Payday Loans

Keresés

A legújabb

HANGOK ÉS HALLÁSOK - 1.
MIND EGY/RÉSZ ÉS EGÉSZ
Írta: Jenő   

tihany

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK49.

Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek

Csokonai Vitéz, Mihály

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értrelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.

1803

 

*

 

A hallás pokla

Zajártalom

A fába szorult féreg

A szeretted fájdalmas üvöltése

Éjszaka bulizó, csendháborító szomszéd

Éjjel-nappal óbégató, síró kisbaba

Levehetetlen fülhallgatóból tuc-tuc „zene”

Füledbe üvölt az őrmester, a smasszer

A mostoha kegyetlen rikácsolása

Bömböl a recsegő néprádió

Hamisan énekelt slágerek

Őrjítő a csend

Siketszobában csak szájról olvashatsz

Füledbe forró ólmot öntenek

Nagyothallás miatt kimaradsz a társalgásból

Sokat hallgatózol, sok rosszat hallasz magadról

Folyton túl kéne üvöltened az erős alapzajt

*

Hang

Hangágyú  

Hangerő

Hangfogó

Hanghatás

Hangmagasság-mélység

Hangnem

Hangos beszéd

Hangosít-halkít

Hangrobbanás

Hangsebesség

Hangszín

Hangszóró

Hangtalan

Hangutánzás

Hangzavar

Visszhang

Stb.

 

*

Zaj, zörej

Zajártalom

A gépek zakatolása

A közúti forgalom zúgása

Fékcsikorgás

Háztartási gép berregés

Szirénázó mentőautó

Építkezés - flex, kalapács

Stb.

 

*

llyés Gyula: Bartók

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Azt! Földre hullt
pohár fölcsattanó
szitok-szavát, fűrész foga közé szorult
reszelő sikongató
jaját tanulja hegedű
s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű
a bearanyozott, a fennen
finom, elzárt zeneteremben,
míg nincs a jaj-sötét szívekben!

„Hangzavart”! Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz,
hogy van, van lelke még
a „nép”-nek, él a „nép”
s hangot ad! Egymásra csikorított
vasnak s kőnek szitok-
változatait bár a zongora
s a torok fölhangolt húrjaira,
ha így adatik csak vallania
a létnek a maga zord igazát,
mert épp e „hangzavar”,
e pokolzajt zavaró harci jaj
kiált
harmóniát!
Mert éppen ez a jaj kiált
mennyi hazugul szép éneken át –
a sorshoz, hogy harmóniát,
rendet, igazit vagy belevész a világ;
belevész a világ, ha nem
a nép szólal újra – fölségesen!

Szikár, szigorú zenész, hű magyar
(mint annyi társaid közt – „hírhedett”)
volt törvény abban, hogy éppen e nép
lelke mélyéből, ahová leszálltál,
hogy épp e mélység még szűk bányatorka
hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl
a hideg-rideg óriás terembe,
melynek csillárjai a csillagok?

Bánatomat sérti, ki léha vigaszt
húz a fülembe;
anyánk a halott – a búcsúzót ne
kuplé-dal zengje;
hazák vesztek el – ki meri siratni
verkli futamokkal?
Van-e remény még emberi fajunkban? –
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész,
hogy – mégis! – okunk van
remélni s élni!

S jogunk van
– hisz halandók s életadók vagyunk –
mindazzal szembenézni,
mit elkerülni úgysem tudhatunk.
Mert növeli, ki elfödi a bajt.
Lehetett, de már nem lehet,
hogy befogott füllel és eltakart
szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg
s majd szidjanak: nem segítettetek!

Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded,
mi neked fölfedetett,
a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt –
te bennünket növesztel, azzal,
hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk.
Ez – ez vigasztal!
Beh más beszéd ez!
Emberi, nem hamis!
A joggal erőt ad a legzordabbhoz is:
a kétségbeeséshez.

Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.
Ím, a vég, mely előre visz.
Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenetet, azzal föl is oldja.
Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé, hogy megérte
poklot szenvednie.
Mert olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.

