André Goodfriend, megbízott Ügyvivő úrnak
Az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége
Szabadság tér 12. (fordítás angolból)
1052 BUDAPEST 2014. október 29.
Goodfriend Úr!
Először is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek a magyar nemzet szolgálatában tett lépéséért, amellyel lerántotta a leplet kormányának legbensőségesebb kívánságáról és legtitkosabb machinációiról. Vagyis az Amerikai Egyesült Államok kormányáról. Múlt vasárnapig vagy majdnem addig különösen baráti érzésekkel viseltettünk az Ön országa iránt, igyekezve hinni abban, hogy állításai szerint a szabadság, az igazság, a tolerancia, az emberi jogok és így tovább, igaz védelmezője. Hinni akartuk, hogy az Egyesült Államok, bár önmaga által kinevezett „Világ Csendőre” azért kiáll, és megvédi azokat a magas eszméket, amelyeket idézni mertem, s amelyekkel felruházni mertem országát.
(Tartózkodom felsorolni azokat a korábbi csalódásokat ezen a téren, amelyeket Magyarországra akkreditált elődjei követtek el legalább is 1989 óta, kezdve Mark Palmer úrral, a liberális eszmeárúk felejthetetlen szatócsával. De követői sem voltak sokkal jobbak nála.)
Ámbár mi magyarok azzal elfoglalva, hogy egy demokratikus államot hozzunk létre, ahol mindenkinek jogai védettek – a világ kommunizmus összeomlott kísérlete helyett, reméltük, hogy a világ csendőre az elmúlt huszonöt évben harcolva Kuvaitban, Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, a Közel-keleten, Észak-Afrikában – elismeri erőfeszítéseinket. S a politika-csinálók, az USA kormánya ügyet sem vetett rá.
Az USA inkább úgy döntött, az időközben bukott kommunista rend maradékainak oldalára áll, akik most magukra öltötték a liberalizmus kívánatos gúnyáját, bár csak egyre képesek: kiszolgálni az urat, a parancsolót, aki megmondja mi a teendő – s ugyanakkor kézzel fogható, materiális javakkal bőségesen kompenzálja őket.
2013 augusztusa óta, mióta Ön fölbukkant Budapesten csak bámultunk az új ügyvivő „új diplomáciai stílusán”, mellyel nap, mint nap beavatkozik a vendéglátó állam belső, napi ügyeibe. Az a tény, hogy elődje, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, a kaliforniai ingatlanügynök nem volt igazán diplomata, megkönnyítette önfejű hóbortjainak elviselését. Ennyi elég.
Azonban Ön, egy vérbeli diplomataként képviseli a világ leghatalmasabb államát egy igen kissé hatalmas, Közép-kelet Európai országban. S ez a nemzet nem felejtette el azokat a barátságos kijelentéseket, amelyek amerikai politikusok száját hagyták el valaha is 1956 októbere óta, s elvárta, hogy legalább az ország demokratikus választásainak eredményét a nemzet akarataként fogadják el, s nem ennek a világ-hatalomnak (képzelt vagy valós) érdekei megsértéseként fogják föl. Mi sorban ötször döntöttünk a kormányunk teljes támogatása mellett, mert úgy hisszük, ez a kormány az ország javára fog dolgozni.
Tizenöt hónapja, hogy Ön elfoglalta álláshelyét a budapesti Szabadság téren. Mi pedig döbbenten azon gondolkozunk, Önt az USA kormánya ehhez a kormányhoz akkreditálta vagy inkább a szétaprózott, egyre növekvően intoleráns liberál-kommunista vagy anarchista ellenzékhez. Az Ön múlt vasárnapi fellépése ellenére, amely szerint élvezte a „veszett computer-imádók cirkuszát” még mindig remélünk egy diplomatikus lépés megléptét.
Megtehetné például, azokkal az információkkal, amelyek alátámasztják a megalapozatlan vádakat a kormánykörökben fellelhető korrupciós ügyekben. Az ilyen típusú alaptalan vádaskodás nem más, mint zaklatás, gyötrés. Ez NEM öröm számunkra, mert az Ön országának a világban elfoglalt helye következtében egy ilyen állítás mélyen sértő egy kisebb nemzet számára, különösen, amikor 1956-os harcainkra emlékszünk, s esélyünk sincs a védekezésre. Nagy Testvér! Ne hidd, hogy mindig Neked van igazad!
Ha én miniszterelnök lennék ebben az országban, huszonnégy órát adnék, hogy eltakarodhasson, mert Ön nem kívánatos! S ha hozzátehetem, az Önt leváltandó sem lenne az mindaddig, amíg országa vagy kormánya nem tanulja meg, hogyan kell felnőnie az általa prédikált magas eszményekhez.
Mindaddig pedig naponta fog emlékeztetni bennünket az 1945 és 1989 között elszenvedett elnyomásra, a Szovjetunió uralmára. Az Ön uniója egyre inkább válik hasonlóvá ahhoz a másikhoz. És ilyen barátokkal kinek kell ellenség?
Az USA elárulta barátságunkat, elárult bennünket.
Isten Önnel!
v.Hajdú Szabolcs
(1956 egyik túlélő rebellise)
+
Nyílt levél André Goodfriendnek,
az Egyesült Államok ideiglenes budapesti ügyvivőjének.
Ügyvivő úr!
Bár ön – hatáskörét bárdolatlanul túllépve - a magyar belpolitika aktív és cinikus szereplőjévé vált,
hazám kormánya angyali türelmet és rendkívüli udvariasságot tanúsít ön iránt. Én viszont nem vagyok
politikai szereplő, így nem kötnek az írott és íratlan diplomáciai szabályok. Ezért nyíltan
kimondhatom: ön semmiben sem különbözik a hitleri birodalom teljhatalmú megbízottjától, Edmund
Veesenmayertől és a szovjet kommunista birodalom helytartójától, Kliment Jefremovics Vorosilovtól.
