Petőfi Sándor
A NÉP NEVÉBEN
Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: Isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán tinálatok? Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! Kéz is kell még, mely a földet kihányja, Amíg föltűnik az arany ere... S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok?... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
(Pest, 1847. március.)
Ady Endre
Dózsa György unokája
Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes. Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl, Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? Rablóváraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput?
*
Bella István
SZÉKELY DÓZSA GYÖRGY IMÁJA
Íme, lángol a trón, láncon, láncon az ország, láncot ellik a láng, hol a lélek kihal, íme a koronám, magát a napot hozzák világ elemésztő robbanásaival.
Mi volt az én vétkem? Új és ifjú ország! Szabad pór és polgár szülte Holnap-Haza! Ó, hajnalléptű lány! Jövő-fényű orcák! Koronás homlokom a holnap iszonya.
Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot, meggyötört testemet mikor fölnégyelik, nem én, Magyarország lesz szétszaggatott, múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.
Szögezzétek csak ki Budavár kapujára és Pestre két karom, kard és kenyér az ott, Gyulafehérvárra s Váradra két lábam, Szegedre koponyám – a jövő én vagyok.
Írmagunk se marad, te vaksi toportyán, ordas Werbőczy, te és te, gyihos gyaur, Szapolyai János, ha ránk tör az oszmán, s nem nől ki a karom a vér és mész alól.
Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot, meggyötört testemet mikor fölnégyelik, nem én, Magyarország lesz szétszaggatott, múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.
De élek: beszélek, én, Székely Dózsa György, magyar Krisztuskirály, jövő-fejedelem, e forradalmakban megszentelt magyar föld szabad jövendőjét újra elrendelem.
Ímé: nyerít a láng, trónom elragadják, mint Illés szekerét a kozmosz csikai, haza szállok, haza, lángom bebalzsamozzák Erdély-szülőföldem izzó havasai.
Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot, meggyötört testemet mikor fölnégyelik, nem én, Magyarország lesz szétszaggatott, múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.
Ó, uram, ki testünk föleteted földdel, ordas kanok közé beesett csecsemőt, s ki most undorító bendőjükbe földelsz, mért falatsz föl engem, ehetetlen jövőt?
Akadjon torkukon a tüdőm, a májam, köpjék ki a szemem, hányják ki sok szavam, s mert bűnösök vagyunk mi mind, mindahányan, irgalmazz Nekik is, s végy magadhoz, Uram!
Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot, meggyötört testemet mikor fölnégyelik, nem én, Magyarország lesz szétszaggatott, múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.
Eötvös József Magyarország 1514-ben MVGYOSZ hangoskönyvek
Eötvös, akit az aggódás, a nemzet féltése nem tett képtelenné a történelmi és társadalmi helyzet józan felmérésére, félreérthetetlen célzatossággal mutatja be, hogy a hatalmon levők konok embertelensége bizonyos körülmények között szükségszerűen forradalmat vált ki. A regény azok fölött mond szigorú ítéletet, akik a jobbágyságot a nyomor mélységeibe szorították, akik okozói, részesei voltak megaláztatásának, testi-lelki megtörettetésének. Természetesen a műfaj követelményeinek megfelelően: tragikus szerelmek történetében. A polgári származású Szaleresi Klárinak Ártándi Pál iránt érzett szerelme, mely egyre emésztőbb lobogású lesz, és Orbánnak, a művelt jobbágyfiúnak szelíden makacs vonzódásása Telegdi Fruzsinához végzetesen hiábavaló, az előítéletek, az osztályok közötti válaszfalak eleve lehetetlenné teszik a boldogulást, az öntörvényű beteljesedést. A Magyarország 1514-ben nemcsak a század leghitelesebb történelmi regénye, hanem szorongatóan igaz szerelmi történet is.
*
Márki Sándor: DÓSA GYÖRGY, 1470-1514
http://mek.oszk.hu/05800/05803/html/
Tartalom
I. A DÓSA-CSALÁD.
II. DÓSA GYÖRGY IFJUSÁGA.
III. A KERESZTESHÁBORÚ TERVE.
IV. DÓSA GYÖRGY VITÉZSÉGE ÉS KITÜNTETÉSE.
V. DÓSA, A KERESZTESEK FŐVEZÉRE.
VI. A KERESZTESEK GYÜLEKEZÉSE.
VII. A MAGYAR JOBBÁGYOK HELYZETE.
VIII. EURÓPAI PARASZTHÁBORÚK.
IX. A KERESZTESHÁBORÚ ELTILTÁSA.
X. A PAPSÁG ÉS A NÉP.
XI. «A PARASZTKIRÁLY.»
XII. AZ ALFÖLDI HADJÁRAT KEZDETE.
XIII. DÓSA GYÖRGY BÉKÉS- ÉS CSANÁDVÁRMEGYÉBEN.
XIV. AZ APÁTFALVI VÉRTANÚK.
XV. A VÁROSOK MAGATARTÁSA.
XVI. A BUDAI TANÁCSKOZÁS.
XVII. DÓSA GYÖRGY ARADI HADJÁRATA.
XVIII. A GUBACSI CSATA.
XIX. A DEBRŐI ÉS AZ EGERVÖLGYI CSATÁK.
XX. A SAJÓ ÉS A BODROG KÖZÖTT.
XXI. NEMESEK CSATLAKOZÁSA.
XXII. SZATMÁRBAN ÉS SZABOLCSBAN.
XXIII. BIHARBAN.
XXIV. A DUNA-TISZA KÖZÉBEN.
XXV. A DUNÁNTÚL.
XXVI. SZAPOLYAI JÁNOS VAJDA.
XXVII. DÓSA GYÖRGY A TEMESKÖZBEN.
XXVIII. AZ ERDÉLYI FÖLKELÉS.
XXIX. A TEMESVÁRI CSATA.
XXX. DÓSA GYÖRGY HALÁLA.
XXXI. A FÖLKELÉS VÉGE.
XXXII. VAE VICTIS!
*
ILLÉY GYULA: Dózsa György
Dráma három felvonásban
1956
II. kötet 5II. kötet 6
Szereplők
Fölkelő parasztok, katonák, papok, polgárok, főurak.
Színhely: Magyarország, 1514.
|