Mentor Erdélyi népkönyv
http://mek.oszk.hu/07000/07053/index.phtml#
Előszó (részlet)
[...]
Mi közhasznú ismeretek terjesztése által akarunk a' népre hatni, épen azon pályán s' eszközök által, mellyen a Vasárnapi Újság 9 évek ota olly lelkiismeretesen munkálódik. A' saját szükségeit is alig ismerő köznépet saját anyagi és szellemi hijányaival 's egyszersmind azon módokkal megismertetni, mellyeket ama hiányok fedezésére fordítson - önerőt, szilárd akaratot czélunk felkölteni, 's kifejteni azok lelkében, hogy a' megismert jót az akarat hatalma által végrehajtani is erősek legyenek; szóval: anyagi és szellemi előhaladást kívánunk eszközleni könyvünk által, 's épen azért neveztük azt tanítónak, nevelőnek, útmutatónak, vagy MENTORNAK.
Az olvasó kezébe lévő könyvünk tehát népkönyv, az az: népképző, népnevelő, a nép szivéhez 's eszéhez közérthető nyelven szóló könyv akar lenni, melly évenkint megjelenő kisebb vagy bővebb tartalmú köteteibe az erdélyi nép legsürgetőbb szükségei között vezér, tanácsadó, útmutató legyen a' jobb gazdálkodásra, takarékosságra, polgári hűségre, 's mindazon erényekre, mellyek a' honi köznépet nemesebbé, jobbá, és boldogobbá tehetik, 's ezek következésébe idők multával a' polgárisodott nemzetek sorába emelhetik.
A' könyv árának meghatározásába is szemünk előtt tartottuk a' köznép szegénységét, Igy lőn a' Mentor árra csak 1-olv. egy rf. pengőbe azok számára, kik kibocsátott aláírási iveinkbe nevők alirásával biztosítanak szándékuk felöl. Olly ár ez, minél csekélyebbre egy 352 lapokból álló, és még egy jeles honfi jol talált képével diszített könyv tudtunkra nem tétetett mostanság.
Mennyibe feleltünk meg azon kivánatoknak, mellyeket a' közvélemény egy Erdélyhez alkalmazandó népkönyv íróitól igényel, a' feleletet az érdemes olvasóra bizzuk. Mi eltökéllettük azon pályakörben, mellyre kilépünk, mind addig munkálódni, mig csak közbizodalom 's meleg részvét - mellyet ezen első kötetnél kitünőleg volt szerencsénk tapasztalni - vállalatunkat támogatni fogják. Erősen hisszük hogy öszinte szándékunk e' minden szépre 's jóra fogékony nemzetben viszhangra fog találni, 's a' szerencsés jóslatok alatt életbe lépett kezdeményt ohajtott siker koronázandja, E' hitben élünk 's munkálódunk jövendőre nézve is - 's bizunk istenben, bizunk tiszta szándékunkban, hogy hitünk megtartand minket. E' hitben ajánljuk e hazánkban első népkönyvet a' nyájas olvasó hazafi kegyeibe.
Kolozsváratt, 1842. maj. 25-kén.
*
Arany-szabályok.
