Payday Loans

Keresés

A legújabb

AZ ŐSI MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR PDF Nyomtatás E-mail
Nyelvformák és életformák - Nyelvformák és életformák

RENDKÍVÜLI ÉS EGYEDÜLÁLLÓ MÓDSZER A MAGYAR NYELV KUTATÁSBAN!!!  Megjelent @[1462242314:2048:Kolumbán Sándor] szóboncnokunk forradalmian új nyelvészeti megközelítésében AZ ŐSI MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR!  Bevezető (részlet) "Kedves Olvasó! Rendhagyó könyvet tart a kezében. Szerénytelenség nélkül állíthatom: ehhez hasonló, ilyen átfogóan elemző anyag nem született még magyar nyelvterületen, mert ebben hangokra lebontva, nyelvbonctani módszerekkel elemzem a sza- vakat. E módszerrel a mai magyar nyelv szavainak ősmag(yar)-nyelvi, ősmag nyelvi, ősnyelvi eredetét kívánom bizonyítani. Talán valamikor 2006-ban kezdtem el a szavak komolyabb vizsgálatát, bon- colását. Előbb csak játékból, aztán a titkok sorozatos feltárulása nyomán tuda- tossá vált, és a játékból komoly munka lett. Megírtam az E nyelvben győzni fogsz című könyvet, aztán a Magyar szógyökök a román nyelvben címűt, melyet a Kötött mássalhangzó-párosok című követett. Mindig bosszantott az a botor hazugság, amikor a minden elemében érthe- tően magyar hangzású szavakra a hivatásos nyelvészek rámondták, hogy ezt a szlávoktól, azt a törököktől, amazt a latin nyelvből vettük át. A „legbecstelenebb hazugság” jelzőt azonban GLATZ FERENC történelemnek csúfolt hamisítványa (A magyarok krónikája. 3. kiadás, Officina Nova – Magyar Könyvklub, Budapest, 2000) kapta nálam. Tudniillik azt hazudta ez a szégyentelen alak, magyar- gyűlölettől füstölögve, hogy a magyarok görbelábú asszony- és gyermek- gyilkosok, és hogy mi minden szavunkat csak úgy összelopkodtuk a nálunk sokkal műveltebb szlávoktól. (Az idézetet lásd alább.) Bizony megérdemelt volna két igazi magyar pofont a kugli fejére a becstelen hazugságáért! S a harmadikat ráadásként fojtásnak. Részemről azonban tisztességesebb válasznak tűnt, ha előveszem a Magyar Értelmező Kéziszótárt, és feleletként erre a becstelen hazugságra, feldolgozom a szavakat, és tételesen megcáfolom a szótár minden szóeredet hazugságát, bebizonyítva azon szavak ősmag(yar)-nyelvi eredetét. Akik a ma magyarnak mondott nyelvnek a történelem színpadán való meg- jelenését csak Árpád bejövetelétől számítják, óriásit tévednek. Az ilyenek gúnyolódnak is a nyelv ősiségének messzi múltra visszavezetésén, s a világ nyel- veire gyakorolt hatásán. Nem veszik észre, hogy saját tudatlanságukat, butaságukat gúnyolják ki. Épp mint GLATZ FERENC. Az ilyen gúnyolódók megelégszenek a vakvágányon haladó „tudományos” matatások eredményeivel. Személyesen nem kutatnak, nem fejlődnek. Nekik jó az a finnugor moslék, amit eléjük öntenek, azt „felfalják” és röhögnek tovább. A röhögés azonban nem emberi tulajdonság, röhögni csak a ló szokott, de attól nem lesz okos, értelmes, és főleg nem lesz emberi! Hagyjuk tehát röhögni őket saját butaságukon.  A szavak felbontása nyomán rendkívüli – sokszor döbbenetet kiváltó – titkok tárultak föl előttem. A nyelv szerkezeti felépítésének titkai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ősmag-nyelv felsőbb értelem tudatos terve- zésének eredménye. Szavai, kifejezései olyan összehangzó értelmi kapcsolatban fűződnek egymásba, hogy azt véletlennek nevezni botorság. Nyilvánvalóvá vált, hogy a történelmi magyar nyelv megőrizte az ősmag-nyelv szerkezeti felépítését, ősi gyökeit, szavait olyannyira, hogy új fogalmat kellett alkotnom a nyelv megnevezésére: ősmag(yar)-nyelv. A világ összes nyelvei az ősmag(yar)-nyelvből alakultak ki, és mai napig megtalálhatóak azok a gyökök, szavak ezekben a magyarutód-nyelvekben. Vagyis a nyelvek eredetét illetően épp fordított a helyzet, nem a magyar nyelv lopkodta össze a szavakat, hanem min- den ma beszélt földi nyelv annak gyökeiből épült föl. Bizonyossá vált, hogy semmi köze eredet szempontjából a finnugor nyel- vekhez, avagy csak annyi, hogy azok is az ősmag(yar)-nyelvből erednek, de amely ősi nyelvnek egyenes ágú leszármazottja, és a vérvonal hűséges megőrzője egye- dül a mai magyar nyelv. Bizonyossá vált, hogy a nyelvtudósok becstelenül becsapják a magyar anyanyelvű embereket, és a világot is a magyar nyelv, de világ nyelvei eredetét illetően is. Íme, a finnugor elméletet igazoló „tudományos” érv: TREFORT ÁGOSTON-nak 1877-ben, közoktatási miniszterként elhangzott szavai (forrás: Dr. OLÁH BÉLA: Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete. Buenos Aires, 1980): „Tisztelem az urak álláspontját, én azonban – mint miniszter – az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finn- ugor származás princípiumát (alapelvét) fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát!” (Kiemelés K. S.) Nyilvánvaló, hogy akkor a politika – fölrúgva minden valós bizonyítékot – önkényesen közbeszólt. Azt viszont lehet nevezni bárminek, csak tudomá- nyosságnak nem! Aztán jöttek a nyelvész mamelukok és torlódnak, lökdösődnek a mellébeszélés moslékos vályúja körül az érvényesülésért mind a mai napig. CZUCZOR GERGELY – FOGARASI JÁNOS: A Magyar nyelv szótára (I–VII. Pest- Budapest, 1862–1874) I. kötetében (1862) olvasható a finn népről: „Éjszakeurópában lakó, s az altáji vagy turáni családhoz tartozó régi néptörzs neve. Vétetik mind szélesebb értelemben, a midőn ide tartozik az eszt és lapp is,mind szűkebben, a midőn csak a szuomi vagy szómi értetik alatta. Finn nyelv. Finn irodalom. A külföldön igen elterjedt, például még a HEYSE idegen szótárában is előjön a nyelv némi rokonsága után alakult azon ferde nézet, hogy a magyarok a finnektől származnak. Hazai tudósaink, akik különösen mindkét nyelvben is jártasak, nem leszármazási, hanem legfölebb testvéri (noha távolabbi) rokonságot tartanak a finnek és magyarok között. Történelmi adataink egyébiránt teljesen hiányzanak.” (Kiem. K. S.) Vannak, akik azt mondják, hogy a fenti TREFORT-szöveg sosem hangzott el, nincs rá bizonyíték, és az idézetet közlő Dr. OLÁH BÉLÁ-t hiteltelennek tartják. Csak annyi a gond, hogy ezek a bírálók – bármilyen diplomájuk, doktori címük is legyen – mindannyian a fokozottan hiteltelenek soraiba tartoznak. Azok bírálják, akik nyíltan magyarellenesek, magyargyűlölők, gúnyolódók, mocs- kolódók. Hasonlóak ezek a bent piszkító macskához. Olyan is akad – KOMORÓCZY GÉZA –, aki azt nyilatkozza, hogy a sumér-magyar rokonságot akkor sem fogadná el, ha bizonyítva volna. Az ilyennel hitelesség kérdésében nincs mit tárgyalni, mert az ilyennél nem a valós kutatási eredmény számít, mivel sugárzik belőle az olthatatlan magyarutálat, mely minden szavának, tettének mozgatórugója. De a jöttmentek siserahadának hozzá hasonló többi idegenlelkű mocskolódójával sem érdemes. (Ugyanezek piszkítják a Kassai Kódex körül-ellenében is a helyet.) Az, hogy a TREFORT-i nyilatkozat elhangozhatott, a következményekből tudható meg! Mert valóban nem kaptak támogatást többé azok, akik nem a finnugorizmus elméletén bábáskodtak.  