Payday Loans

Keresés

A legújabb

A gyáva, a vakmerő - és a bátor...
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2014. május 27. kedd, 10:12

szent bertalan - -last_judgement

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK6.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

tuzugras_1932_nograd

Ady Endre

A tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

*

szll a kaukk fszkre

Bátor – gyáva

Bölcs-balga gondolatok

 

A félénket is bátorrá teszi a szükség.

+

A gyávaság senkit sem tett halhatatlanná.

+

A gyáva százszor hal meg, a bátor csak egyszer.

+

Bátor csak az lehet, aki ismeri a félelmet;

aki nem ismeri a félelmet, az nem bátor, hanem vakmerő.

+

A bátorság az arany közép

A gyáva/vakmerő a két rossz szélsőérték

+

Gyáva népnek nincs hazája,

gyáva embernek nincs otthona

+

A gyáva emberek

összerondítják magukat, ha bajba kerülnek,

és éppen ezért kegyetlenek lesznek,

ha kikászálódnak a saját mocskukból.

Gion Nándor

+

A félelem nem az ördögtől való,

hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága,

amivel elindulhat a fejlődés. (...)

Az egyik út:

bedugom a fejem a homokba,

és habzsolom, falom a külsőségeket,

hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat.

A másik út:

ki merem mondani azt,

hogy gyáva vagyok kockáztatni,

vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem.

Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll,

hogy másként döntök-e.

Csernus Imre

+

Nagy bátorság kell ahhoz,

hogy az ember

fenntartás nélkül

engedje szeretni magát.

A legtöbb ember

nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú, fél a bukástól.

Szégyelli,

hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát...

Azt a szomorú emberi titkot,

hogy szüksége van gyöngédségre,

nem tud meglenni nélküle.

Nincs szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes,

mellyel az ember nem tud adni,

vagy nem mer elfogadni érzéseket.

Csaknem becsület dolga ez.

S a becsületben hiszek.

Gyalázatban élni nem lehet.

Márai Sándor

+

A gyávaság

erkölcsileg többet rombol, mint egy vesztes háború.

A gyáva végül teljesen elpusztul, önmagát pusztítja el.

A vesztes háborúból,

ha a gerinc nem törött el, új,

győztes nemzedékek születhetnek.

Bertók László

+

Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi.

Ennek bizonyára én voltam az oka s nem a "végzet".

Nem hiszek a végzetekben.

Az ember maga csinálja az életét.

Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám.

Egészen biztosan másképp csinálnám.

Gyáva voltam és kényelmes.

Így nem viszi az ember semmire.

Márai Sándor

+

Néha, pillanatokra, úgy érzem,

mintha minden, ami életemben történt és nem történt velem,

minden, amit szerettem volna,

amihez gyáva vagy kényelmes, vagy erőtlen voltam,

most tető alatt lenne.

Ilyen pillanatokban

úgy látom magamat és az életem folyását,

mint egy nagy rendszert. (...)

Úgy érzem magam,

mint aki mély, beteg álomból felébred s ocsúdik,

és látja, hogy fejbe verték régen és kirabolták

és ájultan hevert; és a rablók a kinccsel messze futnak.

Márai Sándor

+

A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.

Victor Hugo

+

Az a gyáva, aki fél és elmenekül;

az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

+

- Szereted? 

Gondolkodnom kell. Szeretem (...)? Nem tudom.

Azt hiszem, a szerelem nem ismer vacillálást, méricskélést.

S ha egyszer nem vagyok benne biztos, szeretem-e,

akkor világos a dolog: nem vagyok szerelmes... 

- Nem - mondom ki kereken. 

- Nem szereted, mert nem mered szeretni.

Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed.

Oda, ahová az érzéseidet dugtad.

És hadd jöjjenek elő azok az érzések.

Merj lovagias lenni az érzéseiddel.

Add meg nekik a sanszot,

hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben.

Merj szembenézni a valósággal.

Gyáva dolog, fiam, ha eleve elvágsz minden utat...

Tanulj meg egyvalamit:

úgy nézz minden helyzetre, amibe belecsöppensz,

hogy soha többet nem jön vissza.

Szilvási Lajos

+

Akit szeretsz,

nemesíted, szépíted,

segítesz neki méltóvá válni önmagához.

Így vagy a gyerekeddel,

de így kell, hogy legyen a pároddal is.

Ha szereted, az egyetlen ember vagy,

aki megmondhatja neki,

hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"

Ha szereted, tudod,

hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős,

és csak kívül gyáva - belül bátor.

