Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szembenézés és kibeszélés PDF Nyomtatás E-mail
ESZMÉLET
2013. április 07. vasárnap, 09:42

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (10.)

Zárszó

antiszemitizmus-izraelE hosszúra nyúlt sorozat befejező részéhez érve föltehetik a kérdést, hogy holokauszt tagadó vagyok-e vagy sem. Nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni, mert ehhez először meg kéne határozni a szó jelentését, mert maga a szó mára értelmét vesztett szitokszóvá vált, mint az antiszemitizmus.

Már ott tartunk, hogy Izrael politikáját, vagy akár zsidó személyeket bírálni antiszemitizmus, de nemsokára az is holokauszt tagadás lesz. A 2008-as gazai mészárlás, az „Öntött Ólom Művelet”  után az ENSZ megbízott egy bizonyos Richard Goldstonet, a Dél-afrikai Alkotmánybíróság tagját, egy cionista zsidót, hogy készítsen jelentést az ENSZ számára a Gázában történtekről. Tehát Goldstone, eredetileg valószínűleg Goldstein, zsidó és cionista, sőt a lánya Izraelben élt. Emellett közmegbecsülésnek örvendő, magasan képzett jogász. Tökéletesnek látszó választás arra, hogy Izrael szennyesét szakszerűen a lehető legtisztábbra mossák. Én nem olvastam a jelentést, de azt tudom, hogy utána Goldstonet a palesztinok iránti részrehajlással, előítéletességgel, és – most kéretik megkapaszkodni – antiszemitizmussal is vádolták.

Még 1908-ban jelölte ki az ENSZ Richard Falkot, aki szintén zsidó, a palesztinai emberjogi helyzet kivizsgálására. Falkot úgy látszik kemény fából faragták, mert nagyon határozottan bírálta az izraeli politikát (egyáltalán nem olyan „bátran”, mint bátorságról szónokló négypártunk és kormányunk és Schulz). Gaza lezárásával kapcsolatban emberiességi katasztrófáról beszélt, az „Öntött Ólom” műveletet háborús bűnnek nevezte, apartheid politikával vádolta Izraelt, sőt a palesztinok rovására történt nemzetiségi tisztogatásról beszélt, bírálta a bebörtönzött palesztinokkal való bánásmódot és mindezek tetejébe Izrael bojkottjára szólította fel az Izraellel üzleti kapcsolatban álló cégeket. A Rágalmazás Elleni Liga ezek után nem hogy Falkot, hanem egyenesen az őt kinevező ENSZ szervezetet, az Emberjogi Tanácsot vádolta meg Izrael ellenes elhajlással. Zsidó szervezetek leveleket írtak minden elképzelhető politikai szervezethez és személyiséghez Falk fejét követelve. Falkot magától értetődően antiszemitának, öngyűlölő zsidónak, összeesküvés elméletek gyártójának, Hamas partizánnak, azaz hívének, stb. nevezték. A zsidó vitakultúra színvonalára jellemző, hogy azt is számon kérték tőle, hogy miért nem foglalkozott a palesztin hatóságok és szervezetek jogsértéseivel is. A válasza, hogy nem az volt a feladata, nem számít semmit. Neki a bírálói szerint nem az írásban rögzített feladatával kellett volna foglalkoznia, hanem zsidó propagandát folytatnia. Ezen a címenhttp://www.gilad.co.uk/writings/prof-richard-falk-on-jewish-identity.html olvasható az ellene indított igazságtalan támadások hatására írott emelkedett hangvételű, magas erkölcsi színvonalról tanúskodó válasza, amelyből néhány sort idézek:

„Mint olyan valakit, aki egyszerre zsidó is, meg a palesztinoknak is a támogatója az igazságos és tartós békéért folyó harcukban, többször megkérdeztek az önazonosságomról. A palesztin-izraeli ellentétről alkotott felfogásom leggorombább bírálói azt állítják, hogy öngyűlölő zsidó vagyok, ami arra utal, hogy Izraelnek és a cionizmusnak a kemény kritikája valahogyan összeférhetetlen a zsidó önazonosság kijelentésével. Én ezt természetesen tagadom. Számomra a zsidóságom mindenek fölött azt jelenti, hogy kiemelten foglalkozom a megrendítő igazságtalanságokkal és szomjazom az igazságra a világban, ami azt jelenti, hogy nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül tisztelettel fordulok más népek felé és részvéttel vagyok az emberi szenvedés iránt, bárki és bárhol válik áldozattá. Ilyen beállítottság mellett megtehetném, de nem teszem, hogy visszafordítsam a sértést és azt mondjam, hogy azok az igazi öngyűlölő zsidók, akik egyetértenek az izraeli megszálló politika kegyetlenségeivel, mivel elfordultak az ószövetségi próféták erkölcsi világosságától, az Ószövetség ragyogó fényétől, amely felülkerekedik a régi izraeliták gyakran véres hőstettein. Eképpen értelmezve, az igazságos viselkedésre való bibliai felszólítás az emberiség egészére érvényes.”

Világos beszéd: „az igazságos viselkedésre való bibliai felszólítás az emberiség egészére érvényes”, nem csak a zsidók irányába, ahogy a Talmud tanítja. Csak annyit fűznék ehhez, hogy a mai zsidók nem nagyon foglalkoznak a prófétákkal, hanem inkább azokkal a bibliai és főleg talmudi szövegrészekkel, amelyekre Falk nem kifejezetten pozitív értelemben utalt. Ezért lett Falk „öngyűlölő zsidó”.