Nos, a TREFORT-nyilatkozat jegyzőkönyve épp ily rejtélyesen eltűnt. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Budapest, 1985. Hatodik változatlan kiadás) szóeredet-megállapításai teljesen nélkülöznek minden – valós kutatás nyomán beért, kikristályosodott, bizonyítható, bizonyított – tudományos alapot. Így talán Magyar/talan eredet félre-/Értelmező Kéziszótár volna az igazi címe. Szóeredet megállapításai nem komoly szóelemzés eredményei. Kizárólag a valós iránytól félreterelt, bizonyíthatatlan s így elvetendő finnugor elmélet aládúcolását hivatottak szolgálni. Nyilvánvaló értelmi összefüggések látszatára sem adtak a szerzők az azonos gyökön alapuló szavak eredetének megállapításánál. Szándékomban áll az egész szótár – eredet szempontjából vitatható – sza- vainak kutatása, bebizonyítván, hogy minden szó magyar eredetű, sőt idegen nyelvből átvett (visszavett) néhány kifejezés ősmag(yar)-nyelvi eredete is igazolható. Ehhez nem kell mást tenni, mint a szavakat felbontani elemeikre és jelentéstartalmuk szerint megvizsgálni. Eddigi ismereteim szerint az ősmag-nyelv egy magasabb értelem által tudatosan megtervezett nyelv, mely egy pontosan megszerkesztett felépítési vázba illeszkedik. Minden hangnak, gyöknek, kötött mássalhangzó-párosnak legkevesebb háromirányú értelemalkotó jellemzője van. Aki ezt nem ismeri fel vagy tagadja álságos álláspontja védelmében, az nem ismeri a nyelvet, nem jutott el a valós felismerést lehetővé tevő mélységig a kutatásban, s csak a felszínen kotorász. A magyar nyelvnek a fent megemlített felépítési törvényeit a mai finnugrista magyar/talan nyelvészek semmibe veszik, így összes másfél évszázados kócos, zagyva, értelmetlen, zavaros, összefüggéstelen, oktalan munkáik egy adott pillanattól a szemétbe lesznek dobva örökre. Fontos az eredet meghatározásnál: A két hangból álló ősgyök mely nyelvben érthető szó? Értelmet közvetít, érthető magyarul vagy nem? (MAGYAR ADORJÁN: Elméletem ősműveltségünkről)  Íme a három rendkívül fontos, alapvető szempont a szavak eredetének kutatásánál: 1. A hangok egyéni tulajdonságainak ismerete, melyek saját jellemzőiket adják a szó végső értelmének kialakításába. Egyetlen hang sem véletlenül kerül egy kifejezésbe, mindegyik értelmet közvetít. 2. A kötött mássalhangzó-párosok értelmének ismerete. A kötött mássalhangzó-párosok – két hang értelemalakító szövetsége. Ezek azonosításkor olyanok, mint a magyar születési bizonyítvány, magyar személyi igazolvány, magyar útlevél, igazolják a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetét. Egyetlen nyelv sem tud szabadulni az ősmag(yar)-nyelvből átvett szavak kötött mássalhangzó- párosaitól. Minden kötött mássalhangzó-páros gyökalkotó is egyben. 3. Az ősgyökök, gyökök, mint alapszavak elemzése. Ehhez tartozik a gyök- és szófordíthatóságra figyelés, mely csak magyar nyelvi jellegzetesség, mivel ezrével találni kifejezéseket, melyek szófordított alakban jutottak át az utódnyelvekbe, és ott még torzultak. Komoly kutatással kincseket lehet a felszínre hozni. Ne feledjük: a kutatás szó jelentése ahhoz hasonló, mint mikor valaki kutat ás. A kút ásásánál mélyre kell hatolni ahhoz, hogy az életet jelentő víz forrásához jussunk. E három szempontot még megfejeli a nyelv azzal, hogy az ősmag(yar)-nyelv minden egyes kifejezése a harmónia szabály szerint alakult ki. Azaz: több (legkevesebb három) fő jellemző az alkotója a kifejezésnek, és ebből eredően több értelmezhetősége is lehet a kifejezésnek. Ez alapvető magyar nyelvi jellegzetesség. Nem számít, ha az MTA nyelvészei nem fogadják el a kiigazított anyagot, mivel ebből a szempontból már nem lehet őket komolyan venni. Tekintélyüket teljesen eljátszották a sok ferdítéssel, hazudozással. Amióta az Akadémia eltért az alapító SZÉCHENYI ISTVÁN gróf eredeti gondolatától, szándékaitól, csak annyira hiteles magyar nyelvtörténeti, nyelvkutatási szempontból, amennyire tudományosan megalapozottnak tekinthető a fent idézett TREFORT ÁGOSTON-nyilatkozat tartalma. Még pontosabban: a Magyar Tudományos Akadémia magyar nyelvészeti szem- pontból csak annyira tudományos, amennyire magyar szellemű! Vannak, akik fennhéjázó sértődöttséggel, ahhoz megfelelő fej és szájállással, gőgös, lekezelő kincstári gúnnyal kifogásolják, hogy a valós ősi nyelveredetet kutatók (nem finnugor, nem török irány stb.), nem nyelvész végzettségűek, és így munkájuk soha, semmiképp nem lehet hiteles. Nos, az egyetemi végzettség nagy érték, ha a végzettséget igazoló papír tu- lajdonosa komolyan elmélyült a tanulmányozásban és valós irányt, komoly tudományos életcélt tart szeme előtt, nem pedig megélhetési diplomássá válik. Azonban a magyar nyelv vakvágányon vezetését 150 éve mind diplomás nyelvészek pofozták a sehova nem vezető irányba. A végzettség még nem jelent tudást is. Ehhez még van egy jó szemléltetés, melyet a való élet kínál. Nézzék meg Magyarországot, a magyar politikai, gazdasági, társadalmi állapotokat, melyet 22 éve állandóan, folytonosan, többdiplomás – gazdaságban, tár- sadalomtudományokban „jártas” – politikusok, „értelmes, szakképzett” jogászok vezetnek „nagy-nagy szakértelemmel” Mit hoztak a két-három diplomás koponyák a nép számára? Nyomort, kilátástalanságot, bizonytalanságot, félelmet az otthonokba. És ez azért, mert olyan diplomásaink vannak, akik a való életről nem tudnak semmit! Úgy végezték el az egyetemet, hogy puskáztak orrvérzésig, egymás dolgozatát lopták el. Az eredmény önmagáért beszél. Látják ugye hol áll az ország?! A politikusok lopják a nép vagyonát, a jogászok legfontosabb feladata lett a gyilkosok védelme, a tolvajok felmentése, a hagyományos magyar népviselet: fekete mellény, nadrág és fehér ing használatának megtiltása, viselői elleni eljárá- sok indítása. A rendőrség szemeket lövet ki, tisztességes szándékú emberekre vadászik, azok ruházatát vizsgálja, a történelmi emlékhelyeken pornófilmek for- gatását biztosítja. Történelmi megemlékezéseken himnuszéneklőket tartóztat le, miközben simán megy a bűnözés. Ez ma a diplomás vezetés „szakszerű” munkája. Nos, épp úgy áll a mai