Ahogy ők, úgy ön is szemérmetlen nyíltsággal beavatkozik Magyarország belügyeibe a hőn áhított
államcsíny nyilvánvaló szándékával.
A forgatókönyvet ismerjük, legutóbb Kijevben lehetett szemtanúja a világ, amint az ön hazájának
titkosszolgálata – a Konrad Adenauer Alapítvány, veterán izraeli kiképzőtisztek és más tettestársak
segítségével – véres anarchiát előidézve erőszakkal eltávolította az ukrán államvezetést, európai
léptékű feszültséget előidézve. Magyarország azonban nem Ukrajna, itt nem lesz Majdan. És tudja,
miért nem? Azért nem, mert – nem utolsósorban az elmúlt negyedszázad Budapestre akkreditált
amerikai diplomatáinak bicskanyitogató arroganciájának köszönhetően – még a magyar kormánnyal
egyébként egyet nem értő honfitársaink többségét is mélységesen felháborítja az a pimaszság, amellyel
ön és az önhöz hasonló szemforgató fullajtárok demokratikus értékekről és emberi jogokról beszélnek,
miközben az Egyesült Államok hadserege és a vele együttműködő magán-zsoldoscsapatok világszerte
térdig gázolnak ártatlan százezrek vérében.
Ügyvivő úr, mi, magyarok mindent tudunk a szabadságról és annak áráról – ezért sem tűrjük el, hogy
ön és az önhöz hasonló erkölcsi toprongyok diktátumokat fogalmazzanak meg. Nem Magyarország,
hanem az ön hazája folytat megszületése óta hódító háborúkat, melyek során indián őslakosok
millióit gettósították, deportálták és irtották ki tervszerűen, a túlélőket kisemmizve ősi
jussukból, megfosztva identitásuktól. Ön és hazájának vérlázítóan hipokrita vezetői a magyarországi
zsidók ellen idegen megszállás idején elkövetett bűnökkel zsarolják hazámat
(s ezzel nem mellesleg meggyalázzák az áldozatok emlékét,
mert a tragédiát ócska politikai célok szolgálatába állítják),
miközben mindmáig nem hajlandók szembenézni a 9066-os amerikai elnöki rendelettel, melynek
értelmében az Egyesült Államok kormánya szabad akaratából közel 100 ezer, 14 évesnél idősebb
amerikai állampolgárságú japánt deportált és zárt koncentrációs táborba 1942-ben.
Ön és főnökei a demokráciát kérik számon Magyarországon, miközben a világ különböző pontjaira
telepített lágerekben ítélet nélkül tartják fogva és kínozzák más államok polgárait. Önök kioktatnak
minket toleranciából, miközben amerikai rakétákat telepítenek a mi kontinensünkre, nem
riadva vissza akár egy európai belháború kirobbantásától sem. Az ön kormánya a korrupció
rettenthetetlen ellenfeleként tetszelegve nem konkretizált gyanúsítás alapján meg nem nevezett magyar
állampolgárokat tilt ki az Egyesült Államok területéről, miközben ön és gazdái civilnek hazudott
szervezeteken keresztül megvásárolható kalandorokat bérelnek fel a magyar állam aláásására, a
magyar nemzeti érdekek érvényesítésének ellehetetlenítésére, vagyis nyíltan a legszemérmetlenebb
korrupciós gyakorlatot folytatják – hogy ne részletezzem az egykor Dick Cheney volt amerikai
alelnök érdekeltségébe tartozó energetikai cég, a Halliburton botrányait egyebek a sohasem létezett
tömegpusztító fegyverek ürügyén Irak ellen indított hódító háború során.
Ügyvivő úr, az arrogáns és szemforgató Egyesült Államok iránt oly mérhetetlen undor sűrűsödött
össze Magyarországon, hogy azt ön talán el sem tudja képzelni. Ezért gazdáival együtt végzetesen
téved, amikor azt hiszi, hogy az ön személyes jelenlétével is támogatott, végül anarchista
garázdálkodásba torkollott október 26-i tüntetésből kijevi típusú puccs kerekedik.
Ügyvivő úr, Magyarország nem Amerika, mi nem akarunk úgy élni, ahogy önök, pláne nem akarjuk
az önök érdekeit szolgálni a sajátjaink helyett. Legyen világos: ha a falhoz akarnak szorítani
bennünket, akkor valóban meg fogunk mozdulni a szabadságunkért. És ne legyen kétsége afelől, hogy
pontosan fogjuk tudni, kik szabadságunk valódi ellenségei.
Megvetéssel:
Higgye el, ügyvivő úr, ha a magyar nemzet igazán megrázza magát, annak legelőször az önök által
kitartott balliberális felforgatók látják majd kárát. Hibáznak, ha alábecsülik a szimbólumok
jelentőségét: a magyarok elsöprő többségében politikai meggyőződéstől függetlenül nem
rokonszenvet, hanem megvetést kelt az Eurokolhoz zászlaja alatt a kormánypárt székházában
randalírozó maroknyi csőcselék, a szabadságról elnevezett fővárosi terünket és ezen keresztül
önérzetünket pedig nem csupán a szovjet bolsevista megszállást felszabadításnak hazudó kommunista
obeliszk sérti, hanem az önök nagykövetségét börtön-erődítménnyé rondító, az amerikai valóságot
dermesztő pontossággal kifejező ormótlan rácsok is.
Ágoston Balázs