KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS SZÓLÁSMÓDOK.

-300-
-301-

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.25)

– Nó mán őkeme és olyan mind26) a tekenyőbeli viz: egyszer ide, másszor oda locscsan.

– Jól mondja biz’ azt kijed! mikor erre kéne menni né! hát arra serül.

– Met tekeres a hurkája! (Hsz.)27)

*

Akármilyen mély viz legyen, ha követ hanyittasz belé, bugygyot vet. (Hsz.)

*

(Egyik ember kérdi a másiktól): Szotyorba káposztát főznek-?? (Ha a kérdezett „nem“-mel felel, a kérdező rávágja): – de bizon főznek! (Lévén Szotyor egy falu Hsz.-en.)

*

Fonj pila, fonj, met minnyát megmondja a czenege: kümpics! kümpics! (Ezzel biztatják a rossz fonó leányt tavasz felé.) (Hsz.)

*

Jobb két furustok egy verésnél. (Udvsz.)

*

-302-

– Én bizony mán tovébb nem nézhettem, hogy parragon nézze az isten szabad egit s földet csináltam belőle. (Vagyis az addig parlagon hevert helyet felszántotta.) (Erdv.)28)

*

– Met osztán Velencze s Gelencze! Deczkakert s vesszőkert!

*

Jaj, mekkora farkad van te Juczi! (aratáskor mondják annak a lánynak, ki hátramarad a többi aratótól.) – Lapátnyelet csinál: holnap sütni akar. (Ugyan ilyenkor szokták mondani ezt is.) (Hsz.)

*

Keritsd a harist! Fogjuk meg a nyulat! (Ezeket is aratók mondják, mikor már végefelé jutottak a gabonaföldnek.) (Erdv.)

*

– Egy kópjányéra29) van fenn a nap. (Hsz.)

*

– Ha fehér lovat látok, megehülök. Fehér lón hozzák az igazságot. (Udvsz.)

*

– Nálunk a finánczok lepecsételték a süjtőt. (Azaz: nincs a miből kenyeret sütni.) (Erdv.)

*

– Egy tehenyem árrát kevertem fel a pujiszkakeverőre.

*

– Ujraragadatkor álló esztendeje mult (közel az aratás idejéhez.)

*

– A pásztor ember is két kecskével kezdi s azzal -303-végzi. (Arra a gazdaemberre mondják, kinek vénségére oda jut a gazdasága, hol kezdette.)

*

– Laska legény s elázik! Ébredj! ennek jól béfejeltek.

*

– Uton igazság, háznál barátság. (Uton gazdálkodjál, otthon légy vendégszerető.)

*

– Jól áll még a ropogtatója. (dereka.)

*

– A nagy harang mondja meg: ki milyen gazda volt.

*

– Megfacsarták a fülét. (Rávették, hogy elhallgasson valamit.)

*

– Verőfényen terem a búza, nem észkon. (Csik.)

*

– Mindég rajtam erdől, mindig ételődik velem ez a macska-béka. (Erdől = nyakán van; ételődik = évelődik.)

*

– Oktalan nagy város lehet az a Pest! (Csik)

*

– Csak annyi, mintha hé30) kőre öntenéd. (Hamar oda lesz.)

*

– Menj a szemem elől te emberízink! (emberiség szemetje.)

*

– Úgy fuss mint a rút dő.

*

– Hajnal felé mán mind lekankósodtak a legények. (elálmosodtak.)

*

-304-

– E mán igazi nagy mahomet-ember.

*

*

– Dug’ bé immán, ne merkejj annyit. (Siró gyermeknek mondják.)

*

– Mit nyisletsz annyit? Nyukhass mán, üjj le a fenekedre.

*

– Met oszténg őkeme nagy okos, csak nem tudják sokan.

*

– A csábali ökröm sajnálja az utó-bal lábát. (fájlalja.)

*

– Most mán igazán ségóba veszik a tanulókat. (Szoros fegyelemben tartják.)

*

Üsmerem az egész szelemuncziáját (minden pereputtyával egyetemben)

*

– Ugyan neki virhuttál a menésnek (neki buzdult.)

*

– Mindjárt leütöm a csillagodat! (Megöllek.)

*

– Azt bizon jól is teszi, hogy nem búvik kendermagba. Most az ideje, mig éfi legény.

*

– Ágra néz a kecske szeme.

*

– Én bizon nem bánom, ha sohase’ látom is, csak meg ne vakúljak.