hivatalos magyar nyelvészet is. Vannak tiszteletre méltó diplomások is ma Magyarországon. Azok előtt kalapot lehet emelni! Sajnos kevesen maradtak, mert a java elment. De akik itt ma- radtak a komolyak közül, azt még labda közelbe sem engedik, mert attól félnek, szakszerű büntetőt rúg kapujukba! S ha mégis odakerül, valamit jól akarna csi- nálni, abban a pillanatban kimarják onnan. Így állunk a magyar őstörténettel és nyelvkutatással is. Hétdiplomás „szakik” terelgetik a finnugró rúddal a magyar nyelv szavait az északi jégmezők halásztanyái felé. De szerintem a hivatásos nyelvészek közt vannak ép ésszel gondolkodók is, akik titokban kutatnak is, ám az állás megtartása, a megélhetés végett hallgatnak... és talán figyelnek is. A fentiek fényében kérdezem: Ugyan mit ér a Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázados magyar nyelveredet-kutatása, ha az a fent idézett treforti gondolat vakvágánya mentén haladt, foggal és körömmel védelmezve a tudománytalan állítást. Ha ferdítések és hazugságok hosszú sorának görbe karókkal való aládú- colásában szorgoskodott: fehérnek bizonyítván a nyilvánvaló, szemmel jól látható feketét, és feketének a fehéret? (Lásd TREFORT ÁGOSTON fenti szavait.) Mit ér ma a magyarországi felsőfokú nyelvészvégzettséget igazoló oklevél az igazi tudomány terén, ha megszerzésének legfőbb feltétele a másfél évszázados kirívó ferdítésekből, hazugságokból való szigorlat, vizsgatétel egy olyan összetételű vizsgabizottság előtt, amely ezt az ordító hazugságot védelmezi foggal és körömmel, az igazság kárára? Mit ér annak a felsőfokú végzettségű nyelvésznek tanári munkássága a magyar nyelvoktatás terén, ha követelményei szerint: hallgatói fő feladata e hazugságok bemagolása, állandó szajkózása, bizonygatása, védelmezése, a ferde eszmék továbbvitele, majdani tanítványaikba sulykolása, a való igazság kárára, sőt mi több: az igazság elrejtése, állandó megvető lekezelése, hiteltelenné, nevetségessé tétele, kigúnyolása?  E ferdítés áradat eredete visszanyúlik a szabadkőműves francia forradalom utáni időkre, ám erőteljesen az 1848–49-es – rejtélyes sötét háttéri erők által elbuktatott – szabadságharc után bontakozott ki. (Ki pénzelte az orosz cári erők bevonulását? Hiszen Ausztria oly gyenge anyagi lábakon állt, hogy a komáromi várat nem merte szétlövetni, mert nem tudta volna újjáépíteni, és inkább – fog- csikorgatva bár – alkudozni kényszerült KLAPKÁ-val.) A levert szabadságharc után az osztrák megbízásban álló PAUL HUNSDORFER és JOSEPH BUDENZ osztotta az észt a magyar nyelvkutatásban, olyanok, akik életük végéig német nyelven gondolkodtak. A gyökelméletet elvetették, de soha nem mertek komoly nyílt vitát vállalni az eredetet igazán kutatókkal. A nyílt küzdelemtől irtóztak, ám maguk mögött tudva az osztrák császári hatalmi gépezetet, annak árnyékában diktálták a vakvágányra tartó félre-irányt. A Habsburg udvar német hatalmi szava azt kívánta volna elérni, hogy a magyar nyelvet lealázva, kimutassák sokad rendűségét, jelentéktelenségét, a magyar nemzet történelmi múlt nélküliségét, parlagi szolgaiságát, alávalóságát, és ezzel szemben a német nyelv magasan álló, elsőrendű voltát. Ám ez az egész egy minden valós alapot nélkülöző, bizonyíthatatlan, önző hazugság. Egy komoly gyökelemző és kötött mássalhangzó-páros kutatás a német nyelvben is kimutatándja az ősmag(yar)-nyelvi eredetet, hiszen a német nyelv is abból ered. Nincs más eredet, csak az ősmag-nyelvi! Ez bizonyítható az elsőtől az utolsó pontig – a nyelvszerkezet felépítésével! A nyelv nem hazudik, mert kialakulásában semminemű elv nem vezette, kizárólag a valóság szavakban való rögzítése. Olyan, mint a korokon át lerakódott talajüledék rétegek. Csak azt őrzi, ami volt, ami végbement! A nyelv híven és kitörölhetetlenül őrzi azokat az elemeket, melyek az ősmag- nyelvre visszavezetést segítik. Sokan próbálták, próbálják tisztára mosni HUNFALVY-t, BUDENZ-et. Nehéz művelet. HUNFALVY a szabadságharcban való szerepvállalása után, a Bach-korszakban jött rá: ha érvényesülni akar, akkor meg kell hajolnia. Ekkor döntötte el, hogy beáll a hatalmi árnyékszékre várakozók hosszú sorába. Nem ő az első és utolsó sem, aki megalkudott az elnyomóval, és készséges szolgájává vált annak. Kitűnő szolgalélek lett belőle. A hivatalostól eltérő nyelveredet-nézeteket val- lókat kizárták a viták teréről, lesodorták a pályáról, nem engedtek érveket ütköz- tetni, mivel nekik nem voltak érveik. Egyetlen érvük a hatalmi szó volt. Semmilyen életképes, maradandó, örök- érvényű, ércként csillogó érv. Semmi! Hogy WAMBERGER-t, azaz VÁMBÉRY-t, a törökeredet-hirdetőt engedték egy ideig közölni, ez azért volt, mert ez is a szédítés-kavaráshoz tartozott. Viszont a szkíta– hun–magyar eredetről szó sem eshetett, mindenhonnan kitiltották, gúnyolták, megvetették, sőt úgyszólván, elűzték (SZENTKATOLNAI BÁLINT GÁBOR). És ma is ugyanígy állunk! A Magyar Tudományos Akadémia alázatos szolgalélekkel működött, működik közre az ordító hamisításokban. A kommunista-cionista, majd a mai cionista- szabadosság elvű irányzat ugyanúgy felkarolta, pénzelte, pénzeli a tudo- mánytalan hazugságot, és ontották, ontják magukból ma is. A mai túlélés és bérelvű magyar nyelvészek (tisztelet a kevés kivételnek) mindenben alávetik magukat eme elmélet szajkózása kényszerének az állás megtartása, a megél- hetés, a pénz végett. A cél: a magyar nemzet múltjának meghamisítása, önbizalmának aláásása, nemzettudatának tönkretétele. Kishitűvé tenni azzal e nemzetnek minden egyes magyarját, hogy alja népnek számító nemzete semmit nem valósított meg történelme folyamán, és mindent, még nyelvét is másoktól lopkodta össze. Lásd GLATZ FERENC: A magyarok krónikája című történelminek nevezett förmed- vényében, ahol úgy ír, szinte csorgó nyállal, mintha hétvégi helyszíni tudósítást közvetítene egy faluvégi kurtakocsma asztala mellől valamelyik adóállomáson: „Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció [...] görbelábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el.” [sic!] S ez a vigyorgó magyargyűlölő, történésznek mondja magát, és ott tolakodott, könyökölt, lökdösődött a magyar államelnökségért! Egyébként a gyermek- és nőgyilkosság tekintetében érdemes beleolvasni a Bibliába, GLATZ úr ősapja, JÓZSUÉ hadjáratainak leírásába. A Józsué könyvében 6. résztől 11. részig, a történetíró minden város elpusztításának leírásakor büszkén említi: „Egyetlen lelket sem hagytak életben.” Az „egyetlen lelket sem” kifejezésbe beleérthető az asszonyok, öregek, gyermekek, terhes nők, minden élő ember, sőt még az állatok legyilkolása is!!! Erre tegyen sebtében lapot a görbelelkű, magyarutáló GLATZ úr! Néhány dolog, melyre figyelni érdemes.  