Payday Loans

Keresés

A legújabb

A kommunizmust leleplező PDF Nyomtatás E-mail
2014. április 02. szerda, 11:54

Legyen tananyag Tormay Cécile műve,

a kommunizmust legjobban leleplező Bujdosó könyv!

 

2014. április 01.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

iskola.jpgHetvenhét éve, 1937. április 2-án hunyt el Tormay Cécile, aki ha semmi mást nem hagyott volna az utókorra, mint a Károlyi Mihály és Kohn (Kun) Béla általi országvesztés történetét megrázó erővel megörökítő Bujdosó könyvet, akkor is beírta volna nevét örökre irodalmunkba.

Nem tudjuk már, hányszor írtuk le, de gyanítjuk, nem elégszer, ezért mostani megemlékezésünk alkalmával is megismételjük: amíg huszadik századi történelmünk ezen időszakát nem Tormay Cécile Bujdosó könyve alapján tanítják, aligha beszélhetünk hazánkban nemzeti oktatáspolitikáról.

Egy nemzet történelmének sorsfordító pillanatait nem feltétlenül mindig hivatott történészek örökítik meg leghitelesebben. Költőink, íróink gyakorta náluknál is mélyenszántóbban tárják fel a múlt történéseinek emberi mozzanatait, erényeit és bűneit egyaránt. Különösen is igaz ez múlt századunkra, amelynek talán legtragikusabb, Trianonba torkolló időszaka volt a Károlyi Mihály nevével fémjelzett úgynevezett „őszirózsás” forradalom és a Kun Béla nevével fémjelzett 133 napos „proletárdiktatúra”. 



Mindegyik történetéről az elmúlt évtizedekben kizárólag a történelmi materializmus, a marxizmus vagy éppen a liberalizmus jegyében emlékeztek hivatalos fórumokon, illetve oly sok helyen (kiváltképpen az írott és elektronikus sajtóban, az oktatási intézményekben) ma is azok jegyében. Sok, 1945 előtt e végzetes időszakról keresztény-konzervatív szellemben, vagy pusztán az akkor történteket ideológiai körítés nélkül minél teljesebben bemutató művet a kommunista hatalom már 1945-től módszeresen begyűjtött és bezúzott. 

Ezek közé tartozott Tormay Cécile Bujdosó könyve. Első kötete 1920-ban a Pallas Rt., a második 1922-ben a „Rózsavölgyi és Társa” kiadó gondozásában jelent meg. Az első kötet 1918. október 18-tól 1919. március 20-ig, a második kötet 1919. március 21-től 1919. augusztus 1-ig követi a történéseket. Az első kötet elején mindjárt tisztázta az írónő, mi volt vele a célja:

„Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni.”

Át bizony, amelynek köszönhetően nem volt véletlen címválasztása sem:

„Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt, olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkosrendőrök kezek, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében.”

Megmaradt, s 1941-ig öt kiadása húszezer példányban jelent meg, ráadásul idegen nyelvekre is lefordították, mindenekelőtt angolra, franciára, németre, olaszra, sőt lengyelre és finnre is. Valóban sikerkönyvvé vált világszerte, hiszen az 1919-es magyarországi kommunizmust legfeljebb csak újsághírek foszlányaiból ismerő, Budapestet gyakorta Bukaresttel keverő „művelt nyugatiak” végre megtudhatták belőle, kik akarták végképp eltemetni a történelmi Magyarországot. (Például a revíziós törekvéseinket elsők között támogató külföldiek sorábólRothermere lord e mű hatására vált magyarbaráttá.) Nem véletlenül írhatta a két világháború közti nemzeti-keresztény irodalomszemléletünket meghatározók közül Pintér Jenő (Magyar irodalomtörténet, VIII/II. kötet, 1941):

„A Bujdosó Könyvet az állam élére jutott gonosztevők mesteri arcképei és az izgalmas tömegjelenetek sorozata a forradalmi idők lelkivilágának egyik legnagyobb értékű kútforrásává teszik. A férfi-írók később is csak óvatosan kerülgették a Károlyi-forradalom és a bolseviki lázadás többé-kevésbé zsidó témáját, Tormay Cécile bátran belevilágított a magyarirtó internacionalizmus véres korszakába. Idegen fordításokban egyike lett a leghatásosabb felvilágosító iratoknak a bolsevizmust csak hírből ismerő külföld számára.”

Ami tehát mondjuk a Divina Commedia Dante, a Toldi-trilógia Arany, Az ember tragédiája Madách életművében, az a Bujdosó könyv az övében. Amikor az 1939 és 1945 között a Stádium Rt. gondozásában megjelent Nemzeti Könyvtár című népszerű népismereti kiadványsorozatban összeállítás jelent meg belőle, annak szerkesztője, Molnár Sándor is hangsúlyozta, hogy elbeszélésekben, regényekben sem szerény életművéből mégis ez magasodik ki leginkább:

„Válságos idők kortörténete, egy törékeny asszonyi lélek drámai vallomása az októberi őszirózsás forradalomról és a magyarországi kommunizmus rémuralmáról. A történetíró pontosságával és lelkiismeretességével s az író tehetségével rögzíti le a két forradalom lázas napjainak eseményeit. A magyar írónőnek ez a híres könyve sokat bujdosott, míg napvilágra került. Sikerét legjobban bizonyítja az, hogy több nyugat-európai nyelvre is lefordították. A könyv hatása alatt az amerikai hatóságok nem is engedték partra szállni Károlyi Mihályt, amikor szökése után az Egyesült Államokba készült. Az angol kiadás is teljes egészében elfogyott, Párizsban röviddel a háború után jelent meg a könyv. „El vagyok készülve arra – írta egyik francia fordítója Tormay Cécile-nek –, hogy a zsidó sajtó megtámad érte, de ezt sem bánom. Ha Franciaországban tovább hagyták volna dolgozni a kommunistákat, kiket Moszkva pénzel, jó néhány Kun Bélája volna ma az országnak”.”

Igen, mert e műből egyértelműen kiderül, hogy se seri, se száma mindazon égre kiáltó bűnöknek, amit ne követtek volna el Károlyi Mihály és Kun (Kohn) Béla uralma alatt. A Nagy Magyarországot ábrázoló térképeket zsidó gyermekek sározták be, köpték le, azt mondva, „ország sincs, haza sincs”. Máskor pedig pesti orfeumdallammal azt énekelték, hogy „Apám, anyám, dögölj meg!”. Mindeközben Kohn (Kun) Béla Szent Koronánkat külföldi antikváriusoknak akarta eladni. Az úrnapi körmenetekben belementek autóval a tömegbe, belőttek a templomokba, a szentségtartót leköpték. 

Vagy bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a gyermekeket édesanyjuktól el kell távolítaniuk, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer is közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. A leány-internátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók aludtak, hogy a növendékek megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kísérték őket, hogy a szemérmet nevetségessé tegyék. A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Az új tankönyvekben azt hirdették, hogy „Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember”.

Mindezek tükrében, különös tekintettel arra, hogy az akkori terroristák reinkarnációi most április 6-án ismét mindenáron meg akarják ragadni a kormányrudat, nem kívánhatunk mást, mint hogy legyen kötelező tananyag Tormay Cécile műve, a kommunizmust legjobban leleplező Bujdosó könyv!

LAST_UPDATED2