Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAGY JENCIKLOPÉDIA – I.
ARANY JÁNOS VÁNDOR CIPÓ.
Kinek nyúlfarknyi a reménye S többé se kér se vár sokat: A multban él, ez ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. Emlékeimmel olykor én is, - Mint rongya közt egy vén szipó[*] - Elbíbelődöm: ilyen emlék Ama fentírt vándor cipó.
A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: Én nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lett volna bár!) Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre útnyitó, Légvárak-, ábránd- s délibábért... Tanulság: egy vándor cipó.
Hogy aztán a goromba élet Jeges zuhannyal önte le: "Megyek - kiáltám - vészes út ez, Vissza megint bölcsőm fele!" Ma fizetés-nap; húsz forintra Jut húsz krajcár "proporció": Harminc gyalog mérföldre abból Kifutja... egy vándor cipó.
Mondám s tevém; - a dél-ebéd már A nagy országuton lele; Sebaj! kinek hátán a háza És kebelén a kenyere. De majd az estve!... hátha rablók... Eh! nincs velem sok földi jó: Egy zsebkendőbe minden elfért: A gárdrob és vándor cipó.
Egy bot talán jó volna mégis - Ahol egy tört "lógó"-darab! Ettől ugyan valódi medve Nem fél; de képzelt megszalad. Most éjszakára fel, a "bércnek!" Előttem rónaszéki só Megy sok szekéren: biztosabb már A vándor és vándor cipó.
Kérdik: ki és mi? hova mászkál? Hang csúfos, a nyelv idegen; Szepeg biz ő, s azt mondja: dászkál. Most haza indult betegen. Bükkös tetőn éjjel kifognak, Pór-élc megöklel, mint tinó: De tűznél, mit kazalba raknak, Jólesik a vándor cipó.
Hűs hajnalon (még mind üressen Lógtak ki a járom-szegek) Bucsút köhintve, megiramlva - S a késő hajnalig, megyek. Ott száraz ágból, korcsma végin, Lombsátor a közös "ivó": Ott deszka-pad lapít deszkává, S párnám csak a vándor cipó.
Hanem a szép táj bűvöl így is, Oh, ifju könnyedvérüség! Ím ott dülőnkint a hegyoldal Harmat-szivárvány színben ég; Lent, sziklavölgyben, fakupával Csurgó kinál, oly csábitó! Az útas keble megtelik... de Bezzeg fogy a vándor cipó!
Bérc elmaradt; tölgyes lapályon Visz útam, napja már negyed; Tölgy sincs azontúl, - visszanézve Látom csak a kéklő hegyet. Posványiban, mint lomha sertés, Ferdőzik az ecsedi tó; Rekkent a hév nap, útas izzad, Bár könnyű a vándor cipó.
Egy híd megől hajdú behajszol, Gazdája kérdi: "Útlevél?" Az nincs bizony, - de iskolából Van bizonyítvány, még kevély. Az isten áldja! elbocsátott, Lévén maga, mint neve, Jó: Így szabadult a "fogdmeg-eddmeg" Körmébül vándor és cipó.
Égő homokban, itt a "város, - Amott a nagy kollégyiom Hátall ki, mint szamár a nyájból: Maradj te, zárt paradicsom! Hogy szem ne lásson, félre csaptam Egy útcán (neve is "Csapó"); Pénz nincs, kerűlöm a "kenyér-sort": Pedig hol a vándor cipó!?...
Az elfogyott, erőm is elfogy; Már útban egy egész hetem; - Itt pap lakik, tán könyörűl is: Bezörgetek - nem tűrhetem! Elborzadék... ha rám rivallna: "Pusztulj, csavargó, naplopó!" S lekaptam újjom' a kilincsről: "Adj lelket még, vándor cipó!"
Elérem végre a szülőhont; Fedd és gunyol rokon; barát, Csak egy nem: az anyai szívnek Érzém üdítő sugarát. Ezt nem felejtém soha, ámbár Lettem suhancból nagyapó, Ezért méltattalak dalomra Téged, szerény vándor cipó.
(1877 aug. 11)
[*] Anyó, szipa, szipirtyó, szipó. - A. J.
*
Megvehetetlen
Vehetsz házat, de otthont nem...
Vehetsz ágyat, de álmot nem...
Vehetsz órát, de időt nem...
Vehetsz könyvet, de tudást nem...
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem...
Megfizetheted az orvost,
de az egészséget nem...
