Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szepesi György ügynök PDF Nyomtatás E-mail
Jövőrontó közelmúlt

 

 

 

 

 

Paul Lendvai állítja, Szepesi György ügynök volt

A rádióriporter nem kommentálja a bejelentést

Az Élet és Irodalom című hetilap ma megjelenő számában Paul Lendvai az állambiztonsági szaklevéltártól kikért anyagok alapján több tévés és rádiós újságíróról állítja, hogy az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. E sorban elsőként említi Szepesi György rádióriporter nevét.

Nyusztay Máté| NOL| 2006. január 13. |nincs komment

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS
Paul Lendvai
Paul Lendvai
Teknõs Miklós


Szepesi György
Kovalovszky Dániel

 

 

HIRDETÉS

Jogomban áll megvédeni magamat, és kötelességem segíteni abban, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg - nyilatkozta lapunknak Paul Lendvai, alias Lendvai Pál, aki az ötvenes évek második felében távozott Magyarországról Ausztriába. Jelenleg az Europäische Rundschau főszerkesztője, az ORF-TV Europa Studiójának vezetője. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza a rendelkezésére bocsátott információkat, mert felháborítja, hogy legkedvesebb kollégáiról, barátairól kellett megtudnia, hogy a háta mögött nemcsak az ő, hanem a szülei befeketítésén dolgoztak. "Akiket a cikkben megneveztem, önkéntesen vállalták a besúgói munkát, amiből előnyöket akartak szerezni maguknak. Higgyék el: a cikk csak a jéghegy csúcsa" - mondta Lendvai.

Paul Lendvai a következő újságírókat nevezte meg cikkében:

"Galambos" fedőnéven tartották nyilván Szepesi Györgyöt, az ismert rádiós újságírót. Lendvai azt írja, Szepesit 1950-ben szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának belső reakcióelhárítása, később kulturális területre helyezték át. A Lendvai rendelkezésére álló dokumentumok szerint Szepesi arról jelentett, hogy ő milyen, általa mindenképpen titkolni kívánt álneveken publikált, és milyen magyar kollégákkal találkozott Bécsben.

Szepesi György munkatársunktól értesült Lendvai cikkéről, melyet nem kívánt kommentálni.

"Harmat Gábor" fedőnéven 1971-től a kulturális elhárító osztály titkos munkatársaként dolgozott Spánn Gáborújságíró. Ügynökmúltjára Lendvai egyik könyvében már korábban utalt, amire válaszul Spánn Harmat-cseppek néven adta ki rádiós jegyzeteit. A negyven évig a köztévénél, jelenleg a Magyar Rádió külsős jegyzetírójaként dolgozó újságíró a Kádár-korszakban nyugati tévéstábok mellé rendelt gyártásvezetőként jelentéseket adott a forgatásokról.

Spánn azonosítani tudja Lendvai vádjait:

- Amikor az 1956-os forradalom huszadik évfordulóján az ORF stábja Budapesten forgatott, az MTV nemzetközi kapcsolatok osztályvezetője megfenyegetett, s kötelezett, minden este adjak gyártási jelentést. Persze tudtam, hol fognak landolni e jelentések. A stáb tagjaival, köztük Paul Lendvaival is közöltem mindjárt az első este: ami a jelenlétemben elhangzik, papírra kerül. Amúgy Lendvai megkért, este menjek haza, ők majd a saját szakállukra szereznek érdemi, vagyis nem "preparált" nyilatkozókat. Ezt nem jelentettem, miként azt sem, amikor megtudtam, hogy például Mécs Imrét sikerült megszólaltatniuk. Sőt: tanácsoltam nekik, hogy ha tilosban forgatnak, ne az osztrák tévé kocsijával tegyék, vigyenek magukkal "szűz kazettát" arra az esetre, ha elkapnák őket, illetve a svarc felvételeket azonnal adják át az ORF-nek a határon. Ezek után, amikor a filmet leadták, az MTV elnökétől meg is kaptam a magamét. Tény, hogy ezek után Lendvai listára került, forgatási kérelmeit rendre elutasították.

"Urbán": Lóránt László Endre újságíró, 1960-63 között az MTI bécsi tudósítója. A BM III/I. (külföldi hírszerzés) titkos munkatársa. Lendvai szerint karriert akart csinálni, ezért légből kapott információkkal igyekezett bizonyítani, hogy rajta keresztül exkluzív információkat kap az osztrák Néppárt legfelsőbb vezetésétől. Ezen álinformációkra alapozva "Cole Michael" néven ún. kutatódossziét nyitottak Lendvairól mint (beszervezendő) társadalmi kapcsolatról. A beszervezés alapját édesanyja kiutazási kérelmének elbírálása jelentette volna.

