Az oikumene és vallási kifejezések szótára A-tól Z-ig.
A,Á
abba (ar.) atyám
abszolúció (lat.) feloldozás, bunbocsánat
absztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatás
Actio Catholica (lat.) a rk. egyház híveket tömöríto egyik szervezete
adakozás, adomány az istentisztelet része, az oskeresztyénségtol kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adománya
Adonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliában
adoráció (lat.) hódolat, imádás
advent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony előtti négy hét (lásd: egyházi év)
adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz. közepén alakult az USA-ban
advocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédje
advocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalból
agapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégség
agenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartás
agnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híve
Agnus Dei (lat.) Isten Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29)
ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapveto hitvallási irata (1530)
aion (gör.) világ, korszak, idotartam, hosszú idő
ajatollah (ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapján
akatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztény
alamizsna (gör.) hit indításából gyujtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezo kegyességi gyakorlat
albigens 12-13. sz.-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországban
áldás 1. az isteni erő és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldása
áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd előtt tíz nappal
alfa és ómega 1. a görög abc elso és utolsó betűje; 2. Jézus Krisztusra vonatkoztatva: o a kezdet és a vég (Jel 1,8)
aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbe
alleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetek
alma mater (lat.) “szerető édesanya”; iskola, pr. kollégiumok megnevezése
ámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelző szó
anabaptizmus újrakeresztelok, felnott keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus)
anamnézis (gör.) visszaemlékezés
anatéma (gör.) 1. egyházi átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elso évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt járt
angelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tan
angyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2. láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van - Gábor, Gábriel és Mihály “főangyal” (lásd: kerub, szeráf)
animizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke
annullál (lat.) érvénytelennek nyilvánít
antiklerikális-antiklerikalizmus (gör.–lat.)a papság világi hatalmának ellenzője; az egyház politikai befolyása elleni mozgalom
antikrisztus Krisztus ellen fellépo szellemi ero, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellensége
antiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalom
antitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadják
antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása
anyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz.) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvoi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvek
apáca rk. és ort. női szerzetes
Apokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok feltárulása
apokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi műfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektol eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozik
apokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr. kánonból kihagyott szent könyvek
apológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tuzik ki célul
apostol (gör.) küldött; 1. szűkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2. tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárók
apostoli hitvallás, AH a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad
apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájában
aposztata (gör.) hitehagyott, esküszegő
aposztázia (gör.) hitehagyás, hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzal
archidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elso segítője
archiepiscopus (gör.–lat.)érsek
archívum (gör.–lat.) irattár, levéltár
Armageddon v. Hermageddon (héb.) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettőt egybekapcsolják
askenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidók
aszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelodésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezo életgyakorlat az életszentség érdekében
asztrológia (gör.) csillagjóslás
ateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenesség
antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása
augur (lat.) madárjós, ókori római pap
autodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció)
autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyház
Ave Maria (lat.) katolikus imádság kezdo szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája
B
Baal (héb.) úr, pogány Isten
Bábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvű beszédbol adódó zavar
bahá'i a 19. sz.-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezeto a megismerhetetlen istenség képviseloje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívonek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió bahá'it tartanak számon a világon
Bálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenző személy (lásd: 4Móz 22)
baptisták - baptizmus a 17. sz.-ban kialakult pr. egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisa
baptisztérium (gör.–lat.) keresztelokápolna
baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az ősegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség)
bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnotté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentos; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leánya
bazilika (gör.–lat.) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhely
behemót (héb.–lat.) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10)
bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követo rk. szerzetes, ill. szerzetesközösség
Bethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15)
Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20)
bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híve
Biblia (gör.) könyvek 1. a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyujteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokat
bibliakritika a Szentírás szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálata
bibliaóra olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmat
bibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületek
bibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korában
bibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslás
bigott vakbuzgó, vakhitu, türelmetlen
biretum (lat.) rk. papok papi fövege
bizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló előtti meghunyászkodás
blaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértés
bóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelölt
böjt 1. az egyházi év egyik időszaka, a húsvét elotti 6 hét; 2. az ételtol való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezo, de a népi kegyességben máig élo (pl. nagypéntek, az úrvacsoravétel elott) hagyomány
boldogmondások Mt 5,3-11; Lk 6,20
bona ecclesiastica (lat.) egyházi javak
bonc (jap.–port.) buddhista pap vagy szerzetes
brahman a hindu vallásban a világ teremtoje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elso személye: pap, tudós
breve rövid, egyszeru kérdést érinto pápai irat
