Payday Loans

Keresés

A legújabb

Határ Győző: Életút PDF Nyomtatás E-mail
2010. szeptember 01. szerda, 14:26

hatar_gyozo

Határ Győző
Életút

T A R T A L O M


Oly jó követni emberélet!
(1) Találkozás és az első összeülés főpróbája. A hadrendek életrajzírás elleni felvonultatása; védő és elhárító hadmozdulatok.
(2) Melyben az áldozat megadja magát sorsának és a tönkőre hajtja fejét; ezenközben a nyaktiló-gyártó mértéket vesz a nyakáról és igen csiklandozza.
(3) Miből-miből nem: a cserebogártól nem kérdezik, hogy akar-e – lennie kell. Ha mégis firtatni találná a Magasságos Mennyek Sóhivatalában, hogy miért, az egyöntetűen varcsogó Transzcendens Kinyilatkoztatás csak azt mondja: hogy a rák a vetésre ne menjen.
(4) Arról, hogy bármennyire átéljük az on revient toujours nagy igazságát, mit sem gyanítjuk, mennyire kihűlhetünk az Első Szerelem iránt. Milyen a koráramlatokkal dacolva – ár ellen úszni. Pajzsom és Faltörő Kosom: Édesapám. Találkozás a Mesterrel, aki maga sem sejtette, alakja mennyire túlnő önmagán és szerepe – szándékán: ő az, aki igazán „sínre tesz”, noha maga sem tudja, melyikre.
(5) Arról, hogy a második generációs agnosztikusnak nincs elbűvölőbb, mint mikor szent hitünk nonsequiturjaival mulatja magát és – item – a sevallásúnak is lehetnek jezsuita szentjei, akik emléke-klenódiumát szívébe zárva őrzi. Arról, hogy legyenek bármennyire bizonytalan körvonalúak, jobb híján gyakorta a családi legendákra kell hagyatkoznunk, gyöngéd iróniával reménykedve, hogy valamelyest tartalmazzák a valóság végső párlatát. Végezetül valamit arról, hogy nem örök érvényű a gyermekkor nosztalgiája és nem apodiktikus igazság, hogy az őzbak-esztendők varázslatos, ugrándi világa nem süllyedhet a padláson porosodó paraphernáliák, a kinőnivaló tríviák közé.
(6) Kérdésfeltevések. Van-e mámorítóbb, mint a vázlatpausz, a papírnak mellétett puha plajbász és a belefeledkezés? Minden esetben a nyelv sántikáló kuka nyomorékja marad-e, aki élete első három évére a nyelv édes titkát magának tartja meg? Vajon a csókolódzás elősegíti avagy hátráltatja a latintanítást? Vajon egynémely maga-mórikáló életrajzíró csak azért teszi fel szónoki kérdéseit, hogy azok magukért-beszélő ékesszólásukban megválaszolatlanul maradjanak? És más egyéb dibségek és dábságok.
A TENGER FELÉ
(7) Panaszolhatja-e fájdalmát a léttől búcsúzó, ha embernyelven már megszűnt beszélni? Védekezhetünk-e ellene, aminek édes-mindnyájan ki vagyunk téve: a kóborjáró regényírónak, ki hogy kitől mit nem rabol össze – az már égbekiáltó…? Erkölcsileg kifogásolható-e, ha a grasszáló szatír megosztja az Anyai Alamizsnafalatot meztelenre vetkőztetett áldozatával és ha igen: egyszeresen avagy kétszeresen? (Hiszen azt osztja meg, amit neki és nem másnak szánt az Alamizsnálkodó). Holmi versbefoglalt, kriptikus jövőbelátásokra (vagy jövőből küldött üzenetekre?) szoros és szigorú törvény-e, hogy csak a vak tyúk találhat rá – avagy nagy néha megesik és a nyitott szemmel járó tyúk is talál szemet?
ÉLETRAJZ
(8) Felejtsd el, ami eddig volt: soha ne kezdd a prelimináriákon. Ha a létbetaszíttatás fájdalma a születőnek megközelíti a fájdalom haláldimenzióit, a szellem világrakövetkezése ennek ellenpólusa: dionüszoszi mámorban, évekig tartó, egyetlen gurgulázó kiáltás. A világtányér hangja és látványa a Gellérthegyről. Ki a „milliméteres ember”, kinek és miért? Miért hiszi minden fundamentalizmus részegültje, hogy a kijózanodás egyenlő a halállal, a kiábrándulás (oly fikció, amely lehetetlen) azonos az Üdv és az élet elvesztésével. Kasztor és Polüdeukész közül csak az egyik halhatatlan: de kettőnk közül melyik?
(9) „Il Topolino Misterioso.” Milyen alvás esik a vén katedrális százados padjainak öblében, ha a megfáradt vándort elnyomja az álom, de mint világi „zarándokra”, őrangyal nem vigyáz? Miért hamis harmadfélezer éve a Delphoi-i Jóshely jelmondata és mi kívánkoznék a helyébe? Mi a különbség az epidermiális ügyesség és az elhivatottság között, amely a lény idegmagjáig hatol? (Hozzávetőleges megválaszolása ez utóbbi kérdésnek – jóllehet hogy ez az ideg s az a mag vajon a pons, a medulla oblongata, a talamusztelep vagy pedig a corpus callosum – erre a kérdésre a felelet nem itt kerekedik teljessé és nem ebben a könyvben.)
(10) Átjáróház-otthonok. Űzöttség, szatír-csatangolások. A lélek vívódásai a test fertőzöttségéről; szabad-e a puszta gyanú alapján pofonokat osztogatni: lehet-e tudni, hogy a harmadszor jelentkező gonoszmókusok a betokosodott régi populáció felszakadása avagy az új szerelmi kaland, mely visszacsókol? Továbbá, milyen az – paradicsomra szánkázni (pokol helyett); hol is, paradicsomi ágyunkban, este a boldogság előérzetével hajtjuk álomra fejünket és reggel tulajdon örömkacagásunk vekker-hangjaira ébredünk. Bocsánatos szélhámoskodás, amelyet siker koronáz; a boldogság felejthetetlen rövidéletűsége és hirtelen, melodramatikus vége; mi is, „helyszűke” mián, a diákramazurik azonnali végét jelentette: nessun maggior dolor…
(11) Rizsporos irodalom, parókás auktorok: életrekelnek a századok. Kartotékok, fiókok: telnek a jegyzetek a bölcselet felleltározásával; rektifikációk. Cápaharapással – egyszerre: Rabelais és a francia nyelv. Előreportyázások a jelenbe, a francia modernekig. Szerelmi fájdalomtan – avagy kullancs a makkban; fejezetek a paráználkodás mindközönséges szenvedéstörténetéből. Gyorstanuló módszerrel, nyelvről-nyelvre; barátságból fegyverbarátság. Felmérések Budapest épületállagáról – amikor az angliai Kártalanító Bizottság eszméje a szigetországban még meg sem fogant. Egy harcsabajusz igaz története.
(12) Gorombaságaink nem szeretetlenek. Értékítéleteink helyes szemügyrevétele; velejáróinak – haragunknak, csipkelődésünknek – leszázalékolása. A becsvágy, mely ha szertelen, úgy a hely szellemétől, lokál-tematikájától, vidékiességétől eltávolít, irodalmi klikkjeitől elijeszt. Idioszinkráziás viszolygások tőle, fantom-kapálódzások ellene. A metafizika kamaszromantikája; bimbózó lelkek sznobizmusa. Az invenció galandférge, feje-emelgetőben; mesélőkém első jelentkezése – badarságai.
