Payday Loans

Keresés

A legújabb

Hazugok. PDF Nyomtatás E-mail
KÖZMONDÁSOK ÉS MÁS - NÉPI/MŰVI - BÖLCSESSÉGEK
2013. július 30. kedd, 07:44

Dugonics András:

MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK

ÉS

JELES MONDÁSOK

ÖSZVESZEDTE, ÉS MEG VILÁGOSÍTOTTA
DUGONICS ANDRÁS
KIRÁLYI OKTATÓ.

Hazugok.

Ki mesterségesen esküszik, még mesterségesebben hazudik.

Hazudik, mint a’ rosz tűkör.

A’ szűnetlen tréfa határos a’ hazugsággal.

Akkor se hisznek néki: mikor igazat mond.[1]

Cigány sátor alatt szűletett.

Mint a’ sebes viz, úgy foly előtte a’ hazugság.

Görbén beszéll.

Meszsze hajította a’ nyárfa sulykot.

Félre van a’ szájja.

Egy álló helyében ezret hazudik.

Lepedős Cigány.

Cigány sátor allya új helyi.

Meszsze vetette a’ fa baltát.

Eb hidgye.

Szófi beszéd.

Akkor se hisznek a’ hazugnak, mikor aluszik.

Asztal’ hazugja.

Bomlott hazugságnak jeles edénnye.

Higygye a’ kurta.

Éppen úgy beszéll, mint Samú, mikor hazudik.

Béres hazug. – Síma szájú.

A’ hazúgnak szavát, gyakran meg rostályák.

Egygyik hazugság a’ másikat úton érheti.

Hazugabb a’ Kis Ilus’ fiánál.[2]

Nyelvén fogják meg a’ hazugot.

Félre állott a’ lőcscsel.

Nincs annyi ereje: hogy igazat mondgyon.

El hagyta az ország úttyát.

Hamarébb úton érik, a’ hazugot, mint a’ sánta ebet.

A’ Szentesi mester a’ Sz. Írásbúl is hazudott.[3]

Cigány sátorban árúl.

El odzott a’ bocskor szijja.

Nem iszkábászta jól öszsze a’ hajót.

Maga se hiszi, a’ mit mond.

Ha néma volna, akkor is hazunna.

Mennyi szó, annyi hazugság.

Bé illene vajdának a’ Cigányoknál.

Még álmában is hazudik.

Olyat hazudott, mint a’ Bécsi torony.

Meszsze az igaztúl, mint Makó a’ Jerusálemtűl.

El hibázta a’ szájja.

Akár soha se mondgyon igazat.

Budai vékával fizet.

Fél az igaztúl, mint a’ tűztűl.

Hazudik, mint a’ kalmár.

Dézsmát kell venni minden szavaiban.

Nincs szerencséje az igaz mondáshoz.

Cigány cimbora.

Csak a’ szomszédba se mehet egy parányi igazzal.

El vétette az ugrást.

Első béresnek a’ hazughoz szegődött.

Hidegen veri a’ vasat.

Fonákúl fordította az ümögöt.

Hol sokat igérnek, keveset nyújtanak.[4]

Ritka fogú. – Két színű.

Sokat ráncigállyák a’ mente újját.

Fa bőcsőbe ringatták.

Sokszor meg kongattyák nékie a’ kolompot.

Két felé sántít.

Gyakran öszsze kell fótozni szakadt szavait.

Szájja se áll arra: hogy igazat mondgyon.

Nagyot fillentett.

El állott az igaztúl.

Az egyenes úton soha őtet nem látni.

Apja se mondott igazat.

Ki a’ Sikátorokon kódorog, hir hallgató.

Viszszára fogta a’ kaszát.

Hadd alább jó Szász.[5]

Fótos szájú.

Borbély mühelyben, faragtatott újság.

Szines kendő egy szint se mutat igazán.

Újjábúl szopta.

A’ mennyiszer száját táttya, mind annyiszor hazudik.

Ha mennyiszer hazudott, annyiszor egy haj szála veszett volna el, még annya’ hasában meg kopaszodott volna, és e’ világra parókássan jött volna.

Azt ígéri, a’ mi se nála nincs, se otthon nem hagyott.

Cigány úccára talált.

Egy kézzel hozzádra, másikkal tüledre mutat.

Csötörtököt vetett szájja.

Muhart vetett.[6]

Város hazugja.

