Az ENSZ hétfőn kiadott jelentése, amely az emberi jogok helyzetét vizsgálja Észak-Koreában, minden korábbinál részletesebben tárgyalja a Kim-rendszer borzalmait. 18+-os tartalom, csak az erős idegzetűek olvassák tovább. A hvg.hu átnézte a 372 oldalas jelentést.
„Agymosás megy. Nem tudod, milyen az élet odakinn. Onnantól mossák az agyad, hogy megtanulsz beszélni, óvodába jársz. Mindenhol ez megy, az oktatásban, a társadalomban, még otthon is. (…) Azt akarják, hogy az emberek süketek és vakok legyenek, hogy ne tudjanak a külső világról és hogy ott mi történik” – tolmácsolja egy tanú beszámolóját a hétfőn közzétett, az észak-koreai emberi jogok helyzetéről szóló ENSZ-jelentés.
Az észak-koreai diákoknak – amellett, hogy folyamatosan a propagandát sulykolják beléjük – a nemzeti ünnepekre és állami ünnepségekre kell edzeniük megfeszített tempóban. Ms. L. a biztottság tokiói meghallgatásán azt mondta, egy egész félévet ki kellett hagynia az egyetemen azért, hogy felkészüljenek a csoportjával a Kim Irszen-stadionbeli fellépésükre. Amikor elájultak a tűző napon tartott, 10 órás edzésen, az edzőjük egy 8 éves fiú történetével biztatta őket, akinek egy hasonló előadás miatt nem kezelték a vakbélgyulladását. A fiú belehalt a betegségbe, de társai hősként tisztelték, mert az életét a vezetők jelenlétére áldozta fel.
Cenzúra és propaganda
Észak-Koreában bár majdnem 500 sajtótermék van, ezekben lényegében ugyanaz áll: a cenzúra által átengedett kevés anyag a Kim család életéről és az ország sikereiről. A külföldi újságoknak nyilatkozó emberek csak pozitív dolgokat mondhatnak, gyakran memorizáltatják velük az előre megírt válaszokat. Valódi internet-hozzáférése csak az egyetemeknek és az elit hivatalnokoknak van, korlátozott számban. Számítógép-hozzáférése 2 millió embernek van, de ők csak az állami cenzúra által szűrt intranetet használhatják. A gépekkel csak regisztráció után lehet kapcsolódni. A titkosrendőrség mindent lehallgat, illetve megfigyel.
 |
Az egyik tanú bevallotta az ENSZ-nek, hogy otthon rendszeresen nézett dél-koreai csempészett filmeket, bár nagyon félt, hogy lebukik. Több kereskedőt, akivel kapcsolatban volt, kivégeztek, és őt is felszólították, hogy jelenjen meg megtekinteni egyikük kivégzését. A hatóságok úgy ellenőrizték, hogy ki néz tiltott tartalmakat, hogy mesterségesen áramszünetet okoztak, hogy ne lehessen a DVD-ket kivenni a lejátszóból, és hogy lebukjon az áldozat. Egy barátját, aki 2006 körül bukott le dél-koreai filmek birtoklása miatt, egy hónapig alvásmegvonással és veréssel kínozták. Kapitalista tartalmak csempészetéért (például dél-koreai szappanoperák és pornófilmek) halálbüntetést vagy 10-15 év kényszermunkatábort szabtak ki.
A nyilvános ünnepeken való viselkedést is pontosan előírják. Ha a nyilvános ünnepségeken valaki nem kiáltja, amikor feltűnik a szeretett vezető, Kim Dzsong Un, hogy „éljen 10 ezer évig!”, akkor feljelenthetik és megbüntethetik ezért. Az országban csak a vezető személyi kultusza megengedett, minden más vallás be van tiltva, mindenki kötelezően ateista. Többen is arról számoltak be, hogy a Biblia birtoklásáért is kínzással vallattak embereket, hogy mondjanak el neveket a titkos gyülekezetükből.
Élet a kényszermunkatáborban
A jelentés részletesen beszámol a négy ismert kényszermunkatáborról. Az ökölszabály szerint minél inkább politikai természetű a bűncselekmény, amit az egyén elkövet, annál valószínűbben végzi az észak-koreai Gulágon.
