Egy jó haj szál sincs fején.

Rosz fát tett a’ tűzre.

Nyers fát tett a’ tűzre.

El döntötte a’ tele fazékat.

El mocskolta a’ kalapács’ nyelét.

El mocskolta a’ korbács nyelét.

El törte a’ macska szarvát.

El vágta a’ macska farkát.

Utánna hordtták a’ sindelt.

Be se szegődött, már is ki szolgált.

A’ heti probát se állhatta ki.

Pecsétet vittek reá.

Sokszor tapodgya a’ Bírónak kűszöbét.

Föl kopott az álla.

Bé írták immár a’ fekete könyvbe.

Keresködő; már ez elég.[1]

Körmére égett a’ tapló.

Börén kívűl belől nem egyébb a’ rosznál.

Fogra kerűltt, jól öszsze mardosták.

Egy pénz ára böcsűletet nem hagytak rajta.

Hurkot vetettek elejébe, bé varják.

Talán pecsétes levéllel szabadíttatott fel a’ roszra.

Ki fogtak rajta.[2]

Egy szál böcsűlet nincs rajta.

A’ rosz fű leg nagyobbra nő.

Ha krajcár van is szájjába, nem ér egy pénzt.

Ha toronybúl le hajtanák, se veszne el.

Roszszabb a’ rosznál.[3]

Olyat mondott: hogy maga is meg bánta.

Úton érték.

Fejére telt a’ pár lúg.

Él, mint a’ fa, nevekedik mint a’ barom.

Sokszor kénszerítették a’ Bíró elébe.

Ki egy embernek árt, sokat fenyeget.

Meg ette a’ szurkot.

Nem csak bőrében, hanem néha az embereknek lelkében is jár a’ dolog.

Rosz apának, még roszabb a’ fia.[4]

Gyenge a’ bőre, azt félti.[5]

Ki rágta az iszákot.

Rosz katona, ki Generálisságra nem vágy.

Szemére hánnak sokat.

A’ rosz cselédnek kettő a’ mestere, a’ szó, és a’ korbács.

Szemek elejébe hivták.

Ott’ hagyta, mint szent Pál az Oláhokat.

El állották úttyát.

Meg velősödött, meg is erősödött a’ roszban.

Rajta ütöttek.

Rajta kapták.

Meg ugratták alatta a’ bak kecskét.

Akkor leg roszszabb a’ rosz, midőn magát jónak tetteti.

Soha még az annya’ hasába se volt jó.

Meleg nyomát űzik.

Rosz júh, mely maga gyapját nem birja.

Kutya természetű.[6]

Néha a’ rosz hordóba is bort tőltenek.[7]

Ki aludt benne a’ jó.

Rosz puska, melynek nincsen fogássa.

Erszént fejő alakos.

Rosz kút, melybe vizet kell hordani.

Esti bagoly. – Kutya hitű. – Kutya vérű.

Hamarébb válik a’ jóbúl rosz, mint roszbúl jó.

Rosz szolgának leg roszabb tagja a’ nyelve.

Mennél hitványabb a’ tetű, annál inkább harap.

Rosz Pásztor, ki elől a’ marhát el hajtyák.

Kerüli a’ jót, mint ördög a’ temént.

Galiba ember.

Minden moslékban locskál.

Semmi roszszabb a’ sajtnál.[8]

Csonttyához forrott a’ gonoszság.

Úgy illik homlokára a’ kerék, mint száz leánnak fejére a’ koszorú.

Még a’ gonosz kocsmárost rajta kapják, sok kárt tehet addég.

A’ rosz pásztor nyáj bőrrel kereskedik.

Rosz madár, mely maga fészkét undokíttya.

Kutya lakadalom.

Akkor jó az aszszony, midőn nyilván rosz.

A’ meg átalkodott rosz mag, a’ ganéban se kél ki.

Rosz a’ roszszal, de roszszabb a’ rosz nélkűl.[9]

A’ rosz kántor a’ jó orgona mellett se jó.

Az aszszony vagy szeret, vagy gyűlöl.

Ki az ítélettűl fél, ki mutattya gonoszságát.

Aszszonnak könyve, gonoszságának fűszerszáma.

Csömör ember – Hóhér falattya.

A’ leg roszszabb fának, leg roszszabb gyümölcse.

Ösmerik, valamint a’ rosz pénzt.

Hóhér pallossa alá való.

Se hite, se oltárja, mint a’ pogánnak.

Szarka fészek.

Serhának bizonyos martalékja.

Tíz esztendős hadronc nem pajkossabb nálla.

Jól el hengörödött alma a’ fájátúl.

Láb mosadék.

Nem kereshet annyit a’ jó gazda, mennyit a’ rosz gazdaszszony el tékozolhat.

Körűl hajas, kotty nyeles.[10]

Margit aszszony, deres ló. 
Ritkán válik abbúl jó.

