Vízkereszt utáni második vasárnapot követő csütörtök
Január 24. Szent Timóteus püspök és hitvalló
Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa, hűséges útitársa, szenvedéseiben öröme, fogságban vigasztalója.
Kis-Ázsiának Lisztra nevű városában született, vegyes házasságból; atyja ugyanis pogány, anyja pedig zsidó volt. A Szentírást gyermekkorától kezdve megismerte édesanyja tanításából és élete irányítójának tekintette. Szent Pál első apostoli útjában (45-49 k.), Lisztrában jártában, Timóteust megkeresztelte; Timóteus a keresztény hitben és erkölcsben olyan nagy haladást tett, hogy mikor Szent Pál második apostoli útja elején újra azon a vidéken járt, a lisztrai és ikóniumi keresztények a legszebb bizonyságot adták róla. Ez arra indította Szent Pált. hogy apostoli útjára társul vette maga mellé. Mivel azonban Timóteus pogányból lett keresztény, nem volt körülmetélve. Az ilyeneket a zsidókból lett keresztények alsóbbrendű keresztényeknek tekintették és lenézték. Szent Pál az eredményes hithirdetésnek ezt az akadályát is el akarta hárítani, ezért Timóteust körülmetéltette.
Amint egykor Ábrahám Isten hívó szavára engedelmes lélekkel elhagyta szülőföldjét és családját, éppen olyan készséggel csatlakozott Timóteus is Szent Pálhoz az apostoli munkára. Második útjától kezdve a nemzetek apostolával volt egészen haláláig. Bejárta vele Kis-Ázsiát. Mikor Troászban Szent Pálnak egy éjjel látomása volt, t. i. egy macedon férfiú jelent meg előtte s könyörögve kérte: „Jöjj át Macedoniába és segíts rajtunk” (ApCsel. 16,9), átkeltek Görögországba s prédikálva, keresztelve és új hitközségeket alapítva bejárták Filippit, Tesszalonikát (a mai Szaloniki), Atént, Korintust. Útközben ismételten fontos megbízásokat adott neki, így őt küldte a korintusi egyházban támadt viszályt eligazítani, a szűkölködő jeruzsálemi keresztények számára alamizsnát gyűjteni. Timóteus mindent örömest vállalt, nem húzódozott semmi fáradságtól Istenért és a lelkek üdvéért.
Mikor harmadik apostoli útja után Szent Pált Jeruzsálemben fogságba ejtették és utóbb mint foglyot Rómába a császárhoz hurcolták, Timóteus akkor is hűséges társa és kísérője maradt. Beteljesedett rajta a Szentírás szava, melyet a hű barátról mond: „Minden körülmények között szeret, aki jó barátod” (Péld. 17,17). Vele maradt két éves római fogsága idején s a fogság után vele látogatta meg a görög és kisázsiai egyházakat. Ezen az úton szentelte föl Pál püspöknek s reá bízta az efezusi püspökséget és a kisázsiai egyházak felügyeletét. Ettől kezdve külön működtek. De Szent Pál igen nélkülözte Timóteust, „kedves fiát”, s bizony könnyhullatások közt váltak el.
Nem sokkal utóbb Szent Pál Macedoniából írja Timóteushoz első levelét. Oktatást ad neki arról, hogy milyennek kell lennie a püspöknek, s hogyan kell viselkednie a tévtanítókkal és a hívek különböző csoportjaival szemben. A levél minden sorából az atyai szeretet és apostoli gondoskodás, gyengédség és aggódás hangzik ki.
Második római fogságában nem tudott ellenni hű társa nélkül. Második levelet ír neki s hívja, hogy jöjjön hozzá Rómába, mert mindnyájan elhagyták, csupán Szent Lukács van vele. A levél elején ezt írja: „Szüntelen megemlékezem rólad imádságomban éjjel-nappal, kívánva téged látni, hogy betöltessem örömmel”. A végén pedig: „Siess hamar hozzám jönni. Siess a tél előtt eljönni”. Timóteus meg is érkezett s Pállal maradt vértanúhaláláig (67).
Ennyire szorosan összekapcsolódik Szent Pálnak és Timóteusnak élete. A Szentírásnak ugyanazon könyvei szolgálnak mind a kettőnek megismerésére, t. i. az Apostolok Cselekedeteinek könyve és Szent Pálnak levelei.
Szent Pál elköltözése után Timóteus élettörténetének forrása is elapad.
Tiszteletreméltó régi hagyomány beszél haláláról. A pogány efezusiak sok ocsmánysággal szokták megülni istennőjüknek, Dianának ünnepét, kinek híres szentélye és ligete volt városukban. Egy alkalommal Timóteus ezért megfeddette és a kereszténység felvételére buzdította őket. A nekihevült pogányok, haragra lobbantak, nekiestek s kövekkel és botokkal agyba-főbe verték a szent püspököt. A keresztények úgy szedték föl szent testét, s a szomszédos hegyre vitték, ahol az Úrban elhunyt.
Kollekta. Infirmitátem nostram réspice, omnípotens Deus: et, quia pondus própriae actiónis gravat, beáti Timóthei Mártyris tui atque Pontíficis intercéssio gloriósa nos prótegat. Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus: per ómnia saecula saéculórum. Amen.
Szentlecke. 1Tim 6,11-16
Evangélium. Lk 14,26-33
|