Te vagy az egyedüli,

aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él,

mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.

Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.

Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt,

de előbb-utóbb meghallgat.

Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán,

és akkor minden hiába.

Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell.

Müller Péter

+

A kudarctól való félelem mögött

ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság.

Mert aki gyáva, az fél is mindentől.

Csernus Imre

+

A gyáva faj, a törpe lelkek...

Nem tudják, amit mi tudunk.

Míg ők a tegnapot alusszák,

mi a holnap felé futunk.

Új hajnal ví a régi éjjel

s a ma küzdelmükből terem

és bármilyen sötét az éjjel,

a hajnalé a győzelem!

Babits Mihály

+

Gyáva krapekot verni,

aki nem mer visszaütni,

ebben nincs fantázia.

Ilyen alakkal ne piszkítsd be a kezed,

hagyd sorsára, elrohad önállóan is.

Szilvási Lajos

+

Kiszolgáltatottá lesz

az ki szeretni gyáva

nem a pengevékony száj

mögé harapott szavak

a bizonytalan szerető tesz azzá

szerelmi csapda ez

ha nem vagy bátor elfogadni

és hős viszonozni

felkínált szerelmemet.

Pethes Mária

+

Nem vagy legény, nem vagy,

Nem mersz megcsókolni,

Talán attól félsz,

Hogy nem tudom visszaadni

Népdal

+

Bevallom:

alapvetően gyáva vagyok,

és lehet, hogy furcsán hangzik,

ezt nem szégyellem,

hanem egyenesen büszkélkedem vele.

Mert ha egy oroszlán bátor, az ember csak vállat von:

mi a különös ebben?

Egy oroszlántól elvárható a merészség,

de annál inkább megbecsülendő,

ha egy magamfajta gyáva nyúl,

belátva, hogy nem kerülheti el a harcot,

hátsó két lábára emelkedik, és támadásba lendül.

Moldova György

+

Az ember belép az életbe,

hogy keressen és találjon elegendő szépséget,

hogy megőrizze, hogy elnyerje és növelje,

hogy küzdjön érte,

hogy mindennel szembenézzen, és megküzdjön érte,

és ne törődjék a halállal,

és még haldokló szemeit is feléje fordítsa.

És a félelem és unalom és nemtörődömség és a mohóság,

amelyek alapjában véve testvérei a félelemnek,

akik leselkednek ránk, és előkúsznak éjszakánként,

ezek ellene vannak,

hogy elpusztítsák, hogy tönkretegyék és megsemmisítsék.

Csak fel kellene emelnie szemét,

és akkor meglátná,

hogy mindez éppoly valóságos része az életének,

mint a futó felhők vagy mint a hajló fűszál,

de ő lesüti a szemét,

és megmarad dörmögő, gyáva, piszkos, elhízott kis csavargónak,

aki tele van álmokkal és gyáva kifogásokkal.

Herbert George Wells

+

Eképp az öntudat

Belőlünk mind gyávát csinál,

S az elszántság természetes színét

A gondolat halványra betegíti;

Ily kétkedés által sok nagyszerű,

Fontos merény kifordul medriből

S elveszti "tett" nevét.

(Hamlet: III, 1.)

+

Nem! Nem vagyok Hamlet királyfi, nem is törekszem erre;

Talán kíséretéből egy udvaronc lehetnék,

A kifejlet felé gördítve a cselekményt,

Eszköz csupán; ha kell, tanácsot ont,

Boldog, ha szükség van szolgálatára,

Előrelátó, furfangos, de gyáva;

Mindig magvas szentenciákra kész ő,

Bár ostoba...

Thomas Stearns Eliot

+

És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva;

ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár,

aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár,

s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva.

Charles Baudelaire

+

A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell,

a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.

Arisztotelész

+

Ha ebben a másodperctöredékben

úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk:

elszalasztottunk egy lehetőséget,

amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol.

Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatjuk:

"Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva.

Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem."

Paulo Coelho

+

Visszhangzottak benned is, kedvesem,

teher voltam csak ezer terheden,

gyáva, én, kit került a hit, a tett:

elpazaroltam édességedet,

minden keserű most már, nélküled!

Szabó Lőrinc

+

Te ne kérdezz, csak menj az utadon,

Az agyad bármi kábult,

A gyöngeséged, tétovázó vágyad

Egy hanggal el ne áruld.