(13) Megtalált otthonok – elveszett könyvtárak. Egészen vagy félig elveszett opuszok. Odaveszett olvasók, akik még ismerhették, de holtukban nem tanúskodhatnak. A Dioklész-regény. Visszatérő motívumaim közül egy: a halálraítélt – fejedelemmé-koronázása, pajzsraemelése. A mestermetafora a veszélyes fordulatszámról: a mechanikai és az akusztikai „veszélyes fordulatszám” a jelenségvilágban; a rezonancia, mint világunk alaptörvénye. Szövegízelítők.
(14) A perdöntő érv, hogy „itt csak a lateiner ember számít” – avagy lediplomálásom története. Mi késztetett arra, hogy kimutatkozzam a jobboldalnak és balfele sodródjam. Aggodalmaim. Hányfele van „balfele”? Rosszfele-kereskedésem következményei; Édesapám szívbemarkoló története – avagy a visszatekintés olcsó bölcsessége: hogy lakolom tragédiáját és viszem tovább teherként, a lelkiismeretemen. Epizódok füzére, a kacagtatótól a rémületesig; véletlen/váratlan találkozások, melyek meg-nem-történtéért hiába imádkozunk. Szembesítés és egymásra találás – Londonban.
HAMVVEDERRE
(15) Azonnali kilakoltatás. Budapest albérleti térképe; minden otthonok otthontalansága, cselédszobák parányisága – avagy egy térmániás jeremiádáiból. Közjáték a lápon; szökés a szanatóriumból. Megfagyott muzsikusok szóharcai – avagy Strauss Richárd versus Mozart az építészirodán. Közjáték a hegyen.
(16) Nem állóvíz a történelem. Lehet-e a történelemről leszokni – arra rászokni újra? Hogyan lesznek a történelem előhívó-táljában, sajtókivágásokból bűnjelek – avagy mi jó volna az egészet tudottnak venni, hogy aztán fesztelenül elbeszélgessünk róla. Hogyan tanuljunk gyorsan, könnyen, fájdalommentesen oroszul – anélkül, hogy észrevennénk vagy szándékunkban állana. „Egy nyelvvel több vagy kevesebb.” Meghasonlott emigráció. Egyfajta szuper-sovinizmus, amely még a franciákén is túltesz. A százados farkasvakság avagy az ihletett előrelátás: mi dönti el, hogy az Összes Lehetséges Életsorsok játéklabirintusában az emberparány merre guruljon? Ő játszik vagy vele játszanak? Mi az „elhatározás” határértéke és ráeszmélhetünk-e, hogy határozatlanságunknak határt szabnak az események? Szorongásneurózisok emberben, állatban – avagy a hátára borult szarvasbogár pánikja.
(17) A boldog évszázad, amelyben nekünk szerencséseknek élnünk adatott. Az író édesgyermekei – életének igazi „eseményei”: könyvei. Az igazi események vasseprője – a történülések drámai lassúsága – közelnézetből. A DARÁLYVILÁG BUZDUGÁNIÁBAN (Avagy „Egy Államfőnök Története”) című szatírám; a Csodák Országa HÁTSÓ-EURÁZIA (avagy a „Hajnali Novellák”) című regényfolyam. A megélt szánalmas élet visszaéneklése – az önéletírás, mint kétségbeesett palinódia…
(18) Az események vasseprője mind közelebb seper. A rendszeres baráti paláver, amely nem tudja magáról, hogy szervezkedés. Parányi üstökösök, női kísérőbolygók, akik elő-előbukkannak. Fiatalok kavargása, barnára sült evezős legények; rablás-e a csónakos lányrablás, ha a nő maga ugrik bele? Falatozás a terített takarón, mókabirkózások; osztályharcmentes vidám élcelődés és aki az élcet nem szereti. Vihar A Dunán; evező-töréses csónaklesántulás, melyben egy széplány halálveszedelemben forog. A legendás kormányos szkiff és annak önzetlen odakölcsönzései – mindhiába. A költő, akiről Kosztolányinak minimális, de kedvező véleménye van; a festő, akinek a bajszán nem billeg morzsa. Az utolsó „úri lakrész” a körúti sarokpalota tetején, amelynek ablakai a (néhai) Nemzeti Színházra néznek – avagy kis kitérés a tárgyak titkos „élettörténetéről”.
Írástudók temetője
(19) Mire jók a papírformák? Kinek kell felkészülni a halálra? Szent hitünk teológiája szerint van-e az ördögségben vágyakozás vissza a mennyekbe és a megigazulásra? S itt a Földön, mely megcsigázott halandónak akaródzik ellenfeleihez átpártolni, vélük azonosulni? Van ilyen szerepcsere s ha van, fél évszázad elegendő-e, hogy kimossa belőle az árulás színezetét? Az izgágaság pihenése a politika, a szoknyavadász vasárnapja a filozófia. A marxizmus tündöklése és nyomora, avagy a tudós egykönyvű ember, aki tudatlanságra van ítélve. A Bécsi Döntés és melléktermékei: négyszáz üveg likőr és egy erdélyi regény. Az alattvaló békaperspektívája és a hatalom birtokosainak renaissance szemmagassága. Egyszemélyes röpiratgyár. A fedőszerv, amely magától adódik. Rajtaütésszerű, kínos „lelátogatás”: ne mondjuk, hogy nem kaptuk meg a figyelmeztetést. De mi szórjuk a banánhéjt – hátha elcsúszunk rajta.
(20) Csöngetés nélkül – hajnali látogatás. Az emberi méltóság „samukabátja.” „Hány óra? Milyen nap van ma?” Találgatások pincesötéten. Meditációs merevgörcs, lótuszülésben a szalmán. A séták nagy alkalma; kérdő-neheztelő összenézések. Félmeztelen lányok az ajtó nélküli árnyékszék-kirakatban. A módszer nem változik. Az ideológiáknak nincs szenvedéstörténete, a szenvedésnek nincs ideológiája. Jóságos nyomozó szívbéli bizonyossága győzelemközelben; fejtágító lelkifröccs. Összemarkolt „csoportok”, bizonytalan vádemelés. Elfekvő bűnjelek. „A magafajtája, aki az ország dísze kellett volna legyen – hogyan kerülhetett ilyen szemét társaságba?!” Lefolytathatatlan lelkiismereti nyomozás: ki kit buktatott le, mi az, amit másképp kellett volna?
(21) Sakkhúzások a színfalak mögött; magas állású, többszörös atyaúristenek megkörnyékezése. A paraszthajszál jogi különbség a regényrészlet és a röpcédula közt. Vergődés, vívódás, letargia a zárkán; ólomálmos kimerültség. A goromba prókátor, akinek esze ágában sincs, hogy tekintettel legyen védence lelkiállapotára – avagy az ügyvédi beszélő, amiben nincs köszönet. A szerencsétlen flótás lássa be, hogy halálos ítélete „jogos és helyénvaló”. A memória kihagyásaiból; a megmenekülés két változata. Ítélet első fokon; a fellebbezés halvány reménye. A remény már-már szertefoszlik, a mentőakció leáll. Ez is emberi tapasztalat, a börtön is otthon. A filozófia haszna. „Oly jó követni emberélet.”