*

-305-

– Szépséggel főtt káposztával nem lakol jól. Olyan leány mellett kell tapodni a földet, kinek van ptücski-hajcski.

*

– Fitymálja, mind Csögözi a pujiszkát.

*

– Mindent felkajtat, mind a kajtár macska.

*

– Jaj de nagy mákok lesznek az idén! (Mikor többen vannak együtt s egyszer csak nagy csöndesség áll be, szokták mondani.)

*

– No hiszeng őkeme és jól tud ónozni (nagyitani.) Hol a hazugságot mérték, őkeminek köblösleg osztgatták.

*

– Perel az ördöggel. (Haldokló gazemberről mondják.)

*

– Ne tudj meg mindent, mind a Veres Bori kecskéje. (E közmondás onnan ered, hogy egy V. B. nevü asszony, minden kapun bekukkintó kecskéjére, imigy kiáltott: Czeccz ide te! ne tudj meg mindent!)

*

– Szertenéz, mind Vak Laji Barassóban.

*

– Tüzbe jött, mind a Kapcza Marczi lova.

*

– Szegény ember vizzel főz s bottal reá ránt. (Ugy él a hogy lehet.)

*

– ?szszegyültek, mind a rókabőr a csávába’.

*

– Zergetik a vaskalánt. (E közmondás eredete a következő: Téli estéken összegyülnek a lányok fonóba; természetesen, a legények sem maradnak el. A legényeket távozásukkor kikiséri a házileány, egész a kapuig, s ha a kelleténél -306-tovább időz künn – talán épen kedvesével – a benmaradt lányok a vaskalánnal veregetik a tüzhelyet, mi annyit tesz, hogy: elég volt már eddig… S innen ha valaki kelleténél tovább ott felejti magát egy háznál – főkép ha az illető gyermek – figyelmeztetésül csak ennyit mondnak: zergetik a vaskalánt.)

*

– Csudálkozik, mind a csíki ló Bécsbe’.

*

– Pénz ára, mind a szásznak a torma.

*

– Teli van okkal, mind a tordai malacz koszszal.

*

– Kuczorog, mint Komolló mellett a menykő.

*

– Szemibe beszél, mint Csákány Pál a macskának. (Csákány Pált megkarmolta a macska; nem verte meg, hanem összefogta a négy lábát s imigy beszélt neki: „Te macska! azt mondom én neked, úgy körmölj meg többet engem, hogy a tüzes istennyila hord el.“)

*

– Megszorult mind a recsenyédi kutya. (Árviz alkalmával felszorult volt egy szénaboglya tetejére.)

*

– Jól főtt a lencse. (Jó kedve van.)

*

– Ugy pisojog, mind a sükei vadalma.

*

– A jó disznyó kiturja a csúnyát (fekete-gyökér) s a rossz felkapja.

*

– Úgy nyikorog, mind a csiki deszkás szekér.

*

-307-

– Beállitott, mint Pap Andi a malomba, (a nélkül, hogy egyet szólt volna.)

*

– Olyan pofát vágott, mind a harmadnapos esős idő.

*

– Még nem jött fel a vacsora csillaga. (Nem vacsorált.)

*

– Olyan, mind a bodosi lakodalom. (Elég volt mit enni-inni s nem is maradt meg semmi.)

*

– Hejtelenkedik, mind a Nagy Áron lova. (Erdv.)

*

– Szökdösik, mind a Czipczer pujiszkája. (Az asztalról esik a padra, a padról a kis székre, a székről a szoba földjére.)

*

– Hányja farát, mind a torba menő kutya.

*

– Minden ember bolond ember, a ki jobban tánczol, mint a hogy tud.

*

– A kölcsönnek kopasz az egyik fele.

*

– Kifeküttek a napra, mind a verőkőték (verőmalaczok.)

*

– Megette a vak tyúkot. (Elbolonditották.)

*

– Csak beüti az orrát, mint a szarászi disznyó s azzal odébb lóginyázik.

*

– Hagyma s holnap es lesz. (Szójáték = hagyj mára.)

*

– Még azt sem kérte (kérdette): likba’ születtél-e Jóska? (Erdv.) (Büszke ember.)

*

-308-

– Rosz kutya, ki megugassa vaszkát.

*

– Hosszu nyele van a mozsikának.

*

– Igyál bort s gyűjts pénzt!

– Farka válogassa a szitát. (Vagyis: milyen szőrből kötötték.)

*

– Met azt a csidmát nem huzta fel, azt a kalapot nem tette fel, hogy meg ne csená’ja. (Hsz.)