 

Magadba higgy és menj az utadon,

Mint kit nem döbbent titkok árnya,

Gyáva, ki minden mondata után

Megtorpan kérdőjellé válva.

Reményik Sándor

+

Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos.

A katonák felkapják a felszerelésüket,

és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban.

A sötétben nem látni semmit a világon,

legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik.

A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz,

a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem.

Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal,

és emlékezetünk sorra felidéz

minden egyes meleg, kényelmes szobát,

amelyben valaha is megfordultunk.

Mire kivilágosodik,

már készségesen meghúzódunk bármelyik biztonságos zugban,

ha mégoly kényelmetlen is,

és szinte ellenállhatatlan vágyat érzünk,

hogy leroskadjunk az első nagyobb szikla mögé,

ahol rágyújthatnánk egy cigarettára.

De hát az ember, ugyebár, nem holmi gyáva féreg,

így aztán elvánszorgunk a szikla mellett,

és tudjuk, hogy ezt később még ezerszer is megbánjuk.

 

Robert Capa

+

Az olyasféle önáltatás,

hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség,

nem más, mint gyávamenekülés saját bűneinktől.

Jevtusenko

+

A félelem (...) tanít, csakhogy mire?

Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet.

Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyűlölsz és megvetsz,

akkor magad is azonosulsz vele.

Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől.

Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől.

Az ilyen félelem, (...) bátor félelem.

Ha aztán a gyerek felnő,

és az élet gyáva félelmet ébreszt benne,

az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba,

és meghátrál.

Jevtusenko

+

Ha változtatni akarsz az életeden,

akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened.

Elindulsz, egy lépés fájdalom.

Továbblépsz, még egy lépés fájdalom,

de ebben az egy lépésben

hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma?

A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél.

És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni,

hogy miért is nem teszi meg.

Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani,

hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát.

Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal,

elkezdjük sajnálni magunkat.

Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat,

hogy lehettünk ilyen hülyék.

De még mindig nem változtatunk.

Csernus Imre

+

Csak a gyáva ember kapaszkodik üres illúziókba.

Doán Giói

+

Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink

sem lehetnek oly rondák,

mintaminő ronda ésgyáva,

ha nem merjük bevallani őket.

Michel de Montaigne

+

Az a gyáva, 

Ki, amit érez, elrejti magába, 

És ami benne gyönge, emberi, 

A másiknak föltárni nem meri. 

Mért várod őt, ha nem ezért? 

A boldog élet vágya nem kisért? 

Galambok közt, virágos szigeten, 

Békés, családi kör, parányi házban. 

Az élet szép... Tenéked magyarázzam?

Heltai Jenő

+

Nem kívánok örök békét,

csak a gyáva harcok végét.

Szent áldozat ez az élet,

ha igaz szívvel fecsérled,

de amelyért kényszer-vér folyt,

a zászlón szenny lesz a vérfolt.

Babits Mihály

+

A csatatéren nincsenek hősök,

nincsenek bátor emberek,

csak egy rakás halálra rémült, félelemtől reszkető kölyök.

Igen, hősök csak a mesékben léteznek;

a valóságban mindenki gyáva,

és az egészből csak az érdekli,

hogy ő bármilyen áron életben maradjon.

Kyle Sternhagen

+

A gyáva ember

képtelen a szeretet kimutatására,

az a bátrak kiváltsága.

Mahatma Gandhi

+

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár

(...)

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

Heltai Jenő

+

Egész délelőtt attól rettegtem,

hogy megint olyan érthetetlenül

gyűlölködő pillantással fog majd méregetni.

A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni

és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem.

Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban,

el is képzeltem, mit fogok mondani neki.

De túl jól ismerem magamat,

és egy pillanatig sem gondoltam komolyan,

hogy csakugyan elébe mernék állni.

Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor.

Stephenie Meyer

+

A nevetés mély forrású,

mélyebb az emberi szívnél,

mely szabadító erőként

fakad fel a legválságosabb pillanatokban,

és el tud söpörni minden gátat

- erkölcsöt, vallást, hazát -

amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát,

hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.

Nikosz Kazantzakisz

+

Először nagyon féltem a haláltól, 

gyáva voltam, és csak magamra gondoltam.

Most látom, milyen önző voltam.

A szörnyű abban, hogy így halok meg,

nem az, hogy nem leszek,

hanem az, hogy nem látom őket többé;

nem mondhatom meg,

hogy nem tekintettem őket levegőnek;

nem mondhatom meg nekik,

hogy tudtam az áldozataikról,

melyekkel boldogabbá tették az életemet,

tudtam mindarról, amit értem tettek,

és hogy mennyivel jobban szerettem őket,

mint ahogy valaha is mutattam.