Az előzetes büntetés-végrehajtásban és a börtöntáborokban is elterjedt a kényszervallatás és a kínzás. Többen is arról számoltak be, hogy órákat kellett lábujjhegyen állniuk jeges vízben, amiből így éppen kiért az orruk. Egy volt titkosrendőr elmondta, külön kínzótermek voltak berendezve, kampókkal a plafonon, hogy fejjel lefelé lógathassák az áldozatokat. Az egyik megszólalót, aki a börtönben 76-ról 36 kilóra fogyott, „galamb pózban” lógatva verték, vagyis a kezeit hátrabilincselve egy félig álló helyzetbe volt kényszerítve. „Annyira fájdalmas volt, hogy azt gondoltam, jobb lenne meghalni.”
A munkatáborokról mindenki tud Észak-Koreában, azt tartják, aki oda bekerül, soha nem tér vissza. „Tudjuk, ha egy család egyik napról a másikra eltűnik, akkor nem kerülnek elő.” A négy nagy politikai fogolytábor közül a 25-ös számú a legkeményebb. Ha valaki innen élve szabadul, az sem képes túlélni, mert politikailag annyira stigmatizálódik. A műholdképek szerint a táborok a 70-es évek óta léteznek, egyre növekvő területen. A Human Rights Watch videója a phenjani hatalom kegyetlenkedéseiről
A táborokban a rabokat szabadon büntethetik az őrök, ezért gyakori, hogy ha valaki ügyetlenkedik, levágják a kézfejét vagy az ujját. Egy szemtanú arról számolt be, hogy a táborában lángszóróval végeztek ki egy embert, mert nem teljesítette a napi kvótáját. A megfeszített munka mellett a rabok ideológiai képzést is kapnak, hogy „jó útra” térítsék őket, és egymásra bűnözőkként tekintsenek. Az őrök direkt bizalmatlanságot szítanak a rabok között, egymás feljelentésére biztatják őket.
A kivégzett és betegség miatt meghalt embereket nem temetik el addig, amíg nem gyűlik össze egy tömegsírra való, a bányákban dolgozók pedig arról számoltak be, hogy gyakran találtak még bomlásban lévő emberi testrészeket. Az őrök olyanokért is kivégeznek rabokat, mert túl hangosan horkoltak vagy a szabály ellenére belenéztek egy őr szemébe. A megaláztatás, az erőszak és az ételmegvonás mindennapos.
 |
A szongbun-rendszer
Az ENSZ különösen aggályosnak találta aszongbun-rendszert, amely három fő kategóriába és több mint ötven alkategóriába sorolja az állampolgárokat. A szongbun-rendszer alapján választhat magának valaki lakhelyet, foglalkozást, részesülhet egészségügyi ellátásban, ez alapján állapítják meg, hogy milyen és mekkora büntetés szabható ki rá és mennyi élelmiszerhez fejadaghoz juthat. A kategóriák alapján általános a diszkrimináció az országban, a felsőbb kategóriák gyerekeit arra tanítják, hogy ne álljanak szóba alacsonyabb rendűekkel.
A legalsó kategóriába a korábbi gyárosok, feltételezett kémek, katolikusok és buddhisták tartoznak. Úgy tartják, minél magasabb szongbunja van valakinek, annál közelebb áll az uralkodó Kim családhoz. A Japánból vagy Dél-Koreából betelepülteket kiemelt megfigyelés mellett szintén a legalsó kategóriákba osztják be, és csak a nagyobb városoktól távol igényelhetnek lakhelyet.
A nők bántalmazása és diszkriminációja
Észak-Koreában a családon belüli erőszak igen elterjedt, de mivel a család magánügyének számít, a hatóságok nem is tehetnek semmit ellene. Nyílt titok, hogy fiatal nőket katonák gyakran megerőszakolnak vagy bántalmaznak, mivel a seregben hivatalosan nem élhetnek nemi életet. Nekik falaznak a feletteseik, még akkor is, ha katonatársaik előtt hencegnek az esettel. A büntetés-végrehajtásban a nőknek motozáskor teljesen meztelenre kell vetkőzniük, és guggolásokat végezniük, hogy a hüvelyükbe vagy végbelükbe rejtett tárgyak előkerüljenek.
