A Magyar és Székely Asszonyok
Törvényé-ről
Írta: Reichenhallerné Petheő Irén.
Áhítattal kell, hogy forgassuk ennek a régi könyvnek
megsárgult lapjait. Zaklatott, háborús idők alatt, bizony-
talan életviszonyok között csodás tisztasággal kialakult, ki-
kristályosodott világnézet tárul fel bennük, a régi magyar
világnak önmagában egyensúlyozott, nemes lelke.
Az a lélek, mely céljait még egyenes utón, bizton el-
érhetni vélte, ha nem ezen, úgy a másvilágon, — az a
lélek, mely a legnagyobb kérdéseket, minden kérdést
hiánytalanul megoldhatónak vélt. Az a lélek, mely a ne-
mesi rendnek számtalan kiváltságait még semmiben sem
érezte igaztalanoknak, melybe még csak az előrevetett ár-
nyéka sem lopódzott be a kétségnek aziránt, hogy az
akkori világrend helyes és hibátalan.
Mint hogyha nem huszonöt esztendő, hanem hosszú
évszázadok választanák el ennek a munkának az 1800-ban
való megjelenését Széchenyi István gróf első fellépésétől...
A könyv írója nagy-ajtai Cserei Farkas, az »apostoli
királyi felségnek udvari tanácshíve«; kiadója pedig ennek
fia, ki a bevezetés szavai szerint »kedves kötelességének
tartja, hogy atyja müvét, melyet az »dicsérletesen viselt
hivatalának nemes foglalatosságai között írt, az Magyar
Világ elé terjessze.« A könyv »haltenkői Haller Karolina
Grófnőnek, néhai Méltóságos gróf és Hadvezér Gyulai Ferenc
úr özvegyének« van ajánlva, kiváltképpen megtisztelő sza-
vakkal.
Az író az ő anyagát, ahogy maga mondja, »e két
nevezetű, de egy vérű nemes Nemzetnek törvényeiből, jog-
szokásaiból, végzésiből, birák Ítéletiből és más törvény-tudók
írásaiból vette. A törvények és jogszokások m a g y a r á z a -
t a i azonban tőle magától valók, aminek ékes bizonyságai a
mindnyájokban közös élet, világos logika és tiszta humá-
nus érzés, mely utóbbit még a szerető gyöngédségnek valami
csillogó zománca árasztja el mindannyiszor, a hányszor csak
az asszonyról, mint a férfi gondjára, védelmére bízott gyön-
gébb félről beszél.
Mert általában gyöngébbnek tartja a nőt nemcsak
testben, de elmében is, sőt »bűnre hajlandóbbnak«, ami
éles ellentétben áll a mai, statisztikai adatokra alapított
felfogással. Bűnre hajlandóbbnak véli nemcsak »hajlíthatóbb
volta« folytán, de főként abból kifolyólag, hogy »az para-
dicsomi kertben is ő volt az, aki nemcsak először harapott 132
Ma tudjuk, hogy a nő bűnözési aránya nemcsak ál-
talában kisebb, mint a férfié, de hogy az ő bűnre való
hajlandóságát az esetek túlnyomó részében magasabb rendű
okok keltik fel, mint megcsalódottság, a szégyenbejutástól
való irtózás stb, mig a férfi bűnözését túlnyomólag a
nyerészkedési vágy, az itallal való visszaélés, a lelki durva-
ság okozza. Ez a különbség pedig minden elfogultság nélkül
is annál inkább a nő javára írandó, mert ott, ahol a nő
egyáltalán életküzdelmet folytat, az ő küzdelme súlyosabb,
keservesebb, mint a férfié.
Bárha Cserei Farkas itt tévedett is, tévedése egészen
jóhiszemű, hiszen senki nálánál nem hajlandóbb elismerni
minden asszonyi kiválóságot, sőt nagy büszkeséggel felemlí-
teni azokat a történelmi vagy más intimebb családi vonat-
kozású eseteket, melyekből kiviláglik »az magyar asszonyok
hazaszeretete, hősies bátorsága, szeplőtlen erénye, gazdál-
kodni tudása, s férje iránt más nemzetek a s s z o -
nyaiénál nagyobb engedelmessége.«
Csupán e g y kiválóságot nem ismer el az asszony
egyéni kiválóságaként, a nagy uralkodónők kiválóságát.