Ezeket soha nem mondtam el nekik.

Nem mondunk ilyeneket,

amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...

attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik.

De annyira más, amikor meg kell halni...

Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna,

szeretném,

ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért,

amiket valaha elkövettem vagy mondtam.

Bárcsak el lehetne mondani,

hogy sohasem akartam igazán megbántani őket,

és csak arra emlékezzenek,

hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.

Tom Godwin

+

A gyáva többször hal meg sír előtt,

A bátor egyszer ízli a halált.

William Shakespeare

+

Az előzés egyetlen kritériuma

az a bizonyosságunk,

miszerint a szembejövő gyáva féreg,

tehát még időben félrekapja a kormányt,

és fejre áll az árokban.

Egyébként az ilyen nagyarcú fickók kocsijára készül

a "Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!"

szövegű matrica.

Vavyan Fable

+

A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyenge gyermeket takar.

Kodolányi János

+

A félénk ember a veszély előtt ijed meg,

a gyáva a veszély közben,

a bátor a veszély elmúlta után.

Jean Paul Richter

+

Amikor az emberek

nem bírnak mit kezdeni

a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel,

nem tudnak hova menekülni önmaguk elől,

kifelé vetítik kínjaikat.

E vetítés folytán meglátják másokban mindazt,

amitől saját lényükben irtóztak,

és mindenáron le akarnak számolni vele.

A tudat hasad, mint az atom,

a gyűlölködők mind többen és többen lesznek,

s végül kirobban a fegyveres konfliktus.

Minden erőszakos esemény úgy kezdődik,

hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával.

Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.

Vavyan Fable

+

Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!"

és mennyire megint csupán - zsivaj,

árverések hang-dühével tele,

mennyire csak a nagy száj ereje

s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva -

árulja el, hogy szóra egyre gyáva.

Illyés Gyula

+

Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben,

mikor az ember tisztábban lát mindent,

érzi erejét, a lehetőségeket,

látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge.

Ezek az élet változásainak pillanatai.

Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi,

mint a halál vagy a megtérés.

Márai Sándor

+

Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik;

Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed.

Kölcsey Ferenc

+

Nagy bátorság kell ahhoz,

hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Bátorság, csaknem hősiesség.

A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú, fél a bukástól.

Szégyelli, hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.

Azt a szomorú, emberi titkot, h

hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Márai Sándor

+

Nem tudjuk,

hol és mikor vár ránk a halál,

így inkább nekünk kell várnunk rá.

A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát.

Aki megtanulta az állandó szembenézést,

már nem lehet többé gyáva.

Aki megértette,

hogy a halál nem az ördög mesterkedése,

a gonoszságokkal találkozva

többé nem szenved úgy, mint azelőtt.

Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás.

Georg Klein

 

*

a tmegek lzadsa

GYÁVA

Az ember fajilag kétségtelenül 

hozott magával agresszivitást, legalábbis hajlamos rá. 

Életében a családi, társadalmi ráhatás következtében, 

a szocializációja során dől el, 

hogy az erőszakossága kifejlődik-e vagy gátlás alá kerül. 

Ha valakitől elvesszük a kultúráját, néptudatát, identitását és hitét, 

többé nem fűti eszme az erkölcsös életért, 

ezért bármire, a legdurvább agresszióra is képes.

Megítélésem szerint kétféle gyáva ember létezik. 

Az egyik a méhen belüli fejlődése során 

genetikailag elveszti agresszív hajlamát. 

A nép erre mondja, hogy galambepéjű, 

holott jól tudjuk,

a galamb meglehetősen erőszakos madár. 

A gyáva másik típusa 

születésekor nem hoz magával több erőszakos hajlamot, mint más, 

de neveltetése 

és az agresszív megnyilvánulásaiért elszenvedett 

büntetések, megvonások, hátrányos helyzetek 

megtanítják arra, hogy elnéző, beletörődő és együttműködő ember legyen. 

 

A környezete ezt igényli, ezért kifejlődhet benne a "nyuszi". 

A "gyáva nyúl" népi kifejezés legföljebb részben igaz. 

Etológusok bizonyították, 

hogy ez a rágcsáló párzás idején a vetélytársakkal 

mind a négy lábával kemény "ökölvívó mérkőzésekben" vesz részt. 