OLY JÓ KÖVETNI EMBERÉLET
Minden hajó hazám
(1) A Titkos Történetek és azok megírhatatlansága: Prokopiosz I., II. és III. A Börtönköztársaság országos alagsora. Megérkezés, elcsodálkozás, megdöbbenés – lemondás. Tetszélet Tükörországban. Zárkai barátságok a vonzrokonság alapján; zárkai ellentétek az emberdzsungel örök törvényei szerint. „Nagyapó” és „Imre bá”. Az ún. kollektíva kicselezése. A paradicsom, amelyet a pokolra kíván mindenki. A Jóság és a Gonoszság önmegtartóztatása – avagy irodai szépnapok. A környezet eróziós hatása és a reménység elvörösödése; ráhangolódás a „felszabadulás” ábrándjára. Börtönversek – tűzrevalónak.
(2) A kitörési kísérlet. Történelmi háttér, tapasztalati rémlátások. Az SS-alakulatok megjelenése a városban: tudtak róla a szerbek vagy megálmodták? Kirobbantotta a kitörést avagy annak egyenes következménye volt? Kétórás csata – háromnapos vereség. „Hajnalba-ha-ha-ha hajnal előtt” – ki a részeg üvöltöző; avagy amikor egy szál telefondróton lóg a lesitteltek élete. Jól tette-e – avagy utóbb, hat évvel később megbánta-e a derék öregúr, hogy sebesülten kiállt félezer emberért? Húscafatok a szőlőtaposó kádban; három nap tömeg-áristom. A gáláns SS-tiszt és a mentőövnek odahajított népi-német származás. Tibor mellhártyagyulladása – Gábor asztmatikus rohamai. Diadalmasan gajdolva menekülő németek; a „vesztüket érzik”…?! Az arcvonal veszedelmesen közeledik; a fegyházat felszámolják.
(3) Létezik-e önéletíró, aki – nem is az olvasó, nem is az igazság: önmaga kedvéért – az önmagával szembeni becsületességre törekszik? Lehetséges-e visszaemlékezés, amely nem regényesít? Hány szerelem az élet – hány nap a világ…? Toncsi-Toncsilla – Csilla. „Ki tudja, mire ébredünk.” Három nap, amiről megemlékeznék, ha háromszáz esztendeig élnék, mint Epimenidész (aki egy év híján – addig élt). Törhetetlen hűség az Első – a Leteperhetetlen Kedveshez. Kecskét őrző Pásztorlány képében Kybele Világanya ingerkedik Pásztorával (először, de nem utoljára). A sebtében leírt versköteg és a saruszárnyú üzenetvivő, aki a marasztalásnak nem tud ellenállni. Oroszlán-mama rögtönzései és a kinagyított fénykép – avagy Csilla kései, riadalmas színeváltozása. Halála. Az Ál-Édenkert kellős közepén, ahol soha puskalövés nem hallatszik és felderítő ellenséges gép amerre nem repül: idilli repülőtér-építés.
(4) Háborús világégés a merkátortérkép lyukas hálóján – a lyukakban mikroklíma, erdőzúgás és idilli csend. Ismerkedés a céltalanság jegyében. Tó-mellett-füvespart-és-kiskastély ország arisztokratái. Lovaglóiskola: női nyeregben oldalülő dámák és köröző úrlovasok a panorámában. A titokzatos repülőtér, amelyet leszálló gép soha nem érintett kerekével. A Zárakat Kattantó Angyal titkos látogatása és csomagjai – ihol pénz, paripa, fegyver. A Csilla levele nyomán támadt zavarodott mámor; célzások betegségére. Sürgés-forgás a táborban – Románia kiugrott? Német harckocsi-oszlopok belegázolnak a reptérépítés idilli gyeptéglarakaszaiba. Hirtelen indulás – felkerekedés előtt; autóstoppal – Miskolc. Megérkezés a Kelenföldi pályaudvarra és műsoron kívüli pajkoskodások az elsötétített vaksötétben. Begördülés a helyi érdekűvel a Keleti mellé, és az első szabad séta – be, Pestre.
(5) A váratlan betoppanás kockázata. Az igaz jó barát, aki helyettem – feltalálja magát. Követségi állásban – feketén. „Mutatkozz, de úgy, hogy ne lássanak.” Új élet kijárási tilalommal, éjszakai nyugvóhely és óvóhelyhasználat nélkül – avagy milyen a biztos menedék? Az elügyetlenkedett háborús átállás és azonnali következményei; kapuőrség. Gettó a hetedik kerületben. Első szőnyegbombázás: sírás-rívás és fogak csikorgatása a fagyos utcán; ácsorgás lelenci szívvel – lelenci szívnek nagy-nagy megüresedése. Második szőnyegbombázás: a szemközti toronykupola helyett – az ég. A hamispapírgyártó üzem és vélhető következménye, a „svéd” ház megrohanása; menekítés – menekülés. A front átcserdül a körút vonalán.
(6) A front átcsapása a körutakon és Pest megtisztítása a Duna vonaláig; nappaljáró kísértetek a hídjait vesztett Budapesten. Vaktában nekivágok a hátországnak – kórház-keresőben. Arról, hogy mi apróságokon múlhat az emberélet – avagy milyen érzelmi bevérzés a gyíknak, farka-elvesztése, ha ezen az áron menekül. A szánkó-hordágyon szállított beteg és a látvány, ami előtte elvonul: akasztott keretlegények az Oktogon gázlámpáin – lóvontatású orosz tábori ágyúk a Hősök terén; az öregúr némán, szemmel, kommentál. Mokány ukrán katonák, törpe lovak bekötése a fényes kávéházakba; kurjongató asszonyvadászat – szorongó asszonymentés és kockázatai.
(HAJSZÁLHÍD, 498. o., az „Egy-Kert Révészei” című ciklusból)
(7) Fel az óvóhelyről! Az összekuszált szálak kifésülése; permanens lakáskeresés. Az elfelejtett sátoraljaújhelyi „kollektíva” kinyújtja csápjait a „halandó értelmiségiek” után. Egy halandó értelmiségi, aki nem kér belőle. Hídtatarozás a Dunán – avagy a kacagtató jajkiáltás. Emberragadás – emberszabadítás; kínosan jóslatos plakátok. A kaméleon párt, amelynek első számú hitágazata: „légy kaméleon!” A kaméleon első számú színeváltozása: a szirén. „A Kommunista Párt védi a kisember vagyonát.” Szegény újjáépítés – hiszen ha csak a „motorjától” megszabadulhatna! Szabad pártnap. Don Pedro bozontos szemöldöke és szúrós szemei. A megjegyzett ember – avagy „Gájer Imre nem elvtárs”. Népfront-mankó a tápászkodó országnak és egyetlen lapja, a népfrontos „Szabadság”. Balthazár százados, volt főügyész értékes eligazításai. A finomarcélű apród, aki maga a megtestesült szépség-és-szolgálatkészség. Ásatások a Bűnügyi Levéltárban.
FELFOLYAMODVÁNY (annak nyomtatott felzete)
(8) Munkaterápia a műteremben. Lencsi és a régi nők. Irodalmi próbálkozások. ZSUZSIKA FÉNYKÉPALBUM. A miniszterelnökség sajtóosztálya: „nem engedélyezem”. Füstbe ment remények, börtönversek elfüstölgése – könyvégetés. A versíró szájíz megkeseredése. Édesanyám, a „nyilas”; Édesapám, a „keretlegény”. Lukács György „felkarol”. Emléktábla a sátoraljaújhelyi fegyház falára…?! Sírversek a Darlingban; újholdasok. Reggeli terepszemlék a „tengerparton”; szélesedő baráti kör, irodalmárok, festők, muzsikusok.
