Payday Loans

Keresés

A legújabb

Csavarba ejtők PDF Nyomtatás E-mail
2014. január 29. szerda, 14:53

fekete pter film

CSAPDA A CSEHSZLOVÁK VASFÜGGÖNYNÉL

Csavarba ejtők

2014. január 02., csütörtök • 
Szerző:


Jelmezek és kellékek bevetésével szimulálták cseh területen a nyugatnémet határt a kommunista titkosszolgálatok egyik leggonoszabb trükkjével, amely nem is egyszer a tőrbe csaltak halálával végződött.



A bódé nagyjából egyidős a legendás paksi csőszkunyhóval, de nem kitalált rejtekhely volt, hanem igazi találkozók zajlottak benne titkos ügynökök részvételével. Az építmény azt a látszatot keltette, mintha látogatói már nyugatnémet területen lennének, az amerikai hadsereg irodájában. Az 1948 és 1952 között itt műsorra tűzött, véresen komoly színjátékok azonban végig csehszlovák területen játszódtak, az állambiztonsági szolgálat (Státní bezpecnost, StB) rendezésében.

A forgatókönyv szerint az StB embere – magát amerikai titkos ügynöknek kiadva – az éj leple alatt elkísérte az áldozatokat a határ közvetlen közelébe. Ott eljátszották nekik, hogy már nyugatnémet területen vannak, még álnyugatnémet határőrökről is gondoskodtak a környéken. A határkövön túli kunyhóban amerikai lobogó, whiskey, hetilapok és – ha gyerekek is szöktek a szülőkkel – svájci csokoládé oszlatta el a kételyeket. A többnyire gyanútlan csehszlovákok készséggel adtak felvilágosítást, sőt listával szolgáltak arról, kiknek a rokonszenvére számíthatnak az amerikaiak Prágában. Az StB aztán nem is hagyta parlagon a névsorokat az akkoriban sűrűn esedékes letartóztatási hullámok során. Mire a bódéban kitöltögették a kérdőívet a reménykedő menekülők, a színjáték be is fejeződött. Igaz, nem mindig ugyanúgy.

Akadtak, akiket átküldtek a következő „amerikai irodába”, mondván: immár szabad országban vannak, nem kell őket kísérgetni. Ezeket az embereket hamarosan csehszlovák határőrök lepték meg; egyik-másik áldozat mindvégig abban a hiszemben volt, hogy törvénytelen módon nyugatnémet területről hurcolták vissza őket, mások saját magukat kárhoztatták, amiért a sötétben „visszatévedtek” a határ rossz oldalára. De voltak, akiket rögtön a kunyhóban letartóztattak, miután a kihallgatás végeztével már nem kellett ügyelni a látszatra.

Ürügyre sem volt szükség: akkoriban a Nyugatra szökésnek még az előkészülete is büntetendő volt, de az amerikai kérdőív kitöltése és aláírása is felért egy beismerő vallomással. Így aztán az sem menekülhetett, aki gyanút fogott. A világháború idején Amerikát és Angliát is megjárt egykori csehszlovák kém, Oldrich Malac – akkor épp frissen elbocsátott belügyminisztériumi tisztviselő – már a kiejtésükről észrevette, hogy sem az amerikaiak, sem a nyugatnémetek nem azok, akiknek beöltöztek, és azt is feltűnőnek találta, hogy az amerikai tiszt milyen könnyedséggel kezeli a cseh billentyűzetű írógépet. Malac nem is írt alá semmit, de ez már nem számított.

Megesett, hogy máig tisztázatlan körülmények között – talán mert felismerve a helyzetet, tényleg menekülni próbáltak – halomra lőtték az áldozatokat. Így járt például barátaival együtt egy húsz év körüli lány, az amerikai nagykövetség egyik munkatársának ismerőse. Sorsáról a közelmúltban az idős diplomata tájékoztatta az ügy kutatóját, Igor Lukes cseh történészt, a Bostoni Egyetem professzorát, akinek révén angolul is megismerhető a sokáig a prágai levéltárakban rejtőző történet.

A Kamen (Határkő) akcióra – korabeli szóhasználattal: kombinációra – Lukes az 1990-es évek közepén figyelt föl, és úgy tudja, hogy a trükköt az StB-n kívül csak a szovjet szaktársak alkalmazták. Nemcsak odahaza, hanem 1945 után Berlinben is, amelynek keleti feléből a szovjet katonák közül sokan szöktek Nyugatra az akkor tárva-nyitva álló határon. A tájékozatlanabbak azonban saját biztonsági szolgálatuk hálójába kerültek. Beépített emberek ugyanis nem Nyugatra, hanem kelet-berlini lakásokba vitték őket, ahonnan hamarosan kivégzőosztag elé kerültek.

