Depresszióssá és magányossá tesz a Facebook?

"A kommunikáció legnagyszerűbb formája, amelyet ember valaha kitalált" - szól egy ismeretlen vélemény. A költő T.S. Eliott úgy fogalmazott: "egy olyan szórakoztató csatorna, amely emberek milliói számára teszi lehetővé, hogy újra és újra meghallgassák ugyanazt a viccet, mégis magányosak maradjanak". Bár mindkét vélemény a korai hatvanas években íródott és a televízióról szól, nem nehéz észrevenni a párhuzamokat a közösségi oldallal.

A BBC értesülései szerint a Mark Zuckerberg által alapított Facebooknak ma már több mint 1,3 milliárd felhasználója van, akik átlagosan 18 percet töltenek az oldalon minden egyes nap. Egyes kutatások szerint annak ellenére, hogy a közösségi oldalon keresztül kapcsolatba léphetünk távolban élő rokonainkkal, barátainkkal, a fokozott használat negatív hatással lehet általános kedélyállapotunkra. 

Sebastian Valenzuela kutató a University of Texason 2009-ben indított vizsgálatot, hogy 2500 diák körében felmérje, milyen hatással van a közösségi oldal használat az életminőségükre. Az akkor felvetés szerint a Facebookozás egyértelműen pozitívan befolyásolja életünket, azonban Valenzueláék kutatásai kevés bizonyítékot találtak ennek alátámasztására. 

Tavaly nyáron a University of Michigen pszichológiával foglalkozó kutatói döntöttek úgy, hogy mélyebbre ásnak a témában. Ethan Kross és kollégái két héten keresztül, naponta öt alkalommal szondázta a kísérletben részt vevő alanyok hangulatát. Olyan kérdéseket tettek fel, mint például: "hogy érzi magát ebben a pillanatban?", "mennyire érzi most magányosnak magát?", "mennyit használta a Facebookot a legutóbbi kérdésünk óta?". Ezek segítségével igyekeztek feltérképezni a kedélyállapot és a Facebook-hasznáalt közti lehetséges összefüggéseket. A kutatók arra jutottak, hogy a közösségi oldal használata és a rossz közérzet között ok-okozati összefüggés sejthető. 

	Minél többet használja a Facebookot, annál depressziósabb lesz

"Minél többször használta valaki a Facebookot ez alatt a két hét alatt, annál valószínűbb, hogy rossz volt a közérzetük, az általános kedélyállapotuk" - áll a kutatók közleményében. "Ez ellentmondani látszik a korábbi felvetéseknek, hogy a közösségi média használata jobb kedvre deríti a felhasználókat."

Több lehetséges magyarázat is lehet erre a jelenségre. A kutatók kizárták azt a lehetőséget, hogy az emberek rossz kedvüket a Facebook segítségével próbálják elütni, ugyanis a vizsgálat szerint nem volt kimutatható, hogy a felhasználók a Facebookra való belépésük előtt is rosszul érezték volna magukat. 

Kroos és kollégái rámutattak viszont, hogy a közösségi oldal tökéletes eszköz alapvető társas igényeink kielégítésére, azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez könnyen féltékenységbe csaphat át, amikor távolabbi ismerőseinket, korábbi osztálytársainkat és hasonló, kevésbé szoros kapcsolatainkat láthatjuk, amint éppen életük jelentősebb mérföldköveiről - új karrier, esküvő, gyerek, stb. - számolnak be a nagyvilágnak. Ez a jelenség egyébként párhuzamba állítható a hetvenes években "mean world syndrome" (gonosz világ szindróma) néven elhíresült jelenséggel, amely annyit jelent, hogy azok, akiksok erőszakos műsort néztek a tévében, hajlamosabbak voltak azt gondolni, hogy a körülöttük lévő világ is jóval agresszívebb és erőszakosabb. A Facebook esetében hasonló játszódik le, csak éppen a sikerekkel kapcsolatban (röviden: aki sokat facebookozik, hajlamosabb azt gondolni, hogy mindenki más jobban él, mint ő maga). 

Egy másik lehetséges magyarázat, az érzés, hogy mindenki más népszerűbb mint mi magunk. Ezt 1991-ben egy Scott Feld nevű szociológus igazolta iskolás gyerekek baráti viszonyainak feltérképezésével. Az eredmény azt mutatja, hogy egy átlagos gyerek barátainak jóval több barátja van, mint fordítva. 

Ez a fajta "barátság paradox" a közösségi oldalak sajátossága: barátainknak általában több barátja és jellemzően több szexuális partnere van/volt mint saját magunknak. Erre egy kevésbé egyértelmű, de viszonylag egyszerű matematikai magyarázat van: barátaink közül a népszerűbb embereket általában magunkhoz is közelebb érezzük. Emiatt pedig jelentősen megnő a barátaink további ismerőseinek átlagos száma, ez pedig torzítja a percepciót saját népszerűségünkkel kapcsolatban. A Facebook - és más közösségi hálózatok, Nathan Hodas és a University of Southern California kutatói szerint a paradox a Twitter-felhasználók 98 százalékára is igaz - azonban nem csak megérzésekkel operál, hanem az online techonlógiának köszönhetően grafikusan is könnyen láthatóvá válik a népszerűségben megfigyelhető eltérés. A megoldás? Álljunk fel a gép elől és inkább élőben találkozzunk barátainkkal!