"Herczeg" alias Heltai András, Lóránt utódja Bécsben, a Lendvai által idézett jelentéseiben arról panaszkodott, hogy nem kapott bizalmas információkat "Cole"-ról.

"Lehel" fedőnéven Földényi Ervin rádiós szerkesztő, "Budai I" fedőnéven pedig Bencsik Imre író, dramaturg is jelentett Lendvairól.

- Az ÉS mintegy tíz éve szorgalmazza az állambiztonsági anyagok teljes körű nyilvánosságának megteremtését, s e céltól vezérelve adott helyt több, hasonló "leleplező" írásnak - nyilatkozta lapunknak Kovács Zoltán főszerkesztő. Ezek közlésével nem a lejáratás a céljuk, hangsúlyozta, ellenkezőleg: a jogalkotó figyelmének felhívása arra, hogy megfelelő szabályozással elkerülhetők volnának a hasonló, kínos esetek.

 

Szepesi György [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepesi György
Bundesarchiv Bild 183-R78453, 10.Welt-Universitäts-Sommerspiele, Csik im Interview.jpg
Szepesi György (balról) a Budapesten rendezett X. nyári Universiadén Csík Tibor ökölvívóbajnokkal (1949augusztus 21.)
Születéskori neve Friedländer György
Született 1922február 5. (92 éves)
magyar 1919-1946 Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása rádiós sportkommentátor

Szepesi György (eredeti neve: Friedländer György) (Budapest1922február 5. –) magyar rádiós sportkommentátor, az „Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendetvehette át.

 

 

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szepesi György 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedlander Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként[1]. Később, 10-11 éves korában Angyalföld és Újpest határára költözött. ÉdesapjaSzepesváralján született, ezért vette fel a Szepesi nevet. [2]

1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951-1954 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1967-1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975-1978 között bonni tudósítóként dolgozott. 1978-1986 között az MLSZ elnöke volt. 1981-1992 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982-1994 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996-1997 között a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.

Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai azirányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás FerencSzusza Ferenc – akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.

1944-ben Ukrajnában és Kelet-Magyarországon volt munkaszolgálatos. Apja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelték a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik”. [3]

Leghíresebb pillanatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen balkéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”.[4] És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”[4]

A magyar sportéletre gyakorolt befolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti Sport szerint ő volt az „Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádió-közvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett. [5] Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Galambos”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai, megpróbálta Szepesit befeketetíteni azzal, hogy az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. [11][12] Beszervezése 1950-ben történt. Mint nagy kaliberű ügynöknek, a tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. A forradalom 1956. október 23-i kitörése utáni napokban, rádióműsoraiban a forradalmárokat a fegyver letételére buzdította.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Civil a pályán (társszerző, 1951)
  • 25 sportoló elmondja (1954)
  • Négyszemközt négy olimpiával (Lukács Lászlóval, 1959)
  • Római riport (Lukács Lászlóval, 1961)
  • Chiléből jelentjük... (Tabák Endrével, 1962)
  • Gól! Góóóól! 2000 gól! (1963)
  • Felejthetetlen 90 percek (társszerző, 1964)
  • Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967)
  • Tizenegyes! (1967) (társszerző)
  • Hungarian Football Rhapsody (1968)
  • A magyar olimpiai aranyérmek története (Lukács Lászlóval, 1976)
  • Sportmikrofon (1982)
  • Die FIFA Story (1989)
  • Búcsú a mikrofontól (1998)
  • Magyar olimpiai bajnokok 1896-1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jump up MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
  2. Jump up 90 éves Szepesi György, sport.hir24.hu
  3. Jump up Hetek. IV. évf. 10. szám
  4. Jump up to:a b ibid
  5. Jump up Szepesi György: egy játékos - mikrofonnal
  6. Jump up mob.hu: Fair Play-díj: Szepesi György és Mocsai Lajos is a díjazottak között. (Hozzáférés: 2011. február 18.)
  7. Jump up sporthir24.hu: Halhatatlan lett Szepesi György. (Hozzáférés: 2012. február 21.)
  8. Jump up A Nőtagozat díjazottjai - 2012. mszp.hu, 2012. március 5. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  9. Jump up MOB-ünnepség: Átadták a Nők a Sportban és Média díjakat. mob.hu, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. március 15.)
  10. Jump up FIFA-érdemrendet kapott Szepesi György. SportGéza, 2012. március 5. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  11. Jump up Élet és Irodalom
  12. Jump up Paul Lendvai állítja, Szepesi György ügynök volt A rádióriporter nem kommentálja a bejelentést, nol.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
Wikimédia Commons tartalmazSzepesi György témájú médiaállományokat.
  • Ki kicsoda a sportéletben (Babits kiadó, 1995) ISBN 963-495-014-0
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

LAST_UPDATED2