|
|
| Czink Melinda vakbélgyulladása pokoli kálváriát indított el (Fotó: Mirkó István) |
– A wimbledoni felkészülés helyett vakbélműtét után lábadozik Birminghamben. Mi történt?
– Két órán múlt, hogy nem haltam meg, mert a WTA-t nem érdekelte, hogy mi történik velem – vágott bele a világranglistán 127. Czink Melinda rémálomszerű történetébe. – Egy egyszerű vakbélműtét helyett a mészárszékre küldtek, egy vágás helyett most három van a testemen.
– Fel tudja idézni, mi történt?
– Múlt szerdán délelőtt tizenegykor indultam edzeni itt, Birminghamben, amikor éreztem, hogy fáj a hasam. Edzőmmel, Kellner Ádival viccelődtünk is, hogy valami rosszat ettem, aztán kimentünk a pályára, de át kellett adnom a pályafoglalást Babos Timinek, mert nem javult a helyzet. Visszamentem a hotelbe, majd újra a pályára, ahol a versenyre felvett helyi orvos megvizsgált, és ételmérgezésre adott gyógyszert. Attól jobban lettem néhány órára, de aztán megint rosszabbodott az állapotom, és hajnali egykor megint megkerestük a dokit a szállodában. Akkor már azt mondta, lehetséges, hogy vakbélgyulladásom van. Vártunk néhány órát, hátha jobb lesz a helyzet, aztán reggel hatkor kihívták a mentőket. A helyi protokollnak megfelelően a legközelebbi kórházba vittek. Ekkor már üvöltöttem a fájdalomtól, reggel kilenckor pedig morfiumot kaptam. Aztán átvittek a testvérkórházba, ahol úgy volt, hogy délután négykor megoperálnak. Ehhez képest tizenkét órát vártam a műtétre, teljesen megdagadt a hasam. Péntek hajnali negyed ötkor meg is műtöttek...
– Az már legalább rendben ment?
– Nem mondanám. A műtős utólag elmondta, hogy annyira perforálódott a vakbelem, hogy majdnem szétrobbant. A szerveimet meg a hasüregemet is kezdte megfertőzni, így teljesen ki kellett tisztítani mindent, a további fertőzésveszély miatt pedig még bent kellett maradnom, és napi háromszor két adag infúzióban kaptam antibiotikumot. Aztán pénteken bezárták a szárnyat, ahol feküdtem, és áttoltak egy másik kórterembe, ahol már hatan voltak, mind hatvan év feletti beteg. Az egyik a műtőasztalon halt meg, a mellettem fekvőnek szétrobbant a karjában az ér, és rám fröccsent valami, a szemközti ágyon fekvő nem tudta visszatartani az ürülékét, így éjszaka kétszer is ott végezte el a dolgát az ágy mellett. Mindezt úgy, hogy a fertőzésveszélytől próbáltak megóvni...
– Eközben a WTA-nál?
– Nemhogy nem látogattak meg, még nem is telefonáltak. Pedig a hatvannégyes tábla miatt a szokásos kettő helyett öt fizioterapeuta is ott volt a versenyen. A kórházban kérdezték, van-e nemzetközi biztosításom. Mondtuk, hogy természetesen, az, amit a WTA-tól kapok, és évi több ezer dollárt fizetek érte, és cserébe minden ellátásomat állják. Ezek után kérdezték, miért oda vittek. Senki sem mondta, hogy máshova szállítsanak... Én pedig egy idegen városban honnan tudjam, melyik kórházban látnak el megfelelően?
„MEGPRÓBÁLTAM KIMENNI A BOLTBA, ÉS ELÁJULTAM.” FIGYELMEN KÍVÜL HAGYOTT GYÓGYSZERALLERGIA, KÁLVÁRIA, BIZONYTALAN TENISZJÖVŐ. KERESSE SZURDI ISTVÁN CZINK MELINDÁVAL KÉSZÍTETT INTERJÚJÁT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN, VAGY TÖLTSE LE A LAP DIGITÁLIS VÁLTOZATÁT!
