Szolnoki Ernő: Bibliografiai lexikon

Könyvtörténeti és bibliografiai
szakkifejezések kis szótára


http://mektukor.oszk.hu/08300/08342/08342.htm

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V X



A

abacus - fedőlap, tábla, írólap, eredetileg számológépet, majd asztalkát, az asztal fedőlapját jelentette, később minden szegletes táblát, könyvtáblát is.

abbreviatio - rövidítés.

abbreviatura - (brevis = rövid) rövidítés; a könyv történetében a kodexírás és másolásban nyert különösebb jelentőséget; a szöveg írásának gazdaságosságára törekedve (hely, idő és fáradság megtakarítására) egyes szavakat, szóvégződéseket, akkor szinte általánosan ismert és egyezményesen elfogadott abbreviaturákkal helyettesítettek. Az abbreviatura használata később a nyomtatott könyveknél is igen elterjedt volt; az ősnyomdászok betűkészletében igen sok az összevont jel, az egy betűlábra vésett ligatura és abbreviatura; egész addig, amíg a modern nyomdatechnika feleslegessé tette és kiküszöbölte őket, bár rövidítéseinkben ma is tovább élnek.

abdicatio - lemondás, leköszönés.

aberratio - eltérés, megtévelyedés (orvosilag: a normálistól való eltérés).

ablativus - távolító eset.

abonens - előfizető.

absurdum - képtelenség, lehetetlenség.

accentus - 1. hangsúly, 2. kiejtés, beszédmód; tájszólások hanghordozása, beszédmódja, 3. ékezet.

accumulatio - a kifejezések halmozása.

accusativus - tárgyeset.

acrographia - kidomborodó rajz, amit maratással értek el, s a régi litografiai eljárásoknál alkalmazták.

acrostichon - olyan vers, amelyben a sorok, vagy versszakok kezdőbetűi összeillesztve valamely értelmes kifejezést jelentenek; gyakran neveket, titkos vallomásokat, üzeneteket, jelmondatokat szőttek így verseikbe a költők.

acta - irat.

acta diurna - napi újdonság, jelentés, a mai újság római őse; közszemlére kifüggesztve volt olvasható.

actinographia - sokszorosítás röntgensugarak által. Fényérzékennyé tett papír-tömeget átvilágítanak, s az egy példányban festékkel kinyomott nyomtatvány körvonalai ez úton egész tömeg papíroson megjelenik.

actuarius - írnok.

adagium - példabeszéd; közmondás.

adapertio - 1. megnyitás, 2. nyilatkozat, magyarázat.

adaptatio - átvétel, átdolgozás, szabad fordítás.

addendum, -a - pótlandó, -k.

additamentum, -a - pótlások, helyesbítések, függelék.

additio - összeadás.

adhortatio - intés, buzdítás.

adjectamentum - toldalék.

adjectivum - melléknév.

ad lectorem - az olvasóhoz.

admittitur - "megengedtetik" a cenzor szokásos engedélye volt, amit a kinyomtatás előtt a korrekturára írt.

adnotatio, -nes - megjegyzés, -ek l. annotatio.

adnotatum, -a - észrevételek.

adparatus - előkészítés, bevezetés.

ad usum Delphini - tanulók számára, kényesebb közönség számára (írott könyv) (tulajdonképpen a francia trónörökös, a dauphin használatára).

adverbium - határozószó.

adversarius - jegyzőkönyv, házinapló; háztartási bevételek és kiadások könyve.

advolutum - melléklet, hozzáfűzés, hozzácsatolás.

aenigma - rejtvény, talány.

aequivocatio - kétértelműség.

affamen - megszólitás.

affamentum - kegyes, lágy, nyájas beszéd.

agenda - előjegyzék (tennivalók számára), szertartáskönyv.

aggratulatio - üdvözlés, szerencsekívánat.

agiographus (l. hagiographus) - szentírást író.

agitatio - érvelés.

agitatio mentis - elmélkedés.

agnominatio - szójáték.

akologia - sebészi műszertan.

album - a rómaiaknál eredetileg fehér hirdetőtáblát jelentett; ma átvitt értelemben általában nagyobb, quart vagy folio alakú könyvet jelent a legkülönfélébb célokra, legtöbbször díszesen kiállítva (v.ö. emlékalbum, képalbum stb).

aldina - a nagyhírű velencei Aldus Manutius, nyomdász és könyvkiadó műhelyéből kikerült könyvek gyűjtőneve.

aldine - betűtípus; Aldus Manutius-ról, könyveiről az aldinákról elnevezve.

alexandrinus - francia eredetű versforma; tizenkét szótagos sor, középmetszettel és két mellékmetszettel négy részre osztva (v.ö. Arany, Toldi).

almanach - 1. évkönyv; 2. eredetileg naptár, amelynek irodalmi része az idők folyamán egyre nőtt, s ez az irodalmi része vált lényegesebbé; 3. évenként megjelenő könyv (arab eredetű).