Az ősmag(yar)-nyelvből, a mai magyar nyelv őséből ered az összes többi nyelv! Mielőtt azzal vágnának vissza, hogy akkor miért nem hasonlít egyik sem rá, a közel háromezer nyelv közül, töprengjenek el mélyen ama tény fölött, hogy fizikailag bizonyított: a fehér szín felbomlásából erednek a többi színek, színárnyalatok, közel háromezer. Nos, hasonlít azok közül valamelyik a fehér színre? A magyar nyelvet, mint anya-nyelvet, nem a származéknyelvei – a magyar nyelvhez viszonyítva, hanghiányos latin, német, angol – grammatikája szerint kell elemezni. Mert a magyar nyelvnek nem csak nyelvtana van, hanem nyelv- bonctana is! A germán, angolszász, latin utód, szláv stb. nyelvek méltatói magasabb- rendűségi érzésekkel vannak eltelve, de egy komoly szóbonctani elemzés kimutatja, hogy az összes nyelvek eredete visszavezethető az igazi ERedőre, az ÁRja hungÁR, ősmag(yAR)-nyelvre. Az is világos, hogy ezek a nyelvek hang- hiányos nyelvek, olyanok, mint akinek hiányzik valamely végtagja, bár már annyira megszokta, hogy nem zavarja. Hiányzik egy sor olyan hang a hangkész- letükből, melyet az emberi hangképző szervek képesek kiejteni, de azok a nyelvek nem használják, s ez tulajdonképpen fogyatékosságot jelent. Miért kellene egy olyan nyelvnek, mely minden ember által képezhető beszédhangot használ, ilyen fogyatékos nyelvek mértéke szerint elemeztetnie? A „fogyatékos, béna” jelzőket nem sértésként használom a könyvben. Különböző nyelveken írók csak akkor döbbennek rá arra, mily szegényes nyelvük kifejezési eszköztára, amikor megismerik a magyar nyelv kifejezési gazdagságát. Ennek alátámasztására álljanak itt BERNARD G. SHAW ír-angol író szavai: „A magyar nyelvben a prepozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)” Tehát amikor „béna, fogyatékos” nyelvről írok, erre gondolok. Kiindulási alapelv a szóeredet kutatásnál: minden kifejezés ősmag(yar)- nyelvi eredetű!!! Az ősmag(yar)-nyelv több évezreden át világnyelv lévén, rendkívül gazdag kifejezés-kincstárral bírt. Ezeknek egy része teljesen eltűnt, kisodródott a mai magyar nyelvből, viszont nem vesztek el, mert az ősmag(yar)- nyelv szétrobbanáskor az utódnyelvekbe jutottak (ezek ma: latin, szláv, germán, angolszász perzsa, tamil, szuahéli, kecsua, dakota és a többi 3000), melyek abból épültek föl, ott vannak azokban bizonyíthatóan mind a mai napig. Komoly kutatással kimutathatók, és eléjük tárhatók: – Lám, honnan ered a ti nyelvetek! (Például a teljesen magyar elemekből épülő fragmentum, spektákulum, bume- ráng címszavakat.) A legfontosabb, ami az eddigi kutatások nyomán kijelenthető minden bizonyossággal: A magyar nyelv nem ered egyik nyelvből sem. Sem a finnből, sem a török- ből. A magyar nyelv maga az EREDET! És nem jöttünk mi sehonnan, itt voltunk mindig! Az hogy magyar nyelvi emlékeket találnak itt-ott a világban, az ősmag nyelv valaha volt világnyelvi állapotát jelenti. A magyar nyelvnek megvannak a maga belső törvényei, melyek szabályozzák azt. Ennek egyike a hangok önmagukban hordozott értelme, a kötött mással- hangzó-párosok felépítése, és ezeknek az értelemalakításban való rendkívül fontos szerepe. Ezenkívül a gyökökön alapuló szóbokor rendszer. A szavak, kifejezések a nyelv felépítési törvénye alapján képződtek, hangzásszabályaival egyezően, és pontosan beilleszkedtek gyökrendszer építményébe. Hasonlóan a méhléphez, ahol csak a hatszög alakú, megfelelő méretű sejtek illenek bele a méhek építési tervébe. A magyar nyelv érték! Nem csak nekünk, hanem az egész világnak, hiszen minden nyelv annak őséből, az ősmag-nyelvből származik! KODÁLY ZOLTÁN írta (Visszatekintés. I–II. Budapest, 1974): „... a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mind- nyájunk ügye.” Tegyük hozzá: ugyanúgy a kutatás is. Ehhez csak összehangolás, az eredmé- nyek jóhiszemű, szakszerű letisztázása szükséges. KISS DÉNES véleménye (Bábel után, Budapest, Püski Kiadó): „Mindezek »összehozásához« nem szükséges egy diploma sem, csak kis szorgalom, képesség és tudás! De az igen! Egyébként nemzedékeket csapunk be, hamis, nem igaz feltételezésekkel. És ezt nevezik, gondolják sokan tudománynak! Aligha kell erős szavakat használnunk arra nézve, hogy nemcsak hiba – én így gondolom –, hanem vétek a magyarság, a nyelv és a tudomány ellen! Egyszerre ennyi és nem kevesebb! [...] Ide kapcsolódik a gerinctelenség, az egyes »tudósok« szolgai hajbókolása, azoké, akiknek papírjuk van az alkalmasságról, de tehetségük igencsak ici-pici vagy semmi!” Hangsúlyozom: sosem állíthatjuk, hogy mindent tudunk, azt sem, hogy nem tévedhetünk. Ezzel jár minden kutatás. Ám ahogy haladok előre ebben a munkában, a nyelvboncoló tevékenységben, a lépten-nyomon felbukkanó bizo- nyítékok azt mutatják – jó úton járok. És mindennap új és új dolgok tárulnak föl, jönnek a felszínre.  Az alábbi helyreigazító munkának a Magyar Értelmező Kéziszótár 1985-ös, hatodik változatlan kiadása szolgál alapul. Szerkesztői: JUHÁSZ JÓZSEF, SZŐKE ISTVÁN, O. NAGY GÁBOR, KOVALOVSZKY MIKLÓS. Lektor: GARAMVÖLGYI JÓZSEF. Bátran kimondható tehát, hogy minden, amit a szótár finnugornak ír, az ősmag(yar)-nyelvi. A finnugor szó magyar nyelvre alkalmazása képtelenség (abszurdum). És a többi szóeredet megállapítás is mind-mind hanyag hamisítás. A feldolgozásban a Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉKSz) eredeti meghatá- rozásait kivonatosan idézem dőlt betűkkel a [] zárójel előtt, idézőjel mellőzésével, mivel nem szó szerint, hanem a lényeget kiemelve idézem. A címszavaknál a lények, tárgyak, jelenségek, fogalmak leírásaiban, a meghatározásokban kevés hibát lelni, azok szakszerűek, jók, tartalmasak, valósak, kivéve a kommunista ideológia szemszögéből való véleményezéseket. Ám a szóeredet meghatározás borzalmas, és lépten-nyomon tetten érhető a ferdítés szándékossága. Van a szótárban a délibáb címszónál egy megjegyzésük a szerkesztőknek: „Csalóka, hamis délibáb nyelvészet: hamis szófejtéseken alapuló (magyarkodó), tudománytalan nyelvészet.” Az övék valóban délibábos és durván tudománytalan! Kivéve belőle a magyarkodó jelzőt, mert azzal nem illethetők. Lám, mivel etetnek minket a [ ] zárójelben, és mi a való igazság? Nos, itt a válasz GLATZ úr mocskolódására, és a finnugor elmélet megcáfo- lására – a könyv, melyet kezében tart a Kedves Olvasó. Olvasóim iránti őszinte tisztelettel, Kolumbán Sándor"

