Az oikumene és vallási kifejezések szótára A-tól Z-ig.

A,Á

abba (ar.) atyám

abszolúció (lat.) feloldozás, bunbocsánat

absztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatás

Actio Catholica (lat.) a rk. egyház híveket tömöríto egyik szervezete

adakozás, adomány az istentisztelet része, az oskeresztyénségtol kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adománya

Adonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliában

adoráció (lat.) hódolat, imádás

advent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony előtti négy hét (lásd: egyházi év)

adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz. közepén alakult az USA-ban

advocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédje

advocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalból

agapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégség

agenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartás

agnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híve

Agnus Dei (lat.) Isten Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29)

ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapveto hitvallási irata (1530)

aion (gör.) világ, korszak, idotartam, hosszú idő

ajatollah (ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapján

akatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztény

alamizsna (gör.) hit indításából gyujtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezo kegyességi gyakorlat

albigens 12-13. sz.-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországban

áldás 1. az isteni erő és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldása

áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd előtt tíz nappal

alfa és ómega 1. a görög abc elso és utolsó betűje; 2. Jézus Krisztusra vonatkoztatva: o a kezdet és a vég (Jel 1,8)

aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbe

alleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetek

alma mater (lat.) “szerető édesanya”; iskola, pr. kollégiumok megnevezése

ámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelző szó

anabaptizmus újrakeresztelok, felnott keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus)

anamnézis (gör.) visszaemlékezés

anatéma (gör.) 1. egyházi átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elso évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt járt

angelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tan

angyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2. láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van - Gábor, Gábriel és Mihály “főangyal” (lásd: kerub, szeráf)

animizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke

annullál (lat.) érvénytelennek nyilvánít

antiklerikális-antiklerikalizmus (gör.–lat.)a papság világi hatalmának ellenzője; az egyház politikai befolyása elleni mozgalom

antikrisztus Krisztus ellen fellépo szellemi ero, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellensége

antiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalom

antitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadják

antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása

anyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz.) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvoi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvek

apáca rk. és ort. női szerzetes

Apokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok feltárulása

apokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi műfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektol eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozik

apokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr. kánonból kihagyott szent könyvek

apológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tuzik ki célul

apostol (gör.) küldött; 1. szűkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2. tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárók

apostoli hitvallás, AH a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad

apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájában

aposztata (gör.) hitehagyott, esküszegő

aposztázia (gör.) hitehagyás, hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzal

archidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elso segítője

archiepiscopus (gör.–lat.)érsek

archívum (gör.–lat.) irattár, levéltár

Armageddon v. Hermageddon (héb.) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettőt egybekapcsolják

askenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidók

aszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelodésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezo életgyakorlat az életszentség érdekében

asztrológia (gör.) csillagjóslás

ateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenesség

antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása

augur (lat.) madárjós, ókori római pap

autodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció)

autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyház

Ave Maria (lat.) katolikus imádság kezdo szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája

B

Baal (héb.) úr, pogány Isten

Bábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvű beszédbol adódó zavar

bahá'i a 19. sz.-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezeto a megismerhetetlen istenség képviseloje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívonek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió bahá'it tartanak számon a világon

Bálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenző személy (lásd: 4Móz 22)

baptisták - baptizmus a 17. sz.-ban kialakult pr. egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisa

baptisztérium (gör.–lat.) keresztelokápolna

baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az ősegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség)

bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnotté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentos; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leánya

bazilika (gör.–lat.) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhely

behemót (héb.–lat.) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10)

bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követo rk. szerzetes, ill. szerzetesközösség

Bethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15)

Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20)

bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híve

Biblia (gör.) könyvek 1. a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyujteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokat

bibliakritika a Szentírás szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálata

bibliaóra olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmat

bibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületek

bibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korában

bibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslás

bigott vakbuzgó, vakhitu, türelmetlen

biretum (lat.) rk. papok papi fövege

bizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló előtti meghunyászkodás

blaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértés

bóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelölt

böjt 1. az egyházi év egyik időszaka, a húsvét elotti 6 hét; 2. az ételtol való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezo, de a népi kegyességben máig élo (pl. nagypéntek, az úrvacsoravétel elott) hagyomány

boldogmondások Mt 5,3-11; Lk 6,20

bona ecclesiastica (lat.) egyházi javak

bonc (jap.–port.) buddhista pap vagy szerzetes

brahman a hindu vallásban a világ teremtoje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elso személye: pap, tudós

breve rövid, egyszeru kérdést érinto pápai irat

breviárium (lat.) vallásos szövegekbol összeállított szemelvénygyujtemény

búcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bunök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bűnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetosége; a bunbocsánat szentségéhez kötodik

bulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél

C, CS

caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcs

caritas (lat.) jótékonyság; rk. szeretetintézmény neve

casula (lat.) miseruha

cebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezése

chanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, főleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e. 164) emlékére, a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepe

chiliasmus (gör.–lat.) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrol szóló tanítás

christos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelője

CIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyűjteménye

cingulus (lat.) rk. papok deréköve

cionista (héb.) a zsidó állam megalapításának híve

cionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvo mozgalom

circumcisio (lat.) körülmetélés

ciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban főleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrend

cölibátus (lat.) kötelezo papi nőtlenség

communio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsora

concelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálata

confessio (lat.) hitvallás

constitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegu és érvényu irat)

conversio (lat.) megtérés

córesz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedés

corpus Krisztus kereszten függő testének kiábrázolása

credo (lat.) hiszekegy, hitvallás

crucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló”

Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület

D

damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás

davenol (jid.) kántál; éneklo hangon imádkozik

Dei gratia (lat.) Isten kegyelméből

deifikáció (lat.) istenítés

deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, őt csak a világ elso okának elismero felfogás

dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17)

dékán (lat.) középszintu egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetője

dekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsőbbség egyik fajta dokumentuma

démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög

dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja

deuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyve

Dharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítése

diakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálat

diakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedő nok

diakónus (gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedo férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozata

dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történo ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere

diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság

dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet

diocesis (gör.) egyházmegye

direktórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentoségu dokumentumokhoz

diszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadása

dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik

dogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtése

doketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet

doktrina (lat.) hittétel, tan

dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes

doxológia (gör.) dicsoítés, dicsoségmondás, a liturgiában Isten dicsőítése, pl. a Miatyánk végso mondata

drachma (gör.) újszövetségi pénzegység

drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, foleg Libanonban élnek

dualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelo, a dualizmusra emlékezteto; kettős, kételvű, kettos rendszeru; 2. a dualizmusra jellemzo, vele kapcsolatos

dualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezetheto alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettosség, kettos rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegű kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után

dzsámi mohamedán főtemplom

dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja

dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz)

E, É

ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élo hitre jutása

ecclesia (gör.–lat.) egyház

ecclesia militans (lat.) harcoló, küzdő egyház

ecclesia regnans (lat.) uralkodó egyház

éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsom

egyház 1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2. egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházak

egyházatyák az egyház apostolok utáni elso tanítói, teológusai

egyházfi a templom és a lelkészi hivatal körüli teendok ellátását végző személy

egyházi év a történelmi egyházakban használt idobeosztás, amely advent első vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idő) advent első vasárnapjáig

egyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományág

egyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya első útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása

egyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testület

egyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr. egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egység

egzegézis (gör.) írásmagyarázat

egzercicium (lat.) lelki gyakorlat

ekkleziológia az egyházról szóló tudományág

Elohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neve

enciklika (gör.) pápai körlevél

eparchia (gör.) ort. egyházkerület, vagy egyházmegye

eparchos (gör.) az ort. egyházban az egyházmegye püspöke

ephorus (gör.–lat.) némely pr. egyházban egyházkerületi vezető személy

epifánia (gör.) vízkereszt ünnepe

episzkopalizmus (gör.–lat.) püspök vezetése alatt álló egyházszervezet

episzkoposz (gör.) püspök

erec Izrael (héb.) Izrael földje

esperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk. és ort. egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetoje

esszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr. e. 2. sz.-ban

eszkatológia (gör.) a végső dolgokról, “világ végéről” szóló tanítás

ethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzék

etika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág

eucharisztia (gör.–lat.) a pr. egyházakban úrvacsora; a rk. katolikus és ort. egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentség

eucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalma

evangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezése

evangelisták (gör.–lat.) négy evangélium szerzoi: Máté, Márk, Lukács, János

evangélium (gör.–lat.) 1. örömhír; 2. az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyve

evangelizáció (gör.–lat.) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozat

evangelizátor (gör.–lat.) az evangelizációt végző személy

EVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvu rövidítése

exegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezése

exhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszéd

exkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozás

exmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató gyülekezeti szolgálatba történő kihelyezése

exodus (gör.–lat.) 1. az Ószövetség (Mózes) 2. könyve; 2. az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás)

exorcizmus (gör.) ördögűzés

ezoterikus (gör.–lat.) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthető

F

fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlen

farizeus (héb.–lat.) 1. a törvényt betukig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2. átvitt értelemben: álszent, képmutató

fideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvosséghez, de nem a hitigazságok ésszeru megismerése

fiducia (lat.) hit, bizodalom, hűség

filia (lat.) leányegyház, fiókegyház

filioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytol, a Fiútól is származik

filoszemita (gör.) zsidóbarát

fogondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi vezető

főjegyzőa püspök lelkész és a főgondnok világi helyettese

franciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetes

fundamentalizmus (lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betű szerint értelme

G,GY

Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelőző éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46)

Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyalja

gettó (ol.) 1. elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v. színes bőrű lakosság külön városrésze

glória (lat.) 1. dicsőség; 2. a misének e szóval kezdődő része

gloria in excelsis Deo (lat.) dicsőség a magasságban Istennek (Lk 2,14)

glorifikál (lat.) dicsőít, magasztal

glosszolália (gör.–lat.) nyelveken szólás kegyelmi ajándéka (lKor 12,10)

gnoszticizmus (gör.–lat.) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett

gnózis (gör.) 1. megismerés; 2. felismerés és értékelés: 3. a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tana

Góg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elő (Jel 20,8)

goj (héb.) 1. nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2. átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személy

gólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor

Golgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33)

Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid legyőzött; 2. magas, erős férfi

gordiuszí csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta)

grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplő rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevő kehely vagy urna

grállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2. feddhetetlen jellemu, erkölcsű, lovagias gondolkozású férfiú

gregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I. Gergely pápától összegyűjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzik

gregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökőnapok beiktatásával rendezett naptár

guru (szan.) az indiai szíkh felekezet vallásfője

gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknél

gyehenna (héb.–lat.) a szenvedések helye, pokol

H

hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához

hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán

háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelo címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják

haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerű magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elso estjének ima- és szertartásrendje

Hagia Sophia (gör.) a bizánci építőművészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)

hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása

hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzője

hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete

hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt

halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése

halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvéből való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínu formában jelenik meg

három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)

héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó

hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértője

hebraisztika (lat.) a zsidó műveltséggel, elsősorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág

hebraizmus (lat.) 1. tősgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvből vett szó v. fordulat más nyelvben

héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola

hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete (Kr. u. 622)

Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik főpillére

Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)

hellén görög

hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsosorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós

hellenizál 1. a görög műveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít

hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedo művelodési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi muvelodési elemek összeolvadása jellemez

hellenofil (gör.) görögbarát

henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez

heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)

herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezo nézetektol eltérő felfogás

hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág

hérosz (gör.) hos, félisten

heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltéro vallási tantétel

hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés

hierarcha (gör.) főpap

hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetőbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelozik az anyagi és ösztönös élet értékeit

hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetűzheto írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány

hierográfia (gör.) titkosírás

hierokrácia (gör.) papi uralom

hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás

high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata

himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza

hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak

Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevéből)

hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató

holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelo áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában

homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története

homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét

horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat

hostia (lat.) ostya

hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsoség Istennek a nem zsidó vallásban

hozsonnázik ujjong

hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban

humerale (lat.) vállkendo; rk. papok miseruhájának egyik része

husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai

hymnológia (gör.) az egyházi énekekrol szóló tan

hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt

I, Í

idolátria (gör.) bálványimádás

ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzomuvészeti ábrázolását, foleg szentképeket vagy szobrokat nem turo, azokat eltávolító és elpusztító személy

ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal

imám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezeto, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; eloimádkozó; 3. nagy tekintélyű muzulmán vallástudós

immanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerheto, érzékelheto valóság; 2. a transzcendencia ellentéte

in spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben

independesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettol való függetlenségét valló pr. áramlat

infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik

infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalag

iniciáció (lat.) felavatás, beavatás

inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1)

inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására

inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája

insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja

inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)

institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy muve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.)

intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság

interkommunió (lat.) különbözo felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége

intronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fopap beiktatása: székfoglalás

intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás

írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár)

írástudók újszövetségi gyujtofogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok)

irreligiózus (lat.) vallástalan

Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve

istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsosorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia

iszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás

ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv

Izrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neve

izraelita (lat.) zsidó

J

Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentok emlékhelye Jeruzsálemben

Jahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölő négy betu (tetragram)

jehovista (ang.–héb.) az USA-ból származó, 19. sz. közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalom

jeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskola

Jewish Agency (ang.) az első világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozására

jezsuita (lat.) rk. szerzetes, a Jézus-társaság tagja

jiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekből álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelve

jógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga követője

jóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja)

judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézet

juriszdikció (lat.) egyházi vezetők vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területe

jus canonicum (lat.) egyházjog

jus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége

K

kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró

kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idopontot jelöl

kalifa (ar.) muzulmán politikai vezető

kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormusorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet

kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága

kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya

Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földje

kánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyujteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái

kanonikus (gör.–lat.) egyházi eloíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított

kanonizál szentté avat

kánonjog egyházjog

kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja

kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetője

kántus kollégiumi énekkar

kápsál (lat.) kolduló szerzetes

kapucinus (lat.) a Ferences-rendnek késobbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel)

kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. főpap

karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunka

karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok előterében (lKor 12)

karizma (gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsosorban mások javára szolgál

karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinott közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszeru, elsosorban Dél-Amerikában

karma (hin.) az élolények jó vagy rossz sorsát előző életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erő

karmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levő Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja

kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élo szerzetesrend tagja

kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelő zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják

káté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mufaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel

katekéta (gör.) hitoktató

kateketika (gör.–lat.) hitoktatástan

katekézis hitoktatás

katekizmus (gör.–lat.) káté

katolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze

katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követője

kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvő, temetés, sírkoavatás stb.

kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre

kazula (lat.) miseruha

kegyelmi ajándékok (lásd: karizma)

kegyesség a hit élet- és gyakorlatbeli megvalósítása

kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként

kenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérol az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11)

keresztény a Christianos, Krisztust követo hívő kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén)

kereszténység fobb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak

keresztség szentség; jegye a víz; a bun megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelo kancsóval történo leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnottkeresztség; az elsonél a szülok és a keresztszülők tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad.

keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy első három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák

keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztusköveto kifejezése, elsőnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata

kerub isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4)

kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege

kibuc (ivr.) a mezőgazdasági termeloközösségek elnevezése Izraelben

kirtana Isten dicsőítése szent neveinek éneklésével

klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca

klastrom (lat.) kolostor, zárda

klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része

klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatos

klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben

klerikus (lat.–gör) papi rend tagja

klérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összessége

knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje

koadjutor (lat.) idos vagy beteg püspök, tartományfonök vagy apát mellé a Szentszéktől kirendelt segítő vagy helyettes

kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, főpap

koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás

konciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll

koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyulés

konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája

konfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelő oktatás utáni megerősítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az első úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülo lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülők ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé

konfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi

konfráter (fat.) szerzetestárs

kongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfőbb kormányzati hatóságainak neve

kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep

kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély

konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyűlése

konkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerződés az illető állam és a Vatikán között

konszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatás

konvent (lat.) egyházi gyűlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás

konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezető testület

konzisztórium (lat.) egyháztanács

kopt/ok (gör.) az arab hódítás előtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvűket használó leszármazottai

korál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapeleme

korán (ar.) a muzulmánok szent könyve

kórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkar

kóser (héb.) a zsidó vallás előírta étkezési szabályoknak megfelelo, illetve ezeket megtartó

kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világűrrel kapcsolatos

krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz

krisztológia (gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége

Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelője - Jézus Krisztus - Szentháromság

Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza

krizma (gör.) szentelt olaj, kenet

Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyőző istenember

kultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó

kultusz (lat.) 1. Istennek érzékelheto formában történo szolgálata imádással, dicsőítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözíto tettére

kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek

kurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelő, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezető

kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége

kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követő, papság és szertartások nélkül élo, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezet

kvietizmus (lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélődő lelki elmélyülés az igazi vallásosság

L

lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora előtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják

laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét

laikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezeto szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezeto testületekben más módon biztosított

láma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzetes

lámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája

lamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik)

laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus)

lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfobb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese

lazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja

leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik

legáció (lat.) református teológiai foiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése főbb ünnepekkor igehirdetési céllal

legátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. foiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció)

legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrol szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása

lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz

lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévők megsegítésére irányul

lévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap”

Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyve

liberum arbitrium (lat.) szabad akarat

limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante)

litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima; istentisztelet

liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje

liturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan

Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivaló

low church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerűbb szertartású ágazata (alsó egyház)

Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal)

Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban

lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága

lutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követo személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.)

LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban)

M

macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca

Madonna Szűz Mária

mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bűvészet, szemfényvesztés

magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere

magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban

magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)

mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)

mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik későbbi irányzata

maharadzsa (hin.) indiai uralkodó

mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító

manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekből álló dualisztikus tanítása

manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendő, ma már csak történeti emlék

manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbol hullott eledel (2Móz 21,19)

manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevéből, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)

maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)

marianizmus (lat.) Mária-tisztelet

mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szuz Máriával foglalkozó ága

maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élo szír rítusú katolikusok (elso pátriárkájuk, Maron nevérol)

mártírium (lat.) vértanúság

masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél

masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja

mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedo Szuz Mária

matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája

meditáció (lat.) elmélkedés

medresze (ar.) muzulmán foiskola teológusok és jogászok képzésére

Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában

mennoniták újrakeresztelők; szigorú életszabályt követelo pr. irányzat, illetőleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevéről)

menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt

messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében

messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus

metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés

metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely előbb függetlenné vált és önálló egyházzá szerveződött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)

metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezető főpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következo főpap

mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban

midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyűjtőneve, gazdag legenda és mesemotívumokban

mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézo imafülkéje

minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérol szólítja imára a hívoket a müezzin

ministrál {lat.) misében a papnak segédkezik

ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezo, többnyire fiatalkorú személy

mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete

misna (héb.) az elso héber írásos zsidó törvénygyűjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot

misszale (lat.) misekönyv

misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítő telep, állomás: 4. hívők valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság

misszionárius (lat.) hittérítő misztikus (lat.) titokzatos

mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli

mitológia (gör.) hitregék

mitra (gör.) püspöksüveg

moderátor (lat.) 1. fegyelmező vezeto, vitavezeto a zsinaton; 2. egyházi vezeto pr. körökben

mohamedán a Mohamed alapította vallás hívője

mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívő vallás

monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos

monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor

monoteista (gör.) egyistenhívő

monoteizmus (gör.) egyistenhit

monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. főpapok megszólítása

monstrancia (lat.) szentségtartó

mormon/ok vagyonközösséget hirdeto, korábban a többnejűséget megengedő, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet

motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentős aktuális kérdésekben

mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése

mózesszék a református templom hagyományos elnevezésű papi padja

müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyéről a híveket imára szólító személy

mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad

mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezeto tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el

muzulmán (ar.) mohamedán

N

nagyhét a húsvét ünnepét megelőző hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat

nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja

napkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok)

nazarénusok 1. újrakeresztelő, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill. ennek tagja; 2. az első (zsidókból lett) keresztényeket így nevezték

nekrológ (gör.–lat.) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszéd

neofita (gör.–lat.) valamely vallásra újonnan áttért személy

neológ (gör.–ném.) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzat

neotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszik

Niceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerősített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallás

nirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek törekszik

nonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezőnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve

Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szűz Mária); 2. a róla elnevezett híres, gótikus párizsi templom

novicius (lat.) próbaidőre felvett fiatal szerzetes

Numeri (lat.) Mózes 4. könyve

nunciatúra (lat.) pápai követség

nuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviseloje; a pápa állandó követe valamely országban

O,Ö

obláció (lat.) 1. a hívők önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor

obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés

oexcellenciája (lat.) őkegyelmessége, őnagyméltósága

offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénz

officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát

okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos

oktáva valamely rk. ünnepet követő hét, különösen annak utolsó napja

ökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak

ökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintő (főleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban)

ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttműködésére irányuló mozgalom

oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye

ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban)

oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgés

orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezo személy

oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élő pap

oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna

ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés

ordinál (lat.) papot felszentel

ordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv

ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.)

Ormuzd (per.) Zarathusztra követőinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítő eroinek megszemélyesítője

ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete

ortodox (gör.–lat.) 1. igazhitu; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallású

ortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhituség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette

ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés

Ószövetség - Ótestamentum a Szentírás első, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám

P

pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja

panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)

pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi muvészet sűrűn alkalmazza

pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)

paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás

paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék

paritás (lat.) 1. egyenlőség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselő

parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal

parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál

párszi (per.) Zarathusztra tanait követő vallás híve

paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet

passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélo része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és eloadása

pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)

pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás

pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít

pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori

páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya

pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdo szavai, ill. maga az ima

pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfőbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe

patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület

patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja

patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat

peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)

penitencia (lat.) vezeklés, bunbocsánat, büntetés, bunhodés

Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve

perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész

perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság

peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál

pieta (ol.) a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzőmuvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)

pietista (lat.) 1. szenteskedo, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követője

pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat

plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala

plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap

pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki

pneumatológia (gör.) a Szentlélekrol szóló tan

poimenika (lat.) lelkigondozástan

politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit

pontifex maximus (lat.) legfőbb pap

pontifikál (lat.) főpapi szertartást végez

pontifikátus (lat.) 1. római pápa főpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje

Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyről a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettő

pópa ort. pap szláv megjelölése

post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó

praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levő földbirtok

pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitu)

predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra

prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd

prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond

prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetoi tisztség

prédikátor (lat.) hitszónok

prefáció (lat.) a kánont bevezeto, hálaadó, ill. énekelt rész a misében

premontrei francia eredetu, főleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérol, ahol főkolostoruk volt)

presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy

presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése

presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezető testület

primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja

prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. főpapja

primátus (lat.) elsőbbség, fölény

processzió (lat.) rk. egyházi körmenet

profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása

próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítője; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok

protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyűjtőneve

protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselője

prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)

pszalmusz (lat.) zsoltár

pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv

publikánus (lat.) a vámszedok régies neve

purgatórium (lat.) tisztítótuz, rk. felfogás szerint a bunösök átmeneti vezeklő helye az üdvösség előtt

púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján

puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsű, egyszeru, feddhetetlen jellemu ember

puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban

puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására

püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelo; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló főpap

R

rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezeto, tanító, mester, írástudó

rabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatala

ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely ido alatt napkeltétől napnyugtáig tarózkodni kell ételtol és italtól

rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelője

redemptio (lat.) megváltás

redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja

refektórium (lat.) kolostori ebédlő

reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás

református kálvinista; Kálvin János tanait követő protestáns

Regnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa

reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése

rektor (lat.) egyházi nevelo-oktató intézmény elöljárója

rekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmise

religio (lat.) vallás, hit

religiózus (lat.) vallásos, kegyes

relikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét orzo megbecsült tárgy