Megveheted a lelket, de az életet nem...
Megveheted a szexet, de a szerelmet nem...
Kínai tanítás
*
Elég
A pénz
nem boldogít,
de nélküle nem boldogulsz!?
Szükséges, de nem elégséges feltétel.
Tudnod kell, hogy neked mennyi az elég,
Hisz ha kevesebb van, az is rossz, ha több, az is…
*
Elhagyatottság, elvetettség
Senki sem kérdi, hogy vagy
Senki sem cirógat, babusgat
Senki sem ír egy árva levelet sem
Senki sem főzi a kedvenc ételem
Senki sem vár haza a karjaiba
Senki nem szólít a beceneveden
Senki nem kérdezi, mi történt ma veled
Senki sem találja ki a titkos vágyad
Senki sem búcsúztat, ha elindulsz
Senki sem érez együtt veled
Senkivel sem oszthatod meg örömöd
Senki nem kíváncsi gondolataidra
Senki nem javít ki, ha tévedtél
Senki sem nyitja rám az ajtót
Stb.
*
Női szépség
Rész és egész
Analízis és szintézis
A szemed, a tekinteted: a lelked tükre
Az arcod, a mosolyod/a duzzogásod, durcásságod
A szád, a beszéded és a nevetésed, a csókod
A karod és a kezed, az öled és ölelésed
Az ujjaid és a körmöd, a bizsergő bőröd
A kebleid halma és völgye, a mellbimbóid
A vállad és a hátad közepe, amit nem is látsz
A combod, a lábad, a térded és a lábfejed
A derekad, a csípőd, a lágyékod, a szőrzeted
A hajlataid, a hónaljad, a nyakad és a feneked
A füleid és az orrod, a fogaid és az ajkaid
A hajad és a frizurád, a sminked és illatod
Az ékszereid és a ruhád, a meztelenséged
A nyálad és az izzadtságod, a könnycsepped
A tartásod és a járásod
Az egész lényed
A kisugárzásod
A varázsod
*
Ige
Igen
Igéző
Ígéret
Ige – verbum, verbalizmus
Ige, logosz – logikus, illogikus
*
A szellem hatalma
Idea és matéria
Ideális-materiális
Kezdetben volt az Ige
És az Ige testté vált, megtestesült
*
A szellem hatalma
Többet ésszel, mint nyers erővel
A nevető harmadik – megoszt és leural
A manipuláló és dezinformáló kiskirályok
Az érzelmi zsaroló nő, sőt: házisárkány…
*
A szellem hatalma
A gyógyító, elvarázsló zene
Az életreformáló gondolat, eszme
Amiért tömegek mennek utcára, barikádra
*
Isteni ige
A lefegyverző gesztus
Amikor odatartod a másik orcádat is
Az ütni kész ököl helyett simogató kéz
*
Sok
Se szeri, se száma
Mint égen a csillag
Mint fűszál a réten
Sokan vannak, mint az oroszok
Garmada
Siserahad
Rengeteg
Tömeg
Megszámlálhatatlan
Sáskajárás, tatárjárás
Ez még gombócból is sok
Ahány esőcsepp hullik rája…
Stb.
*
Indirekt értékrend
Átkozódás, káromkodás, becsmérlés
Rohadj meg
Dögölj meg
Az isten basszon meg
A kurva anyád
Kurafi, szarházi, szemétláda
Apád inkább sámlit csinált volna
Veled reklámozzák a fogamzásgátlót
Faszkalap, seggdugasz
Költsed orvosságra
Rogyjon rá az ég
Stb.
*
Nyakkendő
Az afgán sivatagban egy tálib
kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt,
de csak egy kis zsidó embert talál,
aki egy csepp pulton nyakkendőket árul.
A tálib megkérdi:
- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem. Nem akarnál nyakkendőt venni?
Csak 50 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre,
vízre van szükségem!
Legszívesebben megölnélek te barom,
de sürgősen vizet kell találnom!
- Oké! Nem probléma
hogy nem veszel tőlem nyakkendőt, és hogy megsértettél.
Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál,
hogy a lelkemre vegyem.
Figyelj!
Ha folytatod az utat kelet felé,
akkor mintegy két mérföld után,
azon a dombon túl a sivatagban
találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet.
Jéghideg ásványvizük van. Shalom.
A tálib szentségelve,
de minden erejét összeszedve nekivág az útnak.
Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva
újra megjelenik a kis zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.
- A kibaszott bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!!!
*
Élettárs
Ami nem a vadházasságra utal
Lakótárs, házastárs, „szexpartner”
Asztaltárs, játszótárs, házi munkatárs
Beszélgetőpartner, „elvtárs”, szülőtárs
Stb.
*
S. O. S.
Mentsétek meg lelkeinket
Elmondom, s ezzel mentem a lelkem
*
Aki mondja másra, az mondja magára
*
Kő
Kőszikla
Mennykő
Útkövezés
Szegletkő
Kőház – kőépület
Egy kőhajításnyira
Repül a nehéz kő…
Kő kövön nem marad
A bűnös megkövezése
(nem kell kézzel érinteni)
Jószándékkal kövezett út a pokolba
*
Tiszteletadás
Letérdelek – leborulok – fejet hajtok
*
Bratyizó
A merev távolságtartás, kikövetelt tisztelet helyett
Inkább a népszerűség-hajhászó pajtáskodást választod
*
JANUS PANONIUS
PANASZKODIK,
HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK
Mondjátok, hova visztek, cimboráim? Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom. Más ház állhat-e itten, messze túl a Szent gyümölcsösök és tanyák határán, Telve ennyi silány szobával, ággyal? Lám, itt felcicomázott lányok laknak; Gőgösen meredő magas hajéket S vállukon lebegő lepelt viselnek, Érett mellüket el se rejtve abban, Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál! Más ölelkezik, ott meg csókolóznak, Ismét mások amott szobára mennek. El innét a pokolba, el, paráznák! Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra Visztek? Mert ide - jönni sem kivántam. Ezt megtudja ma még Guarinó tőlem.
+
KIKACAGJA
A RÓMAI BÚCSÚSOKAT
Egyezer és négyszáz esztendő telt el azóta És tíz olimpiaszi év az arany nap alatt, Hogy szűztől született szeplőtlen s emberi formát Vett fel az égi örök Gondviselő fia itt, Most közelebb van az idv, és fényes nagy kapu nyílik Földi silány rögön át fényteli éterekig. S lám kelet és észak, nyugat és dél messze vidékén A Tajo meg a Don partjai közt lakozók Róma felé tódulnak, a föld elözönli a várost És az ezernyi utas már az utakra se fér... Nem tudom én azt, vajjon e vakhitből van-e hasznuk? Ám hogy a pápának haszna van, én tudom azt.
+
KIGÚNYOLJA
GALEOTTO ZARÁNDOKLÁSÁT
Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy Parnasszus magasát elhagyva, immár Bottal - ó, Galeotto - és iszákkal Mégy Rómába te is zarándokútra? Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke És kísértetek-űzte balga népség És álszent sokaság csinálja mindezt! Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú Euathlos nagyeszű tanára tartott, S istenek tagadója, Theodórosz, És az élvezeteknek atyja is, ki Legfőbb rossznak a szenvedést találta. Ám ha elragadott az ájtatosság S ferde nyakkal akarsz zarándokolni, És ha mind hiszed azt, amit naponta Szószékről prédikál recsegve páter Alberto s az a szókelep Roberto, Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva, Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút, Törd szét lantod, Apolló énekét meg Vesd a sánta kovács-istennek akkor, Mert hívő soha nem lehet poéta.
*
Nobilis ingenio, patria facta, meo
Tehetségem révén megnemesült hazám
Janus Pannonius
*
Fej
A nyaktól felfelé
A koponyaforma – a haj, a frizura
Az arcbőr – az arckifejezés, a mimika
A szem, a szemöldök, a szempilla – a tekintet
A száj, az ajkak és a fogak – a mosoly
A fülek és az orr – fülbevaló
Bajusz és szakáll
Stb.
*
Fej
Jó fej
Kockafej
Káposztafej
Csúcsfej
Fejesek
Fejedelem
Kiművelt emberfő
A fejétől bűzlik a hal
Fejetlenség
Fővesztés – lefejezés
Fej nélküli lovas
Lefejezett rohangáló csirke
Fő – főleg
Hány fő van jelen?
A dolgok fejben dőlnek el
*
Rész és egész
Nagyon is elképzelhető az a helyzet,
Hogy mindenki valami részfeladatot old meg,
De fogalma sincs, hogy mi lesz a végeredmény?
Lehet, hogy az – első – atombomba is így készült?
