Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ne dobd ki a tévéd PDF Nyomtatás E-mail
JÓKOR - OLY JÓ KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN
2014. október 05. vasárnap, 19:03

Ne dobd ki a tévéd –

avagy Minden felelősség minket terhel!

repül a tv

A magát nemzetinek valló oldalon újra felerősödni látszik a kollektív néphülyítéssel szembeni elsődleges és azonnali megoldásnak tűnő, már-már ösztönszerű reakció, mely rendre, azonnal a „dobd ki a tévéd!” című mondatban szokott testet ölteni. Valószínűleg nem csak nálunk, másutt is megfigyelhető – talán az egyszerű a nagyszerű, vagy Occam-borotvájának jegyében –, hogy általában mindig a legegyszerűbb válasz(tás) az igaz.

Ezúttal megkímélem a tisztelt Olvasót a már unalomig ismételt atomenergia-analógiától (bomba vagy erőmű), amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy ez a fajta, véleményem szerint inkább felelőtlenségből, mint tudatlanságból, ostobaságból fakadó gondolkodásmód milyen veszélyeket rejt magában.

Úgyhogy én határozottam azt mondanám: NE DOBD KI A TÉVÉD!

Sőt!

ESZED ÁGÁBAN NE LEGYEN KIDOBNI A TÉVÉD!

Sőt!

MOST TARTSD CSAK MEG IGAZÁN A TÉVÉD!

Mi több!

HA TEHETED, VEGYÉL EGY ÚJ, OKOS TÉVÉT!

Ahogyan azt „A RÁBESZÉLŐGÉP” című, előadás formájú értekezésemben is kifejtettem, már akkor becsapnak, mi több, gyakorlatilag hülyére vesznek, amikor – nem tehetek róla, de itt ennek a kifejezésnek a használata indokolt – rád sóznak egy televíziókészüléket. Lásd nagyfelbontás, az ún. 4K-ról – amire ma még gyakorlatilag nincs is, vagy csak alig-alig van tartalom, de a tévé már tudja! – nem is beszélve. Azaz nincs is szükséged rá, de te azért vedd meg! Ha lehet most, azonnal! És természetesen hitelből!

Itt a baj nem kicsi!

Azonban van egy nagyon fontos momentum a televíziókészülékekkel kapcsolatban, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül!

A gyártók a telefonok után most már a televíziókészülékek mellé is odabiggyesztik az „okos” szót. Ez arra utal, hogy az adott készülék kapcsolódni tud a világhálóhoz. És ez a lényeg! Ne legyen szükség külön számítógépre és számítógépes tudásra ahhoz, hogy valaki szörföljön a világhálón! Legyen elég csak annyi, hogy bekapcsolja a tévékészülékét! Ez az, ami nagyon fontos!

(Csak halkan és zárójelben jegyzem meg, szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró csoportosulások – példának okáért nemzeti irányultságú politikai pártok meg effélék – számára kitűnő lehetőség a hagyományos televíziókhoz képest töredékéből megvalósítható ún. internetes tévé megteremtéséhez!)

Visszatérve az eredetileg tárgyalt problémakörhöz, azaz, kidobjuk-e a tévékészülékünket, avagy ne, netalántán szerezzünk be egy új, immáron felokosított készüléket, ki kell mondanunk egy alaptételt!

„NEM AZ ESZKÖZ FELELŐS AZÉRT, AMIT AZ EMBER (A FELHASZNÁLÓ) AZ ESZKÖZZEL TESZ! (A televíziókészülék esetében, hogy mit néz rajta!!!)

Ez azért nagyon lényeges, mert azzal a mondattal, hogy „dobd ki a tévédet!”, elhárítjuk magunkról, s egyúttal áthárítjuk az eszközre a felelősséget, holott mi vagyunk a felelősek azért, milyen tartalom jelenik meg a tévékészülékünkön! Adott esetben mit néz otthon a gyerek! Ha szabad azt mondanom, még tetézzük is a bajt, hiszen minden egyes tévékészülék mellé egyúttal univerzális fegyvert is csomagolnak a dobozba, úgy híják őtet, hogy TÁVVEZÉRLŐ! Csak rajtunk múlik, mikor kapcsolunk el, vagy ki!

A televíziókészülékek most értékelődnek csak fel igazán, hogy mindenféle külön külső eszköz nélkül maguk a tévék alkalmassá váltak a világháló, s az ott található videó-tartalmak elérésre.

