Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szálasi és a magyar zsidók PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

Karsai László:

„Nagyobb esélyük volt a zsidóknak a túlélésre

Szálasi idején, mint Horthy utolsó hónapjaiban”

 

2014. október 18.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

horthy-csiksomlyo500.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A holocaust tudoraként elkönyvelt történész mindig tud meglepetésekkel szolgálni azoknak, akik azt akarják elhitetni, hogy hazánkban elszabadult a pokol 1944-ben, mert itt éppúgy halomra ölték a zsidókat, mint másutt. Legújabb írásából is kiderül, hogy távolról sem igaz minden, amit ezzel kapcsolatban oly sokan váltig állítanak mindmáig.

Néphazugság október 15-i számában Karsai arról értekezett, hogy „Szálasi a zsidók jogfosztását, kifosztását, majd gettókba, gyűjtőtáborokba zárását és deportálását ekkoriban éles kritikával illette” , s amikor június 2-án párthívei azt kérdezték tőle, hogy „a párt tagjai vállalhatnak-e zsidóktól elkobzott vagyonok felett gondnoki megbízatást, a leghatározottabban nemmel felelt”, mondván, „a kormánynak semmiben sem állunk rendelkezésére.” 

Arra is rámutatott, hogy Szálasi helytelenítette a mintegy négyszázezer munkabíró zsidó nélkülözését, hiszen ezzel „legalább napi tízórás munkateljesítménnyel, ezzel naponta négymillió munkaóra megy veszendőbe”. Sőt idézte a későbbi nemzetvezetőt, aki szóvá tette, hogy „a zsidóvagyonokban ma a legundorítóbb lopás folyik: gyűrűktől kezdve hatalmas értékekig minden ebek harmincadjára kerül.” 

Vagyis a hungarista mozgalom oly gyűlölt vezére pontosan ugyanazt mondta, amit már az 1938-tól megszületett zsidótörvények alkalmazásával kapcsolatban a kor vezető katolikus papi értelmiségijei (leghatározottabban Koszterszitz József, Nyisztor Zoltán és Szívós Donát OSB) is:az „őrségváltás” nem állhat abból, hogy basáskodva beülünk a „zsidóvagyonok”-ba és „állások”-ba, és ugyanúgy viselkedjünk aztán, mint azok, akiké azok voltak

De maradjunk csak Karsainál! „A nyilas puccs után Eichmannt kellemetlen meglepetés érte. Ellentétben Sztójayval (és Horthyval), Szálasi eleinte vonakodott, ugyanis nem volt hajlandó még a munkaképes zsidókat sem átadni a megszállóknak.” – írta. Majd nyomatékosította újfent, hogy bármennyire is „elszabadult a pokol” fővárosunkban, „a zsidók tömeges deportálását Szálasi csak több mint kéthetes tárgyalások után engedélyezte”. 
Közbevetésül: arról lehetne persze vitatkozni, mennyire helytálló Karsainak a „pokol elszabadulásá”-ra vonatkozó mondata, miszerint „a nyilaskeresztes banditák és a hozzájuk csatlakozott lumpen elemek, katonaszökevények öltek, raboltak”. A nyilaskeresztes pártegyenruhát ugyanis bárki magára húzhatta. Pláne a „lumpen elemek” és a „katonaszökevények”. Ők azonban alig lehettek valódi nyilaskeresztes párttagok.

Ami fontos írásából továbbá, hogy elismeri: Szálasi állíttatta le 1944. november 21-én a nyugati határ menti erődítési munkálatokra elindított „halálmenetek”-et, amit a nemzetiszocialisták nemhogy nem helyeseltek, hanem megpróbáltak szembeszállni vele. Végül pedig számszerűsíti is az érintettek megmenekülését: „A nemzetközi gettóban körülbelül 35 ezren, a nagy gettóban körülbelül 70 ezren élték túl a nyilasokat.” 

Pontosabban persze nem a nyilasokat, hanem a szovjetek és angolszászok bombatámadásait. Nem mellesleg éppen a nyilaskeresztes Szalai Pál által, amint ez Szekeres József dokumentumkötetéből (A pesti gettók 1945. januári megmentése, 1997) egyértelműen kiderül. Írását pedig ezzel rekeszti be:
„A nyilasok rémuralma idején körülbelül 6000-8000 embert lőttek agyon a Duna-parton, százával, ezrével pusztultak el éhezés, betegségek következtében a gettók rabjai is. Ám ne feledjük: Auschwitz-Birkenauban naponta gyilkoltak meg a nácik 1944 tavaszán-nyarán nyolc-tízezer magyar(országi) zsidót. Nagyobb esélyük volt a zsidóknak a túlélésre a Szálasi-rezsim idején (körülbelül 50 ezer halott), mint Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban (körülbelül 350 ezer halott).”

Vagyis Karsai megint megdöntött egy mítoszt, amely a magyarságot a vádlottak padjának dobogójára emeli. Amiből persze logikusan következik, hogy oktalanok a nem is kis sápért való bűntudatkeltő holocaust-megemlékezések. Mert az érintettektől megmentésükért nem inkább köszönetet érdemelnénk, mintsem vádaskodást?

 

szalasi_at_peoples_court