Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK– 49.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
Csokonai Vitéz, Mihály
A tihanyi ekhóhoz
Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, Vígadoznak a kies Fürednek Kútfején és partjain; Addig én itt sírva sírok. És te, Nimfa! amit én nem bírok, Verd ki zengő bérceden. Verd ki zengő bérceden.
Zordon erők, durva bércek, szírtok! Harsogjátok jajjaim! Tik talám több érezéssel bírtok, Mintsem embertársaim, Kik keblekből számkivetnek És magok közt csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant. Egy szegény boldogtalant.
Akik hajdan jó barátim voltak Még felkőltek ellenem, Űldözőim pártjához hajoltak: Óh! miket kell érzenem, Amidőn már ők is végre Úgy rohannak rám, mint ellenségre, Bár hozzájok hív valék. Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Nincsen szív az emberekbe: Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe Szívem bús panasszait. Szívem bús panasszait.
Lilla is, ki bennem a reménynek Még egy élesztője volt, Jaj, Lillám is a tiran törvénynek S a szokásnak meghódolt. Hogy vagy most te, áldott lélek? Én ugyan már elhagyatva élek A tenger kínok között. A tenger kínok között.
Óh, van-é még egy erémi szállás, Régi barlang, szent fedél, Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást E setét hegyekben lél? Hol csak egy kő lenne párna, Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana. Mely megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok, Hogyha én egy megvetett virtussal Itt egy kőben helyt fogok, S e szigetnek egy szögében, Mint egy Russzó Ermenonvillében, Ember és polgár leszek. Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel Ébresztgetni lelkemet. A természet majd az értrelemmel Bőlcsebbé tesz engemet. Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Könnyezem le napjaim. Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben Fellelik sírhelyemet: S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. Szent lesz tisztelt hamvamért.
1803
*
A hallás pokla
Zajártalom
A fába szorult féreg
A szeretted fájdalmas üvöltése
Éjszaka bulizó, csendháborító szomszéd
Éjjel-nappal óbégató, síró kisbaba
Levehetetlen fülhallgatóból tuc-tuc „zene”
Füledbe üvölt az őrmester, a smasszer
A mostoha kegyetlen rikácsolása
Bömböl a recsegő néprádió
Hamisan énekelt slágerek
Őrjítő a csend
Siketszobában csak szájról olvashatsz
Füledbe forró ólmot öntenek
Nagyothallás miatt kimaradsz a társalgásból
Sokat hallgatózol, sok rosszat hallasz magadról
Folyton túl kéne üvöltened az erős alapzajt
*
Hang
Hangágyú
Hangerő
Hangfogó
Hanghatás
Hangmagasság-mélység
Hangnem
Hangos beszéd
Hangosít-halkít
Hangrobbanás
Hangsebesség
Hangszín
Hangszóró
Hangtalan
Hangutánzás
Hangzavar
Visszhang
Stb.
*
Zaj, zörej
Zajártalom
A gépek zakatolása
A közúti forgalom zúgása
Fékcsikorgás
Háztartási gép berregés
Szirénázó mentőautó
Építkezés - flex, kalapács
Stb.
