Payday Loans

Keresés

A legújabb

Talmud - Luzsénszky Alfonz kiadása PDF Nyomtatás E-mail
ÓTESTAMENTUM, TÓRA ÉS TALMUD

talmud

Luzsénszky Alfonz Talmudfordítása, tizenhetedik kiadás 1922-ből

héber Talmud

A Talmud tekintélye

ELSŐ RÉSZ
Mik a nemzsidók a Talmud szerint 
A vérvád

MÁSODIK RÉSZ.
A csalás, rablás. 
Jogszabályok a gojokkal szemben. 
Az uzsora. 
Az eskü. 
Kútmérgezés. Szentséggyalázás.

HARMADIK RÉSZ
A pornográfia tárháza. 
"Gyöngyszemek" a Talmudból. 
Klasszikus illemszabályok. 
Illemszabályok az imádságnál és szombaton. 
Egyéb parancsok és tanácsok. 
Nagykorúság a Talmud szerint. 
Talmudista gyógymód. 
Talmudista bibliamagyarázás. 
A bölcsek nagy tettei.

NEGYEDIK RÉSZ.

A Talmud teológiája. 
A "Szent- és áldott" Istenről. 
Az angyalokról. 
Az ördögökről: 
A világról, mint olyanról. 
Ádám és Éva. 
A pátriárkák és próféták. 
A lélekről és feltámadásról. 
A Paradicsom. 
A pokol. 
A Messiás.

ÖTÖDIK RÉSZ
Kolosszális csodák 
és egyéb hülyeségek. 
Talmud- bogarak.

Zárószó.

 

 

Zárószó.

