A magyar Szolzsenyicin:

A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi,

Lenin kalappal a fején, kopott kabátban,

ölében egy nagyon öreg táskával.

Minden nap délután 4-től,

felállítja a kis összecsukható székét

és ül, ül rendíthetetlenül.

Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek,

az emberek pedig csak özönlenek.

A nagy rohanásban

majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe,

hiszen a legtöbben észre sem veszik.

Pedig igen érdekes története van a bácsinak.

Ölében a táskából egy könyvet árul

melynek a címe: Málenkij robot,

s írója nem más, mint Karcsi bácsi.

A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond.

A mai fiatalok

talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján,

de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt.

1945-ben a főváros ostroma után munkába menet,

18 éves suhancként az utcáról szedték össze

az igazoltató szovjet katonák,

hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék.

Hozzátartozói semmit sem tudtak róla,

egyszerűen csak eltűnt,

több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin.

Nem volt katona, nem bántott senkit,

nem szolgált senkit,

csupán rosszkor volt, rossz helyen

és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg.

Évekig volt Ukrajnában,

egy hadifogoly-kényszermunka táborban,

emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között,

miközben idehaza senki sem tudott róla semmit!

86 éves korára,

hogy megmutassa unokáinak

mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek,

megírta a történetét.

És most ül, ül és várja,

hogy valaki, 10000-ből

egy ember, aki megáll,

megismerje a történetét.

Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam,

aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta.

Elképesztő történet!

Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel

roskadoznak a polcok,

addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon!

A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül

a 44 utáni deportálásokat.

Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek,

de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak.

Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja.

Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő,

ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot,

vedd észre Karcsi bácsit,

s vegyél egy könyvet az írójától.

Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné.

Egyedüli társa a már ismert Irénke néni,

aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé!

Segíts Karcsi bácsinak,

hiszen az történelem egy élő matuzsáleme

ül a Nyugati bejáratánál.

És csak ül, ül, és ül…

 

P.s.:

A "magyar Szolzsenyicin" név már foglalt: ő Rózsás János (N.J.)