*
llyés Gyula: Bartók „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van lelke még a „nép”-nek, él a „nép” s hangot ad! Egymásra csikorított vasnak s kőnek szitok- változatait bár a zongora s a torok fölhangolt húrjaira, ha így adatik csak vallania a létnek a maga zord igazát, mert épp e „hangzavar”, e pokolzajt zavaró harci jaj kiált harmóniát! Mert éppen ez a jaj kiált mennyi hazugul szép éneken át – a sorshoz, hogy harmóniát, rendet, igazit vagy belevész a világ; belevész a világ, ha nem a nép szólal újra – fölségesen! Szikár, szigorú zenész, hű magyar (mint annyi társaid közt – „hírhedett”) volt törvény abban, hogy éppen e nép lelke mélyéből, ahová leszálltál, hogy épp e mélység még szűk bányatorka hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl a hideg-rideg óriás terembe, melynek csillárjai a csillagok? Bánatomat sérti, ki léha vigaszt húz a fülembe; anyánk a halott – a búcsúzót ne kuplé-dal zengje; hazák vesztek el – ki meri siratni verkli futamokkal? Van-e remény még emberi fajunkban? – ha ez a gond s némán küzd már az ész, te szólalj, szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész, hogy – mégis! – okunk van remélni s élni! S jogunk van – hisz halandók s életadók vagyunk – mindazzal szembenézni, mit elkerülni úgysem tudhatunk. Mert növeli, ki elfödi a bajt. Lehetett, de már nem lehet, hogy befogott füllel és eltakart szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg s majd szidjanak: nem segítettetek! Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, mi neked fölfedetett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt – te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. Ez – ez vigasztal! Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez. Köszönet érte, az erőért a győzelem-vevéshez a poklon is. Ím, a vég, mely előre visz. Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja. Ím, a nagy lélek válasza a létre s a művészé, hogy megérte poklot szenvednie. Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige. Picasso kétorrú hajadonai, hatlábú ménjei tudták volna csak eljajongani, vágtatva kinyeríteni, amit mi elviseltünk, emberek, amit nem érthet, aki nem érte meg, amire ma sincs szó s tán az nem is lehet már, csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek, példamutató nagy ikerpár, zene csak, zene csak, zene, a bányamély ős hevével tele, a „nép jövő dalával” álmodó s diadalára ápoló, úgy szabadító, hogy a börtön falát is földig romboló, az ígért üdvért, itt e földön, káromlással imádkozó, oltárdöntéssel áldozó, sebezve gyógyulást hozó, jó meghallóit eleve egy jobb világba emelő zene – Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz; ki muzsikád ujjaival tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, ahol a baj s beh különös, beh üdvös írt adsz azzal, hogy a jaj siralmát, ami fakadna belőlünk, de nem fakadhat, mi helyettünk – kik szív-némaságra születtünk – kizenged ideged húrjaival! 1955.
*
Emberi hangok
Suttog
Sikolt
Üvölt
Pusmog
Traccsol
Kiabál
Szótagol
Felemeli a hangját
Parodizál – utánoz
Stb.
*
Nem verbális emberi hang
Nevet
Gurgulázik
Gargarizál
Tüsszent
Szellent
Prüszköl
Vakarózik
Csámcsog
Cuppant
Hörög
Sóhajt
*
Beszédhibás
Raccsol
Selypít
Hadar
Pösze
Dadog
Szóvég lenyelő
Énekelve beszélő
A nyelvet törő
*
Vox humana
A kedvesem hangja
Szüleim, gyerekeim hangja
A kedvenc énekeseim hangja
A kedvenc színészeim hangja
A rendőr, a BKV ellenőr hangja
A szerelmeskedők, a veszekedők hangja
Egy idegen barátságos, vagy ellenséges hang
Stb.
*
A természet hangja
Patakcsobogás
Szél – hangorkán
Esőkopogás – jégverés
Zizegés - lombsuhogás
Villámlás – dörgés
Levélzörgés – ágreccsenés
Tengermorajlás
Stb.
*
Állati hangok
A kutya vonít, ugat
A kakas kukorékol
Az oroszlán bőg
Madárfütty – „ének”
Egércincogás
Békabrekegés
Gólyakelepelés
Varjúkárogás
Tücsökciripelés
Szúnyog közeledés…
Stb.
*
Hangszótár plusz
Amit csak hallhatunk
Puffanás
Karistolás
Nyekkenés
Odavágódás
Cuppanás
Kaffogás
Csettintés
Csattanás
Reccsenés
Sistergés
Stb.
*
Munkazajok
A kalapálás
A flekszelés
A gépmotor zúgás
A gyalulás, a fűrészelés
A nyomdagép zaja
A kasza suhogása
A csákány odaverése
A fűnyíró berregése
Stb.
*
Konyhai hangok
A zsír sercegése
A kukta fütyölése
A turmix búgása
Edénycsörrenés
Késélezés
Kávédarálás
A sistergő kávéfőző
A forró, rotyogó étel
A hűtőajtó csapkodása
Ami a mosogatásból hallatszik
Stb.
*
Testrészek szólásokban A fül
A füle botját sem mozdítja.
Rá sem hederít.
A füle is alig látszik ki a sok munkából.
sok a dolga
Elereszti a füle mellett.
Nem fogadja meg más tanácsát.
Most vakarhatja a füle tövét.