Picasso kétorrú hajadonai,
hatlábú ménjei
tudták volna csak eljajongani,
vágtatva kinyeríteni,
amit mi elviseltünk, emberek,
amit nem érthet, aki nem érte meg,
amire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,
csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek,
példamutató nagy ikerpár,
zene csak, zene csak, zene,
a bányamély ős hevével tele,
a „nép jövő dalával” álmodó
s diadalára ápoló,
úgy szabadító, hogy a börtön
falát is földig romboló,
az ígért üdvért, itt e földön,
káromlással imádkozó,
oltárdöntéssel áldozó,
sebezve gyógyulást hozó,
jó meghallóit eleve
egy jobb világba emelő zene –

Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös, beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
– kik szív-némaságra születtünk –
kizenged ideged húrjaival!  

1955.

*

Emberi hangok

Suttog

Sikolt

Üvölt

Pusmog

Traccsol

Kiabál

Szótagol

Felemeli a hangját

Parodizál – utánoz

Stb.

 

*

Nem verbális emberi hang

Nevet

Gurgulázik

Gargarizál

Tüsszent

Szellent

Prüszköl

Vakarózik

Csámcsog

Cuppant

Hörög

Sóhajt

 

*

Beszédhibás

Raccsol

Selypít

Hadar

Pösze

Dadog

Szóvég lenyelő

Énekelve beszélő

A nyelvet törő

 

*

Vox humana

A kedvesem hangja

Szüleim, gyerekeim hangja

A kedvenc énekeseim hangja

A kedvenc színészeim hangja

A rendőr, a BKV ellenőr hangja

A szerelmeskedők, a veszekedők hangja

Egy idegen barátságos, vagy ellenséges hang

Stb.

 

*

A természet hangja

Patakcsobogás

Szél – hangorkán

Esőkopogás – jégverés

Zizegés - lombsuhogás

Villámlás – dörgés

Levélzörgés – ágreccsenés

Tengermorajlás

Stb.

 

*

Állati hangok

A kutya vonít, ugat

A kakas kukorékol

Az oroszlán bőg

Madárfütty – „ének”

Egércincogás

Békabrekegés

Gólyakelepelés

Varjúkárogás

Tücsökciripelés

Szúnyog közeledés…

Stb.

 

*

Hangszótár plusz

Amit csak hallhatunk

Puffanás

Karistolás

Nyekkenés

Odavágódás

Cuppanás

Kaffogás

Csettintés

Csattanás

Reccsenés

Sistergés

Stb.

 

*

Munkazajok

A kalapálás

A flekszelés

A gépmotor zúgás

A gyalulás, a fűrészelés

A nyomdagép zaja

A kasza suhogása

A csákány odaverése

A fűnyíró berregése

Stb.

*

Konyhai hangok

A zsír sercegése

A kukta fütyölése

A turmix búgása

Edénycsörrenés

Késélezés

Kávédarálás

A sistergő kávéfőző

A forró, rotyogó étel

A hűtőajtó csapkodása

Ami a mosogatásból hallatszik

Stb.

 

*

Testrészek szólásokban
A fül 

A füle botját sem mozdítja.

Rá sem hederít.

 

A füle is alig látszik ki a sok munkából.

sok a dolga

 

Elereszti a füle mellett.

Nem fogadja meg más tanácsát.

 

Most vakarhatja a füle tövét.

Van most bajban.

 

se füle, se farka

zagyva, értelmetlen beszéd

 

sok van a füle mögött

sok titkolni valója, rejtegetni valója van

 

a fülébe rágja

sokszor elmondja, elmagyarázza

 

fülig szalad a szája

jóízűen, boldogan nevet

 

Süket füleknek beszél.

nem hallgatnak rá

 

Elereszti fülét, farkát.

nagyon elcsügged, szomorkodik

 

hegyezi a fülét

nagyon figyel, hallgatózik

 

megüti a fülét valami

véletlenül meghallja

 

rágja a fülét

erőszakosan rábeszél

 

fél füllel hall valamit

nem megbízható forrásból hall valamit

 

http://szolas.hupont.hu/6/testreszek-szolasokban-agy

 

*

Van egyfajta férfi,

akinek nem lehet boldogságot adni? (...)