RENDKÍVÜLI ÉS EGYEDÜLÁLLÓ MÓDSZER A MAGYAR NYELV KUTATÁSBAN!!!


Megjelent Kolumbán Sándor szóboncnokunk forradalmian új nyelvészeti megközelítésében

AZ ŐSI MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR!

Bevezető (részlet)

"Kedves Olvasó!
Rendhagyó könyvet tart a kezében. Szerénytelenség nélkül állíthatom: ehhez hasonló, ilyen átfogóan elemző anyag nem született még magyar nyelvterületen, mert ebben hangokra lebontva, nyelvbonctani módszerekkel elemzem a sza- vakat. E módszerrel a mai magyar nyelv szavainak ősmag(yar)-nyelvi, ősmag nyelvi, ősnyelvi eredetét kívánom bizonyítani.
Talán valamikor 2006-ban kezdtem el a szavak komolyabb vizsgálatát, bon- colását. Előbb csak játékból, aztán a titkok sorozatos feltárulása nyomán tuda- tossá vált, és a játékból komoly munka lett.
Megírtam az E nyelvben győzni fogsz című könyvet, aztán a Magyar szógyökök a román nyelvben címűt, melyet a Kötött mássalhangzó-párosok című követett.
Mindig bosszantott az a botor hazugság, amikor a minden elemében érthe- tően magyar hangzású szavakra a hivatásos nyelvészek rámondták, hogy ezt a szlávoktól, azt a törököktől, amazt a latin nyelvből vettük át. A „legbecstelenebb hazugság” jelzőt azonban GLATZ FERENC történelemnek csúfolt hamisítványa (A magyarok krónikája. 3. kiadás, Officina Nova – Magyar Könyvklub, Budapest, 2000) kapta nálam. Tudniillik azt hazudta ez a szégyentelen alak, magyar- gyűlölettől füstölögve, hogy a magyarok görbelábú asszony- és gyermek- gyilkosok, és hogy mi minden szavunkat csak úgy összelopkodtuk a nálunk sokkal műveltebb szlávoktól. (Az idézetet lásd alább.)
Bizony megérdemelt volna két igazi magyar pofont a kugli fejére a becstelen hazugságáért! S a harmadikat ráadásként fojtásnak.
Részemről azonban tisztességesebb válasznak tűnt, ha előveszem a Magyar Értelmező Kéziszótárt, és feleletként erre a becstelen hazugságra, feldolgozom a szavakat, és tételesen megcáfolom a szótár minden szóeredet hazugságát, bebizonyítva azon szavak ősmag(yar)-nyelvi eredetét.
Akik a ma magyarnak mondott nyelvnek a történelem színpadán való meg- jelenését csak Árpád bejövetelétől számítják, óriásit tévednek. Az ilyenek gúnyolódnak is a nyelv ősiségének messzi múltra visszavezetésén, s a világ nyel- veire gyakorolt hatásán. Nem veszik észre, hogy saját tudatlanságukat, butaságukat gúnyolják ki.
Épp mint GLATZ FERENC.
Az ilyen gúnyolódók megelégszenek a vakvágányon haladó „tudományos” matatások eredményeivel. Személyesen nem kutatnak, nem fejlődnek. Nekik jó az a finnugor moslék, amit eléjük öntenek, azt „felfalják” és röhögnek tovább. A röhögés azonban nem emberi tulajdonság, röhögni csak a ló szokott, de attól nem lesz okos, értelmes, és főleg nem lesz emberi!
Hagyjuk tehát röhögni őket saját butaságukon.

A szavak felbontása nyomán rendkívüli – sokszor döbbenetet kiváltó – titkok tárultak föl előttem. A nyelv szerkezeti felépítésének titkai.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az ősmag-nyelv felsőbb értelem tudatos terve- zésének eredménye. Szavai, kifejezései olyan összehangzó értelmi kapcsolatban fűződnek egymásba, hogy azt véletlennek nevezni botorság.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a történelmi magyar nyelv megőrizte az ősmag-nyelv szerkezeti felépítését, ősi gyökeit, szavait olyannyira, hogy új fogalmat kellett alkotnom a nyelv megnevezésére: ősmag(yar)-nyelv. A világ összes nyelvei az ősmag(yar)-nyelvből alakultak ki, és mai napig megtalálhatóak azok a gyökök, szavak ezekben a magyarutód-nyelvekben. Vagyis a nyelvek eredetét illetően épp fordított a helyzet, nem a magyar nyelv lopkodta össze a szavakat, hanem min- den ma beszélt földi nyelv annak gyökeiből épült föl.
Bizonyossá vált, hogy semmi köze eredet szempontjából a finnugor nyel- vekhez, avagy csak annyi, hogy azok is az ősmag(yar)-nyelvből erednek, de amely ősi nyelvnek egyenes ágú leszármazottja, és a vérvonal hűséges megőrzője egye- dül a mai magyar nyelv.
Bizonyossá vált, hogy a nyelvtudósok becstelenül becsapják a magyar anyanyelvű embereket, és a világot is a magyar nyelv, de világ nyelvei eredetét illetően is.
Íme, a finnugor elméletet igazoló „tudományos” érv:
TREFORT ÁGOSTON-nak 1877-ben, közoktatási miniszterként elhangzott szavai (forrás: Dr. OLÁH BÉLA: Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete. Buenos Aires, 1980): „Tisztelem az urak álláspontját, én azonban – mint miniszter – az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finn- ugor származás princípiumát (alapelvét) fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát!” (Kiemelés K. S.)
Nyilvánvaló, hogy akkor a politika – fölrúgva minden valós bizonyítékot – önkényesen közbeszólt. Azt viszont lehet nevezni bárminek, csak tudomá- nyosságnak nem! Aztán jöttek a nyelvész mamelukok és torlódnak, lökdösődnek a mellébeszélés moslékos vályúja körül az érvényesülésért mind a mai napig.
CZUCZOR GERGELY – FOGARASI JÁNOS: A Magyar nyelv szótára (I–VII. Pest- Budapest, 1862–1874) I. kötetében (1862) olvasható a finn népről:
„Éjszakeurópában lakó, s az altáji vagy turáni családhoz tartozó régi néptörzs neve. Vétetik mind szélesebb értelemben, a midőn ide tartozik az eszt és lapp is,mind szűkebben, a midőn csak a szuomi vagy szómi értetik alatta. Finn nyelv. Finn irodalom. A külföldön igen elterjedt, például még a HEYSE idegen szótárában is előjön a nyelv némi rokonsága után alakult azon ferde nézet, hogy a magyarok a finnektől származnak. Hazai tudósaink, akik különösen mindkét nyelvben is jártasak, nem leszármazási, hanem legfölebb testvéri (noha távolabbi) rokonságot tartanak a finnek és magyarok között. Történelmi adataink egyébiránt teljesen hiányzanak.” (Kiem. K. S.)
Vannak, akik azt mondják, hogy a fenti TREFORT-szöveg sosem hangzott el, nincs rá bizonyíték, és az idézetet közlő Dr. OLÁH BÉLÁ-t hiteltelennek tartják.
Csak annyi a gond, hogy ezek a bírálók – bármilyen diplomájuk, doktori címük is legyen – mindannyian a fokozottan hiteltelenek soraiba tartoznak. Azok bírálják, akik nyíltan magyarellenesek, magyargyűlölők, gúnyolódók, mocs- kolódók. Hasonlóak ezek a bent piszkító macskához. Olyan is akad – KOMORÓCZY GÉZA –, aki azt nyilatkozza, hogy a sumér-magyar rokonságot akkor sem fogadná el, ha bizonyítva volna. Az ilyennel hitelesség kérdésében nincs mit tárgyalni, mert az ilyennél nem a valós kutatási eredmény számít, mivel sugárzik belőle az olthatatlan magyarutálat, mely minden szavának, tettének mozgatórugója. De a jöttmentek siserahadának hozzá hasonló többi idegenlelkű mocskolódójával sem érdemes. (Ugyanezek piszkítják a Kassai Kódex körül-ellenében is a helyet.)
Az, hogy a TREFORT-i nyilatkozat elhangozhatott, a következményekből tudható meg! Mert valóban nem kaptak támogatást többé azok, akik nem a finnugorizmus elméletén bábáskodtak.