Van most bajban.
se füle, se farka
zagyva, értelmetlen beszéd
sok van a füle mögött
sok titkolni valója, rejtegetni valója van
a fülébe rágja
sokszor elmondja, elmagyarázza
fülig szalad a szája
jóízűen, boldogan nevet
Süket füleknek beszél.
nem hallgatnak rá
Elereszti fülét, farkát.
nagyon elcsügged, szomorkodik
hegyezi a fülét
nagyon figyel, hallgatózik
megüti a fülét valami
véletlenül meghallja
rágja a fülét
erőszakosan rábeszél
fél füllel hall valamit
nem megbízható forrásból hall valamit
http://szolas.hupont.hu/6/testreszek-szolasokban-agy
*
Van egyfajta férfi,
akinek nem lehet boldogságot adni? (...)
Van egyfajta férfi,
akinek minden erénye, csábja, vonzereje annyi,
hogy hiányzik a boldogsághoz való érzéke,
tökéletesen süket a boldogság iránt,
s mint ahogy a süketek nem hallják az édes zenét,
úgy nem tud ő a boldogság édességéről?
Márai Sándor
*
A süket, a vak és a kopasz
Egyszer volt, hol nem volt, volt
egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember.
Ezek hárman nagy erős barátságban éltek,
mindig együtt jártak-keltek.
Amint egyszer mennek, mendegélnek
a rengeteg erdőn keresztül,
megszólal a süket ember:
- Hallgassatok csak, én valamit hallok!
Megszólal a vak is:
- Az ám, nézzétek, én valamit látok!
Nagyot kiált erre a kopasz ember:
- Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!
*
Benyúlnak a lelkünk mélyébe Titkos, nagy ujjak, karmolók. Medrünkben megborzongunk félve: Rettenetes, végtelen ujjak És fölsírunk a süket éjbe.
Ady Endre
*
Siketség
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sikets%C3%A9g
*
Süket
Megsüketít
Süket, mint a nagyágyú
Süket/siket és néma
Süketek/siketek jelbeszéde
Süket duma
Süketszoba
Ne süketelj!
*
Néztek,
de a szemetekkel nem láttok,
hallgattok, de a fületek süket.
Mert nincsen bennetek isteni szeretet,
hiszen olyanok vagytok, akár az üres hordó.
Andrzej Sapkowski
*
Halló!
Hallom…
De messziről
De akadozva
De sok a zörej
De egyszerre ketten beszélnek
De hol halk, hol dobhártya szaggató
De nem tudom, hogy ott ki beszél
De visszahallom a saját hangomat is…
*
Inkább vak
szeretnék lenni, mint süket.
Hogy ne halljak többé semmit,
úgy éljek, mintha egy akváriumból figyelném a többieket?
Nem, akkor már jobb,
ha nem látom őket,
és a sötétségben továbbra is hallom,
ahogy beszélnek, mozognak, orrot fújnak, vagyis léteznek.
Daniel Pennac
*
Fül
Fölsértő
Fülsüketítő
Fülbemászó
Fülbevaló
Füles
Szamárfüles
Fülbesúgás
Hegyezd a füled!
Fél fülére süket
Levágták a fülét
Lefülel
Fülön fog
Fülcimpa húzás
Füldugasz
Fülhallgató
Stb.
*
A csend is más...
Pedig ugyanúgy csend.
A szó, a hang hiánya.
Mégsem ugyanaz.
Mert nem mindegy, kivel vagy csendben.
És miért.
A csend lehet teljesen süket.
De lehet hihetetlenül zajos.
Lehet benne nyomasztó üresség,
de lehet benne madárdal, tengermoraj,
erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás.
Bármi lehet.
Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.
Csitáry-Hock Tamás
*
Pszt!
Maradj csendben
Egy pisszenést se halljak!?
Amikor épp jóízűen falatoznál…
Amikor épp önfeledten társasjátszol…
Amikor épp kedvenceidnek drukkolsz…
Amikor forrósodik a szerelmi együttlét
Amikor egyedül te tudod a mentő megoldást
Amikor súlyosan, de igaztalanul megvádolnak…
Stb.
*
Vörösmarty Mihály:
A tihanyi viszhang
"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót, Édes az ah, de tanút nem szivel a szerelem." A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz, Hogy Tihany agg hátán ültenek a szeretők. A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé Régi barátjának, a Balatonnak, alant, A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred; És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek, S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret. Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány: "Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal, S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng. S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most; És vendégtelenűl álljon alatta Füred. Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa, Lássa egész ország, s bús legyen érte soká." Ezt is az őr viszhang hallá, s kibeszélte világnak: Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett.
|