breviárium (lat.) vallásos szövegekbol összeállított szemelvénygyujtemény
búcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bunök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bűnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetosége; a bunbocsánat szentségéhez kötodik
bulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél
C, CS
caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcs
caritas (lat.) jótékonyság; rk. szeretetintézmény neve
casula (lat.) miseruha
cebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezése
chanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, főleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e. 164) emlékére, a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepe
chiliasmus (gör.–lat.) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrol szóló tanítás
christos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelője
CIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyűjteménye
cingulus (lat.) rk. papok deréköve
cionista (héb.) a zsidó állam megalapításának híve
cionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvo mozgalom
circumcisio (lat.) körülmetélés
ciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban főleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrend
cölibátus (lat.) kötelezo papi nőtlenség
communio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsora
concelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálata
confessio (lat.) hitvallás
constitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegu és érvényu irat)
conversio (lat.) megtérés
córesz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedés
corpus Krisztus kereszten függő testének kiábrázolása
credo (lat.) hiszekegy, hitvallás
crucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló”
Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület
D
damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás
davenol (jid.) kántál; éneklo hangon imádkozik
Dei gratia (lat.) Isten kegyelméből
deifikáció (lat.) istenítés
deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, őt csak a világ elso okának elismero felfogás
dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17)
dékán (lat.) középszintu egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetője
dekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsőbbség egyik fajta dokumentuma
démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög
dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja
deuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyve
Dharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítése
diakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálat
diakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedő nok
diakónus (gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedo férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozata
dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történo ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere
diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság
dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet
diocesis (gör.) egyházmegye
direktórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentoségu dokumentumokhoz
diszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadása
dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik
dogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtése
doketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet
doktrina (lat.) hittétel, tan
dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes
doxológia (gör.) dicsoítés, dicsoségmondás, a liturgiában Isten dicsőítése, pl. a Miatyánk végso mondata
drachma (gör.) újszövetségi pénzegység
drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, foleg Libanonban élnek
dualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelo, a dualizmusra emlékezteto; kettős, kételvű, kettos rendszeru; 2. a dualizmusra jellemzo, vele kapcsolatos
dualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezetheto alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettosség, kettos rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegű kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után
dzsámi mohamedán főtemplom
dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja
dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz)
E, É
ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élo hitre jutása
ecclesia (gör.–lat.) egyház
ecclesia militans (lat.) harcoló, küzdő egyház
ecclesia regnans (lat.) uralkodó egyház
éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsom
egyház 1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2. egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházak
egyházatyák az egyház apostolok utáni elso tanítói, teológusai
egyházfi a templom és a lelkészi hivatal körüli teendok ellátását végző személy
egyházi év a történelmi egyházakban használt idobeosztás, amely advent első vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idő) advent első vasárnapjáig
egyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományág
egyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya első útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása
egyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testület
egyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr. egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egység
egzegézis (gör.) írásmagyarázat
egzercicium (lat.) lelki gyakorlat
ekkleziológia az egyházról szóló tudományág
Elohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neve
enciklika (gör.) pápai körlevél
eparchia (gör.) ort. egyházkerület, vagy egyházmegye
eparchos (gör.) az ort. egyházban az egyházmegye püspöke
ephorus (gör.–lat.) némely pr. egyházban egyházkerületi vezető személy
epifánia (gör.) vízkereszt ünnepe
episzkopalizmus (gör.–lat.) püspök vezetése alatt álló egyházszervezet
episzkoposz (gör.) püspök
erec Izrael (héb.) Izrael földje
esperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk. és ort. egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetoje
esszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr. e. 2. sz.-ban
eszkatológia (gör.) a végső dolgokról, “világ végéről” szóló tanítás
ethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzék
etika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág
eucharisztia (gör.–lat.) a pr. egyházakban úrvacsora; a rk. katolikus és ort. egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentség
eucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalma
evangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezése
evangelisták (gör.–lat.) négy evangélium szerzoi: Máté, Márk, Lukács, János
evangélium (gör.–lat.) 1. örömhír; 2. az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyve
evangelizáció (gör.–lat.) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozat
evangelizátor (gör.–lat.) az evangelizációt végző személy
EVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvu rövidítése
exegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezése
exhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszéd
exkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozás
exmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató gyülekezeti szolgálatba történő kihelyezése
exodus (gör.–lat.) 1. az Ószövetség (Mózes) 2. könyve; 2. az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás)
exorcizmus (gör.) ördögűzés
ezoterikus (gör.–lat.) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthető
F
fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlen
farizeus (héb.–lat.) 1. a törvényt betukig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2. átvitt értelemben: álszent, képmutató
fideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvosséghez, de nem a hitigazságok ésszeru megismerése
fiducia (lat.) hit, bizodalom, hűség
filia (lat.) leányegyház, fiókegyház
filioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytol, a Fiútól is származik
filoszemita (gör.) zsidóbarát
fogondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi vezető
főjegyzőa püspök lelkész és a főgondnok világi helyettese
franciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetes
fundamentalizmus (lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betű szerint értelme
G,GY
Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelőző éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46)
Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyalja
gettó (ol.) 1. elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v. színes bőrű lakosság külön városrésze
glória (lat.) 1. dicsőség; 2. a misének e szóval kezdődő része
gloria in excelsis Deo (lat.) dicsőség a magasságban Istennek (Lk 2,14)
glorifikál (lat.) dicsőít, magasztal
glosszolália (gör.–lat.) nyelveken szólás kegyelmi ajándéka (lKor 12,10)
gnoszticizmus (gör.–lat.) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett
gnózis (gör.) 1. megismerés; 2. felismerés és értékelés: 3. a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tana
Góg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elő (Jel 20,8)
goj (héb.) 1. nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2. átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személy
gólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor
Golgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33)
Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid legyőzött; 2. magas, erős férfi
gordiuszí csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta)
grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplő rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevő kehely vagy urna
grállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2. feddhetetlen jellemu, erkölcsű, lovagias gondolkozású férfiú
gregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I. Gergely pápától összegyűjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzik
gregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökőnapok beiktatásával rendezett naptár
guru (szan.) az indiai szíkh felekezet vallásfője
gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknél
gyehenna (héb.–lat.) a szenvedések helye, pokol
H
hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához
hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán
háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelo címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják
haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerű magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elso estjének ima- és szertartásrendje
Hagia Sophia (gör.) a bizánci építőművészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)
hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása
hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzője
hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete
hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt
halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése
halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvéből való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínu formában jelenik meg
három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)
héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó
hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértője
hebraisztika (lat.) a zsidó műveltséggel, elsősorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág
hebraizmus (lat.) 1. tősgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvből vett szó v. fordulat más nyelvben
héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola
hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete (Kr. u. 622)
Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik főpillére
Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)
hellén görög
hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsosorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós
hellenizál 1. a görög műveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít
hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedo művelodési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi muvelodési elemek összeolvadása jellemez
hellenofil (gör.) görögbarát
henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez
heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)
herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezo nézetektol eltérő felfogás
hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág
hérosz (gör.) hos, félisten
heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltéro vallási tantétel
hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés
hierarcha (gör.) főpap
hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetőbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelozik az anyagi és ösztönös élet értékeit
hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetűzheto írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány
hierográfia (gör.) titkosírás
hierokrácia (gör.) papi uralom
hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás
high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata
himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza
hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak
Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevéből)
hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató
holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelo áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában
homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története
homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét
horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat
hostia (lat.) ostya
hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsoség Istennek a nem zsidó vallásban
hozsonnázik ujjong
hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban
humerale (lat.) vállkendo; rk. papok miseruhájának egyik része
husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai
hymnológia (gör.) az egyházi énekekrol szóló tan
hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt
I, Í
idolátria (gör.) bálványimádás
ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzomuvészeti ábrázolását, foleg szentképeket vagy szobrokat nem turo, azokat eltávolító és elpusztító személy
ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal
imám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezeto, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; eloimádkozó; 3. nagy tekintélyű muzulmán vallástudós
immanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerheto, érzékelheto valóság; 2. a transzcendencia ellentéte
in spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben
independesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettol való függetlenségét valló pr. áramlat
infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik
infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalag
iniciáció (lat.) felavatás, beavatás
inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1)
inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására
inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája
insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja
inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)
institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy muve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.)
intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság
interkommunió (lat.) különbözo felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége
intronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fopap beiktatása: székfoglalás
intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás
írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár)
írástudók újszövetségi gyujtofogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok)
irreligiózus (lat.) vallástalan
Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve
istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsosorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia
iszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás
ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv
Izrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neve
izraelita (lat.) zsidó
J
Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentok emlékhelye Jeruzsálemben
Jahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölő négy betu (tetragram)
jehovista (ang.–héb.) az USA-ból származó, 19. sz. közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalom
jeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskola
Jewish Agency (ang.) az első világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozására
jezsuita (lat.) rk. szerzetes, a Jézus-társaság tagja
jiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekből álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelve
jógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga követője
jóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja)
judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézet
juriszdikció (lat.) egyházi vezetők vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területe
jus canonicum (lat.) egyházjog
jus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége
K
kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró
kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idopontot jelöl
kalifa (ar.) muzulmán politikai vezető
kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormusorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet
kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága
kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya
Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földje
kánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyujteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái
kanonikus (gör.–lat.) egyházi eloíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított
kanonizál szentté avat
kánonjog egyházjog
kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja
kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetője
kántus kollégiumi énekkar
kápsál (lat.) kolduló szerzetes
kapucinus (lat.) a Ferences-rendnek késobbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel)
kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. főpap
karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunka
karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok előterében (lKor 12)
karizma (gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsosorban mások javára szolgál
karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinott közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszeru, elsosorban Dél-Amerikában
karma (hin.) az élolények jó vagy rossz sorsát előző életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erő
karmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levő Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja
kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élo szerzetesrend tagja
kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelő zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják
káté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mufaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel
katekéta (gör.) hitoktató
kateketika (gör.–lat.) hitoktatástan
katekézis hitoktatás
katekizmus (gör.–lat.) káté
katolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze
katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követője
kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvő, temetés, sírkoavatás stb.
kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre
kazula (lat.) miseruha
kegyelmi ajándékok (lásd: karizma)
kegyesség a hit élet- és gyakorlatbeli megvalósítása
kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként
kenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérol az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11)
keresztény a Christianos, Krisztust követo hívő kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén)
kereszténység fobb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak
keresztség szentség; jegye a víz; a bun megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelo kancsóval történo leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnottkeresztség; az elsonél a szülok és a keresztszülők tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad.
keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy első három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák
keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztusköveto kifejezése, elsőnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata
kerub isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4)
kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege
kibuc (ivr.) a mezőgazdasági termeloközösségek elnevezése Izraelben
kirtana Isten dicsőítése szent neveinek éneklésével
klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca
klastrom (lat.) kolostor, zárda
klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része
klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatos
klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben
klerikus (lat.–gör) papi rend tagja
klérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összessége
knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje
koadjutor (lat.) idos vagy beteg püspök, tartományfonök vagy apát mellé a Szentszéktől kirendelt segítő vagy helyettes
kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, főpap
koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás
konciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll
koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyulés
konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája
konfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelő oktatás utáni megerősítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az első úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülo lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülők ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé
konfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi
konfráter (fat.) szerzetestárs
kongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfőbb kormányzati hatóságainak neve
kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep
kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély
konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyűlése
konkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerződés az illető állam és a Vatikán között
konszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatás
konvent (lat.) egyházi gyűlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás
konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezető testület
konzisztórium (lat.) egyháztanács
kopt/ok (gör.) az arab hódítás előtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvűket használó leszármazottai
korál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapeleme
korán (ar.) a muzulmánok szent könyve
kórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkar
kóser (héb.) a zsidó vallás előírta étkezési szabályoknak megfelelo, illetve ezeket megtartó
kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világűrrel kapcsolatos
krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz
krisztológia (gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége
Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelője - Jézus Krisztus - Szentháromság
Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza
krizma (gör.) szentelt olaj, kenet
Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyőző istenember
kultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó
kultusz (lat.) 1. Istennek érzékelheto formában történo szolgálata imádással, dicsőítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözíto tettére
kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek
kurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelő, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezető
kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége
kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követő, papság és szertartások nélkül élo, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezet
kvietizmus (lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélődő lelki elmélyülés az igazi vallásosság
L
lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora előtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják
laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét
laikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezeto szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezeto testületekben más módon biztosított
láma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzetes
lámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája
lamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik)
laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus)
lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfobb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese
lazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja
leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik
legáció (lat.) református teológiai foiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése főbb ünnepekkor igehirdetési céllal
legátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. foiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció)
legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrol szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása
lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz
lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévők megsegítésére irányul
lévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap”
Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyve
liberum arbitrium (lat.) szabad akarat
limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante)
litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima; istentisztelet
liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje
liturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan
Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivaló
low church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerűbb szertartású ágazata (alsó egyház)
Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal)
Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban
lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága
lutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követo személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.)
LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban)
M
macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca
Madonna Szűz Mária
mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bűvészet, szemfényvesztés
magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere
magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban
magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)
mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)
mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik későbbi irányzata
maharadzsa (hin.) indiai uralkodó
mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító
manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekből álló dualisztikus tanítása
manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendő, ma már csak történeti emlék
manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbol hullott eledel (2Móz 21,19)
manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevéből, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)
maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)
marianizmus (lat.) Mária-tisztelet
mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szuz Máriával foglalkozó ága
maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élo szír rítusú katolikusok (elso pátriárkájuk, Maron nevérol)
mártírium (lat.) vértanúság
masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél
masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja
mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedo Szuz Mária
matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája
meditáció (lat.) elmélkedés
medresze (ar.) muzulmán foiskola teológusok és jogászok képzésére
Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában
mennoniták újrakeresztelők; szigorú életszabályt követelo pr. irányzat, illetőleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevéről)
menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt
messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében
messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus
metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés
metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely előbb függetlenné vált és önálló egyházzá szerveződött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)
metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezető főpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következo főpap
mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban
midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyűjtőneve, gazdag legenda és mesemotívumokban
mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézo imafülkéje
minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérol szólítja imára a hívoket a müezzin
ministrál {lat.) misében a papnak segédkezik
ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezo, többnyire fiatalkorú személy
mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete
misna (héb.) az elso héber írásos zsidó törvénygyűjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot
misszale (lat.) misekönyv
misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítő telep, állomás: 4. hívők valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság
misszionárius (lat.) hittérítő misztikus (lat.) titokzatos
mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli
mitológia (gör.) hitregék
mitra (gör.) püspöksüveg
moderátor (lat.) 1. fegyelmező vezeto, vitavezeto a zsinaton; 2. egyházi vezeto pr. körökben
mohamedán a Mohamed alapította vallás hívője
mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívő vallás
monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos
monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor
monoteista (gör.) egyistenhívő
monoteizmus (gör.) egyistenhit
monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. főpapok megszólítása
monstrancia (lat.) szentségtartó
mormon/ok vagyonközösséget hirdeto, korábban a többnejűséget megengedő, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet
motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentős aktuális kérdésekben
mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése
mózesszék a református templom hagyományos elnevezésű papi padja
müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyéről a híveket imára szólító személy
mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad
mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezeto tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el
muzulmán (ar.) mohamedán
N
nagyhét a húsvét ünnepét megelőző hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat
nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja
napkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok)
nazarénusok 1. újrakeresztelő, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill. ennek tagja; 2. az első (zsidókból lett) keresztényeket így nevezték
nekrológ (gör.–lat.) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszéd
neofita (gör.–lat.) valamely vallásra újonnan áttért személy
neológ (gör.–ném.) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzat
neotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszik
Niceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerősített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallás
nirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek törekszik
nonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezőnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve
Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szűz Mária); 2. a róla elnevezett híres, gótikus párizsi templom
novicius (lat.) próbaidőre felvett fiatal szerzetes
Numeri (lat.) Mózes 4. könyve
nunciatúra (lat.) pápai követség
nuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviseloje; a pápa állandó követe valamely országban
O,Ö
obláció (lat.) 1. a hívők önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor
obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés
oexcellenciája (lat.) őkegyelmessége, őnagyméltósága
offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénz
officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát
okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos
oktáva valamely rk. ünnepet követő hét, különösen annak utolsó napja
ökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak
ökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintő (főleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban)
ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttműködésére irányuló mozgalom
oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye
ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban)
oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgés
orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezo személy
oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élő pap
oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna
ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés
ordinál (lat.) papot felszentel
ordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv
ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.)