A MÁJMÉTELY
(9) Miért kell, hogy íróember hajnalban kelő legyen – mármint ha teheti? Tömeghullámzás a zsúfolásig-teletolongott körutakon és a közelebbi nyüzsgés felnyílása – „visztái”; baráti körök és azok körkörös átmetsződései, interpenetrációja. (I) A VÁLASZ körének visztája (sajátos optikám szerint). Sárközi Márta önfeláldozása. Az elfogadók: Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc; Sarkadi Imre, Czibor János és még-mások, akiket nevezhetnők etceterának. (II) Milán bácsi és rajongói; indulatmenete és aurája (Tic-je). Széplelkek istápja: Vajda Endre. (III) Ilonka néni átszellemült „szalonja” a Vas utcában. Mindnyájunk Erzsikéje, akinek gépíró-művészetén (és abban közösködőleg) nem kisebb-és nem kevesebb irodalmi nagyság osztozott, mint Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Kodolányi János, etcetera. A „szalon” etikettje; precedenciák, sértődések. Item – – –
(10) Folytatás: (IV) az Újhold végtelenbe vesző visztái. Oroszlánkörmök, oroszlánbőgések és robosztusabbnál-robosztusabb tehetségek: arszlánok, akikről csak könyvet lehetne írni – s nem így, apercükben elintézni… (V) az Európai Iskola varázsbarlangja s belőle a képzőművészek áradása – azok szerfölött tarka visztája. Mezei Árpád, Pán Imre, Gegesi Kiss Pál – és az ETCÆTERÁ-ban: Tábor Béla és Szabó Lajos. Az iskola irodalmi sublódja: Weöres/Szentkuthy/Hamvas/Határ. (VI) A nyüzsgés legérdektelenebb visztája: Kovai Lőrinc, Keszi Imre, Hollós Korvin Lajos, Illés Béla, Háy Gyula, Veres Péter és – last but not least – Darvas József. Közbevetés: árt-e a recényírói ihletnek a fenyegetettség? Pl. ha alatta, miniszteri rangban olyan regényírótárs lakik, aki ácsingózik lakására.
(11) Viktor bácsi és köre. Muzsikusok, zeneszerzők. Solymos Péterék, Veress Sándorék; a Szervánszky fivérek. Rácz Aladár küzdelmes élete és győzelme: álma teljesül; csak azt a szekrényt – csak azt tudná feledni. Egy babaszépség ennivalóskodása a hím megnyerésére; egyoldalú jegybenjárásaimból (fél ujjam elgyűrűzve – avagy miért hogy a félkéztaps még nem vastaps). Az UNRRA-misszió: másfél év biztosított jólét, melynek megvan a böjtje. Dodó bácsiék titkolt bajai Zsuzsa húgával. Zsuzsa kötélnek áll; a szakvélemény minden gyanú alól felmenti, az idegorvos szerencsekívánatai a fiatal párnak: legyen örömük utódaikban. Kelengyemutogatás, a jövendőbeli anyósok előkészítik az esküvőt. A derült égből, soha többé jóvá nem tehető váratlan találkozás – baljós csillagállás alatt. A kútba esett előkészületek, a hidegretett házassági tervek.
(12) A HELIÁNE hármas alapeszméje. A „Prága Nincs Többé” nincs többé. A pszichózis-buborék elpattanása; a háborús rémület elócskulása máról holnapra: a „Nigragor” szimbolikája. Az „időnélküliség” az istenség tudatában; a kronológianéküli sorsok élet-menetrendje az idő rezervoárjában – avagy az Ezersziget spinozai ideje. A szobrász-giccs, amely a „trágyával töltött lányhoz” elvezet. A regényalakok modelljei. Az Ezersziget pszeudo-vallása; miért nem valláskarikatúra, jóllehet az – és miért, hogy minden vallás a rivális másik szemszögéből: valláskarikatúra. A regény lírai „betétjeiről”, amelyek úgyszintén a műfaj karikatúrái.
(13) Folytatás: a HELIÁNE kiadóra talál. A kerekek megolajozója: Kampis Antal. Egy időmilliomos világfi szép emlékezete. A hangzatos nevű kiadó és annak igazgató-tulajdonosa – avagy az entrepreneur mini-Midás. Midási tragikomikus története (N. B.: ki története nem tragikomikus az Olümposziak Gyülekezetében?) – megigazulása és újjámidásodása. A kézirat odüsszeiája a lektorátus asztalain. A fedélterv mint válóok – avagy egy házasság megrendülése. A HELIÁNE megjelenése; visszhangja. Fogadtatása irodalmárkörökben. Iránykritikája. Könyvhivatali véleményezése. Az Egyetemi Nyomda próbálkozása. Weöres Sándor kései levele. A könyv utóélete, legendája. Ellenpárjának felvázolása; a FAKUPOFA befulladása.
(14) Gombostűt a szalmakazalban. Sületlen kapkodás a Felejthetetlen felkutatására; e kapkodás kabarétréfa-következményei. Villámtalálkozás az utolsó villamoson: a Szép Ismeretlen felfedi kilétét. Az UNRRA megszűnése. Állásvesztés, amely „pillanatnyi” pénzzavarral jár: pénzzavar – soha rosszabbkor. Találkozások különböző Duruzsolókban; szövegpróbák. A Halhatatlan Kedves pillanatra fellebbenti Élete Fátylát: láttatni engedi Zsarnoksága Fényét, sejtetni engedi Eddigi Hátterét – a Fenségestől az Aljasig. A szerelem dilemmája – avagy annak kartácsától: a szerelemrobbanástól féltett regény; a szerző kínjai. Válaszút előtt; szakítás helyett szétsodródás. A Világ Cserbenhagyottjának Hamupipőke-gondjai; hányattatása Nyugaton (a Szomszédban). A babonaerő megtörik: egykori szépsége titka kipattan. Vallomástétel a Vallomásról, amelyet soha, senkinek, még fülbesúgott gyónás formájában sem. Csöndisten parancsára. Teljességgel elmondhatatlan.
(15) Mellétalálatok szériája – kisiklott szerelmek. Marika felbukkanása. Kerülőutakon – „tudtán kívül” – Zsuzsa dacosan üzenget. Midás pénztelensége – avagy amikor a kapkodó kéz véletlenül hozzáér a mentőövhöz, ami a nyelvtudás, és minden arannyá változik. A pártmaffia szemet huny a LITURGIKON megjelenése fölött. A termékenység éve: regények, elbeszélések születése a kiadhatóság minden reménye nélkül. A gyermekfeleség – avagy a Hoffmann Meséi Olympiája.
RŐZSESZEDŐ
KACHEXIA SIMMONDSI
1
2
3
4
(16) A megszépítő messzeség veszedelmei. A baráti körök felszívódó visztái a politika mérgező ködében. A pánikra is rá lehet szokni, ha hozzáértőn – fokonként felsrófolva adagolták. Drámai telefonhívás: Zsuzsa szabadlábon, rendőri felügyelet alatt. Magányos nőnek, esztendők sivatagjában az új-zélandi beutazási engedélyt szorongatva élni – mely a (letiltott) útlevél híján mit sem ér. Ki szeret a hiénák szerepében tetszelegni – tigrisek otthagyott vacsorái körül ólálkodva…? A Csillag szerkesztőségében „Valaki” (tán Lukács György) kaján megjegyzést tesz. A provokáció lavinaindító hatása; elővigyázatossági intézkedések – lakáscsere. Leslie Sommer üzenete. Éva „összeköttetései” és titokzatos szerzeménye – az embercsempész. Kétheti lappangás a jugoszláv határon. A megérkezés.
