A színház mint társaséleti színtér |
|
|
|
Társak, társasági élet - társadalom
|
2010. szeptember 11. szombat, 13:34 |
Budapesti Negyed 46. (2004/4)
A színház mint társaséleti színtér a 19. századi Budapesten ________________ KERÉNYI FERENC
A színművészet alapvető sajátossága, hogy időlegesen tárgyiasuló műalkotását, a színházi előadást csakis közönsége jelenlétében tudja realizálni. A nyilvánosság tehát előfeltétele a színjátéknak, ez nem kíván bizonyítást; a kutatás tárgyát így e nyilvánosság szélessége, mélysége, a közönség létszáma, összetétele, a recepció milyensége képezheti.
Ha megkésve is, nálunk szintén lezajlott az a folyamat, amelynek során a kastélyszínházakba visszavonult barokk reprezentáció és a létformája, pedagógiai célzata miatt eleve korlátozott iskolai színjátszás helyet adott a hivatásos színjátszásnak, ahol "a közönség azonban már egy másik nyilvánosság hordozója, melynek a reprezentatív nyilvánossághoz semmi köze." Valóban, nálunk is a 18. és a 19. század fordulóján a színház a legdemokratikusabb színtér, ahol ugyanazt az előadást látta a páholybérlő arisztokrata, a zártszékek hölgyközönsége, a földszinten ülő vagy álló-sétáló polgár vagy nemesi értelmiségi és a karzat jurátusa vagy mesterlegénye.
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/kerenyi.html
|