Payday Loans

Keresés

A legújabb

Május
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2013. május 01. szerda, 07:37

majalis

Májusi eső

Ess, eső ess,

három hétig ess!

Hullj a rétre,

a vetésre,

ess, eső ess! 

-

Eső, eső, essél,

buborékot vessél,

hogy a búza nőjjön,

a gyermek örüljön,

lesz kenyér, lesz kalács,

karácsonykor finom fánk. 

-

Mag, mag, búzamag,

nőjjél, nőjjél hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél,

szomjas soha ne legyél! 

-

Esik eső, jaj- jaj- jaj,

nyakunkon a zivatar,

tüzes villám cikázik,

aki nem fut, megázik! 

-

Ess, ess, esőcsepp,

Szomjas a föld, itasd meg! 

-

Bőg a szamár, eső lesz,

Holnap után vásár lesz.   

*

mt_cimlap_95

József Attila: Május

A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!

1935 vége

*

Májusi Rózsa

Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,

s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

Pierre De Ronsard
szerelmes versét fordította Baranyi Ferenc

*

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal 
futkos a szellő, 
akár egy kócos 
semmirekellő. 

Kócosnak kócos, 
de nem mihaszna, 
okot nem ád ő 
soha panaszra. 

Füttyöget olykor, 
mintha ő volna 
a kertek kedves 
sárgarigója. 

Meghintáztatja 
ágon a fészket, 
leszáll a földre: 
fűhegyen lépked. 

Illeg és billeg, 
s ha dolga nincsen, 
elüldögél egy 
kék nefelejcsen.

Képtalálat a következőre: „május festmény”

*

Gyóni Géza: Májusvárás


Didergő szívben
Rég nem ringott dal.
De várlak, Május,
Tüzes napoddal. Színig a lelkem
Kőhideg kinccsel.
De várlak, Május,
Jöjj, melegíts fel. Tél fagya szállott
Mosolygó arcra.
De várlak, Május,
Napod olvassza. Márvány az ajk is,
A mézes, mérges,
De várlak, Május,
Hogy égess, égess! Csóktalan élet
Céltalan élet.
De várlak, Május,
Te csókos, téged... ...Rég kihűlt helye
Könnyes párnámon...
De várlak, Május,
- Vagy csak őt várom?

*

Juhász Gyula: Májusi óda


Ó, emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.

Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?

Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok itélt és kevélykedett.

Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!

Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!

Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.

Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!

Legyen majális minden napodon,
Ó, Ember, hittel én ezt dalolom.

Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! 

*

Képtalálat a következőre: „májusi szerelem festmény”

Hajnal Anna:

Májusnak első napjain


Kútkávára süt a nap,
a cseppek gyöngyként hullanak,
himbál a vödör láncain- -
májusnak első napjain.

Az eltört köcsögön madár
kék füvön körbe- körbe jár,
új hajtást hajt a rozmaring
májusnak első napjain.

A kút vízében ül a nap,
hűsöl a rozmaring alatt,
fényt ír a kút vén falain- -
májusnak első napjain.

S te költő mit írsz? mi a rím?
a hajnal égő karmazsin-
zászló az egek ormain,
májusnak első napjain.

Azt írom: éljen!, él a nép!
piros zászlókkal táncra lép,
a szabadság új sáncain
májusnak első napjain. 

*


Fodor József: Májusi üdvözlet


Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,
Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta 
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben 
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld- tejes még 
S ömlő virág- igéret mögött a
Bő remények mennyet- ingatását-
Óh, ami szép, soha el ne múljon! 

*

Képtalálat a következőre: „májusi szerelem festmény”

Guillaume Apollinaire: Május


A Rajnán csónakon a szép május lebeg
Nők nézték odafenn a villogó hegyélen
Oly szépek vagytok ám e csónak oly tünékeny
Ki rikathatta meg a parti fűzeket 

Nos egy kilombosult gyümölcsös elfagyott itt
A friss cseresznyefák szitáló könnyei
Kit úgy szerettem én annak a körmei
Holt szirmuk mind az ő szemhéjára hasonlít

A parton szamaras kordé döccent tova
Mögötte pár cigány poroszkált s a nyomában
Egy medve, egy kutya meg egy majom soványan
S közben a rajnai szőlők közt messze lágyan
Valami indulót dalolt egy fuvola

Május a gyönyörű roskadt romok falára
Vadszőlőt futtat és vadrózsaágakat
Fut a rajnai szél a nádak inganak
Hajlong a fűz s a dús szőlő pucér virága

/Ford.: Rónay György / 

*

ferenczy krtnc

Heine: A csoda-májusban


A csoda-májusban, amikor
rügy pattan minden ágon,
akkor nyílt ki szívemben
a nagy szerelmi álom.

A csoda-májusban, mikor
madár szólt száz határon,
akkor sírt föl előtte
epedő vallomásom.

/Ford.: Szabó Lőrinc/ 

*

Goethe: Májusi dal


A természet mind
fénylik feléd!
Villog a napfény!
Nevet a rét!

Már minden ágból
kitört a rügy,
minden bokorból
ezernyi fütty:

s árad a szívből
öröm, gyönyör.
Ó, kedv, vidámság,
Ó nap! Ó föld!

Ó szerelem! te
csupa arany 
hajnali felhőm
ott magasan!

Fényed megáldja
a friss mezőt
s a földet elönti
szirom-ködöd.

Ó lány, leányka,
szeretlek én!
S te hogy szeretsz! Hogy
villansz felém!