*

– Úgy elváltunk egymástól, mind kenyér a belitől.

*

– Messze estek egymástól, mind Verebes Tusnádtól. (Szomszédfalvak Csikmegyében.)

*

– Ott az élet, hol a káposzta rotyog s a pujiszka párállik.

*

– Veszek fiam, veszek, ha vásárba megyek! Látatlan szint, dali verest, hoppi kéket.

*

– Jól van nó! Hál’ Istennek, hogy ezt is elajándékozhatád. (elveszithetéd.)

*

– Sem egy szikra viz, sem egy csepp tüz nincs. (E szó-csere igen gyakori Hsz. Felv.)

*

– A kenyér megédesedik, ha igy jár az idő. (Tartós esőzések idejében mondják.)

*

– Ó hogy a leb (tüz lángja) vessen fel.

*

-309-

– Magossan ülnek, mind Fülébe’. (Erdv.)

*

– A verebek mind megrózongatták a búzát. (Elverték.)

*

– Ajangottam megszólitani. (Restelte.)

*

– Mindig félre farag. (Félrejár.)

*

– Hirtelen harag soha jót nem farag. (Egy ács mondása.)

*

– Nem jó a gyermeket szabadjába ereszteni.

*

– Egész éjen czablatott a lovával. (Tilosba járt, zabba’ volt.)

– Megholt apjostól, annyostól. (Apjával, anyjával együtt.)

*

– Elmene nagy derendóczczal (nagy készülettel, zajjal.)

*

– Azt sem mondta, hogy: Mihály bá’! (Egyértelmü ezzel: Azt sem mondta, hogy befellegzett, vagy: cseréljünk pipát.)

*

– A ki minden galyhoz hozzá rug, csidmája sarka nélkül marad.

– Ne dicsérd nekem, ha dolog, még ha veres pántikába van is szegve.

*

Légy a vásárba’ czigány, a fizetésbe’ becsületes ember.

*

– Ne félj, mert ha vízbe esel, senki sem keres vízmentire. (Daczos, ellenkező természetünek mondják.)

*

-310-

– Ezt ródd fel az orrodra! (Ne felejtsd el.)

– Jobb az ember az Istennél. (Mikor t. i. a mennyben, az Istennél van.)

*

– Fut a hazugság előtte. (Mindenütt hazud.)

*

– Uti czifra: házi rossz.

*

– Nem vagyok kopasz. (Meg jött az eszem.)

*

– Nincs mód benne. (Lehetetlen.)

*

– Elmehetsz a marasztástól.

*

– Nem szólhat az ökör, mert hosszu a nyelve. (Valaki nem akar valamit kikottyantani.)

*

– Nem fele kár, a mit megeszik, (hanem – egész.)

*

– Ma nem volt kalánynyal bajom. (Nem ettem.)

*

– Ebben a borban brekegtek a békák. (Vizes.)

*

– Megette a vak tyúkot. (Nem tudja, hogy mást szeret a felesége. Toroczkó)

*

– Nem is igen rég volt, csak Attila idejében.

*

– Nem tudja, mi az a hagyma. (Semmit sem hagy meg, nem takarékoskodik.)

*

– Attila ágából nőtt ki. (Előkelő.)

*

-311-

– Ha annyi pénzem volna, a mennyi nincs, kölcsön is adnék.

*

– A bejáró tyúkot ne féltsd az éhhaláltól.

*

– Főzik a kapczáját. (Várják a lányok.)

*

– Bebujna egy fúrú-lyukba is, ha lehetne. (Fél.)

*

– Úgy járt mint a matató menykő.

*

– Nagy örömmel panaszolja, hogy megholt a felesége.

*

– Tudjuk, hány arasz a lelked.

*

– Azt se’ tudod, mit ettél ma.

*

– Józan is tud lenni, mikor nincs mit inni. (Msz.)

*

– Két csép-nyelen egy hadaró.

*

– Viz torkába épitett. (Uzsorástól kölcsönzött. Msz.)

*

– Ne higy neki, ha nadrágba’ jár. (A székely fehér nadrágját „harisnyának“ nevezi, „nadrágot“ csak az ur visel szerinte. Msz.)

*

– Más a tejföl, más a zsendicze.

*

– Kifeledte a sót az ételből.

*

– A csuf leánynak minden tükör rossz.

*

-312-

– Homályos a szeme. (Nem gondolkozik.)

*

– Agár fut a nyul előtt. (Visszás dolog.)