*
Specialista
Aki egy dologról mindent tud,
A többiről, az egészről meg semmit?
Esetleg csak szoftverfejlesztő tudása van,
De már szakembert hív, ha kiég a villanykörte…
*
Benzinfüggő
Mi történne akkor,
ha elzárják a benzincsapot,
és nem indul sem az autó, sem a traktor,
és kézi-állati erővel kellene szántani-vetni:
megvan-e még ez a szaktudás, képesség?
Vagy ennyire függő, zsarolható egy ország?
*
Túlspecializálódás
A világ abban az irányban „fejlődik”,
Hogy tele leszünk specialistákkal, szakbarbárokkal,
Akik pl. már egy kenyeret sem tudnának megsütni,
Ha egy egészen új helyzethez kéne alkalmazkodni!?
*
Társas lény
Egy óceánjáró óriáshajót
Csak a tagolt munkamegosztás
és a nagy szervezettség hozhat létre.
De ennek ára: egyedül életképtelen az ember?
Egy lakatlan szigeten képes-e csónakot építeni?
*
Együttműködés
A hangyák és a farkasok is kooperálnak
Az ember ezen csak mennyiségileg tesz túl,
Vagy minőségi a változás, részben a nyelv,
Részben a munkamegosztás differenciálódása,
A specializáció fejlettsége miatt?
*
Emberi képességek
Ha úgy vesszük, az állatok mindenben jobbak,
Gyorsabbak, erősebbek, többéltűek, ügyesebbek stb.
De már az egyszerű gépek: kerék, emelő, csiga stb.,
Segítségével alaposan felzárkózhatunk, beelőzhetünk.
*
Empátia
Ha kerékpárral közlekedsz,
Akkor bele kell magad képzelned
A mögötted jövő autós szemszögébe:
Ő arra számít, hogy te egyenesen haladsz,
S minden előrejelzés nélküli fordulat veszélyforrás…
*
Életlendület
Mekkorát tudsz ugrani?
Helyből, lépésből és nekifutásból?
A legnagyobbat akkor, ha van segédeszközöd:
Dobbantó, hátszél, vitorla, rúgós cipő, rúd stb.
A távolugrás világcsúcsa = kb. 5Xtestmagasság
A magasugrásban két és fél méter felé
Rúdugrásban több, mint 6 méter
(mindezt előre, nem hátra!)
*
Meghalni
Végelgyengülésben
Kórházi műtőasztalon
Hősként, karddal a csatában
Tragikus hirtelenséggel
Hirtelen, szörnyethalva
Akasztófán, kivégezve
Otthon a betegágyban
Az ellenségnél, kínhalállal
Önmagad megölve/meggyilkolva
Mártírként véred áldozva
Stb.
*
Magyar nyelvi humor
- Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!
- Mostanában a szép dús haj olyan ritka...
- Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.
- A hóhért grimaszversenyre küldték. Eszméletlen fejeket tud vágni!
- Honnan jött ez, hogy mindent becsmérel? - Ócsáról.
- Impotens vagy? - Eddig ezt senki sem állította!
- Hogyan lehet egyszerűen repülőt hajtogatni? - Repülő, repülő, repülő...
- Kannibál harcosok kínálják egymást: "Kérsz egy katonát?"
- Egy tudóscsoport lázasan kutatja a malária ellenszerét.
- Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett, mire az eladó megkérdezte tőle: "Jó uram, apród nincs?"
- Tegnap a főzőversenyen a szűzérmémet fitymálták.
*
Bukás
"Egy uralkodó csoport
csak négyféle módon bukhat meg.
Vagy legyőzik kívülről,
vagy annyira ki nem elégítően kormányoz,
hogy a tömegek fellázadnak ellene,
vagy megengedi,
hogy erős és elégedetlen középső csoport jöjjön létre,
vagy pedig elveszti önbizalmát
és a kormányzásra való hajlamát.
Ezek az okok nem külön-külön hatnak,
rendszerint mind a négy jelen van bizonyos mértékig.
Az az uralkodó osztály tud állandóan hatalmon maradni,
amelyik mind a négy ellen védekezni képes.
Végső fokon a döntő tényező
magának az uralkodó osztálynak a szellemi attitűdje."
George Orwell
*
Időzítés
Formaidőzítés – pont akkor csúcsforma
Kezdési idő, hogy elkészülj a főzéssel délre
Indulási idő választása, hogy átérj a forgalmas úton
Mikor mondjam el a rossz hírt – a viccet és a poént…
*
Szöget ütött a fejébe.
