Payday Loans

Keresés

A legújabb

Bary József: A tiszaeszlári bűnper
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2011. január 13. csütörtök, 08:49

Képtalálat a következőre: „bary józsef a tiszaeszlári bűnper”


Bary József: A tiszaeszlári bűnper

Képtalálat a következőre: „bary józsef tiszaeszlári bűnper”

„Magyarországon, egy emberöltőn át, ha e szót valaki véletlenül kimondta, mindenkinek – aki azt akarta, hogy felvilágosodott, művelt embernek tartsák ~ kötelessége volt pirulva és szégyenkezve másra terelni a szót, s a tiszaeszlári perről, mint a magyarság nagy szégyenéről hallgatni, és másokra is hallgatást parancsolni. Nemcsak elfogult antiszemitának kiáltották ki, hanem egyenesen tudatlannak, elmaradottnak bélyegeztek meg mindenkit, aki nem osztotta a véleményt, hogy az a puszta tény, hogy a tiszaeszlári bűnper megindulhatott, a XIX. század szégyene, s ezt a szégyenfoltot minden magyar hazafinak kötelessége elrejteni, eltakarni. Arról az örök rejtélyről, ami az eltűnt Solymosi Eszter sorsára borult, nem volt szabad többé beszélni. Az ország politikai és gazdasági érdeke kívánta, hogy a tiszaeszlári per úgy végződjék, ahogyan végződött, s hogy arról, ami történt és ahogyan történt szó ne essék, ha pedig véletlenül szó esik, azt az antiszemita mozgalom szüleményének, s az e mozgalom hullámaitól érintett magyar igazságszolgáltatás sajnálatos botlásának tüntessék fel.

Az ország politikai és gazdasági életében óriási szellemi és pénzhatalmával az utolsó évtizedek alatt nagy súlyra és jelentőségre emelkedett zsidóság óhajára és érdekében történt ez így.”

Bary József fent idézett megállapítása több mint száz évvel az események után is tükrözi az egyetlen ma is elfogadott véleményt, amely nem az események elfogulatlan vizsgálatának leszűrődése, hanem a \"sakter védő\" Eötvös Károly és Krúdy Gyula meseköltészetének, valamint a korabeli zsidó felekezeti sajtó történelemhamisításának továbbélése. A tiszaeszlári bűnper és az azt megelőző bűnügyi vizsgálat hiteles, indulatoktól, gyűlölködéstől, antiszemitizmustól mentes, objektív történetét Bary József, a nyomozást levezető vizsgálóbíró írta meg emlékirataiban, a történelmi igazságot kereső utókor számára. Ötvenöt éve jelent meg utoljára, és mára a gyűjtők féltve őrzött kincsévé vált, így az események iránt érdeklődő olvasó csak Eötvös- és Krúdy irányzatos, koholt adatokat, valótlan állításokat tartalmazó meseszerű leírására van utalva, elzárva előle a lehetőség, hogy az eseményeket a céltudatos hamisításoktól mentesen ismerje meg. A hazugság helyett az igazság átörökítése tette szükségessé e páratlan dokumentum újrakiadását.

Képtalálat a következőre: „bary józsef a tiszaeszlári bűnper”

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el

Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány – Egy tömeghisztéria története
Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története
Sándor Iván: A vizsgálat iratai
Elek Judit: Tutajosok – Filmforgatókönyv
Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége
Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter
Ónody Géza: Tiszaeszlár a múltban és jelenben

http://moly.hu/konyvek/bary-jozsef-a-tiszaeszlari-bunper


Képtalálat a következőre: „bary józsef a tiszaeszlári bűnper”

Keresési eredmények

[PDF]A tiszaeszlári bűnper. - MTDA

mtdaportal.extra.hu/books/a_tiszaeszlari_bunper.pdf
TISZAESZLÁRIBŰNPERBary József vizsgálóbíró emlékiratai. KIR. MAGY. ... Kortársai előtt nem is volt szüksége a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának önmaga ...


