Merő mese lenne

az Új Világrendet

leginkább formálók hatalma?

Se szeri, se száma azoknak, akik az egyre többször emlegetett Új Világrend céljait és eszközeit igyekeznek feltárni több-kevesebb sikerrel, melyeknek meglétét azonban bizonyos körök csípőből tüzelve tagadják. Fasisztáknak, náciknak és persze legfőképpen antiszemitáknak bélyegzik őket, anélkül azonban, hogy megcáfolnák ebbeli állításaikat.

És ráadásul messze nem mai szerzőkről van csupán szó. Hanem olyanokról is, akik a történelemben elsősorban az emberi történések lelki-szellemi mozgatórugóit keresték. Akikkel kapcsolatban felmerül a kérdés, nem lehetséges, hogy a lélek pásztoraikként gyakorta hamarább meglátták az Új Világrend mögött állók gondolkodását és képviselőit, mint az élet oly sok más területein mozgók? A kérdést megválaszolandó, elgondolkodtatásul ezúttal hármójuktól idézünk.

Az első Franz Spirago atya, akinek egykor oly népszerű művében (Felnőttek katekizmusa, 1928) ezt olvashatjuk:

„A zsidóság befolyása sok országban igen nagy, ugyanis hatalmas vagyonnak van birtokában s kezében tartja a pénzt, a nagykereskedelmet, az ipart és a napi sajtót, amelynek segítségével irányítja a közvéleményt; továbbá igen erősen van képviselve a zsidóság az úgynevezett szellemi pályákon, mint ügyvéd, orvos, egyetemi tanár stb.; mint a munkásság vezére a szociáldemokrata szakszervezetekben, a munkásságot tartja a kezében. – A mai zsidóság azonban vallási tekintetben korántsem azonos többé a kereszténység előtti zsidósággal. A mai zsidóság vallási alapelveit a Talmudból meríti, amelynek felfogása és nézetei sok tekintetben ellenkeznek a keresztény erkölcstannal. A Talmud kivonata az úgynevezett Schulchan Aruch (=terített asztal), amely 300 év óta mintegy katekizmusa a zsidóságnak. A zsidóság vallásos része hisz ugyan Isten létében, isteni kinyilatkoztatásban és túlvilági életben, azonban a Messiásra vonatkozó reménységeit nagyobbrészt feladta; csak a földi szorongattatástól való megváltásra gondolnak már és a zsidók jövendő világuralmában látják messiási várakozásaik beteljesedését. – Érdekes dolog, hogy a zsidóknak a legsúlyosabb fenyítések terhe alatt tilos a Messiás gondolatával tüzetesebben foglalkozniok. (Sanhedr. 97.). E tilalom mögött kétségtelenül az a félelem áll, hogy ily irányú vizsgálódás a zsidóságot könnyen a kereszténységhez vezethetné.“

Különös egy világ hát az imént érintetteké. Képviselőik, pláne vezetőik folyton az eszmék szabad áramlásáról beszélnek, a szellemi nyitottságról, a dolgok, jelenségek sokszínű megközelítéseiről. És a valóságban?

De nézzük a másik szerzőt! Idézzünk Biró Bertalan atyától, aki e tárgyban így fogalmazott a Magyar Kultúra című társadalmi és tudományos szemle 1934. szeptember 20-i számában:

„A zsidóság a maga külön néplélektani s faji alakulása miatt minden nép tömegében megtartotta sajátos karakterét. Mint a márványban az erezet, olyan mindig mindenfelé. Azután mindig valami immanens átkot hord magán. Ez az átok talán nem is a Krisztus-gyilkolás átka, hanem az Istentől való elfordulás iszonyata. Hiszen Babilon vizei mellett fűzfákra aggatott lant alatt ülve is ez a néma átok nyomasztott már. Azóta az Ahasvérek és a Gólemek állandóan ezt az átkot viszik.”

Az ÚJ Világrend mögött állók politikai és gazdasági manővereivel naponta szembesülve feltétlenül kétséges az iménti idézet, főleg a belőle általunk kiemelt félmondat? Lehet a Teremtő akaratának tekinteni a tőkés világtársaságok nemzetek feletti, csupán oligarchákat támogató hatalmát?

Lássuk végül a harmadik megnyilatkozót! Trikál József teológiaprofesszor már a két világháború között ezt írta könyvében (Új Élet a régi romjain, 1934):

„Mindezideig nem jött ki ez a szó a tollam alól: zsidó. De most kijő, mert ki kellett jönnie.
A XIX. század liberalizmusa, demokráciája, kapitalizmusa, szocializmusa és bolsevizmusa — zsidó. A zsidó világuralom a XIX. században érte el csúcspontját. A világban szétszórt és egyes nemzetek között élő zsidóság képviseli főképp azt a személytelen, felelőtlen és láthatatlan hatalmat, amely az összes nemzetek fölé csúcsosodott és a nemzetek fölött álló jogrendet alkotott. Nem akarom mondani, hogy ez a jogrend kizárólag csak a zsidóságot képviselte. De merem állítani, hogy kilencven százalékban csak őket. A megmaradt tíz százalék a hazafiatlan és nemzetietlen tőkét jelenti, amely jobban szerette a pénzt, mint a hazát. Jobban a saját hatalmát, mint nemzete boldogságát.”

Olvasóinkra bízzuk ezúttal is az idézettek megítélését. Döntsék el, ha azok tartalmát egybevetik mai élettapasztalataikkal, miként felelnek címbeli kérdésünkre.