»Nem hasonlíthatjuk több, közönséges asszonyok állapotjához
az Országlásra emeltetett Asszonyságok állapotját, — mondja
— mert felvévén őket Isten az ő maga népének igazgatá-
sára, úgy látszik, kivette más asszonyok számából és azonnal
férfi-szívet, er ő t támasztott bennök.«
Cserei Farkasnál ez a felfogás nem talál részrehajló
elfogultságból, hanem egyedül az ő sziklaszilárd vallási hi-
téből fakad. Éppúgy, mint annak a megindokolása, hogy
asszonyok miért nem lehetnek törvényhozók. Erre a kér-
désre ugyanis ekként felel: mert elsőbben is ők szegték
meg a törvényt, s mert a férfi is őmiattuk vettetett tör-
vény alá.
Arni pedig magát a Cserei Farkas által összegyűjtött
törvényanyagot illeti, az olyannyira nagy méltányosságról
tesz tanúságot, hogy valóban nagy okuk volt büszkélkedni
a régi magyar férfiaknak külső országokkal szemben az
asszony megbecsülésével, az iránta való lovagiassággal.
Legelsőbben a nemesi tisztességből, szabadságból
ugyanaz a rész jut a nemesnek született asszonyszemélynek,
mint a nemes férfinak. A nemes asszony a hajadon dija,
vagyis azon összeg, melyet bizonyos sérelmekért néki fi-
zetni köteles a sértő, teljesen ugyanaz, mint a nemes
férfiaknál.
Amely nem-nemes asszonynak pedig »valamely különös
testi és elmebeli jóságos cselekedetei vannak, az i l y e n
d i c s é r e t b e n t a l á l t a s s z o n y t a király nemesség-
gel felékesítheti, birtokkal megajándékozhatja, sőt fiu-ággá
is teheti azt.
A nemes asszony férjétől nász-ruhát (móringot) kap,
mely a férj birtokán biztosíttatik. Ha a férj eladná bir-
tokát, úgy a vevő az asszony nászruháját abból néki
megfizetni tartozik, sőt még a fiskus is, abban az esetben,
ha a birtok a férjtől annak bűnbeesése miatt elvétetnék.
A nemes asszony meghalt fia helyett királyi kegye-
lemmel fogadhat magának fiút jószágába.
Ugyanígy tútora is lehet úgy atyafiainak, mint özvegy-
sége esetén saját gyermekeinek.
Az asszony elválhat férjétől, hogyha az őt házasság-
töréssel megbántotta.
Olyan férj, kire a házasságtörés szintén rábizonyít-
ható, ugyanily vétekért nem tehet panaszt a felesége ellen.
Ha valamely férj elhagyja az ő hites feleségét, ugyan-
úgy pénzbírságra, sőt elfogatásra is ítélhető, mint az olyan
asszony, ki a férjét hagyta el.
Az özvegyasszony, aki »jámborul özvegykedik«, vagyis
megholt férje nevét tisztességgel viseli, holtáig bennmarad
férje birtokában. Ha pedig új házasságra lép, jegy-ruháját
s volt férje ingó javaiból illendő részt, sőt ha valamiben
kereső fél volt az asszony, abból is a maga részét magával
viszi. Lakodalmát pedig azok, kik a jószágban maradnak,
tartoznak kitartani.
Ha az özvegy férje után gyermektelenül marad, s ha
a férjétől rámaradt vagyon oly nagy, hogy annak jövedelme
sokkalta több, mint amennyit az ő illendő megélhetése kí-
ván, úgy néki törvényes utón méltányos birtokrész átadandó
mig a többi a férje atyafiságának jut.
