Az ÉDES ANNA mottója

„Oremus pro fidelibus defunctis. Requiem aeternam dona eis Domine et lux perpetua luceat eis.
Circumdederunt me gemitus mortis: Dolores inferni circumdederunt me.
Absolve Domine. Benedictus Dominus Deus Israel.
Et ne nos inducas in tentationem. Sed libera nos a malo.
A porta inferi erue Domine animam eius.
Ne tradas bestiis animas confidentes tibi. Et animas pauperorum tuorum ne obliviscaris in finem.
Domine Jesu Christe miserere ei. Christe parce ei.
Domine exaudi orationem meam. Et clamor meus ad te veniat.
Miserere mei Deus. Non intres in judicium cum famula tua Domine.
In paradisum deducant te Angeli: et cum Lasaro quondam paupere vitam habeas sempiternam.
Oremus. Anima eius et animae omnium fidelium defunctorum per- misericordiam Dei requiescant in pace.”

(Rituale Romanum)

*

Halottakért való imádság
(a Rituale Romanum című szerkönyvből)[1]


[P.][2] Könyörögjünk a megholt hívekért. [K.][3] Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényesedjék nekik.

Körülvettek engem a halál sóhajtásai. A pokol fájdalmai körülvettek engem.

[P.] Oldozd fel, Uram. (K.] Áldott az Úr, Izrael Istene.[4]

[P.] És ne vígy minket a kísértésbe. [K.] De szabadíts meg a gonosztól.

[P.] A pokol kapujától [K.] Vond el, Uram, az ő lelkét.

(...) [P.] Ne add a vadaknak a lelkeket, kik téged dicsérnek. [K.] És szegényeid lelkéről el ne feledkezzél mindörökre.

[P.] Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajta. [K.] Krisztus, kegyelmezz neki.

[P.] Uram, hallgasd meg könyörgésemet. (K.] És kiáltásom jusson elédbe.

Könyörülj rajtam, Istenem.[5] [P.] Ne bocsájtkozzál ítéletre szolgálóddal Uram. (...)

[K.] A paradicsomba vezessenek el az angyalok és az egykori szegény Lázárral[6] örök életed legyen. (...)

[P.] Könyörögjünk. (...) Az ő lelke és minden megholt hívők lelkei Isten irgalmából nyugodjanak békességben.”

_________________________________________________________________________

[1] – A fordítás lelőhelye: Sík Sándor–Schütz Antal: Imádságoskönyv, egyszersmind kalauz a lelki életre a tanulóifjúság számára, Bp. 1922. (5. kiadás) 310-314. Kosztolányi rövidítette az eredeti szöveget, elhagyásait (...)-tal jelezzük.

[2] Kosztolányi elhagyta annak jelölését is, hogy az imádságot a prédikátor [P.] vagy a kántor [K.] mondja.

[3] Eredetileg itt a kar válaszolt. Bár követjük Kosztolányi tagolását, igyekszünk érzékeltetni az eltéréseket.

[4] Ez Zakariás énekének eleje – vö. Lukács 1:68–79.

[5] Az 50. zsoltár eleje.

[6] Jézus egyik példabeszéde szól arról, hogy a gazdag ember, aki nem könyörül a szegényen, a pokolra jut, míg a szegény Lázár a paradicsomba – vö. Lukács 16:19–31.