Addég állya meg az igazat, még az ajtón ki lép.

Botlékony szájú.

Ha most igazat mondasz, a’ légy is szamár.

El csuszamodott a’ nyelve.

Meg álmodta: hogy fogadássát meg tarcsa.

Prókátor mester ember.

A’ meszszirűl jöttek, szabadabban hazudnak.

Tizedelni szavait.

Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.

Válogatva se jók hazug szavai.

Semmi rakoncája szabados nyelvének.

Máskor is úton érték immár.

Ha egyszer erőltetve igazat mondatnak a’ Bírák, csak hamar ki pótollya száz hazuggal.

Gyakran ki fogtak immár ő kegyelmén is.

Botlik a’ nyelve egész tövig.

Tóldgya a’ ködment.

Már maga is hiszi, a’ mit hazudik.

Sok benne a’ szó, de kevés a’ jó.

A’ ki hamar hiszen, hamar csalattatik.

A’ Cigány se mond mindenkor igazat.

Soha se látni rongyost jó ruhában.

Nem sokat iszik hitelben.

Meg szakanna bele, ha igazat mondana.

Nem úgy fázik, a’ mint reszket.

Nem úgy adgya, a’ mint árullya.

Senki se vehet tölle hitelbe.

Ritka fog, ritkán mond igazat.

Ki örömest hazud; örömest lop.[7]

Hamis pénz verő.

Egy szava se igaz.

Nem jár a’ vágásban egy kereke is.

Nem mind igaz, a’ mit hazudik.

Régen el locsogatta az igazat.

Majd el válik, mint héjja a’ fátúl.

Hazudgy egygyet; álly előbb.

Úgy ígéjét Nem-re lehet érteni.

Kofásan árullya a’ hazug vakarcsot.

A’ mit lovon fogad; gyalog meg nem állya.

Ember fogad fogadást ag eb ki meg állya.

A’ merre fúj a’ szél, arra fordíttya a’ köpönyeget.

Csuda: egy kis szájbúl, hogy oly nagy hazugság ki férhet.

A’ hazug csak akkor mond igazat, midőn magát hazugnak mondgya.

Annyi benne a’ hazugság, mint koldús köpönyegen a’ fót.

Ha igaz ügyed van; meg esküszik egy márjásért. De ha hamis egy forinton alól nem.

Ki nem állya az igazat.

Igaz, vagy hazug: egy áron kél nálla.

Csikót nyakán, hazugót szaván.

A’ hazugságban kopott el nyelve.

Mikor maga van, magának is hazudik.

Sebes futtában is hazudik.

Akkor is hazudik, mikor gyónik.

Rovás nélkűl hazudik.

Az egek rovássára is hazudik.

Görbe szájú ritkán szóll egyenest.

Sok féle fábúl farag.

Szíve másutt, nyelve másutt jár.

Meg rögzött hazugság, idővel igazság.

Első kerék után forog a’ másik is.

Leg kissebb gondgya az: horgasan esik é? avagy egyenesen.

Sok mende monda esik a’ háznál.

Kenyere a’ hazugság.

Inkább el hiszem, sem hogy oda mennyek.

Annyit hazudik, mint a’ meg bomlott óra.

A’ fölöttébb való nagy dícséret, és a’ hazugság azon egy fának ágai.

Markában szakadt a’ hazugság.

Pénzen vett dícséret, cifra hazugság.

Pénzen vett dícséret úri hazugság.

Tudgya nagyra vinni az ökör szemet is.

Cigány lovon szánt.

Kutya hazugságnak eb a’ hitele.

Füst árán szelet ád.

Nem illik más a’ hazugságra, csak a’ nyakon csapás.

Oly igaz: hat Cigány is le tehetné hitét mellette.

Bizonságúl némát hív.

Ritkán hazudik, ha igazat mond.

A’ hazugnak szájjábúl az igazság is hazugság.

Az ördög se hazudik maga gyalázattyára.

Ritka hitel Parasztban, Mint az hal a’ harasztban.

Nem minden pecsét alatt hever az igazság.

A’ hazug csak ugyan hazug marad, ha az igaz mondónak ruhát veszi is fel.

A’ hazugnál hazugabb.


