Payday Loans

Keresés

A legújabb

Magyar zsidó kabaré PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Zsidókérdések Magyarországon - Zsidókérdések Magyarországon

22:40, Péntek (július 25.), m3

A templom egere

magyar tévéjáték, 65 perc, 1998 (12)

rendező: Málnay Levente
író: Fodor László

szereplő(k):
Für Anikó
Bodrogi Gyula
Oszter Sándor
Pápai Erika
Kautzky József
Kautzky Armand


Sok más komédiaszerzővel együtt

a Vígszínház egykori sikeres írójáról, Fodor Lászlóról is azt tartották:

ő is "Molnár Ferenc köpönyegéből bújt ki"...

Van benne valami: a helyzetek, a karakterek, a konfliktusok

és a megoldások is jellegzetesen "molnárosak" -

vagy talán a kor határozta meg a forgatókönyveket?

Hiszen ez a darab is tipikus sablontörténet -

de remek sablon, kiváló fordulatokkal!

Adott az 1920-as évek végén egy szegény sorsú leány,

aki természetesen "szegény, mint a templom egere",

de elhatározza, hogy a gazdasági világválság kellős közepén

harcot indít a bankok - és egyúttal minden ellen, amit azok képviselnek.

Antikapitalista karrier- vagy moráltörténet?

Egy csudát: szerelmi szállal átszőtt vígjáték,

amely a maga módján persze azért jól átlátható,

egyszerű tanulságokat is hordoz -

de legfőképpen: kiválóan szórakoztat.

Szembeszállni a pénz mindenhatónak tűnő világával,

belopakodni, és a barlangjában győzni le a Mammont -

ez az álom végül is nem áll túlságosan távol napjaink devizahiteleseitől sem...

A vígjáték ősbemutatóját 1927-ben a Vígszínházban tartották,

Gaál Franciska, Rajnay Gábor és Somlay Artúr főszereplésével.

A Magyar Televízió most sugárzásra kerülő felvételén közreműködik:

Für Anikó, Bodrogi Gyula, Oszter Sándor,

Pápai Erika, Kautzky József és Kautzky Armand.

 

*

Helyet az ifjúságnak

színes, magyarul beszélő, magyar tévéjáték, 1995., hossz: 71 perc

rendező: Málnay Levente

forgatókönyvíró: Fodor László, Lakatos László
dramaturg: Mezey Emőke

szereplő(k):
Hirtling István
Balázsovits Lajos
Simor Ottó
Lippai László
Tordy Géza
Pap Vera
Korcsmáros György
Blaskó Péter
Végvári Tamás
Kun Vilmos
Raksányi Gellért
Németh Ferenc

Dr. Boronkai György, az ismert, jóvágású fiatalember valójában egy a 30 millió európai munkanélküli közül. Egy szép napon azonban föllázad, s úgy dönt, hogy az éhhalál helyett inkább a bankvezérséget választja. Befészkeli magát a Mitrópa elnöki titkárságára, s lélegzetelállító ügyességgel halad kitűzött célja felé...

part1.mp4https://www.youtube.com/watch?v=PHv5JkuQ4Bc

http://nava.hu/adatlap/?id=924634

 

*

inflci 1946

A PÉNZ SZIGETÉN

Szimbolikus közgazdasági allegória számos Nagy Betűvel.

Ültem vala pedig, költő és látnok, ama Pénznek szigetén, mely is mondatik Fizetésem Szigetének. Nem nagy sziget vala, de lakályos: lábamat megvethetem rajta, s ha elfáradtam, le is lehetett ülni.

Körülöttem pedig folydogáltak vala a vizek, és a vizekből sziklák álltak ki és kövek, melyek is mondatnak a Dolgok Árainak. E köveken apró állatkák és növények hűsültek, s én kivetvén szigetemről az én horgomat, el-elkapdostam belőlük néhányat, amire éppen szükségem volt, azokról a kövekről, amik elég közel voltak szigetemhez s én elérhettem őket az én kicsiny horgocskámmal. Lapos tájék terült el körülöttem, de az én szívemnek elég volt: a Kenyér Árának kis köve egészen közel állott hozzám, valamivel messzebb, de még elérhetően a Hús Árának köve és kedvenc kövecském, Túróscsusza Árának köve. Távolabb kissé a Szórakozás Ára, a Könyvek Ára, a Cipők és Ruhák Ára és egyebek: ha nagyon ellöktem horgomat, ezek közül is elérhettem néha egyet-kettőt, és boldogan éltem az én szigetemen, irigység nélkül gyönyörködve a messze láthatárban, hol kéken és távoli ragyogásban tündökölt a Gumirádli-Domb, az Automobil-Csúcs, a Sarokház-Hegylánc, a Gyémántmellénygomb-Fennsík és egyebek: kezemnek nem, csak szememnek elérhető messzeségben.