E kis kitérő után visszatérve a holokauszt tagadás kérdésére, lehet, hogy sokan fognak azzal vádolni, és – el kell ismernem – legalább olyan jogosan, mint Goldstonet és Falkot antiszemitizmussal. De ha nem a politikai haszonlesők értelmezésében használjuk a szót, akkor megkérdezhetem, hogy mi módon jönnék én ahhoz, hogy a holokausztot tagadjam. Különösen, ha meggondolom, hogy a világ legismertebb, un. holokauszt tagadóinak az írásaiban sok mindent olvastam, de a zsidók üldözését, szenvedéseit egyik sem vitatta, nemhogy tagadta volna, ezért ők revizionistáknak nevezik magukat. Ha nálam sokszorosan képzettebb és tájékozottabb, hatalmas kutató munkát elvégzett emberek nem tagadják a zsidók üldözését, hanem csak a rágalmazóik állítják róluk, hogy tehetném meg én? Különösen, ha – mint már említettem – barátaim és rokonaim is szenvedtek tőle. Csak annyit mondhatok, hogy a korábbi, mindent elfogadó hitemet felváltotta a kétely és a bizalmatlanság, ami most már nem fog addig elmúlni, amíg politikai nyomástól, börtönnel való fenyegetéstől mentes szakmai viták során nem fognak a történészek megállapodásra jutni a vitatott kérdésekben. Ezért én óriási jelentőségű dolognak tartom az Ahmadinedzsad által szervezett teheráni holokauszt konferenciát, tisztelettel megemelem a kalapomat az azon résztvevő Tóra hívő, ortodox zsidók előtt és a legőszintébb örömmel üdvözöltem Karsai professzornak és Perge Ottónak a Kurucinfóban folytatott vitáját. A zsidók világszerte látványosan rettegnek az antiszemitizmus újjászületésétől, legalábbis a nyilvánosság előtt úgy tesznek. Ha valóban növekszik a zsidók iránti ellenszenv, annak megszüntetésére az egyik leghatékonyabb eszköz volna a zsidóüldözés valódi eseményeinek a kritikai föltárása, a nácizás és holokausztozás abbahagyása. Sajnos ez nem fog menni. Az egyik ok, hogy ehhez egy amerikai Hruscsov kéne, aki lerántaná a leplet – mint Hruscsov annak idején a sztálinizmusról – legalább az 1913. óta folytatott amerikai politika mozgató erőiről és igazi céljairól. A másik ok, hogy a kárpótlási biznisz túl gyümölcsöző egyes nagy hatalmú zsidók és zsidó érdekcsoportok számára, ezért nem tudnak ellenállni neki, mint Wallenberg sem, aki a kenőpénzért még az állítólagos elveit is szívesen föladta. A harmadik, ami az előzőtől elválaszthatatlan, sőt ennek előfeltétele, Izrael közel-keleti politikájának a megváltoztatása. Ez utóbbira semmi remény, tehát a zsidók iránti ellenszenv világszerte egyre erősebb lesz. Ebben megerősített egy mintegy másfél évvel ezelőtti apró élményem is. Az Echo TV-ben annak idején gyakran néztem Vámos György  műsorait. Bevallom, hogy szívesen hallgattam őt. Sok figyelemre méltó dolgot mondott. Az egyikben – a tárgyra már nem is emlékeszem – egy Lomniczi nevű alkotmányjogásszal beszélgetett. Valahogy előkerült a holokauszt tagadás ügye, mire Lomniczi megjegyezte, hogy „Magyarországon nem holokauszt tagadás, hanem holokauszt igenlés van”. Igaz, a kijelentése súlyának az enyhítésére hozzátette, hogy „legalábbis egyes honlapok alapján ítélve”. Vámos észrevétel nélkül vette tudomásul Lomniczi kijelentését. Azóta nem néztem meg egyetlen Vámos műsort sem, mert szó nélkül hagyta ezt az aljasságot. Ezt sosem gondoltam volna róla. Ezzel az esettel számomra mindkét „tévés személyiség” besorolta magát azok közé, akikről az említett zsidó származású munkatársam azt mondta, hogy „hiába nincs antiszemitizmus Magyarországon, ezek a hülyék ki fogják provokálni”. Adja Isten, hogy ne sikerüljön nekik. Hogy mindennek mi lesz a vége, nem tudom, de attól tartok, hogyha a zsidók nem képesek becsületesen szembe nézni a múltjukkal és a jelenükkel, nyugodtan készülhetnek a következő pogromokra, sőt, a következő szétszóratásra is, amely olyan szükségszerűen be fog következni, mint a nyárra az ősz. Ez nem fenyegetés, hanem előrelátás és nem csak én mondom, hanem sok zsidó és zsidóságát elhagyó, zsidó származású ember. De tekinthetik féltő figyelmeztetésnek is. Nem, mintha bármi okom volna, hogy általánosságban szeressem zsidókat, csak nehezen viselem el, ha embereket üldöznek, tönkretesznek és ölnek, legyenek azok afgánok, irakiak, libanoniak, szíriaiak, palesztinok, vagy akár zsidók. Amikor Jeremiás megjósolta Jeruzsálem pusztulását, nem fenyegetett. Ellenkezőleg: meg akarta menteni a honfitársait. Azok hálából – ahogy Franz Werfel művészien leírja a róla szóló könyvében (Halljátok az Igét) – bedobták őt a város pöcegödrébe – gondolom, mint öngyűlölő zsidót és antiszemitát -, napokig ott tartották térdig a mocsokban, csúfolták és röhögtek rajta. Pont olyan hülye, bárgyú önhittséggel, a bánthatatlanságuk biztos tudatában kiélve szadizmusukat vagy „chutzpah”-jukat, mint manapság is a Dánielek, Spirók, Landesmanok és társaik, valamint izraeli és amerikai elvtársaik. Ilyen alapon engem is megvádolhatnak mindennel, ami az eszükbe jut. Azonban még Jeremiás életében kiderült, hogy a kortársainak az önbizalma és helyzetértékelése önámítás volt. Nabukodonozor megunta a zsidó chutzpah-ot, bevette Jeruzsálemet és rabláncra fűzte a zsidókat. Van olyan hagyomány is, amely szerint Jeremiást később megkövezték a zsidók mondván, hogy nem az ő korlátoltságuk, hanem Jeremiás jóslatai idézték a fejükre a bajt. Hiába, no, a zsidó IQ már akkor is magas volt. Legalábbis a saját értékelésük szerint. Ma még nem késő. Ma még érdemes volna hallgatniuk a mai Jeremiásokra. De fognak-e? Sajnos, nincs okom, hogy higgyek benne.

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (1.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (2.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (3.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (4.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (5.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (6.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (7.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (8.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (9.)

LAST_UPDATED2