|
*
Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget,
emiatt a föld és az édesvíz közösségi birtoklásától függ
fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.
Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya?
A szabad tőkeáramlás 2014 májusától korlátlan földpiacot követel.
Van-e még ez után reális esély,
hogy földünket a magyarság részére megőrizhessük?
A könyv ezekkel a sorskérdésekkel szembesül,
amikor a földügy drámai kihívásait elemzi
és bemutatja a nemzeti megmaradás
- szerző által javasolt - földprogramját.
Bizonyos, hogy még az adósrabságba szorított államnak is
hatékony intézményi eszköztára lehet a nemzeti önvédelemre,
ha a földpolitikai döntéshozó
elkötelezett a nemzeti megmaradás biztosítása mellett,
(így a kétmillió hektár állami földtulajdon
forgalomképtelen kincstári vagyonná változtatása
egy forintjába sem kerülne a költségvetésnek,
mint ahogy a nagybirtokrendszert
kis- és középüzemi szerkezetté átalakító
üzemszabályozás bevezetése sem.)
A víz az élet. A jövő egyik legfontosabb stratégiai kincse.
Miért nem tudunk mégsem ésszerűen gazdálkodni vele?
Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik?
Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is,
mint a Homokhátság?
Vizeinkről szólván, miért nem a sikerek,
miért a kétségek válnak hangsúlyossá?
Megannyi kérdés, s néhány lehetséges,
nem kizárólagos, csupán elgondolkodtató válasz
http://www.magtudin.org/Tanka_Endre.htm
*
Molnár Géza - A fehér ló
*
*
Molnár Géza - A szerves élet lehetőségei
http://www.youtube.com/watch?v=A-coS7Zqccw
*
Blogbejegyzések
http://ffek.hu/blog/molnar_geza
Világunk változásai egyre egyszerűbben észrevehetőek.
Forrásaink, lehetőségeink szembetűnően fogynak,
miként az időnk is.
Eltűntek mindazok a közösségi megoldások,
vidéki önszerveződések,
amelyek képesek voltak
a természettel tartós összhangban együttműködni.
Eltűnt az a szerves műveltség,
amely hosszú távon biztosította
az emberi közösségek értékmegőrző tevékenységét.
Eltűnt az a szemlélet,
amely a természetet társnak és nem versenytársnak képzelte.
Eltűnt, mert a természetben
már csak a biomasszát, a nyersanyagforrást
és a szemétlerakó helyét látja a mai rendszer.
Azonban a probléma megoldásának,
a természet helyreállításának igénye kínál egy olyan utat,
amely egyelőre alig hangzik hihetően, mégis megoldás lehet:
ez az út a vidéki termelői létforma.
Korábban elhitették velünk, és el is hittük,
hogy dolgunk nem a termelés, hanem a pénzkeresés.
Annyi pénzt kell keresni, hogy meg tudjunk venni mindent.
Manapság már az egykori földművelő vidék is ezt az utat járja:
tömegben, ipari eszközökkel termel, é
s a terményt értékesíti,
majd rábízza magát az ellátórendszerre.
A Földre gyakorolt hatás,
a vészes erőforrás- és nyersanyag-kimerülés csökkenthető,
ha helyben termelünk, ha helyben állítunk elő energiát,
ha csökkenteni tudjuk a nagy szállítóláncoktól
és az ipari szinten működő feldolgozórendszertől való függést,
ha ismét képesek leszünk egyre inkább helyi termelésre.
Ennek egyik első lépése:
újra megtanulni a természettel összhangban élni, termelni, létezni.
|
