Lesújtó véleménye van labdarúgásunkról és az azt körülvevő közegről Massimo Moralesnek, a Budapest Honvéd korábbi vezetőedzőjének. Az olasz szakember a Nemzeti Sportnak adott interjúban azt mondta, futballunk erkölcsi és szakmai válságban szenved.
|
|
| Massimo Morales sokszor csak a fejét fogta a magyar viszonyokat érzékelve (Fotó: Havran Zoltán) |
– Kellemes emlékeket őriz Magyarországról?
– Ilyenkor illik olyan választ adni, hogy csak a szépre emlékezem – mondta az ötvenesztendős Massimo Morales. – De valóban vannak kellemes emlékeim az önök országából, szerettem a Honvédnál dolgozni, jó érzés volt legyőzni az akkori nagy ellenfeleket, a Ferencvárost, a Videotont, a Debrecent. Kieső helyen vettem át a kispesti csapatot, aztán némi átalakítás után belelendültünk, tisztességes eredménnyel zártuk a szezont.
MILAN ÉS BAYERN
Massimo Morales annak idején tagja volt Arrigo Sacchi szakmai stábjának a Milanban. Hogy nem dolgozott rosszul, bizonyítja, hogy Giovanni Trapattoni a Bayernhez hívta első számú segítőnek. Morales később irányította a holland De Graafschap csapatát, majd a német Fortuna Düsseldorfot, ahová Guido Buchwald sportigazgató hívta. De lehetőséget kapott Csehországban, a Príbramnál is. Jelenleg szabadúszó.
|
– Gondolom, most jön a de…
– Akkor legyen úgy. Hiába raktam össze egészen ütős gárdát, jöttek a gondok. Teltek a hetek, a játékosaim pedig folyamatosan engem nyaggattak, hogy mikor lesz már fizetés, miért csúsznak a pénzek. Így ment ez jó ideig, én meg persze mentem a tulajdonoshoz, mondtam neki, uram, így nem tudom motiválni a futballistáimat. A helyzet azonban nem változott. Köszöntem szépen a lehetőséget, otthagytam a Honvédot. Pedig állítom, a bajnoki címbe is beleszólhattunk volna azzal az együttessel. Arra viszont büszke vagyok, hogy sok pénzt keresett a kapcsolataim révén a klub. Kispestre hoztam Danilót, a gólvágó brazil csatárt, ingyen, de tisztességes hasznot hozott Diego, Abraham, Benjamin, Abass és Akassou eladása is.
– Tehát szeretett Magyarországon dolgozni.
– Ezt azért így nem merném kijelenteni. Önöknek, akik itt élnek, talán már fel sem tűnik, milyen a labdarúgásuk közege. Nekem viszont, aki tulajdonképpen csak belecsöppentem, kívülállóként figyeltem a történéseket, sok minden szemet szúrt. Remélem, nem sértek meg senkit, de a magyar futballt az erkölcsi és szakmai válság jellemzi.
– Az eredményeink után nem különösebben meglepő, amit mond, sokan, nagyon is sokan nem látják tisztán, min és hol kellene változtatni.
– Akkor segítek. Mindenekelőtt az utánpótlásképzésen. Kispesten, amikor épp nem tartottam edzést a felnőttcsapatnak, figyeltem az akadémisták gyakorlásait. Rendszeresen figyeltem. S mit láttam? Azt, hogy ugyanazok a gyakorlatok ismétlik önmagukat újra meg újra. A gyakorlatokból, így aztán a játékosokból is egyszerűen hiányzott a dinamika. Kérdem én, akik ilyen képzést kaptak, azoktól hogy várhatják el felnőttkorban, hogy felvegyék a versenyt bármilyen külföldi ellenféllel?! S mondok még valamit, a magyar labdarúgók jelentős részét remekül lehetne használni.
– Ajjaj…!
– Eszemben sincs gúnyolódni. Arra gondoltam, hogy remekül lehetne használni a női csapatoknál. Volt is egy center Kispesten, aki ráadásul az egyik legnagyobb fizetést élvezte, akitől meg is kérdeztem, van-e női csapat Kispesten, mert ott kibontakozhatna. A férfiak világában viszont puhány és gyenge.
– Azt fogják mondani, messziről jött ember okoskodik.
– Megkérdezte a véleményem, én meg őszintén elmondom. De folytatom. Erkölcsi válságról beszéltem, mindjárt meg is indokolom. Állítom, több magyar klubban előfordul, hogy nem a legtehetségesebb gyerekek játszanak a különböző korosztályos csapatokban, hanem azok, akiknek az apja befolyásos ember, vagy ott hangoskodik mindig a partvonal mellett. Esetleg nem hálátlan, ha a gyereke szerephez jut. De van még ennél nagyobb gond is, az intelligencia hiánya. Igenis szükség van tanult, lehetőség szerint diplomás utánpótlás-szakemberekre, mert hogyan várhatjuk el egy alulképzett edzőtől, hogy a sportág és az élet csínját-bínját megtanítsa a gyereknek. Csak magasan képzett edzőktől és vezetőktől remélhető ez.
– Lesújtó véleménye van rólunk.
– Önök is látják, a válogatottjuk miként futballozik, a klubcsapataik pillanatok alatt elvéreznek, a nézőszámuk csökken, ezt egyébként olykor magam is látom, hiszen időnként Magyarországra utazom, meccseket nézek, képben vagyok. S azzal is tisztában vagyok, hogy Magyarországon rengeteg tehetséges gyerek van. Csak megfelelő koordinációs munkát kell végeztetni velük. Németországban nem szégyellnek jégkorongedzőket is alkalmazni a futballklubok, mert az mégiscsak lehangoló, hogy egyetlen magyar labdarúgó sem játszik a topbajnokságokban. És Dzsudzsák Balázst, Huszti Szabolcsot, Szalai Ádámot, Gera Zoltánt leszámítva senkit sem vásároltak ki vagy fizettek érte nagy pénzt.