relikviárium (lat.) ereklyetartó

respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol

resurrectio (lat.) feltámadás

revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés

reverenda (lat.) a rk. papok bokáig éro, alul bő szabású felsőruhája

reverendus (lat.) tisztelendő (a katolikus papok megszólítása)

reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részéről

rituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége

rituális (lat.) a szertartásnak megfelelő, a vallástól előírt

rítus (lat.) szertartás megszokott rendje

roráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdo szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben)

rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér

rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék

S

S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)

sabbát (héb.–lat.) szombat

sabbátarius (héb.–lat.) szombatos

sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban

sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi

sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások

sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetűnek tartott

sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettőt: keresztséget és az úrvacsorát

sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés

sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely

Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal

sadhu (hin.) szentéletu ember

sakter (héb.) metszo, aki a zsidó vallás előírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülő állatokat

Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)

samesz (héb.) zsidó templomszolga

sária (ar.) muzulmán vallási törvény

sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein

savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep

Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék

sejk (ar.) fonök, mecset papja

sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység

sekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott

seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma

Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elso görög nyelvű fordítása

shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelője

síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követűi

simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetu szó (ApCsel 8,14-25)

sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok ősi vallása a természet erőinek és az ősöknek a tisztelete

Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely

siserehad a Bibliában szereplő Sisera kánaáni vezér nevéből zajos, különösen gyerekekből álló ember csoport

Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban

sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)

skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép

skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fő vonás a szorszálhasogató vitatkozó szellem

sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt

sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve

sola gratia (lat.) “egyedül kegyelemből”; a reformáció másik alapelve

sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása

Soli Deo Gloria (lat.) 1945 előtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsőség)

soror (lat.) apáca

spiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat

spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezető

spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság

Spiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye

stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképező kép, dombormű, szobor

status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylő állapot

stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelo helyeken jelentkező sebek

stóla (gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért

SZ

szadduceus (héb.) 1. a farizeusok ellenfelei: az i. e. 2. sz.-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult konzervatív vezeto réteg, Cadak fopap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktól

szalát (ar.) a muzulmán hívők naponta öt ízben elmondandó imája

szaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrol)

szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérol); magyarul samáriai

szanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfőbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatósága

szaracén (ar.–lat.) a középkorban az arabok neve

szebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kút

széder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elso és második estéjén a családi asztalnál történo szertartás

szefárd (héb.) spanyol, illetve afrikai eredetu zsidó

szekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtől elszakadt zárt csoport

szektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve

szektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szuk látóköru elfogultság

szekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörből és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás

szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglal

szeminarista (lat.) katolikus papnövendék

szeminárium (lat.) 1. lelkészképzo intézet; 2. tanácskozási, konferenciai forma

Szentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát

szentháromságtan a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról, hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek

szeráf (héb.–lat.) szárnyas isteni küldött, angyal

szermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetés

szervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk. szerzetesrend tagja

szerzetes 1. a rk. felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetojük az apát vagy apátnő, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedő rend, igehirdető és missziói rend

szillabus (gör.–lat.) 1. jegyzék, lajstrom; 2. egyházellenes tanok hivatalos jegyzéke

szimbolika (gör.–lat.) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismerteti

szimbólum (gör.–lat.) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós bárány, pálma)

szinkretizmus (gör.–lat.) a különbözo vallások keveredése

szinódus (gör.–lat.) a zsinat egyik formája; ma elsősorban a rk. püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív össze

szinódus (lásd: zsinat)

szinoptikus/ok (gör.–lat.) a három első, sok tekintetben rokon evangélium szerzői (Máté, Márk, Lukács)

szkizma (gör.) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054)

Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23)

szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudó

szombatosok Erdélyben a 16. sz.-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjaként

szotér (gör.) megváltó, üdvözítő

szoterikus (gör.–lat.) az üdvösségre vonatkozó

szoterológia (gör.–lat.) az üdvösségről szóló tanítás

szufi (ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdeto szerzetes

szukkót (héb.) zsidó sátoros ünnep

szunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort. hagyományainak összessége

szunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elso kalifát is elismeri

szuperintendens (lat.) egyházi fofelügyelő, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr. püspök régi neve)

szuplikáció (lat.) adományok gyűjtése a tanulók által a pr. egyház és az iskola számára

szúra (ar.) a Korán fejezete

T

tabernákulum (lat.) 1. szentségház; 2. az oltáriszentség orzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén

talár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselőinek (pl. pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözete

tálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepel

Talmud (héb.) zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyűjteménye; tan- és törvényforrás

tántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyve

tedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végén

telepátia távolból való megérzés

teofánia (gör.–lat.) isteni jelenés

teogónia (gör.) Isten megismerése misztikus úton

teokrácia (gör.) lsten uralma

teológia (gör. 1. lat.) Istenrol szóló tudomány: hittudományi főiskola

teológus (gör.–lat.) 1. papnövendék; 2. teológiai . szakértő, teológiát tanító személy

teománia (gör.) vallási téboly

teomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapján

teozófia (gör.–lat.) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal

teréfa (jid.) lásd: tréfli

testamentum (lat.) a Biblia két fő részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetség

tetragram (gör.) négy betű: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölése

textus (lat.) igehirdetés alapigéje, szöveg

theodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegező teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ága

tiara (lat.) római pápa hármas szintu koronája

tized a Mózes-törvények által eloírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlás

tízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17)

tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, főleg vallása iránt

tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követő rk. vallásfilozófiai irányzat

tonzúra (lat.) a rk. szerzetesek fején kiberetvált felület

Tóra (héb.) 1. törvény; 2. Mózes 1-5. könyvének gyűjteménye

totem (ang.) 1. vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2. ezt ábrázoló tárgy

totemizmus (ang.) a totemekben való vallásos hit a természeti népeknél

traktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irat

transzcendens (lat.) 1. érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2. tapasztalattól független

transzfiguráció (lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17)

transzszubsztanciáció (lat.) átlényegülés, a rk. egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat óta

trappista a ciszterci rendbol kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrend

tréfli (jid.) a zsidó vallási előírások szerint tisztátalan, nem ehető étel

trinitárius (lat.) 1. szentháromsághívo; 2. betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk. szerzetesrend tagja

Trinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát

U,Ú

Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a görög

uléma (ar.–tör.) muzulmán törvénytudó, jogtudós

umbrella (lat.) a rk.. szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachin

unió (lat.) 1. egyházak egyesülése; 2. Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésével

unio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülés

unitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elveto, csak egyszemélyű Istent elismero pr. felekezet

unitarizmus (lat.) az unitáriusok vallása

urbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk. hívőre vonatkozóan

Úri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13)

úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bűnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk. egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel meg

utilitarizmus (lat.) haszonelvűség

utolsó ítélet Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia)

utópia megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy

utraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei

V

vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szekta

valdensek olasz előreformátorok, Wald Péter követoi

Vatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7. sz.-tól “Péter örökségeként” emlegették; 2. a rk. világegyház igazgatási és szervezeti központja

véda a hindu vallás szent könyve

veneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádat

venisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy ima

verbális inspiráció az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betűjét a Szentlélek diktálta és így betuiben is tévedhetetlen

verbum (lat.) ige

via crucis (lat.) a kereszt útja, a gyötrelem útja

vikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezető helyettes a rk. és ort. egyházban

vízió (lat.) látomás

vizitáció (lat.) 1. a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2. két fajtája van: canonica vagy pastorális

vízkereszt (lásd: epifánia)

Z,ZS

zaiditák (ar.) síita muzulmán szekta

zelota (gör.) 1. vakbuzgó, türelmetlen ember; 2. Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elűzését kívánta elérni

zoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítése

zoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) eroinek küzdőtere

zsinagóga (gör.–lat.) zsidó imaház

zsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2. a rk. egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sot nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr. egyházakban a zsinat lelkészekbol és nem lelkészekbol álló választott törvényhozó testület

zsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseket

zsolozsma (lat.) 1. istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2. zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnek

zsoltárok az Ószövetség 150 részbol álló imádság- és énekgyujteményes könyve

zwingliánus [Zwingli Ulrich (1484-1531)] zürichi reformátor követője