Amidőn a Talmud magyar fordításának tizenhetedik ezer példányával lépek keresztény magyar véreim elé, nem mulaszthatom el, hogy visszatekintést ne tegyek arra a tizenkét esztendőre, amióta ezt a szent harcot fölvettem a kereszténység hegemóniájáért. 
Nem veszik tán rossz néven ébredő bajtársaim, hogyha a történeti igazság kedvéért fölemlítem, hogy 1910-ben én adtam ki azt az "Ébresztőt", amelynek szavaira néhány ezer magyar ébredni kezdett. Kezdődött pedig az az "Ébresztő" imígyen: "Keservesen tapasztaljuk, hogy édes magyar hazánkból ma-holnap Zsidó ország lesz. A földbirtok zsidókézre jut, a magyarság a galíciai csordától kifosztva Amerikába vándorol, a keresztény iparosokat tönkreteszik, a kereskedelem teljesen a zsidóké, az újságokat zsidók írják és persze zsidó érdekek szerint bolondítják, rontják velük a magyar közönséget. Nem nyílt sisakkal harcolnak ellenünk, hanem mint afféle báránybőrbe bújt farkasok, a "felvilágosodás" meg a "szabadgondolat" jelszavai alatt csempészik be a szívekbe azokat a gazságokat, amiket a Talmudból szedegettek ki. Mert a mi ellenségeink háromnegyed része zsidó, a negyedik része pedig zsidóktól fenntartott, zsidóktól függő, zsidó uzsorásoktól lekötött alakokból áll. Tartozunk-e mi tovább tűrni ezt a szégyenletes állapotot? Van-e becsület, van-e józan ész bennünk, ha mi, akiké ez a föld, akiknek ősei vért és életet áldoztak e hazáért és megküzdöttek ezernyi ellenséggel, most egy maroknyi zsidó által hagyják lenyűgözni magukat? Nem! És ezerszer nem!... Keresztény magyar testvéreink! Vagy van bennünk önérzet, vagy nincs! Ha van csak egy szikrányi is még: akkor fegyverre mindenki! Itt az idő, most vagy soha! Csak a sehonnai gyávák maradnak el lomhán, tétlenül! Elmúltak az idők, amikor elég volt az ájtatos imádság: most meg kell fogni a kardot ifjúnak és öregnek egyaránt. Hogyha valakinek a háza ég, nem elég a harangot kongatni, hanem oltani is kell! A jó katona nem azt kérdi, hogy mennyi az ellenség, hanem hogy hol az ellenség? Hat hol van? Ott, ahol 1880 évvel ezelőtt volt, mert most is azoknak az unokái vicsorgatják ránk a fogaikat, akik Pilátus udvarán őrjöngve ordították: "Feszítsd meg; feszítsd meg őt!" Értsétek meg, keresztény testvéreink: szent vallásunk forog veszélyben. Nem méltó a keresztény névre, aki visszahúzódik e szent harctól!" 
Azt hisszük, hogy kellett egy kis bátorság ahhoz, hogy valaki 1910-ben így merjen írni. Föl is zúdult rája az egész zsidó horda. Először a fővárosi nyomdákat terrorizálták, hogy senki ne merje tovább nyomni a Talmud füzeteit. A "Pátria" nyomda a 2. füzet kinyomása után ajánlott levélben értesített, hogy nem hajlandó tovább nyomni a művet, mert nem akar sajtópörbe keveredni. Azután vidéki nyomdákat kerestünk fel, míg végre Nagybányán, Dicsőszentmártonban és Szegeden sikerült a 12. ívet is kinyomatnunk. (A zsidók persze mindenütt a nyomunkban voltak.) 
Természetes, hogy a zsidó lapok állandó tüzelés alatt tartottak bennünket. Az is természetes, hogy ebben az "Egyenlőség" meg a "Népszava", ez a két legszennyesebb lap volt a legszorgalmasabb. Az "Egyenlőség" elnevezett bennünket Talmud betyároknak s "megállapította" rólunk, hogy egy kukkot se tudunk héberül. Ez a zsidó hazugság mar nagyon régi, mert hiszen Eisenmengerre, Pawlikowskyra, Rohlingra ugyancsak azt hazudták a zsidók, hogy nem értik a Talmudot. Az "Egyenlőség" szerencsétlenségére azonban éppen akkortájt jelent meg Goldschmied Lázár lipcsei főrabbi héber-német szövegű Talmud Bibliája, amelyben a drasztikus részek. pompásan stimmeltek a mi fordításunkkal. Nosza rögtön lenyomattuk abból a zsidó kiadványból a pikánsabb részeket s hozzácsatoltuk a mi művünkhöz mindenki okulására. Az "Egyenlőség" azonban tovább is hazudott, mert hiszen "kenyere a csalás". 
A "Népszava" 1910 február 12-én Prohászka püspök úrral együtt lehordott bennünket is. Becstelenségnek mondta a "gyűlölködés hirdetését, a hazugság prédikálását". (!) 
Március 4-én az "Új Hírek" című rongylap "Keresztes seftelők" cím alatt vezércikket írt rólunk, elmondván, hogy mi kocsmaajtó fölé akasztjuk a keresztet cégérnek, megcsúfoljuk borravalóért és tetejébe azt hazudta, hogy "előkelő katolikus főpap" küldte el nekik szent megbotránkozással az előfizetési felhívásunkat. 
Április 20-án a "Lévai Őrálló" című vidéki zsidó lapban ordította el magát egy "Dr. S. J." álnév mögé bújt handlé, egyszerűen a "Talmud hiénájának" nevezvén el a fordítót, aki a hazának tekintélyes (!) hazafias zsidó lakosságára a rágalom gyalázatos nyilait szórja, pedig meg sem érdemli, hogy a szent nyelven írt fóliánsokat a kezébe vegye". 
Világos dolog, hogy "Pesti Futár" sem maradhatott el a csaholó bandából. Először afeletti nagy megbotránkozásának adott kifejezést, hogy "sem az ügyészség, sem a rendőrség nem vették még észre ezt az ocsmány munkát, egy bolond vagy részeg ember megkergült fantáziájának a gyümölcsét, amellyel a zsidó vallás szent (!) könyveiben pusztít". 
Hát az ügyészség csakugyan észrevette. Meg is rendelt belőle egy példányt. De azután meg is mondták, hogy jó lesz eltüntetni az egészet, Én tehát 50 példányt eldugtam a házam padlásán s ebből adogattam a megrendelőknek a többit vidéken rejtettem el. Ezalatt jóakaróim egyre figyelmeztettek, hogy esténként ne járjak egyedül s hogy zsidó kocsmában vagy kávéházban ne igyak semmit, mert ismernek már mindenfelé. 
A "Pesti Futár" másodszor is közölte előfizetési felhívásunkat s a "kongregációs főurakra" tolta rá ezt a "zsidók ijesztgetését". "Az Est" no persze szintén foglalkozott velünk.

