|
GYÖPRE MAGYAR!
VÁLOGATOTT
KORTES-FOGÁSOK, NÓTÁK
ÉS
VÁLASZTÁSI TRÉFÁK.
VASVILLÁVAL ÖSSZEGYÜJTÖTTE
DUHAJ MARCZI
NYUGALOMBA DÖNTÖTT KORTES-VEZÉR.
KIADJA ÉS ELEJIBE CSÖRDIT
NÖMÖS MOKÁNY BERCZI.
BUDAPEST.
AZ ATHENAEUM R. TÁRSULAT KIADÁSA.
1879.
TARTALOM
A KORTES.
VÁLASZTÁS ELŐTT.
VÁLASZTÁS UTÁN.
VÁLASZTÁSI TRÉFÁK.
TISZTUJITÁSI ADOMÁK.
ORSZÁGOS NEVEZETESSÉGEK.
KORTES DALOK.
VÁLASZTÁSI EPIGRAMMÁK ÉS ELEGIÁK
EZEK IS PROGRAMM BESZÉDEK.
MIS-MÁS.
KORSZERÜ HIRDETÉSEK.
Boldogok, a kiknek nem került pénzükbe, hogy megválasztattak; kevésbbé boldogok, a kiknek pénzükbe került ugyan, de csak mégis megválasztattak; még inkább boldogok azok, a kik megbuktak ugyan, de nem került pénzükbe; de legboldogtalanabbak azok, a kiknek pénzükbe is került, hogy megbukjanak.
Szt. Bucatius.
Upre no, éldes hazám!
Azt nyögi az pojéta, hogy aszongya:
Mútadba nincs öröm,
Gyüvődbe nincs remíny.
Hogy az gyüvődbe nincs remíny, arrú mán tettek a te fináncz-kinsztléreid, külső bőr-ügyeidnek professzorai, belső nyavalya-ügyeidnek doktorjai, meg a többi gyenerális rangon lévő államfikáid.
De hogy mútadba ne vóna öröm, aztat én kereken tagadom; oan kereken, mint ahhogy az én tüllem csak kitellik.
Mér mé ne vóna örömöd az mútadba, ha elgondulod, mien boldog sora volt akkor a szittya magyarnak!
Aki paraszt, czigány, meg jordány vót az országunkba, az mind uralta az ü kegyes gazdáját, ha néha szelességbül a fölső czifferblattjáhol törűte is oda a keze-fejit, vagy az alsó popográphiájáhol röndőt is meg vagy 25 lenyomatot.
Hejh, azok az ősi vármegyei restórácziók! Azok a csatányi verekedísek!
Sahaj, hogy ebbe jaz uj alkotmányos rabszógaságba semmit sem menthettük átal! Aki azelőtt jogunk vót, ammost kutya-kötelessígünk lett, veszejteném meg maszlagos borral eztet a peczér-politikát!
Csak még egy van, ammi az hajdani sürü dicsősíget nem bírta még meghigítani - az kortes-íletet! Lehet nímet ennek az országnak a magyar istene is, lehet jordány az első hazai nömös, lehet czigányba ójtott üveges tót az palatinussa, méter a rűfe, liter az itczéje - de a korteskodást a vélle járó bunkós kapaczitáczióval, csimbókos árgumentummal, vasvellás ékes-szóllással, karczos logyikával, faggyús taktikával és csiger strategyiával ki nem szoríhatta még ebbül az honybúl.
Rég főfordút akkoráig minden hires hadfírernek még a rézbálvány monumentoma - és Duhaj Marczi kortesünk nagy harcz-míveletjeit még mindétig fogja emlegetni, nem a Klijó vaslapja, köpné be a' llégy - ha jaz ellenalfél lapja. Oda bé vagyon gravérozva a könyérmezeji dijadal, a kolompéri győzedelem mög a lőrei dücsősség, mer főleg e döntött.
És Nyusták böllérné rég az ótvaros kalbásszajit takargattya mán bele az Vörös Marczi, Kispető fia Sándor meg a többi kádencziátul kehes, rigmusöntő pojétának a sanyaru válogatott munkájiba - mikor a Duhaj Marczi nótáját még furtonfurt fogják zöngedezni az drága hazának minden szerény lebuj hajlokában, ahun az igaz érzéssnek csak egy igaz böffenete kivánkozik kifele az teli bensőbül - szórnék elejibe hamut.
Azért is aszondtam Marczinak, hogy uri portámba hajtotta be ütet az inséges szünet, hogy mit nem áll közibe ü is annak a sok mihaszna könyvedző literátoroknak, mikó hát mindenki azzá lesz, ha valami böcsületös mesterséget nem tanút - és bökje ki az piaczra a tudománnyát!
Fogta hát Duhaj Marczi az pihenő vasvelláját, emlékezettyinek istállójábul kikapargatta aki még alomvót benne, ha' llögyék irodalom és hordja összvel egy szép trágyaasztagba, érleltesse is e'kkicsit, tapossa is ki jóizüven, vagdossa takaros koczkákba és a Küfferle csokoládé-táblák mellé lódditsa ki jaz fórumra! Vagy peig csak ugy nagyjábul rakogassa bele jaz kasba, ugy is elkél az a többi magyar keserü literaturúval.
Itt az gyüjtemíny - ahun éred, ott az java - és óvass belűlle magadba annyit, hogy uj erő dagassza a mellyedet meg az mócsingjaidat, mikor ujabb választáskor megest szerteharsog a szép szózat:
Gyöpre magyar!
M. B.
A KORTES.
Ébredj magyar, tegyen ki tenni képes,
Föl tettre most minden derék magyar!
Követjelölttől hegy, völgy, utcza népes;
Ki a hazának mindig csak jót akar.
Kinek nem kell stempli, fináncz se zsandár,
Az oly jelöltet megbuktatni nagy kár.
Programmot irnak oly csomót, mint egy ház
Mindent igérnek: nem lesz több adó,
Ki a hazáért telt torokkal lármáz,
Az oly jelölt mind követnek való.
Sőt azt is megválasztják a ki hallgat,
Ha jó - s a mennyi kell, annyi bort ad.
Boldog világ. Széles magyar hazában
Tenger gyanánt elárad a mi jó.
Egyenjogu tót, rácz, oláh s javában
Virágzik az emancipáció.
Fogadd be mind te jó magyar felednek,
Te jó vagy és türd el, habár kivetnek.
Ím visszatért a régi jó kor ismét,
A csákánynak dicső nagy korszaka,
Lecsákányozzuk a ki bár nem is vét,
Ha tolla nem látszik jól éjszaka
Fejér vagy zöld, kék, sárga? ősz fejére
Hadd fösse tollát, üss, hadd fösse vére!
Dicső szabadsád! Éljen a jelöltünk!
Igyunk, igyunk, éljen hős Pártosi!
Föl a kupával, mit ingyen üritünk,
Az ellenfélnek sirban vánkosi.
Együnk, igyunk, s ha nincs más, üssük egymást,
Elérte már hazánk a fölvirágzást.
Mi kell egyéb? Szabadság és fain bor.
Ingyen jutunk mind a kettőhez el,
Csaplárosunk elülhet már a jámbor,
Egymáshoz a tisztujítás közel.
Követjelölt terem ma mint a gomba
De nem ültetjük őket mind vagonba.
Föl a kupával és ólmos botokkal!
Minden jó honfi fel, fel tettre hát!
Hagyjunk föl a bú, gond és bánatokkal,
Mentsük meg ujra a dicső hazát.
Engedjünk át keservet, bút azoknak.
Kik a választásoknál rendre buknak.
|