Nos, a TREFORT-nyilatkozat jegyzőkönyve épp ily rejtélyesen eltűnt.
A Magyar Értelmező Kéziszótár (Budapest, 1985. Hatodik változatlan kiadás) szóeredet-megállapításai teljesen nélkülöznek minden – valós kutatás nyomán beért, kikristályosodott, bizonyítható, bizonyított – tudományos alapot. Így talán Magyar/talan eredet félre-/Értelmező Kéziszótár volna az igazi címe. Szóeredet megállapításai nem komoly szóelemzés eredményei. Kizárólag a valós iránytól félreterelt, bizonyíthatatlan s így elvetendő finnugor elmélet aládúcolását hivatottak szolgálni. Nyilvánvaló értelmi összefüggések látszatára sem adtak a szerzők az azonos gyökön alapuló szavak eredetének megállapításánál.
Szándékomban áll az egész szótár – eredet szempontjából vitatható – sza- vainak kutatása, bebizonyítván, hogy minden szó magyar eredetű, sőt idegen nyelvből átvett (visszavett) néhány kifejezés ősmag(yar)-nyelvi eredete is igazolható. Ehhez nem kell mást tenni, mint a szavakat felbontani elemeikre és jelentéstartalmuk szerint megvizsgálni.
Eddigi ismereteim szerint az ősmag-nyelv egy magasabb értelem által tudatosan megtervezett nyelv, mely egy pontosan megszerkesztett felépítési vázba illeszkedik. Minden hangnak, gyöknek, kötött mássalhangzó-párosnak legkevesebb háromirányú értelemalkotó jellemzője van. Aki ezt nem ismeri fel vagy tagadja álságos álláspontja védelmében, az nem ismeri a nyelvet, nem jutott el a valós felismerést lehetővé tevő mélységig a kutatásban, s csak a felszínen kotorász.
A magyar nyelvnek a fent megemlített felépítési törvényeit a mai finnugrista magyar/talan nyelvészek semmibe veszik, így összes másfél évszázados kócos, zagyva, értelmetlen, zavaros, összefüggéstelen, oktalan munkáik egy adott pillanattól a szemétbe lesznek dobva örökre.
Fontos az eredet meghatározásnál:
A két hangból álló ősgyök mely nyelvben érthető szó?
Értelmet közvetít, érthető magyarul vagy nem? (MAGYAR ADORJÁN: Elméletem ősműveltségünkről)

Íme a három rendkívül fontos, alapvető szempont a szavak eredetének kutatásánál:
1. A hangok egyéni tulajdonságainak ismerete, melyek saját jellemzőiket adják a szó végső értelmének kialakításába. Egyetlen hang sem véletlenül kerül egy kifejezésbe, mindegyik értelmet közvetít.
2. A kötött mássalhangzó-párosok értelmének ismerete. A kötött mássalhangzó-párosok – két hang értelemalakító szövetsége. Ezek azonosításkor olyanok, mint a magyar születési bizonyítvány, magyar személyi igazolvány, magyar útlevél, igazolják a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetét. Egyetlen nyelv sem tud szabadulni az ősmag(yar)-nyelvből átvett szavak kötött mássalhangzó- párosaitól. Minden kötött mássalhangzó-páros gyökalkotó is egyben.
3. Az ősgyökök, gyökök, mint alapszavak elemzése. Ehhez tartozik a gyök- és szófordíthatóságra figyelés, mely csak magyar nyelvi jellegzetesség, mivel ezrével találni kifejezéseket, melyek szófordított alakban jutottak át az utódnyelvekbe, és ott még torzultak. Komoly kutatással kincseket lehet a felszínre hozni. Ne feledjük: a kutatás szó jelentése ahhoz hasonló, mint mikor valaki kutat ás. A kút ásásánál mélyre kell hatolni ahhoz, hogy az életet jelentő víz forrásához jussunk.
E három szempontot még megfejeli a nyelv azzal, hogy az ősmag(yar)-nyelv minden egyes kifejezése a harmónia szabály szerint alakult ki. Azaz: több (legkevesebb három) fő jellemző az alkotója a kifejezésnek, és ebből eredően több értelmezhetősége is lehet a kifejezésnek. Ez alapvető magyar nyelvi jellegzetesség.
Nem számít, ha az MTA nyelvészei nem fogadják el a kiigazított anyagot, mivel ebből a szempontból már nem lehet őket komolyan venni. Tekintélyüket teljesen eljátszották a sok ferdítéssel, hazudozással. Amióta az Akadémia eltért az alapító SZÉCHENYI ISTVÁN gróf eredeti gondolatától, szándékaitól, csak annyira hiteles magyar nyelvtörténeti, nyelvkutatási szempontból, amennyire tudományosan megalapozottnak tekinthető a fent idézett TREFORT ÁGOSTON-nyilatkozat tartalma. Még pontosabban: a Magyar Tudományos Akadémia magyar nyelvészeti szem- pontból csak annyira tudományos, amennyire magyar szellemű!
Vannak, akik fennhéjázó sértődöttséggel, ahhoz megfelelő fej és szájállással, gőgös, lekezelő kincstári gúnnyal kifogásolják, hogy a valós ősi nyelveredetet kutatók (nem finnugor, nem török irány stb.), nem nyelvész végzettségűek, és így munkájuk soha, semmiképp nem lehet hiteles.
Nos, az egyetemi végzettség nagy érték, ha a végzettséget igazoló papír tu- lajdonosa komolyan elmélyült a tanulmányozásban és valós irányt, komoly tudományos életcélt tart szeme előtt, nem pedig megélhetési diplomássá válik.
Azonban a magyar nyelv vakvágányon vezetését 150 éve mind diplomás nyelvészek pofozták a sehova nem vezető irányba.
A végzettség még nem jelent tudást is. Ehhez még van egy jó szemléltetés, melyet a való élet kínál.
Nézzék meg Magyarországot, a magyar politikai, gazdasági, társadalmi állapotokat, melyet 22 éve állandóan, folytonosan, többdiplomás – gazdaságban, tár- sadalomtudományokban „jártas” – politikusok, „értelmes, szakképzett” jogászok vezetnek „nagy-nagy szakértelemmel”
Mit hoztak a két-három diplomás koponyák a nép számára?
Nyomort, kilátástalanságot, bizonytalanságot, félelmet az otthonokba. És ez azért, mert olyan diplomásaink vannak, akik a való életről nem tudnak semmit! Úgy végezték el az egyetemet, hogy puskáztak orrvérzésig, egymás dolgozatát lopták el. Az eredmény önmagáért beszél.
Látják ugye hol áll az ország?!
A politikusok lopják a nép vagyonát, a jogászok legfontosabb feladata lett a gyilkosok védelme, a tolvajok felmentése, a hagyományos magyar népviselet: fekete mellény, nadrág és fehér ing használatának megtiltása, viselői elleni eljárá- sok indítása. A rendőrség szemeket lövet ki, tisztességes szándékú emberekre vadászik, azok ruházatát vizsgálja, a történelmi emlékhelyeken pornófilmek for- gatását biztosítja. Történelmi megemlékezéseken himnuszéneklőket tartóztat le, miközben simán megy a bűnözés.
Ez ma a diplomás vezetés „szakszerű” munkája.
Nos, épp úgy áll a mai hivatalos magyar nyelvészet is.
Vannak tiszteletre méltó diplomások is ma Magyarországon. Azok előtt kalapot lehet emelni! Sajnos kevesen maradtak, mert a java elment. De akik itt ma- radtak a komolyak közül, azt még labda közelbe sem engedik, mert attól félnek, szakszerű büntetőt rúg kapujukba! S ha mégis odakerül, valamit jól akarna csi- nálni, abban a pillanatban kimarják onnan.
Így állunk a magyar őstörténettel és nyelvkutatással is. Hétdiplomás „szakik” terelgetik a finnugró rúddal a magyar nyelv szavait az északi jégmezők halásztanyái felé.
De szerintem a hivatásos nyelvészek közt vannak ép ésszel gondolkodók is, akik titokban kutatnak is, ám az állás megtartása, a megélhetés végett hallgatnak... és talán figyelnek is.
A fentiek fényében kérdezem:
Ugyan mit ér a Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázados magyar nyelveredet-kutatása, ha az a fent idézett treforti gondolat vakvágánya mentén haladt, foggal és körömmel védelmezve a tudománytalan állítást. Ha ferdítések és hazugságok hosszú sorának görbe karókkal való aládú- colásában szorgoskodott: fehérnek bizonyítván a nyilvánvaló, szemmel jól látható feketét, és feketének a fehéret? (Lásd TREFORT ÁGOSTON fenti szavait.)
Mit ér ma a magyarországi felsőfokú nyelvészvégzettséget igazoló oklevél az igazi tudomány terén, ha megszerzésének legfőbb feltétele a másfél évszázados kirívó ferdítésekből, hazugságokból való szigorlat, vizsgatétel egy olyan összetételű vizsgabizottság előtt, amely ezt az ordító hazugságot védelmezi foggal és körömmel, az igazság kárára?
Mit ér annak a felsőfokú végzettségű nyelvésznek tanári munkássága a magyar nyelvoktatás terén, ha követelményei szerint: hallgatói fő feladata e hazugságok bemagolása, állandó szajkózása, bizonygatása, védelmezése, a ferde eszmék továbbvitele, majdani tanítványaikba sulykolása, a való igazság kárára, sőt mi több: az igazság elrejtése, állandó megvető lekezelése, hiteltelenné, nevetségessé tétele, kigúnyolása?