A következő év szeptember 30-án megírta, hogy "versenyre kelünk a titkos szellemi kanálisok förtelmes piszkait terjesztő alakjaival". (Még ez a világ legpiszokabb lapja is mert erkölcsről prédikálni!) 
Az "Egyenlőség" később megint kirohant ellenünk, mert sokan Goldschmied Lázér német kiadását odatartották Szabolcsi ben Schlesinger orra elé, a vén bócher azonban arra a sok disznóságra" egyszerűen azt mondta, hogy "mindez képes beszéd (1), amit a gojok beszegelt agya nem képes megérteni". 
A "Világ" is volt szíves körlevelünket közölni s egyúttal rátámadt a néppártra, hogy mért támogat ilyen sötét vállalatot. 
1913 december U-én Flesch Ármin mohácsi főrabbi "Az Újság"-ban "ezrek névében" nyílt levelet intézett Balogh Jenő, akkori igazságügyminiszterhez, hogy a készülő sajtótörvényben gondoskodjék arról, hogy a Talmud fordításához hasonló könyvek ne jelenhessenek meg. (Szegény balga!) 
Akkoriban már csak 220 példány volt a régi kiadásból s ezeket Flesch Ármin nyílt levelére mind elkapkodták. 
1919-ben a kommün után újból ki akartam adni a művet, de akkor meg a zsidók az oláh cenzúrát vesztegették meg, s ez mindjárt a 2. füzetet letiltotta. 
Nemcsak lapjaikban lázítottak a zsidók ellenünk, hanem fenyegető és gyalázkodó levelekkel is állandóan kedveskedtek. Sok ilyen levelet kaptam. Némelyik aláírással is jött, így például a "Mayer Ferdinánd és Fia utóda" cég Szegedről 1912 június 8-án azt írta, hogy "akinek ilyen irányú kenyérkeresete van, annak elvégre konveniálhat a dolog, de mi nem tartjuk becsületes dolognak; nekünk igazi hazafiaknak, kiknek nem megélhetési forrása a zsidók becsmérlése, ilyenekkel nem való foglalkozunk". (Ezt a dicső firmát le is szidtuk alaposan.) « 
Minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk tehát, hogy ennyi üldözés árán csakugyan rászolgáltunk minden öntudatos keresztény támogatására. Mi azonban nem áldozatot kérünk, nem jutalmakra pályázunk, hanem csak azt kérjük, hogy tegye meg mindenki a kötelességét velünk szemben a lelkiismerete szerint, ahogy a zsidók megtennék kötelességüket, hogyha az ő érdekükben küzdöttünk volna ennyit.

Ezt a felvilágosító munkát, amit a Talmuddal elkezdtünk, folytatni akarjuk. Most mindjárt kiadjuk az 1911-ben hirdetett

ZSIDÓ-VESZEDELEM 
című könyvet, a következő tartalommal:

1. Sulchan aruch (terített asztal) a zsidók morálisa. 
2. A tiszaeszlári és egyéb rituális gyilkosságok története hiteles adatokkal megvilágítva. 
3. Josephus Flavius: A zsidó háború története (kivonatban). 
4. A nyolcvanas évek antiszemita versei.

Ennek a könyvnek az érdekességéről nagyon sokat lehetne írni, azonban a fenti címekből eleget érthet minden okos ember. A könyv terjedelme 96 oldal lesz, az ára csak 150 korona. Azért adjuk ilyen olcsón, mert számítunk arra, hogy akik a Talmudot elolvasták, mindnyájan meg fogják venni a Zsidó veszedelmet is. Ne késlekedjék tehát senki, hanem mutassa meg, hogy áldozatkész, kötelességtudó keresztény és szíveskedjék ezt az új könyvet mielőbb megrendelni. Ne hagyjon el bennünket e szent vállalkozásunkban senki sem! 
Végezetül pedig hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak az igazán keresztény lapoknak, amelyek könyvünket hirdetni merték. Ideiktatjuk e bátor lapokat, hogy amíg ezt a könyvet valahol a kezükbe veszik a keresztények, hadd olvassák el mindig e derék lapok neveit: 
Magyarság, Nemzeti Újság, Szózat, Új Lap, Új Nemzedék, Abony és Vidéke, Dombóvári Hírlap, Egri Népújság, Egyetértés (Debrecen), Esztergom, Fejér megyei Napló, Győri Hírlap, Hajdúföld (Debrecen), Híradó (Tata), Kőrösvidék (Békéscsaba), Kőszeg és Vidéke, Nagykőrös és Vidéke, Nyírvidék (Nyíregyháza), Pécsi Est, Somogyi Újság (Kaposvár), Soproni Hírlap, Sopron vármegye, Szarvasi Újság, Tiszántúli Hírlap (Debrecen), Vasvármegye (Szombathely), Veszprémi Hírlap. Zalamegyei Újság (Zalaegerszeg.) 
Ezeket a lapokat pártolja minden igaz keresztény magyar ember!