Kis termete, növényevő táplálkozási szokása miatt 

a természet a táplálékláncba beépítette, 

ezért a nálánál nagyobb ragadozók prédaállata. 

Ebből következik,

hogy veszély esetén "gyávának" mutatkozva,

"fölkösse a nyúlcipőt" és idejében kereket oldjon.

Az embernél is 

van hasonlóság az említett állatok viselkedéséhez, 

de a társadalom a magatartásukat sokkal jobban befolyásolja. 


A gyáva a sikeresebb,

mert jobban megtűrik, mint az erőszakost. 


A forradalmárt

általában kivégzik, bebörtönzik, 

őt és családját lehetetlenné teszik, 

kiszorítják az uralkodó rétegbeli boldogulók közül. 

Az alattomos, a gyáva besúgó

tisztes fizetést kap, elnézik kisebb botlásait. 

Akár a nyúl esetében, ő szaporodik jobban. 

Azok a népek, amelyek gyakorta lázadnak, 

hősöket és mártírokat faragnak gyermekeik legjavából, 

kiirtódnak, lassanként eltűnnek a történelemből, 

mert mindig a patkány szaporodik jobban, 

és bár pusztítgatják, igyekeznek annyit meghagyni, 

amennyi szükséges a társadalmi egyensúly megtartásához. 


Ezért nem igaz az a közmondásunk sem, 

hogy "gyáva népnek nincs hazája". 

A gyáva szüntelen maga előtt tolja az őt védőt, 

aki rendre helyette veszik el, míg ő a háttérben marad, 

és a veszély elmúltával tovább éli megszokott életét. 

Egy biztos, bármiként is cselekszik, belőle sohasem válik oroszlán.

A gyáva

mindig alattomos és árulásra alkalmas.

Fölhasználható minden erkölcstelen dologra, 

elég megfélemlíteni. 

Szereti a törleszkedést, hízelkedést. 

"Macskatermészete van" - szokták rá mondani. 

Mindenkit képes kiszolgálni, aki agresszívabb nála. 

Az összeütközéseket kerüli, inkább meghunyászkodik. 

Ha hiába tér ki, rajta mégis erőszakot hajtanak végre, 

sebeit világfájdalommal nyalogatja, és szerencsétlennek érzi magát. 

Tele van alantas indulatokkal. 

Titokban kezét dörzsöli, 

ha a számára koncot vetők közül valaki pórul jár, 

miközben sajnálatában könnyeit törülgeti.

A gyáva emberrel nem érdemes packázni. 

Tudni kell, hol a mérték, ameddig üthető. 

Ha sarokba szorítják, patkányként harapni kezd. 

Beárul és tanúkat szerez. 

Támadójára még olyan cselekedeteket is rábizonyít, 

amelyeket nem követett el. 

A megtorlásban kíméletlen tud lenni, amíg kétes értékű hatalmat kap.

Az ilyen ember nemcsak lelkileg torz, 

de legtöbbször született vagy szerzett testi hibája következtében, 

tehát önhibáján kívül is személyiségtorzulást szenved. 

A gyávák között ritkán találni

két méter magas, mázsa tömegű atlétát,

aki már a puszta megjelenésével is tiszteletet, 

legalábbis kíméletet parancsol, 

annál többet láthatunk a gyönge, hibás alkatúak csoportjában. 


Ez nem "faji" kérdés, hanem természeti adottság 

- úgy mondják, hogy "a természet elhibázta" -, 

amely miatt az ilyen szerencsétleneket a diktatúrák kihasználják, 

ahelyett, hogy humánummal kezelnék őket.

A gyáva

ritkán választ erőszakos társat. 

Madách szerint "ebnek is eb a párja". 


Esetünkben az a mondás sem igaz,

hogy "az ellentétek vonzzák egymást". 


Más kérdés,

a gyávának esetleg igénye lenne egy erős védelmezőre, 

de az erőszakos ember

ritkán választ maga mellé ilyen barátot, hitvest, 

hacsak azért nem,

hogy szadisztikus vágyait a gyáva állandó gyötrésével kiélje.

Ahogy az erőszakos egyéniség szélsőséges, 

a gyáva is a végletek másik részéhez tartozik. 

Valamiképpen mindegyikhez többet kell alkalmazkodni, 

keservesebb a velük való együttélés vagy kapcsolattartás, 

mint a kiegyensúlyozott személyiséggel. 

A gyáva nem válogat, alapjában mindenkit utál és irigyel 

vagy azért, mert agresszív, avagy a kiegyensúlyozottsága miatt.