E ferdítés áradat eredete visszanyúlik a szabadkőműves francia forradalom utáni időkre, ám erőteljesen az 1848–49-es – rejtélyes sötét háttéri erők által elbuktatott – szabadságharc után bontakozott ki. (Ki pénzelte az orosz cári erők bevonulását? Hiszen Ausztria oly gyenge anyagi lábakon állt, hogy a komáromi várat nem merte szétlövetni, mert nem tudta volna újjáépíteni, és inkább – fog- csikorgatva bár – alkudozni kényszerült KLAPKÁ-val.)
A levert szabadságharc után az osztrák megbízásban álló PAUL HUNSDORFER és JOSEPH BUDENZ osztotta az észt a magyar nyelvkutatásban, olyanok, akik életük végéig német nyelven gondolkodtak. A gyökelméletet elvetették, de soha nem mertek komoly nyílt vitát vállalni az eredetet igazán kutatókkal. A nyílt küzdelemtől irtóztak, ám maguk mögött tudva az osztrák császári hatalmi gépezetet, annak árnyékában diktálták a vakvágányra tartó félre-irányt.
A Habsburg udvar német hatalmi szava azt kívánta volna elérni, hogy a magyar nyelvet lealázva, kimutassák sokad rendűségét, jelentéktelenségét, a magyar nemzet történelmi múlt nélküliségét, parlagi szolgaiságát, alávalóságát, és ezzel szemben a német nyelv magasan álló, elsőrendű voltát. Ám ez az egész egy minden valós alapot nélkülöző, bizonyíthatatlan, önző hazugság. Egy komoly gyökelemző és kötött mássalhangzó-páros kutatás a német nyelvben is kimutatándja az ősmag(yar)-nyelvi eredetet, hiszen a német nyelv is abból ered. Nincs más eredet, csak az ősmag-nyelvi! Ez bizonyítható az elsőtől az utolsó pontig – a nyelvszerkezet felépítésével!
A nyelv nem hazudik, mert kialakulásában semminemű elv nem vezette, kizárólag a valóság szavakban való rögzítése. Olyan, mint a korokon át lerakódott talajüledék rétegek. Csak azt őrzi, ami volt, ami végbement!
A nyelv híven és kitörölhetetlenül őrzi azokat az elemeket, melyek az ősmag- nyelvre visszavezetést segítik.
Sokan próbálták, próbálják tisztára mosni HUNFALVY-t, BUDENZ-et. Nehéz művelet. HUNFALVY a szabadságharcban való szerepvállalása után, a Bach-korszakban jött rá: ha érvényesülni akar, akkor meg kell hajolnia. Ekkor döntötte el, hogy beáll a hatalmi árnyékszékre várakozók hosszú sorába. Nem ő az első és utolsó sem, aki megalkudott az elnyomóval, és készséges szolgájává vált annak. Kitűnő szolgalélek lett belőle. A hivatalostól eltérő nyelveredet-nézeteket val- lókat kizárták a viták teréről, lesodorták a pályáról, nem engedtek érveket ütköz- tetni, mivel nekik nem voltak érveik.
Egyetlen érvük a hatalmi szó volt. Semmilyen életképes, maradandó, örök- érvényű, ércként csillogó érv.
Semmi!
Hogy WAMBERGER-t, azaz VÁMBÉRY-t, a törökeredet-hirdetőt engedték egy ideig közölni, ez azért volt, mert ez is a szédítés-kavaráshoz tartozott. Viszont a szkíta– hun–magyar eredetről szó sem eshetett, mindenhonnan kitiltották, gúnyolták, megvetették, sőt úgyszólván, elűzték (SZENTKATOLNAI BÁLINT GÁBOR).
És ma is ugyanígy állunk!
A Magyar Tudományos Akadémia alázatos szolgalélekkel működött, működik közre az ordító hamisításokban. A kommunista-cionista, majd a mai cionista- szabadosság elvű irányzat ugyanúgy felkarolta, pénzelte, pénzeli a tudo- mánytalan hazugságot, és ontották, ontják magukból ma is. A mai túlélés és bérelvű magyar nyelvészek (tisztelet a kevés kivételnek) mindenben alávetik magukat eme elmélet szajkózása kényszerének az állás megtartása, a megél- hetés, a pénz végett.
A cél: a magyar nemzet múltjának meghamisítása, önbizalmának aláásása, nemzettudatának tönkretétele. Kishitűvé tenni azzal e nemzetnek minden egyes magyarját, hogy alja népnek számító nemzete semmit nem valósított meg történelme folyamán, és mindent, még nyelvét is másoktól lopkodta össze. Lásd GLATZ FERENC: A magyarok krónikája című történelminek nevezett förmed- vényében, ahol úgy ír, szinte csorgó nyállal, mintha hétvégi helyszíni tudósítást közvetítene egy faluvégi kurtakocsma asztala mellől valamelyik adóállomáson: „Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció [...] görbelábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el.” [sic!]
S ez a vigyorgó magyargyűlölő, történésznek mondja magát, és ott tolakodott, könyökölt, lökdösődött a magyar államelnökségért!
Egyébként a gyermek- és nőgyilkosság tekintetében érdemes beleolvasni a Bibliába, GLATZ úr ősapja, JÓZSUÉ hadjáratainak leírásába. A Józsué könyvében 6. résztől 11. részig, a történetíró minden város elpusztításának leírásakor büszkén említi: „Egyetlen lelket sem hagytak életben.” Az „egyetlen lelket sem” kifejezésbe beleérthető az asszonyok, öregek, gyermekek, terhes nők, minden élő ember, sőt még az állatok legyilkolása is!!!
Erre tegyen sebtében lapot a görbelelkű, magyarutáló GLATZ úr! Néhány dolog, melyre figyelni érdemes.