(17) Embersorsok-embersorok kavargása a Börtönköztársaság sorban álló világán. Zsiványország értékrendje. Gádzsók, lókötők, romák-és rimapecérek; kulákok, feketevágók, áruhalmozók és egyéb népellenségek. Seftelők, sitiprincek, karakterfigurák. A Rákosi-zárka kegyhelye; zarándok látogatói; a takarítás mint kitüntetés. G. Tibor és az óraszanatórium. F. Géza bácsi, a mackódöntő szakma királya. Mint találják meg az erotikus kártyák az őrmesteri szívhez az aranyhídat – avagy a Szabályzatot is ki lehet játszani, ha a sitiprinc akarja. Géza bácsi pártfogoltja a nyomdavezető őrmester hatalmában-és kegyeiben. Nyomda – nyomdagép nélkül; élet a nyomdán. A szeánsz. „Francia zóna leszünk.” Versek születése, kicsempészése beszélőn. A beszélő boldogsága – a viszontlátás.
Proféták iskolája
(18) Éjszakai átirányítás; konsternáció a sitiprincek zárkasorán. Titkos mérnöki iroda a Gyűjtő Kisfogházában. A „Halálos Ház” – ahogy a műszaki Paradicsomot Hieronymus Bosch megfesthette volna. Az „irodavezető”, az „összekötő”. Olajipari kiadványok fordítása; erődítések típusterve. A munka fogytán; mi lesz velünk, ha elfogy…?! Pánik. Az őrök megtévesztése; az iroda szemfényvesztő áltevékenységbe fog. Az írógép boldogsága; versek, vagányszótár. Építészálmok: családi házak, csodavillák, álompaloták mintakönyve. A Nemzeti Színház terve. Drámai felfedezés: kolonnádos óratorony az angol ARCHITECTURE fedőlapján… Fényképüzenet a jövőből? Panteon? Mauzóleum? Hol, hol?! Zarándokfogadalom a Monumentum felkeresésére. A mérnökparadicsom lerohanása – felszámolása; a Gyűjtőt átveszi az ÁVÓ.
(19) Paradicsom-csöbörből Paradicsom-vödörbe. A Rákosi Mátyás Nehézgépipari Műegyetem Luca széke. Az építésvezetői iroda – a „jó buli”. A szabadság napsütötte illúziói a körleten belül; sakkcsaták, társadalmi élet, szomszédolás a barakksoron. Bokorugrók az osztrák határvidékről. Nyári vakáció társadalmi munkában – avagy diáklányok távszerelmei. Bukolikus látogatások, piknikek a szabadban. Irigyeink: a kényszertartózkodásra hurcoltak; rémmesék a kitelepítésekről. Cziffra György; zongorahangverseny a táborban.
I. Szárny és verőfény
II. A vesztett Éden
Zsiványok
(20) A sátoraljaújhelyi, néhai VKF-fegyház viszontlátása; elvonulás az emléktábla alatt. Öt napra fel, Budapestre – villámlátogatás a Markóban és az Írószövetségben. Átmenőállomás: a hejőcsabai cementművek; „kajafelvétel megtagadás”. Éjszakai menetelés, láncokban, ki tudja, hová. Márianosztra – sitten – bűnözők fenyítőintézete. Az ablaktalan kolostorépület hidege; szigorú rendje. Békés együttélés – verőlegényekkel. Az éheztetés ihlete, az alátápláltság álomlátása; Galgaliel tűzangyal első jelentkezése. A belügyesek naptárórája másképp jár; büntetésletöltés ráadással: „szűrés”. Szabadítás a miskolci Ávóról.
(21) Várva várt váratlanságok; a viszontlátás. Valaki, aki van-is-nincs-is és vissza-visszahozza az utána maradt illatot. Patikáról patikára. Édesanyám aggodalmas óhaj-sóhajai a „Buksi” mellől; az irodalom eltemetett álmai: Iparterv és Vidéke. Művészkalapos varázslók és micisapkás kulik; régi ismerősök örökúj rajztáblák mellől – karakterfigurák. Mi a „diszpécser” – angolul? A letargia lázában: „lázas” tervezőmunkával álcázva – állandósított államcsőd. Megjegyzett ember felemás helyzetben – avagy „minek pályázik az ilyen”. Asszonyfelbukkanások a régmúltból; felmelegített, hol édesillatú, hol savanyúszagú szerelmek. Új Szerelmi Előjegyzési Naptár szükségeltetik; új kalandok régi következményei. Az irodalom kinyújtja kékharisnya-csápjait az elfelejtve-számontartott műfordító felé. Alkudozásból megalkuvás. Visszatérés az irodalom margójára…?!
(22) Csak a hal tudja, visszacsobbanva életadó elemébe, hogy vizet érezni JÓ. A pályatársak újra felfedezik a felbukkanót: ki így, ki úgy. Irodalmi estek magánlakásokon. Tisztelgő látogatás a zsinórírás feltalálójánál: találkozás a szépséges Versmondó Marával. „Horograkerülés” – avagy amikor a horognál okosabb a hal. Költeményes est szerencsétlen házasításban: „Kassák és Határ”. A szerelmi naptár pusztító riválisa: a regénytrilógia. Klára riválisa: az osztrák grófnő síbakancsban. Susan riválisa: istápoló Adrienne.
Jólesik meghalni
ÉDES MAGÁNY
SORELLA
Tutti
(23) A szülők árnyékélete. Édesapám ártatlan escapade-jai. Édesanyám a fizetésnélküli titkárnő; hangjának „telefonszépsége”, megtévesztő üdesége. Hangversenyre járás két tűz között. Tristram Shandy rossz kezekbe kerül. A „tengerparti” terepszemlék bűnsegédi bűnrészese, aki pártkönyvéért filozófusi rangjáról is lemondott: az egykori jó cimbora nem ismer meg; avagy a 18. századi angol klasszikus népi demokratikus viszontagságai, aki az „ellenség nyelvén” írta munkáit. A barátság új visztái: költők és lektorok. Szeretők szentháromsága – avagy a naptári rendtartás nehézségei. Az asszony-trimurti egyszerre őrül meg; mi elől a martalék-férfi ugyanabba menekül: a nosztalgiázás idióta-mosolyával – a „szent őrületbe”…
LEVELES KOLDUS
(24) A Petőfi-kör – és akik nem figyelnek oda. A spiritiszta látóasszony jóslata. Emlékezetes ünnepi vacsora a Kisfaludy utcában – vagy aki elérheti, amit műfordító elérhet, boldog, hogy belerokkanhat és krőzusi viszonylagosságaival beéri. Sárika elrablása – avagy férfiragadás Szegeden; fényes kilátások fakultas csillogása. Alvó madonnaarc a vonaton: váratlan találkozás, amelyről ki hitte volna, hogy mi beláthatatlan következményekkel jár. A virágerdő a függőfolyosó sarkában eltorlaszolja a bejáratot, az Angelikában a háromnapos várakozás és légyottkérő lakonikus levélke megteszi hatását. Szeretők szentháromságának szétrobbanása; megértő tiltakozásuk. A gügyögőnyelv, amelyből gügyögőmese kerekedik. A Tururu és Türürü a Szépirodalminál; baráti biztatásra, a Csodák Országa Hátsó-Eurázia a Magvetőnél; prózaversek az Új Hangnál. Kiutasítás az irodalomból és lehangolt kotródás édes kettesben, az Új Hang szerkesztőségéből.
