József Attila
(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...)
Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november
_________________________
József Attila Szabad-ötletek jegyzéke
ISMERTETŐ
A műalkotás, az irodalmi-esztétikai megformáltság mögötti sérült lelki területekre behatolni vágyó olvasó számára érdemes megjegyezni: a Szabad ötletek jegyzéke címmel most másodszor megjelentetett szöveget József Attila nem a széles körű nyilvánosságnak szánta, s főleg nem műalkotásként hozta létre. Korábban Szabolcsi Miklós ezt írta róla: "Az a szemlélet, amely az ilyen kórleletek nyilvánosságra bocsátását követeli, közlését sürgeti, maga is a legnagyobb fokú "illetlenség". A költő és a beteg ember méltóságának tisztelete sem engedi meg ezt a kíváncsiskodást."
A "mű" komor hangulatot áraszt; minden során átüt a boldogtalanság, az életkedvre való személyes képtelenség szomorú tudata, sorsának tragédiája, a végzet előképe.
A kiadványt főleg irodalomtörténészeknek és pszichológusoknak ajánljuk, bár az író magánéletét firtató kíváncsiság okán - sokan fogják keresni.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
http://mek.niif.hu/00700/00706/index.phtml#
|