Sőt!

Ez egyúttal azt is kell jelentse a számunkra, hogy újra fel kell figyelnünk, előtérbe kell hoznunk, ha tetszik, újra fel kell elevenítenünk, meg kell tanulnunk, a szelektálás, a tudatos választás, válogatás képességét! Megvan ez a képességünk most is, csak eddig mindent elkövettek, hogy leszoktassanak róla bennünket, illetve a gyermekeknél, hogy ne is sajátítsák el!

Senki nem teszi kötelezővé számunkra, hogy valamelyik, az előfizetésben a csomag részét képező televíziós csatornára kapcsoljunk az okostévénken, amikor választhatjuk például a legnagyobb videó-megosztó oldalt is! Nyilván távvezérlővel nem lehet olyan hamar bepötyögni mint billentyűzetről, de nem hiszem, hogy olyan nagy erőfeszítés lenne bevinni Papp Gábor, Szántai Lajos, vagy éppen Géczy Gábor nevét, a többiekről már nem is beszélve! Ilyen tartalmakat nézve tévékészülékeinken, nagy valószínűség szerint eszünk ágában sem lenne kidobni azokat.

Most így hirtelen, ami elsőre beugrik, Papp Gábor csodálatos előadása a református templomok kazettás mennyezeteiről. Emlékeim szerint ez a kitűnő előadás valamivel hosszabb, mint négy óra. Én az ilyeneket ágyból szoktam nézni, közbe néha megállítom, kimegyek ebédet főzni, meg ilyenek. Először is nem tudunk eljutni minden előadásra. Másodszor ez a megoldás például jóval kényelmesebb, mint mondjuk egy kényelmetlen széken kockásra ülni a sejhajunkat, még akkor is, ha mondjuk, két órás etapokban zavarja le az éppen aktuális előadó az ismeretanyag bővítést a széles néprétegek számára.

A ma kapható okostévék mindegyike tartalmaz egyúttal valamilyen beépített médialejátszó alkalmazást is, tehát USB-kulcsot (pendrive, városi szóhasználatban a dúsképzeletű nép ajkán: úttörősíp) tudunk csatlakoztatni és azon keresztül is hozzá tudunk férni az ilyen és ehhez hasonló tartalmakhoz.

Annak sem kell elkeserednie, aki nem rendelkezik okostévével. Ma már egy kis-képernyős televízió áráért hozzá lehet jutni ún. hálózati médialejátszókhoz. Ezekbe általában merevlemez helyezhető, vagy külsőleg csatlakoztatható hozzá, és máris hatalmas mennyiségű tartalomhoz jutunk hozzá a hagyományos tévékészüléken keresztül is.

A modern fel- és kiokosított kütyükön keresztül – legeklatánsabb példa az okossá vált mobiltelefonok, legfőképpen a fiatalság körében –, nem is olyan lassan, de mindenképpen észrevétlenül, (média)rabszolgává tették az emberiséget. A kütyü, a készülék rabszolgájává. Mindenhova magunkkal cipeljük, minden adatunkat azon tároljuk, lassan függővé válunk, egyetlen napot sem tudunk elképzelni a használata nélkül. Legalábbis nagyon sokan így vannak vele. Vannak oktatási intézmények, ahol a pedagógus az óra elején kikapcsoltatja a mobiltelefonokat és összegyűjti azokat, amit csak a kicsengetéskor kapnak vissza a tanulók, különben nem lehetne megtartani az órát.

Ahogy egy ismerősöm szokta volt mondani, „kilógok a vásárlók rendezett szövetéből”, jómagam ugyanis nem rendelkezem okostelefonnal, és eszem ágában sincs beszerezni egy ilyen készüléket. Egész egyszerűen azért, mert nincs szükségem rá. Röviden ez a szelekció lényege! Pont úgy, ahogy a Mindig TV reklámban: „Minden, ami kell, és semmi, ami nem!”

Az okostévé annyiból más, mint az okos telefon, hogy nem cipeljük magunkkal mindenhova, viszont végre tényleg a választás szabadságát kínálja mindenki számára, legalábbis, ami a tévéműsort illeti. Az internet tévékészülék általi közvetlen elérhetőségével csökkenteni tudjuk függőségünket és kiszolgáltatottságunkat például a kábelszolgáltatóktól.