A csehszlovák polgári titkosszolgálat nem érte be azzal, hogy a határon átszökni (korabeli magyar szóval: disszidálni) készülőkre vadásszon, hanem ha már fölépítette a csapdát a kunyhóban, aktívan szervezte is bele az áldozatokat. Mindjárt az első dokumentált eset így zajlott. Jan Prosvic mérnök, aki 1943-ban megalapította az ESA háztartásigép-gyárat (az időközben megváltozott márkanév, az ETA a magyar vásárlók fülében máig ismerősen csenghet), annyira ragaszkodott a cégéhez, hogy alacsony beosztásban is az államosított gyárában maradt, és esze ágában sem volt külföldre menni. Az álamerikaiak egyikének, a Johnny néven szereplő Josef Janouseknek komoly erőfeszítésébe telt elhitetnie vele, hogy letartóztatás vár rá, ha nem lép le idejében.

Prosvic egyúttal egy másik ördögi csavar áldozata is lett. A Kamen akciónak a kérdőíves kihallgatás csak egyik célja volt. További trükként egyes megdöbbent menekülőkkel – így Prosviccsal is – közölték, hogy az Egyesült Államoknak nincs szüksége csehszlovák kommunistákra, ezért nem kapják meg a menedékjogot, hanem „a németek” visszatoloncolják őket. Az StB számítása bevált: Prosvic és a hozzá hasonlóan jártak sokáig elhitték, hogy nem fogadták be őket Nyugaton, és ezek a hírek lassacskán még a munkatáborokból és börtönökből is kiszivárogtak, sokak kedvét elvéve attól, hogy a disszidálás gondolatával foglalkozzanak, vagy esetleg együttműködjenek valódi amerikai ügynökökkel.

Sok morbid epizód is gazdagította a forgatókönyvet. A magyarországi Rajk-ügyhöz fogható prágai kirakateljárás, a Slansky-per egyik vádlottjának története furcsa módon rímel a Duna menti nevezetes csőszkunyhóéra, amelyben a vádirat szerint Rajk László belügyminiszter titkos iratokat adott volna át a lezárt határ ellenére kalandos módon odaérkező jugoszláv kollégájának. A csehszlovák külügyminisztert, Vladimir Clementist 1951-ben Prágában az utcán tuszkolták egy autóba ismeretlenek, mondván: ők amerikai ügynökök, és éppen megmenekítik küszöbönálló letartóztatásától és kivégzésétől. Aztán a menetrend szerint elvitték a határ menti kunyhóba, ott letartóztatták, majd a koncepciós perben erre hivatkozva halálra ítélték és ki is végezték. (Clementis idehaza arról ismert, hogy 1946-ban külügyi államtitkárként ő írta alá a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt.)

Az StB és a párt vezetői körében nem feltétlenül volt jó híre a beugratós akciónak. A menekülőktől elkobzott pénz és ékszer jelentős része ugyanis nem az államkincstárt gyarapította, hanem a részt vevő ügynökök zsebébe vándorolt. Nem felelt meg a szocialista erkölcs normáinak az sem, hogy több áldozatot nem azért szemeltek ki, mert a rendszer ellensége volt, hanem pusztán azért, mert szemet vetettek a javaira. Ilyennek mondható Prosvic is: legalábbis gyanús, hogy a cégalapító mérnök elhagyott villájába a párt három fő vezetőjének egyike, Antonín Zápotocky miniszterelnök (később államfő) költözött be.

A több száz embert tőrbe csaló Kamen akciónak mégsem ezek miatt alkonyult be, hanem csak az után, hogy 1951-ben a Szabad Európa Rádió figyelmeztette a gyanútlan csehszlovákokat. Nyugaton azonban már jóval korábban tudtak a dologról. Az USA már 1948 júniusában diplomáciai jegyzékben tiltakozott az ellen, hogy az StB visszaél az amerikai állami jelképekkel és egyenruhákkal. Prága persze mindent tagadott, de a színfalak mögött lázas nyomozás kezdődött, kitől tudhattak meg ilyen pontos részleteket az amerikaiak. Hamar el is jutottak a kettős ügynökhöz, Stanislav Liskához, a valódi és az álhatár közvetlen közelében fekvő Vseruby főrendőréhez. Ő már évek óta amerikai hírszerző volt, amikor az StB 1948 tavaszán segítőtársakat keresett az arrafelé szolgáló rendőrök között, és ő volt az egyik, akit kiszemeltek. Az amerikai jegyzék nyomán Liskát le is tartóztatták, de a rutinos rendőr kibeszélte magát, és öt hónapos vizsgálat után kiengedték. Nem sokáig habozott: gyorsan átlépett az általa jól ismert valódi határon. A ludwigsburgi menekülttáborban azonban összefutott Prosviccsal, akinek valahogyan sikerült megszöknie a csehszlovák munkatáborból. A tönkretett életű mérnök nyomban föl is jelentette a kommunista kémet. Liskának megint szerencséje volt: bár más kettős ügynököket az amerikaiak elítéltek kémkedésért, őt megkímélték, és igen gyorsan távolra, valószínűleg Kanadába menekítették.

A Kamen akció résztvevői közül feltehetőleg már csak a kilencvenes éveit taposó ex-StB-s Evzen Abramovic van életben. Lukes tudomása szerint ő az, akiről 2013 nyarán azt közölte a cseh távirati iroda, hogy vádat emeltek a hat évtizeddel ezelőtti ügy egyik fő szervezője ellen.

BEDŐ IVÁN