ELGÖRGŐ KOPONYÁNK
(25) Férjek-lekötelezettje – feleség-odaengedés folyószámlájára; tartozások lelkitörlesztése – verssel. Kabinetfigurák kámeái és gemmái. Kláránál, Zsolival – babanézőben. Piroskám derűs alaptermészete – egyforma szövetek, egyforma kardigánok. A barátság mustármagja – avagy nyugati vendég a visegrádi alkotóházban. Életrend a telepen: írógép-csiripelés; séták, találkozások; életre szóló – halva született vonzalmak, érzelmi félresiklások. Pepito és Pepita. Grácika „ellenregénye” – avagy Miértek, amelyek megválaszolhatatlanok. Grácika gombaszakértő. Grácika „gorombáskodása” élőszóval és telefonban – Édesanyámmal, Piroskámmal. Klára betoppanása és hirtelen eltűnése „zsákmányával”. Piroskám hét végi látogatásai a helyiérdekűvel; napi telefonbeszélgetéseim Pesttel és Édesanyám utolsó, emlékezetes hívása: „Ledöntötték a Sztálin-szobrot. Fiam, gyere azonnal!”
JUAN
(26) Hívatlan vendég a Frankel Leó utcában. A lepusztult Margit híd romvidéke, a nagykörút forradalmi színeváltozása. A második ostrom: lomtalanítják a légópincét, költöztetik az ágyakat. Pinceélet, hírvadászat az éteren. A rádió ostromtolongásában. A Szabad Nép pöffeszkedő pártpalotája előtt a napokig égő máglya – égnek a zászlók, a ledobált plakátok, brosúrák, hajigálták kifelé a „vörös oltárokat” iskolákból, minisztériumokból. Összefutások a működő, ritka eszpresszók egyikében; Pálóczy-Horváth „antikommunista” fölénye – avagy a beléptidíj az új „Irodalmi Újság” gárdájába. Fanarióták menekülése. Káderlap-razziák a pártházakban: titkos kádercédulák guberálása az Akadémia utcai pártközpontban. Szovjet katonák kihallgatása a szabharcosok pincéjében. Egy hét győzelmi mámor. M-n Zsuzsa Bécsbe indul. Gomba módra kiadók alakulnak, hat könyvem azonnal elkél: eladom „lábon, mint a gabonát”. Rohangálás, baljós jelek: jelentkezik az ÁVÓ telefonlehallgató szolgálata. A nagy csalódás: Eisenhower „ígérete”. Fegyverropogás. Sorbanállás golyózáporban, kenyérért. Dől a torony. Az igazi ostrom. Legázolt város, kiégett lelkek, kilátástalanság.
(27) Koszorúk, gyászmenetek; gyertyaözön a holtakért. Ítéletnapig szóló sztrájkok: Csepel kitart. Rémtörténetek az ÁVÓ-ról; az Írószövetségben cukrot és lisztet osztanak. A forradalom történelmi traumája – orbáncos sebe. Meddig tartható a helyzet és mikor válik tarthatatlanná? Két vas a tűzben: fészekrakás – vagy távozás az országból. Az első telefonhívás – majd többszöri beinvitálás a Szakszervezetek Székházába. Az elhatározás mérlegelése: a mérleg lebillen. Marasztalók és rábeszélők közt a senkiföldjén. Háromszori nekifutással, az ismeretlen messze idegenbe indulóban. A himpellér, aki embercsempésznek adja ki magát és a lekopasztott vasúti szakasz. Úti veszedelmek: letessékelés a vonatról, igazoltatás a győri pályaudvaron. Kiszállás valahol Balfnál – de mintha „nyílt vágányon” volna; nyughatatlan várakozás megölelkezve, a kanapén; éjféli kirajzás, az élen az embercsempészasszonnyal, magas hóban, erdei erőltetett menet. Vad ugatás, rakétacsóvák, farkaskutyás kékávósok a sarkunkban, ijesztgető lövöldözés; osztrák határőrök felbukkanása a domb mögött. Utcatábla az idegen faluban: Peter Rosegger Strasse … Könnyes-torokköszörülős, meg-megcsukló Szózat – szabad földön.
Partra vetett bálna
(1) Könyvünk (üdvös) részaránytalansága. A lépték megszállottsága. Az emberparánynál – akivel eseményparányok történnek – fontosabbak a reflexiók, amelyeket fűzünk hozzájuk. Bécsben nincs áramkorlátozás. A Ring, a Mariahilferstrasse fénykígyói. Lekéssük a menekültek londoni repülőjáratát. Útkeresés, helyrerázódás. Segélyszervezetek: Caritas, Moral Rearmament, Máltai Lovagok. Magyar íróházaspár kerestetik. Felejthetetlen karácsonyest a bécsi Parlament mögött. A Pen-Club és környéke; írógép, újságcikkek, pénzmag. A Szöktetés a bécsi Operában. Gyógyulás, dőzsölés szegény módra; ártatlan örömök orgiái. Az örökbefogadási kísérlet – avagy „jaj hogy miért is nem vagyok árva”…?! Érzékeny búcsú a bécsi pályaudvaron – mindörökre. Az ünneplés európán át lelassítja a gyorsvonatot. Calais – Dover – Cannock.
(2) Egy hét üdülőtábor. Körülnézés és pipavásárlás Cannock-ban. Szökés; „reszkess London, jönnek a Határék”. Londonország feltárulása – az Angol Nemzeti Bank kapujából. Gombostű, helyét-keresőben a szénakazalban. Tábori Pál és az INTERNATIONAL PEN; David Carver főtitkár. Angol arisztokrata, maga is író, magyar író-házaspárt keres, kétheti jóltartásra; négyheti lengyelkedés és annak hátulütői. Első „meglepetésünkre” fél évre, a Cadogan Square-i Máltai Házban: két tucat pocok-a-lisztben. Látogatás a BBC-ben és hangpróba. Városnézés fáradhatatlanul, éjt-nap; az első vers; lehervadhatatlan remények.
(3) Milyen a boldogság, ha szorongásos, s kiben van a hiba: bennünk, mert hajlamosítottak vagyunk neurózisára – avagy a körülményekben, és minden okunk megvan, hogy rettegjünk? Piroskám gyorstalpaló tanfolyamra megy; állandó esti „állása”. Tábori Pál elindítja a Magyar Szót, honnan hetente pénzmag csurran-cseppen; életmentő honoráriumok; az Animal Farm. Elsőszülöttségem eladása egy tál lencséért: Lederer Lajos és „A Kommunizmus Gyermeke” – avagy a mustármag, amely egy amerikai karrierben szárba szökken. Szabó Zoltán rendbe hozza a szerkesztőség szénáját: megszűnik a lap. A félrevert lélekharang – avagy Lord Furness második és utolsó látogatása.
(4) Rajzoló kuli a Manchester Square-en, bútorozott nyomortanya Hampstead-ben. A szegénység veszekszik – kenyértörés; életkedvünk a mélyponton. Az iránytűvesztés hányódásai; zákányos vidámság, alkalmi kompániák zülledéke-üledéke: az IRA-terrorlegény és a cirkuszi artistanő; kobrakígyó az autogejzír bádogruhája alatt. A BBC mentőakciója – de késő már nagyon, a léleknek, amelyen birodalmat vőn a romlás. Ólomkupak csomagpostával a Honból és az utolsó elfojtott sikoltás: a levél. Édesanyám felbukkan a repülőtéren: megrendült rémületem. Filmcsillagok látogatása a nyomortanyán: Jane Mansfield és Mickey Hargittay. Versek vitriolban; fuldokló boldogtalanság és a féltékenység dühöngései. A harag hirtelen felengedése. Kibékülés.