 

*

Szentessy-Luzsénszky Alfonz

Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szentessy-Luzsénszky Alfonz (néhol Luzsánszky, Luzsinszky vagy Luzsinsky alakban is, Budapest1876január 13. – 1946. márciusa után nincs adat) katolikus lapkiadó,szélsőjobboldali író-újságíró, természetgyógyász. Munkássága antiszemita, a zsidóságot úgymond „leleplező”, máig közkézen forgó kiadványok megjelentetésében teljesedett ki.

Élete 

Szentesy Béla és Baráth Ida fiaként született,[1] báró Luzsénszky Bódog Sándor Benő fogadta örökbe.[2]szervita rendben kezdett teológiát tanulni, ahonnét sorozatos betegeskedései miatt elbocsátották.

1898-1903 között a Páduai Szent Antal Lapjának munkatársa volt, mialatt 1902 novemberében megindította a Szent József Lapja című kétheti lapot, ami 1905-1910 közöttKatolikus Magyarország címmel jelent meg, mígnem támogatók hiányában megszűnt. A Pesti Napló szerint 1910-ben görög katolikus hitoktatóként tevékenykedett Budapesten, azonban neve a magyarországi latin és görög szertartatású papság 1909-1910. évi évkönyvében nem szerepel.[3]

Természetgyógyászként növényi anyagokból előállított kivonatokra 1925-ig 3 szabadalmat is kapott.[3]

Luzsénszkyt 1945október 2-ánNépbíróság A zsidóság bűnei című, 1941-ben kiadott műve miatt teljes vagyonelkobzásra és 10 év börtönre ítélte, amit 1946. márciusában 3 évre enyhített. További sorsa ismeretlen.

Talmud-„fordítása” [szerkesztés]

1911-ben írt, A Talmud magyarul című műve a magyar szélsőjobboldali és antiszemita körökben máig népszerű. A benne szereplő tematikus és tendenciózus idézetek, valamint a fordítás kérdései miatt máig viták tárgya. „Fordítása” miatt már a Horthy-korszakban perbe fogták[forrás?], mely során bebizonyosodott, hogy Luzsénszky az eredeti Talmud szövegét nem látta, ehelyett August Rohling Der Talmudjude című, a Talmudot keresztényellenesnek beállítani igyekvő 19. századi összeállítását ültette át magyarra, amely maga sem eredeti, hanem Johann Andreas Eisenmenger1700-ban megjelent Entdecktes Judenthum című művének kivonatos feldolgozása, mely a Talmudot és a rabbinikus irodalmat sötét színben festő számtalan hasonló munka közül a legismertebb, máig ható forrása az antiszemita célú Talmud-„ismertetéseknek”. Fordítási hibáit többek között Franz Delitzsch mutatta ki a Rohling művét elemző munkájában.[4]

Annak ellenére, hogy Luzsénszky ugyan ezen összeállítása miatt antiszemita körökben máig népszerű - műve e témában lényegében az egyetlen, állandóan idézett „alapműnek”, személye pedig alapvető hivatkozási pontnak számít -, említése kizárólag az antiszemita polémiáknak köszönhető. A Magyar katolikus lexikon,[5] illetve a Szinnyei-féle életrajzi lexikon rövid szócikkein kívül más forrásban nem lelhető fel,[6] nevét (és kétséges munkásságát) sem a Jewish Encyclopedia, sem a judaisztikában alapműnek számítóEncyclopaedia Judaica nem említi (még a Talmud-félrefordítások között sem), jelentősége ebből következően alapvetően megkérdőjelezhető.

Művei közül néhányat, köztük ezt is[7], az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete indexre tette és megsemmisítésre ítélte.[8] [9]

Művei 

Vallási tárgyú művei 

Katolikus egyházi naptárak. Valamennyinél szerkesztő és kiadó, kiadás helye Szatmárnémeti.

A Szent József lapja nagy képes naptára az 1904. és 1905. évre., 1903-08; - A kisded Jézus nagy képes naptára az 1905. és 1906. évre., 1905-06; - A Szent Háromság nagy képes missziós naptára az 1906., 1907. és 1908. évre., 1905-07; - Páli Szent Vince nagy képes naptára az 1906. és 1907. évre., 1905-06; - Szent Alajos nagy képes naptára az 1906. és 1907. évre., 1905-06; Mária szent szíve nagy képes naptára az 1906. és 1907. évre., 1905-06; - Jó Pásztor nagy képes naptára 1906-1910., 1905-10; - Mindszentek nagy képes naptára 1906-1910., 1905-10; - A Katholikus Magyarország kis képes naptára 1907-1910., 1906-10; - A Katholikus Magyarország nagy képes naptára 1907-1910., 1906-10; - Szent Benedek nagy képes naptára 1907-1910., 1906-10;

Magyar breviarium, vagyis a papi zsolozsmák a nép magán használatára alkalmazva. (Ford.) (A himnuszokat fordította Bálint György.) Budapest, 1907.