A házasfelek közül szabadságában áll kinek-kinek a
maga keresményét megtartani.
Az asszony külön jószágára azok, kiknek a férj adós
kezüket nem tehetik még akkor sem, ha a férfi jószága'
feleségével együtt élte volna el. A férj nejének eltartássá
tartozik; az asszony pedig kárpótlással nem tartozható
azért, ami neki törvényesen járt.
A jószágos, nemes asszonyok oly dolgokban, melyei
az úri széken szoktak ítéltetni, bíráskodhatnak a magul
jószágukon.
Testamentumi tanuk is lehetnek az asszonyok »jón
irányult rendelkezéseknél.«
Prókátorai lehetnek továbbá a törvény előtt önmaguk
nak, szüleiknek, gyermekeiknek. Sőt külső országban éli
s ott a haza vagy a fejedelem ellen való dolgokba elegyedet
fia ügyében is, annak anyja Erdélyországban törvény el
mehet, ott fiát védelmezheti.
Olyan asszony, ki külön jószággal bír, kezességet is
vállalhat.
Leányok apjuk után (Magyarországon) a »leányne-
gyed«-et öröklik, vagyis a vagyon egy negyedrészét, melyen
számukhoz képest egyenlően osztoznak. Ezenfelül illő kiháza-
sítást kapnak, s ha férjhez nem adattak, holtig való ellátás
az apjuk birtokán.
Fegyverrel vagy deáki tudománnyal szerzett jószágból
azonban leány nem jussolhat.
A leányok szülőik akarata szerint mennek férjhez, ha,
landóságuk ellenére azonban nem kényszeríthetők.
A menyasszony a szokásos megbírságoltatás nélkül
felbonthat eljegyzést akkor, ha a vőlegény magát nemesnek
hazudta, ha titkolt nyavalyában szenved, ha közönséges bűn-
tettben találtatott, ha hosszabb s bizonytalan időre kül-
országba ment, — vagy ha mátkája iránt durván viselkedett.
Végül, aki hajadon ellen erőszakot követ el, halált
bűnhődik.
Ezen férfinak és nőnek majdnem egyenlő mértékkel
mérő törvények mellett vannak olyanok is, melyek az asz-
szonynak látszanak kedvezni. Így az apa tartozik megháza-
sodott fiával osztozkodni az anya nem. Ami azon alapszik
azonban, hogy a gyermek az apa hatalma alatt lévén, ezen
hatalom alul felszabadulhat, — míg az anyának nincs hatalma
gyermeke fölött, tehát nem lehet köteles őt ez alól felsza-
badítani.
Hasonlóan az asszonynak úgy testi erőre, mint belá-
tásra a férfinál csekélyebbnek értékelésére vezethető vissza
az is, hogy némely közönséges vétekért őt enyhébben bün-
tetik, mint a férfit, öt sem akasztásra, sem kerékbetörésre
nem ítélhették.
Viszont ha a házasságtörő asszonyt férje megölné,
esetleg a bűntársával együtt, a férj ezért nem büntethető,
— és házasságtörésért a törvény előtt is csak a férj keres-
heti halálra feleségét s az őtet nem, ami az ősi
felfogás szerint teljesen indokolt. Hiszen a leszármazás tisz-
tasága itt mindennél fontosabb és az asszony vétke ezt
teszi kétségessé.
Hogy a férj feleségének egyéb hibáit »büntetéssel is
orvosolhatja, bárha csak kíméletesen, úgy bánván vele, mint
saját testével, szabad-e ezen csodálkozunk, amikor például
mindmáig nem büntethető nálunk az olyan apa, ki gyermekét
megfenyítve, néki nyolc napnál hamarább gyógyuló testi sér-
tést okozott.
Cserei Farkas művéből még számtalan érdekes törvényt
lehetne idézni, az általános benyomás pedig, amelyet kelt,
igen magasrendünek mutatja őseink ethikai világát.