Van egyfajta férfi,

akinek minden erénye, csábja, vonzereje annyi,

hogy hiányzik a boldogsághoz való érzéke,

tökéletesen süket a boldogság iránt,

s mint ahogy a süketek nem hallják az édes zenét,

úgy nem tud ő a boldogság édességéről?

Márai Sándor

 

*

A süket, a vak és a kopasz

Egyszer volt, hol nem volt, volt

egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember.

Ezek hárman nagy erős barátságban éltek,

mindig együtt jártak-keltek.

Amint egyszer mennek, mendegélnek

a rengeteg erdőn keresztül,

megszólal a süket ember:

- Hallgassatok csak, én valamit hallok!

Megszólal a vak is:

- Az ám, nézzétek, én valamit látok!

Nagyot kiált erre a kopasz ember:

- Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

*

Benyúlnak a lelkünk mélyébe
Titkos, nagy ujjak, karmolók. 
Medrünkben megborzongunk félve: 
Rettenetes, végtelen ujjak
És fölsírunk a süket éjbe.

Ady Endre

*

Siketség

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sikets%C3%A9g

 

*

Süket

Megsüketít

Süket, mint a nagyágyú

Süket/siket és néma

Süketek/siketek jelbeszéde

Süket duma

Süketszoba

Ne süketelj!

 

*

Néztek,

de a szemetekkel nem láttok,

hallgattok, de a fületek süket.

Mert nincsen bennetek isteni szeretet,

hiszen olyanok vagytok, akár az üres hordó.

Andrzej Sapkowski

 

*

Halló!

Hallom…

De messziről

De akadozva

De sok a zörej

De egyszerre ketten beszélnek

De hol halk, hol dobhártya szaggató

De nem tudom, hogy ott ki beszél

De visszahallom a saját hangomat is…

 

*

Inkább vak

szeretnék lenni, mint süket.

Hogy ne halljak többé semmit,

úgy éljek, mintha egy akváriumból figyelném a többieket?

Nem, akkor már jobb,

ha nem látom őket,

és a sötétségben továbbra is hallom,

ahogy beszélnek, mozognak, orrot fújnak, vagyis léteznek.

Daniel Pennac

 

*

Fül

Fölsértő

Fülsüketítő

Fülbemászó

Fülbevaló

Füles

Szamárfüles

Fülbesúgás

Hegyezd a füled!

Fél fülére süket

Levágták a fülét

Lefülel

Fülön fog

Fülcimpa húzás

Füldugasz

Fülhallgató

Stb.  

 

*

A csend is más...

Pedig ugyanúgy csend.

A szó, a hang hiánya.

Mégsem ugyanaz.

Mert nem mindegy, kivel vagy csendben.

És miért.

A csend lehet teljesen süket.

De lehet hihetetlenül zajos.

Lehet benne nyomasztó üresség,

de lehet benne madárdal, tengermoraj,

erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás.

Bármi lehet.

Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.

Csitáry-Hock Tamás

 

*

Pszt!

Maradj csendben

Egy pisszenést se halljak!?

Amikor épp jóízűen falatoznál…

Amikor épp önfeledten társasjátszol…

Amikor épp kedvenceidnek drukkolsz…

Amikor forrósodik a szerelmi együttlét

Amikor egyedül te tudod a mentő megoldást

Amikor súlyosan, de igaztalanul megvádolnak…

Stb.

 

*

 

Vörösmarty Mihály:

A tihanyi viszhang

"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót,
Édes az ah, de tanút nem szivel a szerelem."
A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz,
Hogy Tihany agg hátán ültenek a szeretők.
A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé
Régi barátjának, a Balatonnak, alant,
A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól
Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred;
És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek,
S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret.
Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány:
"Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj
S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal,
S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng.
S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most;
És vendégtelenűl álljon alatta Füred.
Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa,
Lássa egész ország, s bús legyen érte soká."
Ezt is az őr viszhang hallá, s kibeszélte világnak:
Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett.

balatonfredi sznhz