Az ősmag(yar)-nyelvből, a mai magyar nyelv őséből ered az összes többi nyelv! Mielőtt azzal vágnának vissza, hogy akkor miért nem hasonlít egyik sem rá, a közel háromezer nyelv közül, töprengjenek el mélyen ama tény fölött, hogy fizikailag bizonyított: a fehér szín felbomlásából erednek a többi színek, színárnyalatok, közel háromezer.
Nos, hasonlít azok közül valamelyik a fehér színre?
A magyar nyelvet, mint anya-nyelvet, nem a származéknyelvei – a magyar nyelvhez viszonyítva, hanghiányos latin, német, angol – grammatikája szerint kell elemezni. Mert a magyar nyelvnek nem csak nyelvtana van, hanem nyelv- bonctana is!
A germán, angolszász, latin utód, szláv stb. nyelvek méltatói magasabb- rendűségi érzésekkel vannak eltelve, de egy komoly szóbonctani elemzés kimutatja, hogy az összes nyelvek eredete visszavezethető az igazi ERedőre, az ÁRja hungÁR, ősmag(yAR)-nyelvre. Az is világos, hogy ezek a nyelvek hang- hiányos nyelvek, olyanok, mint akinek hiányzik valamely végtagja, bár már annyira megszokta, hogy nem zavarja. Hiányzik egy sor olyan hang a hangkész- letükből, melyet az emberi hangképző szervek képesek kiejteni, de azok a nyelvek nem használják, s ez tulajdonképpen fogyatékosságot jelent.
Miért kellene egy olyan nyelvnek, mely minden ember által képezhető beszédhangot használ, ilyen fogyatékos nyelvek mértéke szerint elemeztetnie?
A „fogyatékos, béna” jelzőket nem sértésként használom a könyvben. Különböző nyelveken írók csak akkor döbbennek rá arra, mily szegényes nyelvük kifejezési eszköztára, amikor megismerik a magyar nyelv kifejezési gazdagságát.
Ennek alátámasztására álljanak itt BERNARD G. SHAW ír-angol író szavai:
„A magyar nyelvben a prepozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)”
Tehát amikor „béna, fogyatékos” nyelvről írok, erre gondolok.
Kiindulási alapelv a szóeredet kutatásnál: minden kifejezés ősmag(yar)- nyelvi eredetű!!! Az ősmag(yar)-nyelv több évezreden át világnyelv lévén, rendkívül gazdag kifejezés-kincstárral bírt. Ezeknek egy része teljesen eltűnt, kisodródott a mai magyar nyelvből, viszont nem vesztek el, mert az ősmag(yar)- nyelv szétrobbanáskor az utódnyelvekbe jutottak (ezek ma: latin, szláv, germán, angolszász perzsa, tamil, szuahéli, kecsua, dakota és a többi 3000), melyek abból épültek föl, ott vannak azokban bizonyíthatóan mind a mai napig. Komoly kutatással kimutathatók, és eléjük tárhatók: – Lám, honnan ered a ti nyelvetek! (Például a teljesen magyar elemekből épülő fragmentum, spektákulum, bume- ráng címszavakat.)
A legfontosabb, ami az eddigi kutatások nyomán kijelenthető minden bizonyossággal:
A magyar nyelv nem ered egyik nyelvből sem. Sem a finnből, sem a török- ből. A magyar nyelv maga az EREDET! És nem jöttünk mi sehonnan, itt voltunk mindig! Az hogy magyar nyelvi emlékeket találnak itt-ott a világban, az ősmag nyelv valaha volt világnyelvi állapotát jelenti.
A magyar nyelvnek megvannak a maga belső törvényei, melyek szabályozzák azt. Ennek egyike a hangok önmagukban hordozott értelme, a kötött mással- hangzó-párosok felépítése, és ezeknek az értelemalakításban való rendkívül fontos szerepe. Ezenkívül a gyökökön alapuló szóbokor rendszer. A szavak, kifejezések a nyelv felépítési törvénye alapján képződtek, hangzásszabályaival egyezően, és pontosan beilleszkedtek gyökrendszer építményébe. Hasonlóan a méhléphez, ahol csak a hatszög alakú, megfelelő méretű sejtek illenek bele a méhek építési tervébe.
A magyar nyelv érték! Nem csak nekünk, hanem az egész világnak, hiszen minden nyelv annak őséből, az ősmag-nyelvből származik!
KODÁLY ZOLTÁN írta (Visszatekintés. I–II. Budapest, 1974):
„... a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mind- nyájunk ügye.”
Tegyük hozzá: ugyanúgy a kutatás is. Ehhez csak összehangolás, az eredmé- nyek jóhiszemű, szakszerű letisztázása szükséges.
KISS DÉNES véleménye (Bábel után, Budapest, Püski Kiadó):
„Mindezek »összehozásához« nem szükséges egy diploma sem, csak kis szorgalom, képesség és tudás! De az igen! Egyébként nemzedékeket csapunk be, hamis, nem igaz feltételezésekkel. És ezt nevezik, gondolják sokan tudománynak! Aligha kell erős szavakat használnunk arra nézve, hogy nemcsak hiba – én így gondolom –, hanem vétek a magyarság, a nyelv és a tudomány ellen! Egyszerre ennyi és nem kevesebb! [...] Ide kapcsolódik a gerinctelenség, az egyes »tudósok« szolgai hajbókolása, azoké, akiknek papírjuk van az alkalmasságról, de tehetségük igencsak ici-pici vagy semmi!”
Hangsúlyozom: sosem állíthatjuk, hogy mindent tudunk, azt sem, hogy nem tévedhetünk. Ezzel jár minden kutatás. Ám ahogy haladok előre ebben a munkában, a nyelvboncoló tevékenységben, a lépten-nyomon felbukkanó bizo- nyítékok azt mutatják – jó úton járok. És mindennap új és új dolgok tárulnak föl, jönnek a felszínre.

Az alábbi helyreigazító munkának a Magyar Értelmező Kéziszótár 1985-ös, hatodik változatlan kiadása szolgál alapul. Szerkesztői: JUHÁSZ JÓZSEF, SZŐKE ISTVÁN, O. NAGY GÁBOR, KOVALOVSZKY MIKLÓS. Lektor: GARAMVÖLGYI JÓZSEF.
Bátran kimondható tehát, hogy minden, amit a szótár finnugornak ír, az ősmag(yar)-nyelvi. A finnugor szó magyar nyelvre alkalmazása képtelenség (abszurdum). És a többi szóeredet megállapítás is mind-mind hanyag hamisítás.
A feldolgozásban a Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉKSz) eredeti meghatá- rozásait kivonatosan idézem dőlt betűkkel a [] zárójel előtt, idézőjel mellőzésével, mivel nem szó szerint, hanem a lényeget kiemelve idézem. A címszavaknál a lények, tárgyak, jelenségek, fogalmak leírásaiban, a meghatározásokban kevés hibát lelni, azok szakszerűek, jók, tartalmasak, valósak, kivéve a kommunista ideológia szemszögéből való véleményezéseket. Ám a szóeredet meghatározás borzalmas, és lépten-nyomon tetten érhető a ferdítés szándékossága.
Van a szótárban a délibáb címszónál egy megjegyzésük a szerkesztőknek: „Csalóka, hamis délibáb nyelvészet: hamis szófejtéseken alapuló (magyarkodó), tudománytalan nyelvészet.”
Az övék valóban délibábos és durván tudománytalan! Kivéve belőle a magyarkodó jelzőt, mert azzal nem illethetők.
Lám, mivel etetnek minket a [ ] zárójelben, és mi a való igazság?
Nos, itt a válasz GLATZ úr mocskolódására, és a finnugor elmélet megcáfo-
lására – a könyv, melyet kezében tart a Kedves Olvasó. Olvasóim iránti őszinte tisztelettel,
Kolumbán Sándor"