allegatio - perbeszéd, bizonyítás.

allegória - megszemélyesítés, jelképes ábrázolása valamely művészi mondanivalónak, amelynek igazi értelmét valamely legtöbbször rejtett és helyettesíthető eszme jelenti.

alliteratio - kezdőrím; szókezdő hangok egyezése.

allocutio - megszólítás, vígasztaló, buzdító szó.

alloquium - beszéd, szózat, buzdítás, vigasz.

allotriológia - eltérés; más tanítás.

alphabetum - betűsor, ábécé.

altiloquium - fenszárnyaló, magasztos beszéd.

alucinatio - álmodozás, beszéd, fecsegés, félrebeszélés (l. halucinatio).

amelioratio - javítás (bonus = jó, melior = jobb).

ampendix - l. appendix.

amphibológia - kétértelműség.

amplexio - (verstani) összekapcsolás.

ampliatio - bővítés.

anagnorismus - felismerés; drámai motivum, amelyben egymástól elkerült rokonok, vagy ismerősök ismét felismerik egymást.

anacaephalaeosis - rövid ismétlés, összefoglalás (latinul recapitulatio l. o.).

anadiplosis - megkettőzés, ismétlés (szónoklatban).

anagnosticum - felolvasásra való olvasmány.

anagramma - egy szó vagy mondat betűinek összekeveréséből képezett új kifejezés.

anakoluthia - mondattani hiba (a mondat befejezése nem logikus folytatása a kezdetének), nyelvi következetlenség.

analectum, -a - 1. egy vagy több író munkáiból összeállított szemelvények, 2. morzsalékot, ételhulladékot, illetve az ezt eltakarító rabszolgát jelentette; tréfás kétértelműséggel az elhullatott, elfelejtett versek összegyűjtője vagy gyűjteménye.

analógia - hasonlóság, hasonlat.

analisys - elemzés.

anapestus - két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb, "lebegő".

anaphora - 1. retorikai vonatkozásban ugyanazon szó ismétlése több mondat elején; 2. visszavonatkozás a beszédben valamely megelőző szóra.

anastrophé - fordított szórend.

anathema - egyházi átok.

anekdóta - rövid, humoros történet, adoma.

anepigrapha, -us - cím(felirat) nélküli könyv.

anfractus - szószaporítás.

animadversarius - megfigyelő, figyelés, észrevétel.

animadversio - megfigyelés, észrevétel, megjegyzés.

animadversiuncula - kis figyelmeztetés.

annalis, -es - évkönyv, történetkönyv.

annotamentum - megjegyzés.

annotatio, -nes - följegyzés.

anonym - névtelen. Könyvek általában névvel, szerzőjük nevével jelennek meg, de igen sok esetben a szerző a legkülönbözőbb okokból elhallgatja a nevét; ilyenkor névtelen, anonym könyvekről van szó. A szerző rejtett nevének megoldása sokat foglalkoztatja a bibliografusokat. Külön bibliografiák vannak a névtelenül megjelent művekről.

annunciatio - jelentés.

anteacta - előirat, előszó.

antecantamentum - előének.

antelogium - előbeszéd.

anteludium - előjáték.

anthologia - gyűjtemény, kisebb irodalmi művek, gyűjtemények, szemelvények.

anticritica - ellenbírálat.

antilogia - ellenmondás.

antiloquium - ellenbeszéd.

antimetabole - szónoklatban a kifejezések felcserélése.

antiphona - egyházi ének, amit az énekkarok váltakozva énekelnek.

antiphonale - egyházi énekeskönyv.

antiphonarium - egyházi énekek könyve, karénekeskönyv.

antiphrasis - szójáték, hasonló hangzású, de ellentétes értelmű szavakkal.

antiqua - betűtipus, a renaissance szövegírása, amit különösen Olaszországban használtak az ősnyomdászok.

antiquarius - régiségkereskedő.

antiquarium - régiségkereskedés, régi könyvek, zeneművek, metszetek, s egyéb régi műtárgyak boltja.

antiquitas - régiség.

antispastus - klasszikus versláb (egy rövid, két hosszú és egy rövid szótag).

antistasis - egy szónak különböző értelemben való ismétlése.

antistropha - a verstanban a váltakozó énekben a strophára felelő versszak vagy ének.

antithesis - 1. ellentét, 2. a nyelvtanban betűcsere.

antonomasia - névcsere, ha szónoklatban valakinek neve helyett legjellemzőbb tulajdonságát jelölő melléknevet, gúnynevet mondunk (l. synecdoche).

aoidos - az ősi görög irodalom költője, a "dalnok" (v.ö. igric, regős).

apellativum - a könyv szerzője, ha nem nevezi meg magát és álnevet sem vesz fel, "apellativum"-ot használ. Péld. "egy írástudó", "valaki a népből" stb.

apheresis - elvétel, rövidítés a szó elején.