Hogy valláserkölcsi és rendi alapon is milyen elfogu-
latlan tudott lenni ez a nagy törvényismerő, mutatja, hogy
nála nem ritkán olyan sorokra akadunk, melyek beillenének
modern feminista érvelésnek is.
»Nincs mivel dicsekedjék az ember asszony nélkül; ahol
asszony nincs, fiú sincsen.
Ha az asszonyok rendszerint katonáskodással nem szok-
ták az Hazáért verőket ontani, őrájok sokkal nagyobb terhek
unalmát mérte a természet azzal, hogy ők szülnek és ne-
velnek hős fiákat ellenségeink tartóztatására s olyanokat,
akikből a népnek emberséges, jó byrói válhatnak.«
Hogy Cserei Farkas mégsem volt feminista, csak egy
mondása bizonyítja megdönthetetlenül, az az intelme, hogy:
Rut az asszonyi állatnak szólni az gyülekezetben...
A magyar és székely asszonyok törvényéről
A Nő, 1914. 1. évf. 7. sz. 131-133. p.
*
A' magyar, és székely aszszonyok' törvénye,
mellyet ... egybe-szedett Cserei Farkas
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Ajánlás. Elöl-járó beszéd. ELSÖ RÉSZ. NEMESSÉGEKRÖL, ÉS EGYÉB SZEMELYBÉLI DOLGAIKROL AZ ASZSZONYOKNAK. MÁSODIK RÉSZ. AZ ASZSZONYOKNAK A' JOSZÁGHOZ VALO KÖZÖKRÖL, ÉS ABBAN VALO BIRODALMAKNAK MÓDGYÁRÓL. HARMADIK RÉSZ. A SZÉKELY FIU-LÉÁNYSÁGRÓL. NEGYEDIK RÉSZ. A' LÉÁNY NEGYEDRÖL. ÖTÖDIK RÉSZ. MIKÉNT PARANTSOLHATNAK JÓSZÁGOKBÓL A' LÉÁNYOK, ÉS MlNT BIRHATTYÁK AZT MIG HAJADONOK? HATODIK RÉSZ. A' LÉÁNYOKNAK FÉRJHEZ-MENETEKRÖL. HETEDIK RÉSZ. A' NÁSZ-RUHÁRÓL, VAGY-IS A' PARAFERNOMRÓL. NYOLTZADIK RÉSZ. A' JEGY-RUHÁRÓL. KILENTZEDIK RÉSZ. AZ ASZSZONYOKNAK FÉRJEKHEZ VALÓ KÖTELESSÉGEKRÖL. TIZEDIK RÉSZ. A TESTI VÉTKEKBEN TALÁLTATOTT ASZSZONYOK BÜNTETÉSÉRÖL. TIZENEGYEDIK RÉSZ. AZ ÖZVEGY ASZSZONYOKRÓL. TIZENKETTÖDIK RÉSZ. A' VÁROSI ASZSZONYOKRÓL, ÉS LÉÁNYOKRÓL. Mutató Tábla. Jegyzetek.