Ma két éve kezdődtek azok a dolgok, amikről beszélni akarok. Egy napon azt vettem észre, hogy a Liszt Ára, mely szigetemtől balra, csekély távolságban kuksolt eddig a vízben, jó néhány arasszal feljebb fekszik. Mikor jobban odafigyeltem, láttam, hogy lassan, de állandóan úszik fölfelé. Nono, mondtam, furcsa, én azt hittem, hogy ez a kő le van ágyazva a folyó medrébe, de úgy látszik, tévedtem. Ez nem egy fix pont, amire számítani lehet, ez megindult, és megy, mendegél, ez, úgy látszik, nem is kő, hanem valami állat, vagy hal, nem is tudtam, de sebaj.

Már jobban meghökkentem, mikor másnap csak azt látom, hogy a Hús Ára, egy csinos bokor a part mellett, nekilódul, és mint az őrült elkezd futni fölfelé. Ez már nagyobb baj volt: utánadobtam a lasszót, és egy darabot még lecsíptem belőle; de egyre gyorsabban futott, és ma már ott van valahol a Drágakő-Erdő közelében, maga mögött hagyva az Ananász-Fokot és a Pezsgő-Zuhatagot.

No, mondok, ez már baj, én azt hittem, hogy ez egy bokor, de nem, ez is magától megindult, mint a dunsinani erdő. Nyilván a csodák korát éljük.

Igen, gondoltam aztán, ez a csodák kora: az erdők, hegyek és völgyek körültem lábra kapnak, és futni kezdenek: megindult a Cukorhegy, megindult a Főzelék-Erdő, megindult a Cipőmadzag és megindult a Kézelőgomb. Mind megindhttps://www.youtube.com/watch?v=tmY1q9ZaubYultak, egyszerre csak, és mind fölfelé mentek. Csoda, csoda, de nagyon kellemetlen egy csoda, mert a szigetem egy helyben áll, és lassanként egyiket se érem utol a horgommal.

Egy reggel aztán arra ébredtem, kitekintve szigetem csúcsáról, hogy körülöttem az egész tájék szalad fölfelé: a Dolgok Ára vad futásban száguld a messzeségbe, nincs a vidéknek egyetlen pontja sem, a cipősuvikszot is beleszámítva, mely megmaradna a helyén. Bomlottan futnak az Árak, és mind egy irányban: amelyik közelebb van hozzám, sebesebben, amelyik távolabb, lassabban.

És ekkor megcsóváltam a fejem, és azt éreztem, amit Copernicus, aki először kezdte furcsának találni, hogy a Nap, a Bolygók és az Égbolt összes csillagjai egyértelműen a Föld körül keringjenek, s eszébe ötlött: nem-e egyszerűbb e végtelen sok összeeső mozgás helyett egyetlen mozgást tenni fel, s amazokat csak optikai csalódásnak tekinteni?

Hát persze, mondtam és a homlokomra ütöttem, a Hegyek, Völgyek és Folyók egyértelmű, csodálatos rohanásánál nem egyszerűbb feltevés-e, hogy a Pénz kicsiny szigete indult meg - visszafelé? Azt hittem, földbe épült ház tetején ülök, és kiderült, hogy csak álló vonat az, a Pénz vonatja, mely most megindult alattam, és szalad lefelé, és a vonat ablakából persze hogy úgy látom, mintha a vidék szaladna - fölfelé.

Ohó, akkor álljon meg, kalauz úr, én ebből a vonatból kiszállok. Nekem éppen az ellenkező irányban van dolgom, arra, amerre a Dolgok Árai vannak, azokat szeretném elérni. Nem a dolgok lettek drágábbak, a mi pénzünk lett olcsóbb: ugorjunk le róla gyorsan, felebarátaim, ha nem akarjuk, hogy ez a vonat berobogjon velünk a Nincs-állomásra, ahol harmincezer ezüstforintért se adnak egyetlen búzaszemet.

KARINTHY FRIGYES, 1931.

https://www.youtube.com/watch?v=tmY1q9ZaubY

(kb. a 7. perctől...)

+

Heltai Jenő: Könyvtár a laktanyában

https://www.youtube.com/watch?v=tmY1q9ZaubY

(kb.  19.30 perctől 24.40-ig)

LAST_UPDATED2