aphorisma - bölcs mondás; rövid, velős, szellemes mondás; (töredékes) gondolat.

apocalypsis - kijelentés (a Biblia egyik könyve).

apocha - nyugta; ellentéte: az antapocha: ellennyugta.

apoclisis - kitérés.

apocope - szóvégi rövidítés, egy betű vagy szótag elhagyása.

apocryph iratok - 1. a hivatalosan el nem ismert szent könyvek; 2. névtelenül vagy álnéven, esetleg régi idők alkotása gyanánt kiadott, antikizált írásművek.

apodixis - megcáfolhatatlan bizonyítás.

apographon - másolat, példány (latin: exemplar l. o.)

apológia - hitvédelem, védőirat, védőbeszéd.

apologismos - (retorikai) az okok és indokok részletes előadása, kifejtése.

apológus - elbeszélés.

apophasis - tagadás, elutasítás (latin: negatio l. o.)

apophtegma - rövid, velős mondás.

aporema - magának ellentmondó következtetés.

apostrophé - távollévő személyekhez, halottakhoz, istenekhez, múzsákhoz, megszemélyesített tárgyakhoz, állatokhoz intézett fohászkodás, szimbolikus társalgás; költők gyakori kifejezésmódja.

apostrophus - hiányjel.

apotheosis - istenítés, megdicsőülés.

appelatio - fellebbezés.

appendix - függelék.

appositio - hozzátétel, értelmező.

apprecatio - könyörgés.

approbamentum - bizonyíték.

approbatio - jóváhagyás, helyeslés.

aquarell - vízfestékkel készült festmény.

archium l. archivum.

archivarius - irattáros, levéltáros.

archivum - irattár, levéltár.

archontologia - tisztviselők története.

arcus - ív, (boltív) papír ív.

argumentatio - bizonyítás, megokolás, érvelés.

argumentum - érv, bizonyító eszköz.

arithmus - szám.

armalis - címer, nemesi levél.

armarium - eredetileg: fegyvertár, később könyvtár, könyvszekrény. Innen ered a magyar almáriom szó is.

arrythmia - (verstani) mértékszerűtlenség.

ars poetica - költészettan.

arsis - emelkedés (verstani).

articulus - 1. névelő, 2. cikkely, szakasz, törvénycikk.

artigraphia - nyelv- vagy szónoklattani kézikönyv.

ascriptio - hozzáadás, hozzáírás, pótlás.

aspecta, -k - a naptár ábrái, jegyei (pl. a hold állásának ábrázolásai, vagy a zodiacus ábrái, a csillagképek nyomdai jelei).

aspectus - vizsgálat.

assertio, -nes - megjegyzés, hozzáfűzés.

associatio - képzettársítás.

assonantia - összehangzás, magánhangzós rím.

assumptio - elfogadás.

asyndeton - felsorolás a szónoklatban, kötőszavak nélkül.

atellana - verses bohózat a rómaiaknál, amelyben a szereplők álarcot viseltek (Atella városról).

athenaeum - általában Pallas Athenae-nek, a tudományok görög istennőjének szentelt hely, vagy templom.

atlas - térképkönyv, vagy egyes könyvekhez tartozó képek, rajzok, ábrák, mellékletek könyve. Atlas-tól, a "fáradhatatlan erejű" titántól nyerte a nevét, aki karjaival és vállával az égboltot tartotta, a görög mitologia szerint.

atonia - hangsúlytalanság.

atramentarium - tintatartó.

atramentum - fekete folyadék vagy festék.

atramentum librarium - koromból és mézgából készült írótinta.

attestatio - bizonyítás, írásbeli tanusítás.

attitulatio - címzés.

attitulatio libri - a könyv címe.

attributum - ismertető jel, sajátosság.

auctor - szerző (autor l. o.)

auctoramentum - szerződéslevél, amelyben valaki valamely szolgálatot, munkát, katonai szolgálatot vállal.

auguratio - jövendölés.

augurium - 1. jelenségek utáni szemlélődés, 2. jelenség, 3. jóslás, jövendölés.

aulódia - síp és ének együttes hangja.

authenticum - 1. eredeti okirat, 2. hiteles forrás.

autobiographia - önéletrajz.

autodidaxis - önnevelés, magánúton való tanulás.

autogramm - sajátkezű aláírás.

autographium, -a - sajátkezű irat.

autor - szerző.

autotypia - Meisenbach találmánya; 1881-ben megoldja a fénykép könyvnyomdai sokszorosítását. Olyan klisé, amelynél a fénykép tónusait apró, szabad szemmel alig látható pontokra bontják fel, s a kép világosabb részeit kisebb, sötétebb részeit nagyobb pontok összessége adja ki.

averbo - az igének nyelvtanilag fontos 3-4 főalakja (amo, amare, amavi, amatus = szeretni).

aviso - előzetes jelentés hír, bejelentés.

axioma - sarkigazság, oly nyilvánvaló tétel, amely bizonyításra nem szorul.