Előszó
Vethetné talám szememre valaki, miért kellett e' Munkával vesztegetnem üdömöt, alig lévén egy nehezebb dolog az emberi Társaságnak Kormányozásában, mint Törvényt szabni az Aszszonyoknak, és annak megtartására kötelezni öket, midön mint egy természetes hajlandóságok, hogy a' Tilalmat ne szenvedhessék, 's tsak azért-is kirugjanak abból, hogy határt akarna öriztetni vélek. Példám lehetett vólna (mondhatná) a' Paraditsomi Történet, mikor ott-is nem szenvedhetvén Eva a' Törvényt, nem tsak maga nem kiváná a'hoz tartani magát, hanem le-szedé lábáról Ádámot-is, és megharaptatá véle a' tiltott Almát nagy romlásunkra. Tanulhattam vólna a' Brutusok példaján-is kiket a' Romai Aszszonyok, midön az Oppius Törvénye szerént, se egy-szinü őltözetben járni, se egy lót Arannyal megelégedni, se Roma mellyékin gyalog sétálni nem akarnának, azért, hogy szabadossabb életre való vágyodások ellen a' mértékletességröl szolló Törvényt óltalmaznák, körül vették vala, el-sem botsáták, mig reá nem állának ök-is, hogy a' mihez kedvek nem vala, szabadossan fel-rughassák. De el-gondolhattam vólna azt-is, hogy az Aszszony, némelyek okoskodásából a' férjfihoz képest, mint egy útból ki-botlott fajzattya a' Természetnek, 's erre nézve-is inkább Nemzetünk sok ditséretes férjfiainak vagy elmés dolgait, vagy vitéz probáit vettem vólna fel-tzélúl, vagy leg-alább, ha az Aszszonyokról-is akartam valamit irni, írtam vólna arról: miként lehetne el-kerülnünk továbbra-is, hogy Hazánk meg-maradására készült, és Állandóságot érdemlö Törvényinknek tisztessége az Aszszonyok álhatatlanságával valamiképpen egybe ne zavarodgyék pusztulásunkra. Mind ezeknek se hallása, se olvasása nem ujjság elöttem, de meg-vallom, soha ollyan erejü okoknak nem álitottam, hogy fel-tett szándékomban akadályomra lehettek vólna. Hogy a' Törvénynek elsö meg-szegöje az Aszszony-állat vólt, nem tagadhatom; de azt-is tudom, hogy a' Paraditsomban el-követett vétekért engedelmesség alá vettetett az Aszszony melyből azt hozhatom-ki, hogy meg-tudgya tartani a' Törvényt-is a' ki tud engedelmeskedni. A' Romai Aszszonyokon nem sokat tsudálkozhatom: mert a' szabadságnak édes szokott lenni tsak emlékezete-is, semmit nehezebben nem-is szenvedhet, mint a' tilalmat. Meszsze terjedett Uraság vala a' Romaiaké; talám, látván ezek az Aszszonyok, hogy a' Férjfiak mindennel birhatnak, el-is érkezhetnek mindenfelé, 's tsak nekik kellene Rekesz alatt aggódni, és putzkot örzeni Romában, illetlennek tartották, hogy vagy alatsonabbak, vagy tsak éppen egy huron pendülök lennének más Nemzetek Aszszonyaival; ha ki-nem menthetnök-is telyességgel a' fogyatkozásból, valami Mentséget tsak ugyan láttatnak érdemelni; el-végezödött vala szerentséssen a' Karthagobeliek ellen való második Hadakozás-is; a' Macedoniai Fülep Király-is, a' tájban hajtott vala fejet a' Romaiaknak, illy nagy nyereségü gyözedelemből kellett vala hasznot érzeni az Aszszonyoknak-is, kik mind Karthago, mind Fülep Király ellen sok jó Vitézeket szültek, 's neveltek vala Romának. A' szolgálók' száma ritka vala régen a' Magyar Aszszonyoknál, nem azért, hogy tölök a' ki-ne tölt vólna; hanem Mértékletes életek Törvényéhez tartozó szokások hozza vala ugy magával; De minek-utánna Lajos Tsászárt a' Lek vize mellett minden erejével egybe-ronthatók, és Német Országnak sok Kintsét számtalan Rabokkal együtt Hazánkba takarithatók, az Aszszonyok-is szolgálókra kapának, és azonnal tsinossabban-is kezdék magokat viselni. Minémü szármozattya légyen a' természetnek az