Miért, hogy egykor volt, ma nincs határozott pápai tiltakozás a liberalizmus ellen?
2013. február 06. 12:09
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
 A Katolikus Egyházba Dietrich von Hildebrand szavaival trójai falóként behatolók a Második Vatikáni Zsinat (1961-1965) óta egyre nyíltabban hirdetik a médiában és az oktatásban a vallás és a tudomány egymást kizárásán alapuló elveiket, holott az 1878. február 7-én lelkét Teremtőjének visszaadó IX. Piusz pápa már 1864-ben elítélte őket.
Rámutatott, hová vezet az Istentől függetlenített „autonóm” ráció és etika, a francia felvilágosodásnak az Ő gondviselő hatalmát tagadó irányzata, a deizmus, illetve a tulajdonságai megismerhetetlenségét és ezáltal követhetetlenségét képviselő agnoszticizmus, a világot Vele azonosító panteizmus, végül a vallások egyenértékűségét hirdető indifferentizmus.
IX. Piusz pápa 1864-ben adta ki a Quanta cura kezdetű enciklikáját, amelyben a liberalizmus térhódításának ellensúlyozásaként tisztázta a katolicizmus Istenről, államról, jogról vallott felfogását, s ehhez csatolta a modern kor alapvető világnézeti eltévelyedéseit nyolcvan pontba szedő jegyzékét, a Syllabus-t, melyek közül álljon itt a korántsem csak a médiavilágban, hanem már a papnevelő intézetekben is teret nyert tévedések közül talán a legjellemzőbb hét:
1. Semmilyen legfelsőbb, legbölcsebb, mindent előre tudó, gondviselő, e világ mindenségétől különböző isteni lény nem létezik, és Isten egyúttal a természet is, és ezért változásoknak van kitéve; Isten valójában csak az emberben és a világban keletkezik; a világmindenség Isten, és ő bír Isten tulajdonképpeni szubsztanciájával; Isten a világgal egy és ugyanazon dolog és hatalom, tehát a szellem az anyaggal, a szükségszerű hatalom a szabadsággal, az igaz a hamissal, a jó a rosszal, és az igaz az igaztalannal.
2. Tagadni kell Isten mindennemű befolyását az emberekre és a világra.
3. Az emberi ész – egészen, a legcsekélyebb tekintet nélkül Istenre – az igaznak és a hamisnak, a jónak és a rossznak az egyedüli bírája, magamagának törvénye, s természeti erejénél fogva elégséges arra, hogy az emberek és népek jólétéről gondoskodjék.
4. A vallás minden igazsága az emberi ész természetes erejéből származik; ezért az ész a legfőbb mérték és norma, amellyel az ember mindennemű igazság ismeretét meg tudja, illetve kötelességszerűen meg kell szereznie.
5. Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen: s ezért annak a folytonos és vég nélküli haladásnak van alávetve, amely az emberi értelem növekvő fejlődésének felel meg.
6. A Krisztusban való hit ellenkezik az emberi értelemmel és gátolja azt, és az isteni kinyilatkoztatás nemcsak, hogy semmit sem használ, hanem még árt is az ember tökéletesedésének.
7. A Szentírásban fölhozott és elmesélt jövendölések és csodák költők koholmányai, s a keresztény hit titkai nem egyebek, mint bölcseleti kutatások összegzései; és a mindkét Szövetség könyvei mitikus koholmányokat tartalmaznak; és maga Jézus Krisztus is mitikus kitaláció.
X. Piusz
A felsorolt tévedések továbbhatása miatt aztán Szent X. Piusz pápa 1907-ben kelt dekrétumában (Lamentabili sane exitu) és enciklikájában (Pascendi dominici gregis) külön kárhoztatta a IX. Piusz által már elítélt tételeket, nálunk pedig Márton Áron erdélyi püspök így foglalta egybe lényegüket (az Erdélyi Iskola 1933-34/5-6. számában):
Márton Áron
„A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképű, fitogtatott tudálékossággal ránevelődött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égető kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törődik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtől függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák.”
Mindennek ma végpusztulással fenyegető eredményeit is hajszálpontosan látta:
„Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, nyers erotikába fulladt művészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot, gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabad versenyével meghizlalta az élelmesek kis csoportját és a technikai fejlődés szédítő fokán megszégyenítő nyomorba nyomta a túlnyomó többséget, jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bőbeszédű, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet, azaz megteremtette a kilátástalan mai életet.”
Marcel Lefebvre
Kérdés persze, hogy ha mindezt IX., majd X. Piusz pápa, Márton Áron püspök (s akkor még Marcel Lefebvre érsekről nem is szóltunk!) ennyire tisztán látta, miért, hogy azóta vezető teológusok nem, mi több, miért, hogy mindent megtesznek a liberalizmus és a kereszténység egybekeltetéséért? Legfőképpen miért, hogy egykor volt, ma nincs határozott pápai tiltakozás a liberalizmus ellen?
|
