, kierőszakolt vallomásokra. A vádiratok részben-egészben számos esetben váltak szinte használhatatlanná. A bíróságok a súlyos vádakat, minősítéseket rendszeresen enyhítették, de a börtönbüntetés kiszabását nem mellőzhették, csak igen kevés esetben. Legfeljebb a magára adó bíró igyekezett az arányoshoz közelítő büntetést kiszabni. A Legfelsőbb Bíróság többnyire enyhített, az I. fok dolga volt az elrettentés. Volt persze kivétel. A battonyai Kapp József és társai fegyveres szervezkedés, hatósági közeg elleni erőszak, kommunisták letartóztatása miatt I. fokon 2–5 évet, a Legfelsőbb Bíróságon viszont 6–12 évet kaptak.212

Egy-két példa az akkori ítélkezéshez: a csabai dr. Molnár Mihályt I. fokon egyévi előzetes után (!) 3 évre ítélték, a Legfelsőbb Bíróság pedig csak 1 évet adott, azt is felfüggesztve;213 hogy ki kárpótolta Molnárt az egyéves előzetesért, arról nem szól a történtet. A battonyai Őze Lászlónét hamis tanúk, valótlan adatok alapján 2 és fél évre ítélték, ezt a Legfelsőbb Bíróság 1 év 1 hónapra rövidítette, ám közben Őze Lászlóné már 15 hónapot ült le előzetesben, egyébként jogellenesen.214

Fekete Pálnak és társainak szerencséjük volt. Perükbe még Marosán György, a kádári vezérkar tagja is beavatkozott, és több halálos ítéletet kívánt, a megyei pártbizottság egy része is 3–4 akasztást akart. I. fokon Szegeden bírájuk az a Mátyás Miklós hadbíró őrnagy volt, aki már számos halálos ítéletet hozott (ő ítélte halálra a gyulavári ügyben Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt is). Mátyás Miklós korábban a forradalom mellett foglalt állást, s most bőrét mentve bizonyított… Fekete Pál máig sem érti, de „csak” életfogytiglani büntetést kapott, Tóth István alezredes 15 évet stb. A II. fokú tárgyaláson, Budapesten ott ült a bíróságban Gyurkó Ferenc, a tiszakécskei gyilkos sortűz elrendelője, kőkemény rákosista. Alighanem súlyosbítottak volna, s megszületik a két halálos ítélet, ám Feketéék okos sugalmazásra hirtelen visszavonták fellebbezésüket, és bár az ügyész sápadtan felpattant, a bíró berekesztette a tárgyalást, ami az I. fokú ítélet jogerőre emelkedését jelentette.215

Mány Erzsébet és Farkas Mihály nem volt ilyen szerencsés. Őket a már említett, a karhatalom ellen a gyulavári hídnál felvett fegyveres hadállás miatt halálra ítélte 1957 januárjában a statáriális katonai bíróság, és az ítéletet február 2-án végrehajtották. Hajnalban, felbőgetett teherautó-motor  zúgása közben lőtték mindkettőt szitává a karhatalmisták Csabán. Ami pedig előtte történt, ahhoz csak annyit: Mány Erzsébet úgy össze volt már verve, hogy aligha lett volna ember belőle, ha túléli. Még 14 éves húgát is kényszerítették, hogy nővére ellen súlyosan valljon. E pernek 14 vádlottja volt, a 2 kivégzett fő vádlott mellett a többiek 5–15 évet kaptak.216

Békés megyében – még kissé korrigálható számításaim szerint – összesen 688 bírósági ítélet született ’56 okán. A 688 elítéltből 176 volt munkás, iparos, 155 napszámos, földműves, 118 kisparaszt, 100 értelmiségi. „Kulák” mindössze 18, volt horthysta tiszt 12, egykori csendőr szintén 12 található közöttük. Ugyanakkor elítéltek 30 hivatásos katonatisztet és rendőrt, akik a forradalom mellé álltak. Ennyit a fasiszta, horthysta ellenforradalomról…

A 688 elítéltet 771 „bűn” terhelte: 60-an fenyegettek, szidalmaztak kommunistákat; 56-an lefegyvereztek kommunistákat, rendőröket vagy ÁVH-sokat; pártiratokat égettek, Rákosi-, Sztálin- stb. szobrokat törtek össze 51-en; rákosista vezetőket váltott le 60; nem ismerte el a Kádár-kormányt 55; nemzetőrként aktívan szolgált 50; a Szovjetunió ellen izgatott 53; sztrájkot szervezett 30; tsz-t oszlatott 25; a karhatalom ellen „uszított” 17; 52 vett részt forradalmi bizottságban; 34 kommunistákat vett őrizetbe; munkástanácsi vezető volt 43.