Mint dalt pacsirta
s hajnalt szeret,
mint nyíló rózsa
üde szelet,

vérem tüzével
úgy vágylak én,
ki ifjúságot
öntesz belém,

s új dalra, táncra
kedvet adsz.
Szeress örökre
s boldog maradsz.

/Ford.: Hajnal Gábor/ 

*

kl

Kassák Lajos: Májusi vers


Ahol én születtem
virágok
nem voltak.
Ahol én felnőttem,
madarak
nem voltak.

Ahol mostan élek,
tűzrózsák 
ragyognak.
Ahol most dolgozom,
ércrigók
dalolnak.

Fejem fölött
nagy vörös
csillagok.
Álmomban is
védenek
vaskarok.

Szeretlek én,
Angyalföld,
új hazám,
dicsértessél,
szép május
hajnalán. 

*

Képtalálat a következőre: „május festmény”

Áprily Lajos: Marasztalnálak, májusom


Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhavas lábad indulni kész.

Völgyünk csodája, tündér lányalak,
év gyönyörűje, hogy marasszalak?

Mi tudna késleltetve hatni rád?
Iszalagokkal kötném meg bokád.

A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,
útrekesztő bozóttá nőjenek.

Szövetkezném a völgy rigóival,
legyen daluk kötő varázsú dal.

Szarvasokat vennék rá, hogy csapat
állja el agancsokkal utadat.

Tél-nyűtte testemet vetném eléd,
hogy lefogjam lábad lendületét.

Marasztalnálak, mert nem tudhatom:
találkozunk még, tündér hónapom?

*


Áprily Lajos: Heves májusi napon


Esőmagtalan ég. Nem szeretem.
Nyugati szél, hozz felleget nekem.
Ne vihartól feszülő tarajost:
fehér felhőket vágyom látni most.
Kúposak és csipkések legyenek,
és fényesek, mint a havas hegyek,
hogy míg megnőnek látókörömön
s én fényességükben gyönyörködöm,
érzem: sík felett, nagy messze, túl
a fogarasi oromsor vonul.

Képtalálat a következőre: „május”

*

Váci Mihály: Május

Széles szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
az aranyhajú szűzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
égtüzű hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.

*

Juhász Gyula: Virágos barikádon


A régi május első hajnalán,
Mikor szememből elszállott az álom,
S a napnak első aranyára lestem,
Távol zenék ujjongó harsogásán
Álmodtam ébren a szabad jövőről,
S az ablakot széttárva messze néztem,
S az ünneplő népekhez szólni vágytam,
Hírdetni az ember-testvériséget!

Azóta sok május jött, véres és
Virágos és fagyos és közönyös.
De egyszer még szeretnék egy zenét,
Egy tömeget, ünneplőn és dalolva,
Szeretnék egy virágos barikádon
Győzelmes és derűs szemekbe nézni,
Egy vértelen és könnytelen tavasszal
Ölelni át milliók szívét,
Hogy égig dobbanjon meg az enyém,
S elégjen egy virágos barikádon! 

*

Kapcsolódó kép

Szép Ernő: Köszönöm


Köszönöm oh május hogy láttalak
Hogy fulladoztam orgonák alatt

Köszönöm füves nyár a meleged
Melengettél mint édes gyereked

Köszönöm ősz a sárga levelet
A boldogság jött bálba teveled

Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad
Kezemre szállott friss pehely havad

Köszönöm felhők, álmot varrtatok
Álommal engem betakartatok

Köszönöm üdvösséges éj neked
Az égi fényt, a gyémánt éneket

Köszönöm óh csók, hév illat zamat
Hogy itt megested érző ajkamat

Jóságos jóság tündér cseppje, könny
Kóstollak, köszönöm, köszönöm.

 

Képtalálat a következőre: „május festmény”

Juhász Gyula: Május

Vén harcos , én ma békét hírdetek,
Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok, s érzem,
Hogy ez az ige egyszer tett leszen.

Ember, légy végre ember újra már,
Ne ordas farkas és halálmadár!

Nem bús robot, de boldog munka kell,
Melynél a szív bízó taktusra ver.

Új szent szövetség kösse össze mind
Embertestvérek jó reményeit!

Ez áldott föld ne temető legyen,
De kert, amely több jóságot terem!

Ember, magyar, ma még élő halott,
Legyen majális minden egy napod!

Vén harcos, én, ma békét hírdetek:
Legyen szerelmünk már a szeretet!

*

Heinrich Heine: Májusban

Akikhez fűzött csók, szeretet,
az mind galádsággal fizetett.
Szívem szakad: de fönt a nap arca
a szép májust köszönti kacagva.

Tavasz virul. Már zöld a lomb,
erdőn a madárhad víg dala zsong,
lány és virág szűzien mosolyog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

Orcust dícsérem szinte már:
galád ellentét ott sose fáj:
a sajgó szív nyugalomra találhat
odalent, hol a Styx sötét vize árad.

Melankólikus moraja,
a stymphalidák sivár ricsaja,
metsző, rikoltó fúria-ének,
és cerberusi vau-vau-kísértet -

A kín meg a balsors illik ide,
az árnyak könnyteli völgyeibe,
jó otthont nyújt Proserpina átkos
uradalma minden jajgatáshoz.

Itt fent azonban, mily iszonyat,
velőmbe szúr a rózsa, a nap,
a májusi kék ég gúnyt vigyorog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

/Ford.: Eörsi István/


Képtalálat a következőre: „május”