Ezt tapasztalta egy bujtár, ki a’ juhok mellett lévén, gyakran fel kiáltott: Itt a’ farkas, szaporán. Erre a’ Júhász a’ korcsmábúl gyakran ki ugrott, a’ közel lévő pásztorok is gyakran oda gyűlekeztenek; de mivel a’ gyermeket gyakran hazúgságban kapták, akkor se hittek néki, ’s ugyan azért feléje se jöttek, midőn valósággal el érkezett a’ farkas, és a’ nyájat öszsze szaggatta.
Kis Ilus’ fiának ezek voltak leg hiresebb hazugságai I-ször: Azt találta valaki ő előtte mondani: hogy a’ nyúlat szaladtában el fogta; Kis Ilus fia ezt csudálkozásra méltónak lenni nem mondotta; mivel maga a’ futó nyúlat simogatni szokná, sőtt midőn kedve tartaná farkán fogva maga előtt űzné, még annyának udvarába nem vinné. Ezt maga Kis Ilus igaznak lenni mondotta. II-szor: Midőn egy lovas katona azzal kérkednék: hogy Pirók lova oly szaladású lenne: hogy ha egyszer, sarkantyúba venné bár záporosan esnék is az esső se magára; se lovára egy csöppet esni nem hagyna, mert kardgyát is úgy tudná forgatni, hogy azzal a’ csöppeket mind el hárítaná. Ezt Kis Ilus’ fia nem tagadta; hanem a’ katonátúl csak azt kérdezte: ha valyon arrúl a’ Pirók lovárúl lenne é a’ beszéd, melyet ő tegnap előtt sebes futássában, meg patkolt.
A’ Katholika Anyaszentegyházban virág Vasárnapra rendeltetett Passióban ez énekeltetik Jésus’ személlyében: tudgyátok: hogy három nap múlva Husvét lészen. Ezt hallván egy tanúlatlan ember, azt mondotta mellette ülő paj társsának: hogy a’ Kántor a’ Szent Írásbúl is tudna hazunni: mert ezen mostani virág Vasárnap után nem három, hanem hét nap után lenne a’ Husvét.
Az éhes farkas körűl járt mindeneket hogy valami eledelre talállyon. Végtére a’ faluba is bé lopódzván meg hallotta egy paraszt háznál a’ gyermek sírást; és midőn az ablak alá ért a’ gyermek’ annyának ezen szavait: várj várj! ha csak még egyszer is síroz, ki vetlek az ablakon: hadd egyen meg a’ farkas. Erre a’ farkas meg örűlt, és egész éjjel várta a’ gyermeket. De ez el hagyván reggelre a’ sírást édes annyának karjai közé vétetett, és halgatássa miatt meg dícsértetett. Ne félly fiam (mondgya vala az annya), ha a’ farkas el jő annak inát le törjük. Erre meg boszszonkodván a’ farkas, el ment e’ szavaival; ennél a’ háznál is sokat ígérnek, de semmit se nyújtanak.
Egy Erdélyi Szász azzal kérkedett: hogy száz törököt vágott. De addég fartatták, addég mondták néki: Hadd alább jó Szász: hogy végtére egy Törökre szállott. Sőtt utóllyára kételkedni kezdett arrúl is: ha vallyon meg ölte é őtet. Mert (úgymond), midőn a’ sűrű bokorban futottam egész futásomban hátra tartottam kopiás lándzsámat. A’ kopia pedig nagyon suhogott. Nem tudhatom tehát minden bizonnyal mondani: ha bele ütközötté a’ merész Török, vagy tsak a’ bokros fának ágai és levelei suhogtak. Ezt pedig és inkább hiszem, mint amazt. Ezt az egész történetet (keveset változva) így adgya elő Pázmán Péter Esztergomi fő Pap. Hodaegus L. III. C. 2. §. 10.
Muhart vetett, annyit tesz a’ Magyaroknál: hogy valósággal hazudott. Mert egy szántó vető ember igazán búzát vetett. Hallotta pedig ő valaha a’ muharnak hírét: hogy mások előtt magát tanúltabbnak lenni mutassa, azt hazudta a’ többi előtt: hogy muhart vetett. Csak várták a’ muhart, és ime búza léve belőlle. A’ muhart vetőnek soha se hittek többé.
Igen sokszor hallani a’ tapasztalt Gazd’ aszszonyoktúl: hogy ha a’ szolgát, leg főképpen pedig a’ szolgálókat, csak egyszer is hazugságban kapják; orrok elől mindent el zárnak, a’ kúcsokat se bízzák kezökre, mert minden bizonnyal sokat félre tesznek.

LAST_UPDATED2