Ormuzd (per.) Zarathusztra követőinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítő eroinek megszemélyesítője
ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete
ortodox (gör.–lat.) 1. igazhitu; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallású
ortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhituség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette
ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés
Ószövetség - Ótestamentum a Szentírás első, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám
P
pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja
panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)
pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi muvészet sűrűn alkalmazza
pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)
paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás
paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék
paritás (lat.) 1. egyenlőség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselő
parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal
parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál
párszi (per.) Zarathusztra tanait követő vallás híve
paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet
passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélo része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és eloadása
pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)
pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás
pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít
pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori
páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya
pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdo szavai, ill. maga az ima
pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfőbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe
patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület
patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja
patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat
peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)
penitencia (lat.) vezeklés, bunbocsánat, büntetés, bunhodés
Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve
perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész
perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság
peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál
pieta (ol.) a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzőmuvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)
pietista (lat.) 1. szenteskedo, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követője
pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat
plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala
plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap
pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki
pneumatológia (gör.) a Szentlélekrol szóló tan
poimenika (lat.) lelkigondozástan
politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit
pontifex maximus (lat.) legfőbb pap
pontifikál (lat.) főpapi szertartást végez
pontifikátus (lat.) 1. római pápa főpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje
Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyről a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettő
pópa ort. pap szláv megjelölése
post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó
praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levő földbirtok
pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitu)
predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra
prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd
prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond
prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetoi tisztség
prédikátor (lat.) hitszónok
prefáció (lat.) a kánont bevezeto, hálaadó, ill. énekelt rész a misében
premontrei francia eredetu, főleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérol, ahol főkolostoruk volt)
presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy
presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése
presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezető testület
primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja
prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. főpapja
primátus (lat.) elsőbbség, fölény
processzió (lat.) rk. egyházi körmenet
profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása
próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítője; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok
protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyűjtőneve
protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselője
prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)
pszalmusz (lat.) zsoltár
pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv
publikánus (lat.) a vámszedok régies neve
purgatórium (lat.) tisztítótuz, rk. felfogás szerint a bunösök átmeneti vezeklő helye az üdvösség előtt
púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján
puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsű, egyszeru, feddhetetlen jellemu ember
puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban
puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására
püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelo; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló főpap
R
rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezeto, tanító, mester, írástudó
rabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatala
ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely ido alatt napkeltétől napnyugtáig tarózkodni kell ételtol és italtól
rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelője
redemptio (lat.) megváltás
redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja
refektórium (lat.) kolostori ebédlő
reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás
református kálvinista; Kálvin János tanait követő protestáns
Regnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa
reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése
rektor (lat.) egyházi nevelo-oktató intézmény elöljárója
rekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmise
religio (lat.) vallás, hit
religiózus (lat.) vallásos, kegyes
relikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét orzo megbecsült tárgy
relikviárium (lat.) ereklyetartó
respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol
resurrectio (lat.) feltámadás
revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés
reverenda (lat.) a rk. papok bokáig éro, alul bő szabású felsőruhája
reverendus (lat.) tisztelendő (a katolikus papok megszólítása)
reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részéről
rituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége
rituális (lat.) a szertartásnak megfelelő, a vallástól előírt
rítus (lat.) szertartás megszokott rendje
roráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdo szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben)
rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér
rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék
S
S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)
sabbát (héb.–lat.) szombat
sabbátarius (héb.–lat.) szombatos
sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban
sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi
sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások
sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetűnek tartott
sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettőt: keresztséget és az úrvacsorát
sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés
sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely
Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal
sadhu (hin.) szentéletu ember
sakter (héb.) metszo, aki a zsidó vallás előírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülő állatokat
Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)
samesz (héb.) zsidó templomszolga
sária (ar.) muzulmán vallási törvény
sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein
savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep
Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék
sejk (ar.) fonök, mecset papja
sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység
sekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott
seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma
Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elso görög nyelvű fordítása
shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelője
síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követűi
simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetu szó (ApCsel 8,14-25)
sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok ősi vallása a természet erőinek és az ősöknek a tisztelete
Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely
siserehad a Bibliában szereplő Sisera kánaáni vezér nevéből zajos, különösen gyerekekből álló ember csoport
Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban
sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)
skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép
skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fő vonás a szorszálhasogató vitatkozó szellem
sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt
sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve
sola gratia (lat.) “egyedül kegyelemből”; a reformáció másik alapelve
sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása
Soli Deo Gloria (lat.) 1945 előtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsőség)
soror (lat.) apáca
spiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat
spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezető
spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság
Spiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye
stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképező kép, dombormű, szobor
status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylő állapot
stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelo helyeken jelentkező sebek
stóla (gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért
SZ
szadduceus (héb.) 1. a farizeusok ellenfelei: az i. e. 2. sz.-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult konzervatív vezeto réteg, Cadak fopap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktól
szalát (ar.) a muzulmán hívők naponta öt ízben elmondandó imája
szaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrol)
szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérol); magyarul samáriai
szanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfőbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatósága
szaracén (ar.–lat.) a középkorban az arabok neve
szebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kút
széder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elso és második estéjén a családi asztalnál történo szertartás
szefárd (héb.) spanyol, illetve afrikai eredetu zsidó
szekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtől elszakadt zárt csoport
szektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve
szektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szuk látóköru elfogultság
szekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörből és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás
szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglal
szeminarista (lat.) katolikus papnövendék
szeminárium (lat.) 1. lelkészképzo intézet; 2. tanácskozási, konferenciai forma
Szentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát
szentháromságtan a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról, hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek
szeráf (héb.–lat.) szárnyas isteni küldött, angyal
szermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetés
szervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk. szerzetesrend tagja
szerzetes 1. a rk. felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetojük az apát vagy apátnő, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedő rend, igehirdető és missziói rend
szillabus (gör.–lat.) 1. jegyzék, lajstrom; 2. egyházellenes tanok hivatalos jegyzéke
szimbolika (gör.–lat.) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismerteti
szimbólum (gör.–lat.) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós bárány, pálma)
szinkretizmus (gör.–lat.) a különbözo vallások keveredése
szinódus (gör.–lat.) a zsinat egyik formája; ma elsősorban a rk. püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív össze
szinódus (lásd: zsinat)
szinoptikus/ok (gör.–lat.) a három első, sok tekintetben rokon evangélium szerzői (Máté, Márk, Lukács)
szkizma (gör.) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054)
Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23)
szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudó
szombatosok Erdélyben a 16. sz.-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjaként
szotér (gör.) megváltó, üdvözítő
szoterikus (gör.–lat.) az üdvösségre vonatkozó
szoterológia (gör.–lat.) az üdvösségről szóló tanítás
szufi (ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdeto szerzetes
szukkót (héb.) zsidó sátoros ünnep
szunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort. hagyományainak összessége
szunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elso kalifát is elismeri
szuperintendens (lat.) egyházi fofelügyelő, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr. püspök régi neve)
szuplikáció (lat.) adományok gyűjtése a tanulók által a pr. egyház és az iskola számára
szúra (ar.) a Korán fejezete
T
tabernákulum (lat.) 1. szentségház; 2. az oltáriszentség orzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén
talár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselőinek (pl. pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözete
tálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepel
Talmud (héb.) zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyűjteménye; tan- és törvényforrás
tántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyve
tedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végén
telepátia távolból való megérzés
teofánia (gör.–lat.) isteni jelenés
teogónia (gör.) Isten megismerése misztikus úton
teokrácia (gör.) lsten uralma
teológia (gör. 1. lat.) Istenrol szóló tudomány: hittudományi főiskola
teológus (gör.–lat.) 1. papnövendék; 2. teológiai . szakértő, teológiát tanító személy
teománia (gör.) vallási téboly
teomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapján
teozófia (gör.–lat.) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal
teréfa (jid.) lásd: tréfli
testamentum (lat.) a Biblia két fő részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetség
tetragram (gör.) négy betű: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölése
textus (lat.) igehirdetés alapigéje, szöveg
theodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegező teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ága
tiara (lat.) római pápa hármas szintu koronája
tized a Mózes-törvények által eloírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlás
tízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17)
tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, főleg vallása iránt
tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követő rk. vallásfilozófiai irányzat
tonzúra (lat.) a rk. szerzetesek fején kiberetvált felület
Tóra (héb.) 1. törvény; 2. Mózes 1-5. könyvének gyűjteménye
totem (ang.) 1. vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2. ezt ábrázoló tárgy
totemizmus (ang.) a totemekben való vallásos hit a természeti népeknél
traktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irat
transzcendens (lat.) 1. érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2. tapasztalattól független
transzfiguráció (lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17)
transzszubsztanciáció (lat.) átlényegülés, a rk. egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat óta
trappista a ciszterci rendbol kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrend
tréfli (jid.) a zsidó vallási előírások szerint tisztátalan, nem ehető étel
trinitárius (lat.) 1. szentháromsághívo; 2. betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk. szerzetesrend tagja
Trinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát
U,Ú
Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a görög
uléma (ar.–tör.) muzulmán törvénytudó, jogtudós
umbrella (lat.) a rk.. szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachin
unió (lat.) 1. egyházak egyesülése; 2. Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésével
unio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülés
unitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elveto, csak egyszemélyű Istent elismero pr. felekezet
unitarizmus (lat.) az unitáriusok vallása
urbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk. hívőre vonatkozóan
Úri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13)
úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bűnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk. egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel meg
utilitarizmus (lat.) haszonelvűség
utolsó ítélet Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia)
utópia megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy
utraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei
V
vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szekta
valdensek olasz előreformátorok, Wald Péter követoi
Vatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7. sz.-tól “Péter örökségeként” emlegették; 2. a rk. világegyház igazgatási és szervezeti központja
véda a hindu vallás szent könyve
veneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádat
venisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy ima
verbális inspiráció az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betűjét a Szentlélek diktálta és így betuiben is tévedhetetlen
verbum (lat.) ige
via crucis (lat.) a kereszt útja, a gyötrelem útja
vikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezető helyettes a rk. és ort. egyházban
vízió (lat.) látomás
vizitáció (lat.) 1. a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2. két fajtája van: canonica vagy pastorális
vízkereszt (lásd: epifánia)
Z,ZS
zaiditák (ar.) síita muzulmán szekta
zelota (gör.) 1. vakbuzgó, türelmetlen ember; 2. Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elűzését kívánta elérni
zoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítése
zoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) eroinek küzdőtere
zsinagóga (gör.–lat.) zsidó imaház
zsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2. a rk. egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sot nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr. egyházakban a zsinat lelkészekbol és nem lelkészekbol álló választott törvényhozó testület
zsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseket
zsolozsma (lat.) 1. istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2. zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnek
zsoltárok az Ószövetség 150 részbol álló imádság- és énekgyujteményes könyve
zwingliánus [Zwingli Ulrich (1484-1531)] zürichi reformátor követője
|