Néhány kommunistaellenes, tsz-ellenes mondatért másfél évet, más esetben 2 évet, fegyverek elvételért másfél évet, az említett kétféle vétség együttes elkövetéséért akár 6 évet lehetett kapni. Az ítéletek összevetésekor a logika jelei korántsem mindig jelentkeztek. Így volt, aki kemény forradalmi fellépését (sztrájkszervezés, munkástanácsi elnöklet, szovjetellenes kirohanások, a párttitkár elzavarása együttesen) 8 hónappal megúszta, míg kizárólag verbális „vétekért” akár 2 év is járhatott. Számos ordítóan jogsértő, igazságtalan ítélet is született. Így pl. Juhász György békési nemzetőrparancsnok csak rendet tartott, közbiztonsági őrizeteket realizált az illetők érdekében és utasításra, fegyvereket gyűjtött be leváltott vezetőktől: 10 évre ítélték, társai pedig 4–6 évet kaptak. Szinte ugyanezért a mezőkovácsházi Papp Zoltán 2 és fél évet ült.218 A szarvasi Szarvasi György és társai előbb 3–10 évet kaptak, majd II. fokon 10–15 évet. Pedig számos jogi tévedés derült ki a  tárgyalásokon, a tanúk egy részét be sem idézték; a lényeges pedig az, hogy Szarvasi rendet tartott Szarvason, ő is a békés forradalom embere volt. A súlyos büntetés oka: a vádlottak vagy értelmiségiek, vagy kulákok voltak, akiket Rákosi alatt már többször elítéltek úgynevezett közellátási vétségért. Igazi koncepciós per volt ez, Szarvasinál még töltényeket is elrejtettek a nyomozók, amit aztán ők maguk persze „megtaláltak”…219 Csorváson a kőkemény, rátermett forradalmi vezető, Oláh János 3 évet, míg ugyanott dr. Kádas Tibor jogász csupa hamis vád alapján 5 évet kapott. Oláh kubikus volt, Kádas értelmiségi: a bíróságok az előírást követve az osztályszempontot is érvényesítették.220 Az orosházi Nagy Lajos, a Békés megyei forradalom egyik kiemelkedő vezetője, csak a várost és a békét szolgáló remek ember, először 10 évet, majd a Legfelsőbb Bíróság által előírt új tárgyaláson (az elsőn számtalan jogi tévedés történt) 3 évet kapott, amit a Legfelsőbb Bíróság 2 év 2 hónapra mérsékelt.221 Mindez csak jelzés az akkori „igazságszolgáltatáshoz”.

A börtönnel korántsem volt vége a bűnhődésnek, és nemcsak az elítélt bűnhődött. Fekete Pál az 1963-as amnesztiával szabadult, de utána csak kubikus, bányamunkás és rakodó lehetett, illetve – mivel négy nyelvet ismert – a szokásos honorárium 20%-áért fordított, azaz négerkedett. Még a nyolcvanas években is rendőri felügyelet alatt állt, tanítani nem engedték. Feleségét is leparancsolták a katedráról.222 A csabai MÁV vezetőhelyettese, kitűnő szakember, a forradalom alatti vasúti főnök kiszabadulva csak erdészeti segédmunkát végezhetett.223 Dr. Kádas Tibor csorvási ügyvéd szabadulása után ügyvédként nem működhetett, egy ideig még kalauz sem lehetett Budapesten, segédmunkásként csak kéthetente utazhatott haza a családjához. 1976-os nyugdíjazásakor derült ki, hogy az 5 évnél hosszabb büntetésre ítélteknél az ítélet előtti szolgálati időt (politikai elítélteknél) nem számították be… Ezzel Kádas 16 évet vesztett.224 Az pedig akkor teljesen természetes volt, hogy mindenkit, aki ellen gyanú merült fel, s a rendőrség ügyében nyomozni kezdett, azonnal elbocsátottak, és attól kezdve csak segédmunkát végezhetett letartóztatásáig. A bosszú a kicsinyességet is kedvelte: Nádházi Jánossal például, aki Gyulán az MSZMP és a tanács kérésére vállalta – a forradalmi bizottság elnökeként – a vb-elnökhelyettesi funkciót, 1957 májusában visszafizettették a felvett elnökhelyettesi fizetést (kéthavi bért), mivel kinevezése – úgymond – törvényellenes volt.225 Dr. Papp Károly Gádoros, majd Orosháza főjegyzője, kiváló közigazgatási jogász, 1945 után is egy ideig megbecsült szakember. 1951-ben 43 évesen „nyugdíjazták”, de egy fillér nyugdíjat sem kapott. ’56-ban tagja lett az orosházi forradalmi bizottságnak, a gazdasági ügyeket vitte, lényegében nem politizált. A november 4-e után visszatérő vb-elnök tartotta a tanácsházán, mert szükség volt a szakértelmére. 1957. január közepén tartóztatták le. A II. fokú tárgyalásig már 1 év 4 hónapot ült, így a II. fokú ítélettel azonnal szabadult. Haláláig csak segédmunkás lehetett.226

Mindez 50 éve történt. 35 évig tilos volt róla beszélni, a hivatalos politika, sajtó, oktatásügy számára tabutéma volt. Kádár János és vezérkara nem szerette, ha bárki is emlékeztetett hatalmuk eredetére, megszerzésének körülményeire: a politikai gyilkosságokra, a hazaárulásra.