Aszszony, én azt tovább nem visgálhatom; hanem ha futtatom-is egy darabig elmémet rajta, tsak meg-kell ott állanom, a' hól a' Férjfiak szármozásának akarok végire menni. Nints, mivel ditsekedgyék az emberi Természet Aszszony nélkül; a hól Anya nints, Apa sints ott, Férjfi Férjfiat nem szül; Aszszonynak kell lenni, a' kiröl mondhassuk, hogy Férjfiat hozott e' világra. A' Természet rendit tartó és annak úttyát örizö állat hát az Aszszony, és tsak arról tartom, hogy e' jó útból kibotlott fajzat, a' ki ugy születik ugyan Aszszonytól, mint ember, de magát nem viseli osztán ugy, mint emberséges ember. Ezek igy lévén, nem hitethetem-el magammal, hogy nem szép, és nem Nemes dolgot vettem Pennámra, mikor az Aszszonyok Törvényét kezdettem irásommal egybe-szedni. Miként kellessék gondolkodnunk az Aszszonyokról, könnyen észre vehettyük, ha meg-gondolyuk, hogy a' Törvénynek meg-szegésével következett nagy kárvallásunk sem állhatott helybe; az emberi Nemzetnek váltsága sem mehetett véghez Aszszonyállat nélkül. Miként magunkot-is, kik ezekröl gondolkodunk, Aszszonyok szültek, és mint jó Anyák, vérekkel tápláltak. Az illyeneknek, ha a' Törvény nem kedvezett vólna is, jót kellene kivánnunk, annál inkább, mikor Hazánk, és Nemzetünk Törvénnye meg- emlékezett rollok; illö, hogy a' mi öket illeti, feledékenység-bé ne botsássuk; hanem adgyuk tudtokra, és értessük-meg vélek-is, mi vagyon kirendelve részekre, hogy annál fogva, vagy követhessék, a' miböl hasznokat várhatnák, vagy távoztathassák a' mi kárt hozhatna fejekre. Akárki mit tartson közönségesen az Aszszonyokrúl, Mü Magyarok ditsekedhetünk azzal, hogy Aszszonyink betsületünkre voltak sok dolgokban. Ha Tisztaságot, ha eröss, ha bátor szivet, ha Hüséget, ha emberséget, ha állhatatosságot kell valahól keresni az Aszszonyokban, fel-lehet találni mind ezeket, 's több fö jóságos erköltsöket a' Magyar Aszszonyoknál. Ki irigyelheti hát nékik azokat a' sok szép engedelmeket, melyek rendelve vannak számokra Törvényinkben? ki vetheti szememre nékem-is, hogy én azokat ki-szedegettem, és illyen jó ditséretben találtatott Aszszonyink kedvéért egybe-foglaltam? Bizom azért, hogy nem tsak az Aszszonyok, hanem mások-is jó neven vészik, és fogadgyák tölem e' Munkát. Irásával oda tzéloztam, hogy midön Hazánk, Nemzetünk dolgairól az hoszszas Békesség sok szép Könyveket készittett tsak az én üdömben-is, ennyi részében-is dolgainknak alábbvalók ne lennénk más Nemzeteknél, kik magok-is Aszszonyi Rendeknek dolgairól, 's Törvényiről-is Könyveket írtak, ki-botsátván azokat szabados olvasásra. Tzéloztam pedig egyszersmint oda-is, hogy leg-alább a' szegény árvák, és Özvegyek láthatnák mindenkor azt-is, minémü engedelmi, és kedvezési vannak hozzájok a' Törvénynek, 's azok szerént óltalmazhatnák magokat, és gyermekeiket, ha háborgatóik találkoznának. Kivántam pedig egészsz munkámmal Hazám Nyelvén kedveskedni édes Nemzetemnek, mind Magyarnak, mind Székelynek. Kérvén azon a' Nemzeteket igazgato Mennyei Nagy Urat, hogy a' kiket együtt vezetett vala ki a' Sczitiai Tartományokból, és azután-is, hogy a' mostoha üdöknek kedvetlen változási meg-választának egymástól, tsak ugyan meg-tarta az egymáshoz való szeretetben mind ez ideig; ne engedgye továbbra-is egymásról el-felejtkeznünk, hanem védelmezvén, forraszsza szakadásunkot, és visellye gondgyát Aszszonyinknak-is, hogy minden üdöben jó Magyarokat, és Székelyeket szülhessenek Hazánknak, Törvényünknek, és a' Kereszténységnek óltalmazására.
http://mek.oszk.hu/10600/10615/index.phtml#
|