RÁJA
(5) Munkakezdés a rádiónál – avagy az Állás, amely Egész Embert Követel. Skribler-karrierem „szerencséje” (szerencsétlensége?); avagy az író-balek, aki későn veszi észre, hogy más jártatja a száját. Legendás alakok heti látogatásai; zsánerképek. Szinekúrák. Ártatlanképű viccmesélők; nagyhatalmú Titkos Konfraternitásuk előtt a kívülállónak az arcára fagy a mosoly és a foga vacog. Zsinatolás a londoni Irodalmi Újság tájékán – avagy a St. George Street-i palotácska, amely „a magyaroké lehetett volna”; a száműzetés szervezetei és eltartói, a Ford Foundation és a Congress For Cultural Freedom. Íróság inaskodása: a Magasztos, és lábánál körbekuporodva, ifjú alumnusok – avagy két Magasztos egy-csárdában…
(6) Hampstead-ben anyakönyvvezető elé járulunk. Feltűrt ingujjal: két kaparjkurta mire viszi, ha nekilát. Házvásárlás, új fészek Hampstead hónalja-sarkában, a Parliament Hill Fields csupa-kert utcácskájában: sorház, de takaroska. Kispolgári környéknek előkelő szomszédsága. Marx ragyabunkó-szobrával szemközt: a londoni Père Lachaise. Öreg magyar néni feltalálja magát. Másodállás: mindenki belesegít; Édesanyám „munkához lát”. Az angol élet ajándéka: a Phoenix Club. La Douce Angleterre – avagy régivilágbeli élet az akkori Angliában, melynek ma nyoma sincs már.
(7) Akinek „Budapest épületállaga” álmaiban kísért: másodállás mellé egy harmadik. Az út, amellyel az ördögnek tartozunk – avagy az angol nyelvű bölcseleti esszé hányatott sorsa és megfeneklése. Második próbálkozás, regénytrilógiával: Adam Unparadised. Teljes kudarc.
(8) Országjárás Angliában – „furcsasági” szempontból. Bejárjuk Tolnát–Baranyát és „furcsállkodásomat” hangszalagra vesszük. Pallérozott, avatott kalauzzal, kéjutazás, amiért még fizetnek is. „Szebb, mint Franciaország”…?! Más, mint Európa. Megrendítő találkozás az elveszettnek hitt mesepalotával; megilletődött magunkbaszállás a kupola alatt.
(9) Az első utazási láz. Olasz-, Spanyol-, Franciaország. Mallorca–Deya: találkozás Robert Graves-szel. Parlagon heverő kéziratok; a Pantarbesz lekésik a brüsszeli Nagy Imre Intézet kiadói tervéről – avagy a kézirat, amely a szolgálatkész gyorsfutár lyukas tarsolyából kihull. 1961 kora nyarán, derült égből szerencsevillám: René Julliard.
(10) Francia vendég a babaházban: a fordító a magyar kézirat francia változatával megtér India dzsungeleiből. Lesből, váratlan bekerítő mozdulattal, amikor a költőt szaván fogják – avagy adott szó-e a szonett és ha igen, van-e, lehet-e szonettnek jogérvényesen bejegyzett tulajdonosa. Pásztoróra helyett látogatás Richmond Parc-ban, sütkérezés, barátkozás a szarvasokkal. Elengedés és búcsú, amely tragikusabb már nem lehet.
(11) Életünnep Hampstead-ben – avagy az Érzelmek Zűrzavara; mely zűröknek-és-zavaroknak párizsi messzeágazásánál is sokkalta fontosabb, hogy irodalmi kicsapódása is mutatkozik; márpedig a miniatűr medaillonokká zsugorodó arcoknál, fitos orrocskáknál, rebegő szempilláknál maradandóbbnak bizonyul az irodalmi csapadék – a vers, a színpadi játék. Egy dráma útja a Sacré Coeur lépcsőjétől a coimbrai Escadas de Queabra Costas – a Törött Bordák Lépcsőjéig.
(12) A „Pepito Et Pepita” a párizsi könyvkirakatokban. A fogadtatás. Ugrás a porond közepére…?! Látogatás a szürrealizmus pápájánál – avagy hány faux pas-t követhet el a díszvacsoravendég? „Visszaköltözni abba a nyárba.” A boldogság, melynek hóvirágkoronázta csúcsairól milyen sebesen lehet a kárhozat kénköves fenekére szánkázni; avagy: hányféle kóresettanulmány magyarázza – van-e úgy, hogy „jókor jön”, és milyen az idegösszeomlás, ha a „lehető legrosszabbkor jön”. Váratlan látogatók a magáról-mit-sem-tudó betegágyánál – avagy a tettetés művészete. A Korporáció nagylelkű a lábadozóval, világi szerettei kímélőkúrára fogják. Hirtelen talpra áll és elrepül Oslóba, hol is a nemzetközi PEN világkongresszusán lekapatik a tíz körméről. Parázs veszekedéssé fajuló történelmi vita két lángelme közt, melynek ő szenvtelen, kívülálló tanúja (l. a tettetés művészete alatt). Meditáció gondolódik benne, melytől tulajdon haja is az égnek áll – hát még az olvasóé.
(13) Bemelegítő veszekedés, mely isteni csoda, hogy tettlegességig nem fajul. A kedélyek lecsillapítására: nosztalgikus felidézése elevenek és holtak emlékének, ahogy az irodalmi baráti kör kitágul. Siklós Istvánék nagyratárt kapuja s az ott vendégeskedők kisereglése – ellátogatása; Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs; a Weöres házaspár és sokan mások. Találkozás Fenyő Miksával, a Nagy Öreggel; a Börtsök házaspárral – vagyis Panni nagyasszonnyal; Makkai Ádámmal, az all-rounder-rel; Thinsz Gézával, a követőnek ajánlkozóval. A stockholmi Magyar Intézet kiadatja a Bábel tornyát. Drámák – egyfelvonásosok; az Elefántcsorda, a Gargilianus.
(14) Találkozások. Jean Rousselot-val – Magyarok Istápjával. Gara Lacival, a Búsképű Lovaggal. A müncheni LÁTÓHATÁR szerkesztőpárjának – Horváth Bélának és Vámos Imrének – a hazapártolása. Három hosszú esztendő, amely a házkeresés jegyében áll.
(15) Az új rezidencia – avagy a ház, amelyre ingünk-gatyánk rámegy és úgy költözünk bele, a meztelen fenekünkkel. A csavargó-konfraternitás kiűzése, rendőri segédlettel. Bosszúja. „Belakási” kísérletek; ismerkedés a szomszédsággal. A ház históriája; irodalmi vonatkozásai. Egykori nevezetes lakója, aki rajtahagyja kézjegyét: De La Bedoyere gróf, publicista és esszéíró, a CATHOLIC HERALD főszerkesztője és tulajdonosa. Felfedezések a padláson – kalandozások a környéken.