Képtalálat a következőre: „bary józsef”

ELŐSZÓ

1932 április lén volt ötven esztendeje annak, hogy egy tiszamenti faluban, Tiszaeszláron, nyomtalanul eltűnt Solymosi Eszter, tizenötéves parasztleányka, kinek neve csakhamar az egész világsajtót bejárta, 8 az egész művelt világ érdeklődését az addig ismeretlen kis falu felé irányította. Eltűnése arra a napra esett, midőn a tiszaeszlári zsidók új hitközségi metszőt választottak és e célból több idegen zsidó fordult meg a községben. Csakhamar felmerült a gyanú, hogy a leánykát az idegen zsidók tüntették el, és megindult a tiszaeszlári bűnper, amely másféléven át a legnagyobb izgalomban tartotta az országot, és naponta foglalkoztatta a világsajtót is. Bűnper sem azelőtt, sem azóta nem keltett nagyobb izgalmat és érdeklődést nemcsak Magyarországon, hanem, a Dreyfus-ügy kivételével, világszerte sem. A nyolcvanas évek legnagyobb eseménye volt ez a bűnper, nemcsak bűnügyi, hanem politikai és társadalmi vonatkozásaiban is, és ennek folyamán és ennek eredményeként indult meg az a nagy antiszemita mozgalom, amely az ország határain is túlterjedt és egészen a nyolcvanas évek végéig tartott. A tiszaeszlári pert a mai nemzedék teljesen egyoldalú, ferde, hamis világításban ismeri. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az ártatlanul üldözött zsidóság nagy mártíriuma, s az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya. Mindezt a zsidóság vitte így be a köztudatba, sajtója révén, és főleg Eötvös Károly segítségével, aki a per történetét húsz évvel annak befejezése után ismert háromkötetes munkájában megírta. Eötvös, akiről egyébként is köztudomású, hogy írásműveiben közölt adatai teljesen megbízhatatlanok, ebben a könyvében különösen sok valótlan, költött adatot hordott össze és lépten-nyomon a legkirívóbb ellentmondásokba került, amelyekről még írásművészetének gazdag eszközeivel sem tudja elterelni az olvasó figyelmét. De ezenkívül Eötvös, aki a bűnperben védőként szerepelt, a védőügyvéd elfogult, egyoldalú nézőpontjából írta meg a Per történetét, amely tehát, a szándékos ferdítésektől eltekintve, már ezokból is nélkülözi a tárgyilagosság legkisebb mértékét. Eötvös ebben a munkájában elfogultsággal vádolta meg a bűnpert tárgyaló nyíregyházi törvényszéket és annak elnökét: Korniss Ferencet, de különösen igen súlyosan támadta Bary József vizsgálóbíró működését, aki az akkor érvényben levő bűnvádi eljárási szabályok értelmében úgy az előnyomozatot, mint a vizsgálatot végig vezette. Bary József, aki Eötvös könyvének megjelenése idején a nagyváradi kir. ítélőtábla bírája volt, a vádakra és támadásokra nem felelt, bírói állására való tekintettel nem is felelhetett. A magyar igazságszolgáltatásnak akkori vezetői Eötvös munkáját, adatainak valósága és állításainak igazsága szempontjából, kellő értékére szállították le akkor, amidőn közvetlenül a könyv megjelenése után Bary Józsefet az ország akkori legnagyobb vidéki törvényszékének, a nagyváradi törvényszék elnökévé, majd utóbb kúriai bíróvá nevezték ki. Kortársai előtt nem is volt szüksége a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának önmaga és ténykedései igazolására; mert hiszen ha csak ezredrésznyi igazság lett volna Eötvös állításaiban, nem emelkedhetett volna a liberalizmus korszakában magas vezető bírói állásba, olyan igazságügyi miniszterek kormányzása idején, mint aminők Szilágyi Dezső, Plósz Sándor és Erdélyi Sándor voltak. Igazolásul azonban az utókor és történelem számára Bary József nyomban Eötvös könyvének megjelenése után hozzákezdett a bűnper folyama alatt készített jegyzeteinek feldolgozásához, s megírta a pernek hiteles igaz történetét, a nyomozás és vizsgálat alapján úgy, amint ezt az elfogulatlan bíró szemével látta. Ε munkájával már 1912-ben elkészült, és az volt a szándéka, hogy ha majd nyugdíjba vonul, könyvalakban kiadja. Ezt a tervét azonban nem valósíthatta meg, mert még tényleges szolgálata közben, 1915. évi július havában váratlanul meghalt.