"És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki:
Jőjj be Uram, jőjj be hozzám, ne félj!
És betére ő hozzá a sátorba,
és betakará őt lasnakkal. ...
Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget,
és pőrölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan,
és beveré a szöget halántékába,
úgy hogy beszegeződék a földbe.
Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala,
és így meghala."
Bírák könyve.
*
Mester és tanítványa
A Mester áll derékig a szarban.
Kér egy fogót a segédtől,
aki a csatorna szélén guggolva beadja neki.
A Mester nagy levegőt vesz,
befogja az orrát, lebukik és igazít valamit.
Feljön, kér egy kalapácsot, lebukik, igazít valamit.
Ez így megy egy darabig, míg el nem készül.
A Mester kijön, csöpög róla a matéria,
a csatornapatkányok riadtan menekülnek.
Odaszól a segédnek:
- Na látod fiam,
ha tanultál volna,
nem kellene egész életedben
csak a szerszámokat adogatnod!
*
Irreverzibilis
Előbb mérj, azután vágj
Ha levágták a lábad, így marad
Csak a játékban van több életed
*
Visszacsinálható
A kimondott szó elrepül
Amit már nem lehet visszaszívni
Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg
Ha elsóztad a levest, akkor ki lehet dobni
*
Oda-vissza
Retúrjegy
One way ticket to the moon
Amit odaadok, azt visszavárom: kölcsön
Odaátról, a másvilágról még senki se jött vissza?
*
Megy a székely a fiával horgászni.
Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek.
Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!
*
Arc
Arculat
Arckifejezés
Mimika
Grimasz, fintor
Halotti maszk
Álarc – maszk
Arcfestés
Smink – festi magát
Arcról leolvasható
Arc kitakart szemmel
Arcplasztika
Arcvesztés – presztízsveszteség
Nincs bőr az arcán
Arcátlanság
Arcul üt
*
Pofa
Jópofa
Pofátlanság
Odapofátlankodik
Pofon üt – pofoz
Pofavizit
Pofákat vág
Ehhez pofa kell
Pofa be!
Ne pofázz bele mindenbe!
Leég a pofámról a bőr…
Pofája van a lónak, meg a hozzád hasonlónak
*
BUDDHA 14 FIGYELMEZTETÉSE 1. Az ember legnagyobb ellensége önmaga.
2. Az ember legnagyobb butasága a hazugság.
3. Az ember legnagyobb bukása az önteltség.
4. Az ember legnagyobb szenvedése az irigység.
5. Az ember legnagyobb tévedése saját maga elvesztése.
6. Az ember legnagyobb bűne saját szüleinek a feladása.
7. Az ember legsajnálnivalóbb tulajdonsága, önbizalmának a hiánya.
8. Az ember legnagyobb csodálatra méltóbb tulajdonsága a kudarc után való felemelkedés.
9. Az ember legnagyobb csődje a remény feladása.
10. Az ember legnagyobb kincse saját egészsége.
11. Az ember legnagyobb adóssága, az érzelmi adósság.
12. Az ember legnagyobb áldozata a megbocsátás.
13. Az ember legnagyobb hiányossága a tudatlanság.
14. Az ember legnagyobb vigasza a jótékony tett.
*
Haldoklik az öreg Kohn.
Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok,
minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után
áll a sírnál Kohnné és a barátnője.
Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye,
hogy minden vagyonát eladtad,
vettél egy nagy gyémántot,
és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném,
én mindig engedelmeskedtem az uramnak.
Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra,
és írtam neki egy csekket.
Ha beváltja, beváltja, ha nem, nem..
*
Káin és Ábel öröksége
Hogy pásztorokkal bémenjünk
(karácsonyi kántáló énekek)
Karácsony szombatja estéjébe, Kisétálok kapum elejébe. Föl tekintek a csillagos égre, Ott látok egy arany ringó bölcsőt. Benne fekszik Világ Ura, Jézus, Mellette van az ő édesanyja. - Mért sírsz, mért sírsz, Szűzanya Mária?
- Hogyne sírnék, Világ Ura. Jézus. Összeveszett két vér atyafiú, Eszik, isszák egymás piros vérét. Fölszántatom cinterem elejét, Bevettetem Ádám magjaival, Boronálom anyai jajszóval.
------------------------------------------------------------
|