(16) Augusztus Párizsban – szeptember Stockholmban. Riadalmas találkozások az Étoile környékén. Forgások, megiramlások; mélyáramok alárántó örvénye. Marianne allegóriája, szoknyaperdülő-magasban. Elkívánkozás. Kalapdoboznyi cukrászsütemény. Hús-Vér-Marianne-nak. Rosselot kalandja Lawrence Sterne-nel. Kalandja velem. Tanácstalanság – visszatorpanás. Három színdarab.
(17) Életem „Bermudai Háromszögében”. A házibéke felborulása; házasságom az elnyelettetés viharzónájában. Hónapokig, a különválás zátonyán; a megfeneklés elkerülése az utolsó pillanatban. Valaki, aki érte életáldozattal fizet. Édesanyám öngyilkossága. Utolsó útja a krematórium hamvasztója felé; barátok, hozzátartozók nélkül, a sivatag csendjében – két utolsó-útjára-kísérője a láthatatlan erünniszek sorfala közt. A Halottkém Bírósága előtt. Két vádlott; egyikük, aki fel-nem-mentését kéri. Az elengedés boldogtalansága; naptártalan napok. A lélek görcse, beragadtsága a gyász ragacsába. Jószág-leleményei – hogy akármilyen gorombán, de meneküljön; az életkényszer goromba parancsa. A kiéneklés versáradata, amely – jóllehet kötetnyi, alásuvad és belefullad, mint minden, a visszhangtalanság kráterébe… Önítélet: életfogytiglani önvád. Szakadó esőben, Caesar Táborában – fogcsikorgatás.
BÁRÁNYBÉLÉSES
(18) „Jól vigyázz: a síró anyának elapad a teje.” Közém és Édesanyám halálbamenekülésének emléke közé – nyíláskizárás/takarófal, földhányás, elválasztó földgát építése; mint lesz a nyúlgátakból vízválasztó hegyóriás. Aki elől a katharszisz menekül, az váltig azt keresi – a katharsziszt. Három színdarab; az egyfelvonásos, amelyben csak a vak nem olvas a sorok között. A „Bohóságrobbanás két felvonásban” és a másik, a „Kegyes-goromba játék a Feltámadásról” – két bűnvádi feljelentés elaljasult-édes-mindnyájunk ellen az irodalomnál. Humorom elhallgat, helyét a szarkazmus foglalja el. Irodalmi korifeus, kis jellemhibával, a tulajdon nagysága megszédülésében. A cseles hazugság, amelynek anyagiakban/erkölcsiekben többszörösen kell megadnom az árát.
(19) Kötetnyi levélváltásom Makkai Ádámmal; episztoláink nyomában kialakuló barátságunk, amely mondhatni egyfajta „egymásratalálás” a levélözönben. Ádámnak sikerül átráncigálnia Amerikába. Aki megsokallja felhaladásomat, azt nem kell biztatni, hogy denunciáljon – avagy a „szarvam letörését” célzó ellenlépés, amely visszafelé sül el. Amerika reflektormennyezete alatt – avagy egy olvasótábor keletkezéstörténete.
(20) A hetvenes évek. Az ANIBEL első kötetének megjelenése Párizsban. Az ÉJSZAKA MINDEN MEGNŐ hangulatelemei, ötletháttere. A MANGÚN című mesetragédia; hangjátékváltozatának bemutatója a hollandiai „Mikesen”. A nagy betegség, amelyre égető szükség volt, avagy „a főnix, amelynek a hamvak – életeleme” . A GOLGHELÓGHI keletkezéstörténete (folytatás). Bölcseleti megalapozása, elágazásai. A megírás könnyűsége, önfeledt mámora; az ihlet intenzitása. Rendre-sorra, amint kiadódnak: SÍRÓNEVETŐ I–II (1972); AZ ŐRZŐ KÖNYVE (1974); GOLGHELÓGHI I–X (1976). Könyveim fogadtatása – olvasótábor és pályatársak reakciói. Írói működésem és akik megsokallják; „aranykönyveim” parádés köntöse és akik büdösölik. „Túltengésem”, mi magában hordozza büntetését. A „Magyar Maffia” munkába lép, hogy kirántsa a szőnyeget alólam. Hűségkomplexusom infantilizmusa és csúfos konzekvenciái: a vezetőség hajlik a jó szóra – a BBC előzékenyen kiebrudal. Slemilnek nincs árnyéka és ez az ő szégyene.
(21) Az angol rádió klausztrofóbiája helyett: a Szabad Európa Rádió Magyar Szolgálata – avagy a jó csere. A második amerikai út megszilárdítja könyvkiadásom anyagi alapját; a tapasztalatok felemássága – öröme, bánata. Régi tartozások törlesztése: filozófiai munkák az „ezotéria”-sorozatban.
(22) Bölcseleti opuszaim keletkezéstörténete. Az ÖZÖN KÖZÖNY – ezotériáim öreghorgonya (3). Kommentárjaim hozzá a sorozatban: A RÁKÓRA IDEJE (4); FÉLREUGRÓK – MEGTÁNTORODÓK (5); ANTISUMMA (6). Eufóriás, önfeledt robot – avagy amikor az író maga szedi műveit; annak öröme – bánata. Az ÉJSZAKA MINDEN MEGNŐ Franciául – avagy habent sua fata libelli. Viszonyom az emigráció nagyobb tömörüléseivel, szervezeteivel. Búnborongó beszámoló amaz emlékezetes, egynapos leruccanásról Los Angelesből San Diegóba – avagy második amerikai utam elkésett epilógusa.
(23) Halottaimmal kezdem a napot. Regényíró-típusok, regényíró-módszerek, illusztrációkkal (HELIÁNE, ANIBEL, IULIANOSZ IFJÚSÁGA). A KÖPÖNYEG SORS keletkezéstörténete; meddig tart a történelmi valóság felidézése, és honnan kezdődik a rongyolódó emlékezet kifoltozása – koholt mozzanatokkal, kitalált figurákkal. Miért hiányzik ebből az életútleírásból az út annyi lényeges állomása, és az önéletírás miért nem rovancsolás?
(24) Élet, amelynek története az út végén mindinkább a könyvek történetévé válik. Ötven év elbeszéléseiből: az ANGELIKA KERTJE – és A SZÉP PALÁSTHYNÉ A MÁS ÁLMÁBAN KÖZÖSÜL. Versek a líra torkolatvidékéről: LÉLEKHARANGJÁTÉK. Bepillantás egy éjjel-nappal üzemelő kommentatóriumba: AZ ÉG CSARNOKAI. A papok szeretnek – az ördög zavarodottan a szakállába túr: a Szent István Társulat legszebb könyve az 1988-as esztendőben – a GÖRGŐSZÍNPAD.
(25) Életmérleg. A megélhetés mumusa. A fiatalság előjogai – akkor és most. Bosszankodásom a szubkultúrák elburjánzásán; „ajtóbedörrentés”. Az öregség kibeszélhetetlen beszédtémája: a betegségek katalógusa. A bocsánatos – engedményezett kivétel: a halálközelítés. Elszámolásom a Hazával – avagy ami még ezután következett. A „betakarítás” számonkérése. Köszönetet mondani a harag rákájával a szívünkben – inkvizítorunknak. A Partravetett Bálna.
Haragos epilógus –
George Szirtes: The Stranded Whale
A partravetett bálna
Függelék
Piroska története
[Dokumentumok]
Fényképek
Az emigráció képeiből
Újra itthon
[Jegyzetek]
KAMPIS ANTALNAK


http://pim.hu/object.8022e8c9-91b4-4e38-9a90-85fb7cf6442a.ivy

LAST_UPDATED2