A’ rosz fiú attya koporsójának egygyik szege.

Gonoszságban zabált.

Ott’is terem a’ rosz, a’ hol nem vetik.

Hamis apró lélek fekszik meljében.

Rosz gálya, melynek dereglyéi nincsenek.

Rosz szolgának minden órában ki telik esztendeje.

A’ falú’ kalodáját nem szabják a’ rosznak lábához.

A’ teremtésnek gyalázattyára él.

Hál’adatlan kakuk el szállott.

A’ rosz szem az erkölcsöt is gáncsnak nézi.

Váltott gyermek.

Nemzetségének csúfja.

Ki ütött az egész nemzetségbűl.

Rosz ember, ki böcsületével nem gondol.

A’ rosz erkölcs meg vesztegeti a’ jó észt is.

Eb marad a’ kutya mindenkor.

Ebűl járt.

Untig elég a’ paréj, de annál kevesebb a’ zab.

Tatárral határos.

Sokszor rozszsal és árpával ki vész a’ búza, a’ konkoj pedig ki nő.

Rosz gazda, ki maga házzára egy fa szeget faragni nem tud.

Rosz cseléd, mely a’ sajtot meg hántya.

Rosz tanácsnok a’ harag.

Csak egy mostoha volt jó, abba is bele szeretett a’ Manó és hamar el vitte.

Rosz fának rosz a’ tűze.

El terjedett böcsülete, mint szalonna bőr a’ parázson.

A’ rosz gyomornak böcsülete a’ kevés eledel.

Sok van már a’ rováson, le rovják.

Rosz fának több levele, mint gyümölcse.

Rosz lukbúl rosz a’ bűz.

A’ hetes vászon közé számláltatik.

Mennél roszabb, annál félénkebb.

Országunknak nem oszlopa, hanem törött fa szege.

Közel a’ füst a’ tűzhez.

Végtére a’ rosz kántorhoz is hozzá szokik a’ falu.

Rosz kezdetnek roszabb a’ vége.

A’ rosz ing sok fótot el emíszt.

Eb lábon, kutya kezen jár.

Előbb fordúl roszra a’ dolog, mint jóra.

Fogatlan, még is marni akar.

Iszsza a’ gonoszságot, mint a’ vizet.

Rosz is gyűlöli a’ roszat.

Roszab a’ kvártélosnál.

A’ rosz kutya maga magát is ugattya.

A’ roszaság nem tartós eledel.

A’ rosz kántor a’ szép éneket is el rutíttya.

Sok a’ rosznak mentsége.

Kinél vékony az emberség, vastag az embertelenség.

A’ rosz aszszony nagy gyötrelem a’ háznál.

Eb lánc illene nyakra valójának.

A’ fattyú ágak mély gyököt nem vernek.

Magával se fér egybe.

A’ roszban jobb hátra menni, mint előre.

Nyüvek termettek az al felében.

Mennél roszabb a’ sütő, annál szaporább a’ cipó.

A’ rosznak kevés árra-böcse.

Nincs oly rosz kert, melyben ne teremjen jó fű.

Szép, de mi haszna, ha rosz.

A’ házassági esküvést nem oly könnyen lehet fel bontani, mint a’ rosz varrást.

Nem kell a’ roszért szomszédba menni.

A’ rosz mag mindenütt terem.

Ki magának rosz, másnak se jó.

Tele szájja Istennel, szíve pedig ördöggel.

Rosz dolog a’ rosz szomszéd.[11]

Rosz ház, melyben köpönyeg kell az esső ellen.[12]

Még a’ rosz anya is szereti jó leányát.

Rosznak ne hagy, jónak ne keress.

A’ rosz szolgát nem fülén; hanem hátán taníttyák.

Sok szemű lánc a’ rosz ember.

A’ rosz ember előtt csak azért is rosz a’ jó, mert tudtára nem vétett.

Kutya apának eb a’ fia.

Eb anyának kutya a’ leánya.

Egygyik eb, másik kutya.

Egygyik büdös vaj, másik kukacos szalonna egybe illenek.

Egygyik tizenkilenc, másik egy héjján húsz.

A’ jók között a’ rosz leg roszabb.

Tizenkét Apostolok között is volt egy rosz.

Akasztófára se jó.

A’ leg roszab ember leg roszabb here.

Senki se volt jó, kirűl roszat nem beszéllettek volna valaha: ime a’ fehér liliomnak is fekete az árnyéka.

Előbb találkozik húsz rosz, mint egy jó.

Kár azokért a’ korbácsokért, melyek mellette esnek le.

A’ roszat a’ vak is szemre vetheti.

A’ rosz magának se jó.

A’ rosz magának leg roszabb.

Roszat a’ rosz is fel adgya.

Rosz a’ roszat hamar meg ösmeri.