Utolsó idők. Szeged, é.n. [1912 előtt] (új kiadás: Hiteles kútfőkből összegyűjtve. Bp., 1912.; 5. kiad.: Mi vár ránk a 20. sz-ban? Bp., 1919.; 6. kiad.: Mi vár ránk a közeli jövőben? Bp., 1920.)

Jeruzsálem pusztulása. Írta Josephus Flavius. (Ford. és kiad.) Bp., 1914. (4. kiad.: 1918, ez már Luzsénszky Alfonz néven)

Művei 

Tévelygő Izrael. (Fordította Alfonz testvér) Szatmárnémeti, 1901.

Keresztényvédelem. (benne: Zsidóvédelem. A Talmud magyarul), Ungvár (nyomtatva Budapesten), 1910.

A Talmud magyarul. (Ford. és kiad.) Bp., 1911.

Zsidóveszedelem, vagyis a Talmud magyarul. (6 füzetben) Bp., 1913.

A Talmud magyarul. (15 füzetben) Bp., 1919-20.

8. kiad. Bp. 1937. St. 9-11. kiad.

12. kiad.: 1944.

Schulchan Arukh. (Der gedeckte Tisch.) Leipzig, é.n.

Der Talmud in nichtjüdischere Beleuchtung. Leipzig (nyomtatva Bp.), 1932.

Die Talmudmoral. Oebisfelde. Radwitz, 1936.

A talmudzsidó. Írta Rohling Ágoston; A keresztények a Talmudban. Írta I. B. Pranaits; Feleletek a keresztényeknek. Írta Kimchi Dávid. (egy kötetben) Ford. Bp., 1940.

Mi az igazság? Bp. 1941. Szerző kiad.

A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Bp., 1941. Paulovits Imre. 94 p.

A zsidó nép bűnei. Bp. 1944. Szerző kiad.

Történetek, 1879-1919. Bp. 1944. Nagy Vince.

Gyógyászati művei 

Öngyógyítás. A betegségek fölismerése, meghatározása és gyógykezelése. Bp., 1915. (2. kiad. 1917)

A természetes gyógymód recipekönyve. Bp., 1915. (2. kiad. 1915)

Védekezés a sexualis bajok ellen. Bp., 1915.

Asszonyok könyve. Bp., 1924.

Utalások 

Följelentés egy pap ellen. in: Pesti Napló, 1910:305. sz.

Magyar Nemzet, 1945. X. 3.

Szabad Nép, 1946. III. 19.

Gulyás, XVII:1302.

Lásd még 

Johann Andreas Eisenmerger

August Rohling

Franz Delitzsch

Külső hivatkozások 

Rabbinikus vélemény Luzsénszky fordításairól (az oldalon több cikkben is), Magyar Zsidó Honlap

Jegyzetek

Luzsénszky Alfonz és Kiss Erzsébet házassága, Budapest I. ker. 810/1925

B.M. 1810/1919.

a b Magyar katolikus lexikon

JewishEncyclopedia.com, August Rohling.

Magyar katolikus lexikon

Sem a Pallas nagy lexikona, sem a Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, Javított, átdolgozott kiadás, Főszerk. Kenyeres Ágnes nem hozza.

Luzsenszky Alfonz: A zsidó nép bűnei. Bp. 1944. Szerző kiad.; Mi az igazság? Bp. 1941. Szerző kiad.; Történetek, 1879-1919. Bp. 1944. Nagy Vince; A talmud magyarul. 8. kiad. Bp. 1937. St. 9-11.

Tiltott Könyvek. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.

Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945–1946)Könyvtári Figyelő

Források 

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  Online hozzáférés

Magyar katolikus lexikon

A magyarok Transvaalban. Magyar Salon, 1900.

Utazásom Pretoriába. Vasárnapi Ujság, 1902. aug.-szept.

 

*

ps:

 

Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei I. rész

http://amdg.betiltva.com/luzsenszky-alfonz-a-zsido-nep-bunei-i-resz/

 

LAST_UPDATED2