Halála után hozzátartozói a hátrahagyott emlékiratok kiadására az akkori háborús, majd az azt követő forradalmi időket nem látták alkalmasnak, még kevésbbé tartották erre alkalmasnak a proletárdiktatúra lezajlása utáni éveket, mert lelkiismeretlen és felelőtlen izgatók könnyen felhasználhatták volna az emlékiratokat az amúgyis kiélezett zsidóellenes hangulat fokozására. Bár ezidő szerint Magyarországon az antiszemitizmus csak jelentéktelen és szórványos megnyilatkozásokban mutatkozik, úgyhogy jóformán teljesen megszűntnek tekinthető, és így a tiszaeszlári per hiteles történetének nyilvánosságira jutása felekezeti béke veszélyeztetésével nem járhat, Bary József hozzátartozói még vártak volna az emlékiratok kiadásával, ha erre nem kényszeríti őket az elhalt emlékének az utóbbi években történt sorozatos meggyalázása. Néhány év előtt megjelent a „Magyar Zsidólexikon”, amely a „Tiszaeszlári vérvád” címszó alatt a legsúlyosabban megsértette Bary József emlékét, amidőn őt vizsgálóbírói működésében hivatalos hatalommal való visszaéléssel és hamis tanúzásra való felbújtással rágalmazta meg. Ugyanebben az időben az „Egyenlőség” közölte Scharf Móricnak, a bűn-per koronatanújának állítólagos emlékiratait, majd a „8 órai Újság” című lapban Faragó Jenő több tendenciózus és valótlan adatokat tartalmazó közleményben ismertette Eötvös nyomán a per rövidre összefoglalt és elferdített történetét. A múlt év folyamán Krúdy Gyula a „Magyarországa című napilapban „A tiszaeszlári Solymosi Eszter” címen folytatásos regényt írt a perről, amely meseszerűségével és a valótlan, koholt adatoknak sokaságával Eötvös munkájával méltán versenyre kelhet. Ugyanakkor az „Egyenlőség” című zsidó felekezeti hetilap Szabolcsi Miksa visszaemlékezéseit közölte. Szabolcsi megismétli Eötvös alaptalan vádjait és rágalmait Bary vizsgálóbíró ellen, aki szerinte „nem az igazságot, hanem a rituális gyilkosságot kereste”. A tiszaeszlári per félszázados évfordulója alkalmából az utódállamok területén megjelenő több magyarnyelvű napilap foglalkozott ismét a per történetével és a legsúlyosabb rágalmakkal gyalázta meg a halott emlékét. Ezek után az elhalt emléke iránti kegyelet parancsolóan írja elő, hogy Bary József emlékiratait hozzátartozói nyilvánosságra hozzák, de az igazságnak és a történelmi tisztánlátásnak követelménye, hogy legyen vége már egyszer az évtizedek óta folyó vakmerő történethamisításnak és az Eötvös-Krudy-féle meseköltészet továbbterjedésének. Az emlékirat hiteles adatokkal megerősített válasz Eötvös könyvének minden egyes valótlan állítására és koholt adatára, és nem meseszerű leírását adja a pernek, hanem a nyomozás és vizsgálat adataiból merített és bizonyítékok egész tömegével alátámasztott történetét. Egyidejűleg a Magyar Nemzeti Múzeum okmánytárában helyezzük el a bűnper nyomozási és vizsgálati iratainak még a per idején készült és a nyíregyházi törvényszék által hitelesített másolatait és egyéb okmányokat és leveleket, amelyekre az emlékiratokban hivatkozás történik. Így mindenki ellenőrizheti az abban közölt összes adatok hitelességét és valóságát.

Budapesten, 1933 június. A BARY-CSALÁD.

Képtalálat a következőre: „bary józsef a tiszaeszlári bűnper”

Képtalálat a következőre: „bary józsef tiszaeszlári bűnper”