*

– A nyelvén hordozza a szivét. (Őszinte.)

*

– Más kertjében gyomlál s a magáé gazos. (Más szemében a szálkát meglátja, magáéban a gerendát nem.)

*

– A döglött méh nem csip, de mézet se’ ad.

*

– Ott vakard, a hol viszket.

*

– Megvékonyult a lelke. (Elgyengült.)

*

– Én azt szégyenlem, ha rozsdás az ekém; de szégyelje a tiszteletes úr is, ha poros a bibliája.

*

– Jobb valamit bolondul csinyálni, mint gonoszul. (Msz.)

*

– Szomoru „szó“ a „volt.“

*

– Kinek teli az erszénye, jól végződik a törvénye.

*

– Aranyat igér s rezet se’ ad.

*

– Serény az ördög a maga dolgában.

*

– Nem tölti az időt hiába, mert vagy iszik, vagy lop, vagy kártyázik.

*

-313-

– Két keze van, mégis három felé kap.

*

– Lódarázsnak nézi a szunyogot. (Msz.)

*

– Könnyebb a követ kútba vetni, mint onnan kidobni.

*

– Hamar esik a seb, de későre gyógyul.

*

– Nagy erdőben nagy vadak teremnek.

*

– Hold fogytán született. (Szegény.) (Msz.)

*

– Nőnek neki a hegyek. (Vénül.)

*

– Ne halaszd a szántást márcziusi hóra!

*

– Megcsökkent a dolga közepén.

*

– Fenetes fenékig kifogyott. (Pl. a bor a pohárból.)

*

– Jó helyről köszöntötték rá a poharat. (Jól van dolga.)

*

– Egy szem rozsnak könnyü zsákot kapni.

*

– A hol a pap vizzel él, ott a mester mit remél?

*

– A nyakába ett. (Megcsemerlett.)

*

– Kifogyott magából. (Meghalt. Msz.)

*

– Neki húsolta magát. (Vérszemet kapott.)

*

-314-

– Feljegyzem az üszök farkára örök emlékezetűl. (Az üszök vége később ég el, mint a dereka, s gyakran meg is marad.)

*

– Még az ökre is borjadzik. (Szerencsés.)

*

– Az unitáriusnak kapczából van a lelke, minden nagy ur a lábára tekerheti. (Udv.)

*

– Nyugodjál, mint a német kalap. (Azt mindig emelgetik.)

*

– Megtámasztotta belülről az oldalát. (Jól evett.)

*

– Két gyertyát kell tartani, egyet az Istennek, egyet az ördögnek, mert ki tudja, melyiknek kerülsz a kezeibe. (Toroczkó.)

*

– Két csábelije van. (Csábeli = jobbnál járó ökör tehát négy ökre van.)

*

– Szálljon a kakas a jobb válladra. (Házasodjál meg.)

*

– Pipát, feleséget, nem kell másra bizni.

*

– Se’ ingem, se’ gagyám. (Semmi közöm hozzá.)

*

– Ha malaczot kapsz a faluba’, disznyóért ne menj más faluba. (Ne menj gazdag leányért más faluba.)

*

– Kösse fel a gagyáját, a ki az én leányom elveszi. (Helyre lány.)

*

-315-

– Akkor ismered meg a feleségedet, mikor hét kősót elfogyasztottál vele. (A bányákon évente egy „kősót“ (egy mázsát) ingyen adtak a székelyeknek.)

*

– Az a szegény, a ki a pénzt felveszi, nem a ki adja.

*

– Egy fertály pálinkáért megmondom, mi kár történt a háznál. (Az a pálinka, a mit megivott.)

*

Osztán mondjad ennek, hogy Feren’bá’!

(Magyarázata következő: Az oláhfalviak két ficzkó legényt küldöttek deputáczióba II. Rákóczy Ferenczhez. A süldő deputátusoknak azonban csak utközben ötlik eszökbe, hogy hát ők tulajdonképen nem is tudják: miként szólitsák a vitéz fejedelmet. – Feren’bá’-nak! – javasolja az egyik, a ki annyi embernek parancsol, az nem lehet éfi legény. Elérnek a rezidencziához, s bemennek az előszobába, hol egy csillogós villogós ruháju apród feszengett elé-hátra. Deputátusaink elképedve néznek hol az apródra, hol egymásra. Egyszer aztán csak ódalba döfi egyik a másikat s imigy fakad ki: Aztán mondjad ennek, hogy: Feren’bá’!)