Gondoljunk bele, micsoda átverés! Ma a modern digitális technológiának köszönhetően, akár meg is tudjuk állítani a műsort, vagy vissza tudunk lépni benne egy korábbi időpontra, a néző maga mégsem válogathatja össze csak és kizárólag a neki tetsző csatornákat, muszáj csomagokban gondolkodni, pusztán anyagi megfontolásokból, mivel a szolgáltatónak csak így éri meg! Az internet közvetlen elérésével az immáron okos tévékészülékeken keresztül, gyakorlatilag elegendő a legolcsóbb, ún. alap-, vagy szociális csomagra előfizetni. A kábeltévé társaságok arra azért kínosan ügyelnek, hogy televízió előfizetés nélkül ne lehessen csak internetre előfizetni, mellé mindenképpen kell valamilyen tévés csomag is. Minden más a világhálóról is elérhető, hiszen a tévétársaságok weboldalaikon elérhetővé teszik műsoraikat, így tényleg csak azt nézheti meg a néző, ami érdekli, vagy pótolhatja utólag, amiről lemaradt, mindenféle felesleges csatornák, tartalmak és persze számítógép használata nélkül.

A dolog velejárója, hogy a jelentős többletköltségekkel járó film- és mozi-csatornákra való előfizetésre sincs szükség többé a világháló megléte esetén, hiszen ahogy fent említett ismerősöm oly bölcsen e témakörben is megjegyezni szokta: „gyün a levegőből, ingyen van.” És tényleg. Szintén a legnagyobb videó-megosztó oldalon ma már teljes filmek megtalálhatók, ami meg nem, az a világháló más pontjain hozzáférhető.

„NEM AZ ESZKÖZ FELELŐS AZÉRT, AMIT AZ EMBER (A FELHASZNÁLÓ) AZ ESZKÖZZEL TESZ! (A televíziókészülék esetében, hogy mit néz rajta!!!)

Kétségkívül nagy felelősség ez, ami a mi vállunkat nyomja. Még nagyobb, ha az utánunk jövő nemzedékekre és a rájuk váró jövőre tekintünk ennek a problémakörnek a szemszögéből, ugyanis a szelekció, a kiválasztás képessége, vagy éppen annak hiánya adott esetben rendkívüli következményekkel járhat. Rajtunk áll, hogy ezt képesek vagyunk-e felfogni, megérteni, de legfőképpen megértetni, példának okáért a fiatalabb korosztályokkal, a tanuló ifjúsággal.

Mert mi történik valójában? Először is, nagyon nagy a veszélye annak, hogy becsapják őket, hazudnak nekik, manipulálják, félre- és megvezetik őket a különböző, nem a valóságnak megfelelő, vagy érdek alapokon álló tartalmakkal. De ami talán még ennél is nagyobb bűn, hogy meglopják őket! Jóvátehetetlenül, helyrehozhatatlanul! Észrevétlenül, lassacskán, de kitartóan veszik el tőlük azt, ami minden ember számára talán az egyik legértékesebb: az IDŐT. Minden egyes feleslegesen elvesztegetett, elpazarolt pillanat, másodperc, perc, óra és nap, amely a végső összegzésnél akár évekre, évtizedekre is rúghat, soha többé nem hozható vissza, az élet órája pedig kíméletlenül ketyeg. Itt nincs elemcsere, nem indul újra a számláló, csak egyetlen alkalommal merül le az elem, de ott és akkor vége is van a dalnak.

Száz szónak is egy a vége, rajtunk áll, hogyan és mire használjuk a tárgyainkat, eszközeinket. Ha nem az elképzeléseinknek megfelelően alakulnak a dolgok, vagy nem várt eredmény születik, ne az eszközt hibáztassuk, főként akkor ne, ha rosszul, vagy rosszra használtuk. A mi felelősségünk az is, hogy adott helyzet, vagy feladat megoldásához mindig a legmegfelelőbb eszközt válasszuk ki. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy kellő tudással rendelkezzünk. Ennek a kellő tudásnak pedig a szelektálás, a kiválasztás képessége igen csak fontos részét képezi! Főként akkor, amikor tömegével zúdítják ránk a felesleges, számunkra érdektelen és haszontalan információk özönét. Talán éppen most jött el az idő, hogy újra visszatérjünk népmeséink világához, ahol képes beszéd formájában meglehetősen gyakori problémakör szétválasztani az ocsút a tiszta búzától.

Isten áldja Magyarországot!

Mindenkinek jó tanulást és jó szórakozást kíván

1 öntudatos pécsi polgár

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)