A gyáva ösztönösen rejtőzik. 

Mindig nesztelenül jár, mintha mezítláb volna. 

Szereti a gumitalpú és vászoncipőket. 

Az ajtót véletlenül sem csapdossa. 

Igyekszik beleolvadni környezetébe, 

hogy észrevétlen maradjon, 

miközben sunyi módon mindent megfigyel, és magában elraktároz, 

hogy tapasztalatait adott pillanatban bárki ellen fölhasználhassa.

Különös ellentmondásként szereplési vágya is van.


Imádna kitűnni, 

illetve valami olyan dolgot cselekedni, 

amely meghozná neki az áhított elismerést és kitüntetést. 

Utóbbiért akár a családját is föláldozná. 

Ez a magatartása azért alakult ki, 

mert a kiválóság

társadalmi védelmet is nyújtana neki az agresszorokkal szemben. 

Nem ő lenne a célpont. 

Ugyanakkor a megméretés, 

a felelősség és a teljesítmény elérése nem tetszik neki. 

Szorgalma addig terjed, míg vele egyéniségét födheti.

Nárcisztikus tulajdonság is van benne. 

Szeret tükör előtt hosszan magával foglalkozni. 

Gondosan elrendezi haját, ruháját. 

Nemétől függetlenül 

örömmel használ élénk illatosítókat és különleges díszeket. 

Szeretne magával elégedett lenni, 

és ezt az örömet meg is szerzi. 

Ha piperézésén rajta kapják, roppant dühös, 

de ha a fölfedező nálánál erősebb egyéniség,

igyekszik indulatát palástolni.

Lelki vonatkozásban 

a fájdalomküszöbe rendkívül változó. 

Hol túlérzékeny 

és sohasem tudhatja az ember, mikor sérti meg, 

ha ezt nem is mutatja ki, 

hol pedig semmit sem vesz magára. 

Lelkére pajzsot, testére páncélt növeszt, 

hogy bevehetetlen bástya legyen. 

Tűrőképessége 

mindkét szélsőséges irányban 

meghaladja a fejlett személyiség által elviselhetőt.

Soha sincs világos, tiszta fogalmazása. 


Jelképekben beszél,

amely így is, úgy is érthető. 

Nehéz rábizonyítani, 

hogy szavaival kígyóként mérges nyálat lövellt, 

mert mondandóját nem pontosítja, csak érzékelteti. 

 


Amikor rákérdezünk,

hogy "ez a célzás nekem szólt?", 

magában azt gondolja, 

hogy "ez már nem célzás volt, hanem találat", 

míg szavakkal azt közli, 

hogy "ne vedd magadra, csak általában említettem". 

Itt a témának és a vitának vége. 

Egyiket sincs értelme tovább folytatni, 

mert az ember úgy kaphat újabb nyilakat, 

hogy azokat tisztességes körülmények között nem tudja visszalőni, 

miközben a sebző gyáván megfutamodik.

Végül bele kell törődnünk, 

hogy a gyáva természet és személyiség hozzátartozik az emberhez. 

Tetszik, vagy sem, itt van velünk. 

Néha elviselhetetlenül nagy csoportosulásokban, 

máskor sajnálatot ébresztő magányban. 

Ha sokan vannak együtt, 

természetük átcsap a másik végletbe, erejük megnő 

és puszta jelenlétük is agresszív lehet.

 

SZENTI TIBOR

 

*

laciociara

József Attila

... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,
akinek több a biztosító munka,
melyet a tetves ég taszít nyakunkba,
küldvén máris a külső fagyokat, -
fordított ringyó, ki a kötelesség
aranyát gyüjtöd élő nap alatt:
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,
én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,
nincs vigaszom s nem erényem a bánat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
ásás közben a föld; káromkodok -
Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!
Rajtad a komolyság is kellemes,
nő létedre erős vagy s érdemes,
hogy lábod csámpás mivoltán nevess.
Én nem jártatom hiába a számat,
de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem
nyoma orcámról, és csak sáppadok.
Dolgaim is úgy hallgatják személyem,
mint bolond tanárt az üres padok.
Nem éreznéd, mily veszély fenyeget
téged, életem s engem is, ki vágyom,
ha másra nem, hát hogy veled legyek
s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet - vár kinn a szabad.
Gyülekező halottaimat intsd szét,
szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el már örökös öledhez!

1936. október 23.

szonyi209

LAST_UPDATED2