Jó tanácsra 's jó barátra mindig szükség vanu jól mondotta, a' ki mondotta. Jó tanács sokszor aranynál is drágább, •'s van eset, mikor könnyen kipótol egy két lágymeleg barátot, 's legalább száz rósz atyafit. Nem hiszem, legyen ország széles e' világon, hol a1 jó tanács 's alkalmas időben ejtett szó becsesebb legyen, mint Erdély hazánkban; mert seholt nincs több szükség réájok, mint épen itt, hol minden nyomon kevés jóval sok rosszal, gyér örömmel sűrű szenvedéssel, ritka boldoggal ezer boldogtalannal, a1 szegénység' •'s tudatlanság' különböző színezetű 's fokozatú csoportjaival találkozunk. Vagy azt mondjátok: „könnyű osztogatni a' jó tanácsot mert semmiben kerül, de bajos ám megfogadni." Barátim ! egy Hlyen ellenvetésre mindig készen voltam ; de bocsássatok meg, ha azt csak elménczkedésnek keresztelem, vagy ha azt mondom, hogy az szép szín alatt eltaszítása a' szívből nyújtott ajánlatnak, eltakarása &' nemakarásnak,"mint mondják : nem akarásnak nyögés a' vége. Barátim! ne csaljátok meg magatokat. Az öncsalás a' lázos betegnek fattyu-álma, melly a' fölébredésse 1 a? szenvedéseknek hosszú kínos sorát költi fel. Ha igaz az, hogy pénzt ér a1 mi pénzre segit, nem tagadhatjátok, hogy becses az, mi becset ad, szükséges az, mi szükségből kisegít. Nem verik senkP fejéhez a' jo' tanácsot j de ki az, kinek ezer kiáltó szükségei ne volnának? ki az, ki eltolja magától a1 pénzt, vagy a' segítő kezeket, melylyek szükségből fölsegitnek? Barátim! a' jó tanács : pénz, barát, segítő kéz, a' mint akarjátok. A' kinek vannak fülei a' hallásra, hallja! Nem új dolog, a' mit mondok barátim! Sokan mondották előttünk, 's rnondandják utánunk, meri az igazmondásra—'s illyennek kell lenni a'jó tanácsnak— minden időnek, népnek 's nemzedéknek szüksége van. Azok a1 hasznos tapasztalások 's életbölcsességgel teljes szabályok, mellyek egy családot, falut vagy orvost, a? jóléteinek 's boldogságnak bizonyos fokára fölsegítettek, másutt is, 's például épen közöttünk is meghozhatják gyümölcseiket. Barátim! csak mi legyünk örök szegénységre kárhoztatva ? mig más országokba saját és idegen tapasztalás után okulva, magasra hajtott a1 közjólét koronás élőfája; csak mi taszítsuk el magunktól az idő' 's tapasztalás' józan leczkéit? Nem. Én erősen hiszem e' nemzet' számára is tartott az isteni gondviselés szerencsésebb időket. De ne feledjétek, hogy isten csak eszközök, 's közelebről épen minmagunk által munkálkodik, azért'mondja a' példabeszéd: „segíts magadon és isten is úgy segit rajtad." A dolognak az a'természete, hogy minél többször mondják, annál mélyebb gyökeret ver a1 lélekben, —• épen mint a' szeget, minél többször ütjük, annál mélyebben, hat fába, falba. így vagyunk különösen azon életszabályokkal, mellyeknek gondos megőrzése 's követése föltételezi világi szerencsénket. Hogyan kell a1 vagyonszerzés 's megtartás körül gazdáskodni? Ezen kérdésekre ittott sok jó tanácsot olvastunk feleletül, mellyekhez ottanottan saját észrevételeinket is ragasztani bátrak leszünk. Legkevésbbé sem kétkedünk azon őszinte vallomást tenni magunk is, hogyha ezen jó tanácsokkal, azon sok okos ember közül, kikkel gyönge fiatalságunkban egy 's más viszonyban állani szerencsénk volt, legalább egykettő maga1 idejében megajándékozott, \s mi azokot maga idejében követlük volna, bizony-bizony most szíves köszönetet mondanánk érette.. Haljuk
tehát !
1.) „ A z i d ő p é n z," így szól a' gyakorlati angol, „A"' ki időt nyer életet nyer," igy a? latin. „Az idővel jön jó tanács," mond a' német. „Várjunk időtől, majd seyit az rajtunk," magyar példabeszéd. Es e' példabeszédekben annyi bölcseség rejlik, mennyit sokszor egész könyvekben is, bajosan találunk; mert — jól jegyezzétek föl magatoknak — a1 példabeszédek a1 népéletből 's az idő' próbáján kitisztult közvéleményből fejlelt igazságok, megannyi hű tükrei 's kinyomásai a1 közértelmességnek. Minden népnél feltaláljátok más szavakban ezen igazságokat: „idő legdrágább kincse embernek;" „az idő bölcs haszna lása egyedü'i útja a' boldogságnak." Magyar eleink is megvoltak győződve ezen igazságok felöl, csak kár, hogy nem tudták vagy nem akarlak eléggé hasznát venni. Tőlök vettük örökségül ama közmondást is: „ki jókor kel, aranyot lehu Néktek, barit m! a' jánv or, de keveset tevő apák' fiainak nektek jutott részetökbe azon érdem, hogy a' leczkét felhasználjátok, 's a' könyvekből a\ gyakorlati életbe átplántálva, a* termésre megérleljétek.
|