Egy nő arról számolt be, hogy amikor visszatért Észak-Koreába és elkapták, ugyanazzal a kesztyűvel vizsgálták meg a testüregeit, mint a többi, vele együtt előállított nőnek. 100 guggolást kellett végezniük, a csoportban egy idős asszony nem bírta, és elesett, ellökve a mellette álló terhes nőt. Az őrök elvitték a terhes nőt, miközben szidták, hogy kínai fattyúval várandós. A nő pár nap múlva felbukkant a börtönben, ekkor már nem volt terhes, azt állította, elvetélt a gyermekkel.
 |
A Kínából terhesen érkező nőket miden esetben kényszerabortusz várja. Gyakran nem orvos hajtja ezeket végre, hanem veréssel, kemény fizikai munkával, a méhen ejtett szándékos sérüléssel vagy a szülés korai megindításával végzik. Jee Heon arról számolt be, hogy egy alkalommal szemtanúja volt, hogy a hatóságok arra kényszerítettek egy nőt, hogy a gyerekét az első mosdatáskor fojtsa a vízbe.
Egy másik nő, aki Londonba menekült, elmesélte, hogy az őrök, mivel pénzt kerestek a holmijai között, széttépték az összes tisztasági betétjét. A nő ezért a menstruációját egy apró kendővel fogta fel, amit minden reggel kimosott a mosakodásra kapott vízben. Amikor az őrök rajtakapták, hogy „pazarolja a vizet”, a véres ronggyal az arcán kellett aznap közlekednie.
Bezárva az országba
Az országot tilos elhagyni, akik szökéssel próbálkoznak, szörnyű kínzásra számíthatnak. Az egyik tanú elmondta, egyszer látott egy férfit, akit egy teherautó az orrán átszúrt karikánál fogva húzott körbe a városon. A helyieknek ki kellett állniuk és nézni a „látványosságot”. Egy korábbi titkosrendőr beszámolt arról, hogy mindenkit, akit határsértésen kaptak, árulóként kellett kezelniük. A szökések közül a Dél-Koreába történőek a legsúlyosabbak: aki kapcsolatba került Dél-Koreával, azt tárgyalás nélkül munkatáborba vagy kivégzőosztag elé viszik.
 |
A jelentés az étkezéshez való jog súlyos sérelmeiről is beszámol, 2011-es adatok szerint 6 millió ételsegélyre szoruló él Észak-Koreában. 2012-ben több mint 10 ezer ember halt éhen a jelentések szerint Észak- és Dél-Hwanghae tartományokban. Egy tanú arról számolt be, hogy 2012-ben 12 embert látott éhen halni, többek között egy olyan idős férfit, aki egy ideje füvet tudott csak enni. Az állami ételadagok a felnőttek számára szükséges mennyiség negyedét fedezik, de az ENSZ szerint ezeket sem mindig kapják meg az állampolgárok. Egy nő szerint az éhezés Kim Dzsong Un idején súlyosbodott igazán.
Kína szerint minden rendben
Hétfőn Genfben ismertetették az észak-koreai emberi jogok helyzetéről készült eddigi legrészletesebb, 372 oldalas jelentést, melyet március 17-én terjesztenek az ENSZ Emberjogi Tanácsa elé. A vizsgálóbizottság ázsiai országból megszökött foglyok és börtönőrök vallomásaira, hírszerzési jelentésekre és sajtóbeszámolókra építette összefoglalóját. A testület elnöke, Michael Donald Kirby nyugalmazott ausztrál főbíró szerint Észak-Korea rémtettei a náci Németországét idézik. A jelentés négy ismert nagy munkatábort nevez meg, a politikai foglyok számát 80 és 120 ezer közé teszi, és részletezi a börtönökben elkövetett válogatott kínzásokat. A jelentés javasolja, hogy a rezsim vezetőit, köztük az országot az apja halála, 2011 vége óta vezető, 30 éves Kim Dzsong Unt is állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Kína máris tiltakozását fejezte ki, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa aligha fog egyetérteni a szankciókkal kapcsolatban.