Kulcsár Adorján
Olvasóközönségünk 1800 táján



TARTALOM

BEVEZETŐ

I. A KÖNYV ÚTJA AZ OLVASÓHOZ

A kiadás módjai
Mecénás
Praenumeráció
Kiadók

A terjesztés eszközei
Könyvhirdetések és katalógusok
Recensiók
Ajánlott és tiltott könyvek
Könyvterjesztők és könyvárusok
Könyvkölcsönzés

II. OLVASÓK ÉS OLVASMÁNYOK

Kalendáriumok
Régi és új történetek
Gyöngyösi-kultusz
Verses históriák
Versek
Románok

III. OLVASÓKÖZÖNSÉGÜNK VÁLTOZÁSAI

http://mek.niif.hu/01600/01627/01627.htm

___________________________________________

Kalendáriumok

Kétségkívül a kalendárium volt a legelterjedtebb könyv, a nyomdák s kiadók legkeresettebb portékája. "In typographiis vel maxime calendaria sunt merces necessariae et currentes." 1775-ből származó hivatalos adatok szerint Magyarország területén, leszámítva Erdélyt, évente körülbelül 70.000 kalendárium készült. Ebből a pozsonyi Landerer-nyomda 16.000, a budai Landerer 8000, a győri Streibig-nyomda 7000 példányt állított elő. Pár évtizeddel később több mint kétszeresére emelkedett ez a példányszám. "Nevezetes tünemény a Magyar Literatúrában, hogy szörnyű nagy számú kalendáriumok jelennek meg; és szerentsésen el is kelnek; - írta a Hazai és Külföldi Tudósítások (1809) - ugyan is Landerernél Pesten és Pozsonyban a Nemzeti Kalendárium 15.000, Győrött Streibignénél 30.000, Komáromban Veimüllernénél 20.000, Vácon Gottliebnél 20.000, Budán Landerernél 30.000, Pesten Trattnernél 30-40.000, Szegeden 20.000. Ezeken kívül Kisnél Pesten a Kis Kalendárium. Rövid szóval Magyar Országban el kel több 150.000 kalendáriumnál. Ennek bizonysága a Pesti Augustusi Vásár, mellyet a Könyvnyomtatók és kötők méltán Kalendárium Vásárnak nevezhetnek."

Az egykorú kalendáriumok jórésze az előző századokban kialakult, népszerű lőcsei formát követte. A "Stanislaus Dubranowski Philosoph. Mathemat. által irattatott" Streibig-féle győri kalendárium a címlapján is feltüntette, hogy "épen Lőtsei formára" készült. Ezeknek fő vonzóerejük az idő- és csillagjóslás volt. Az 1755. esztendei hasznát versben magyarázta meg a gazdáknak:

Egész esztendőben Havat, hetet, napot,
Tudni, tanítja a' kösséget, és Papot,
Hogy el-ne zavarjuk az időt, Hónapot,
'S várjunk-é meleget, vagy pedig jég-tsapot.

Nem veti hát pénzét ki meg-vészi sárba;
Ezen munkátskámat háznál, vagy vásárba,
Mert hasznot hajt konyhán kenyeres-kosárba
Meg-tanít mellyik nap tégy borsot mosárba.

A naptári részben az égbeli jegyek a planéták, aspektusok és a hold negyedjeinek jelölése mellett különös ábrák figyelmeztettek a jó érvágás, jobb érvágás, jó köpölyözés, purgálás, vetés, elválasztás, favágás, haj- és körömmetszés idejére s a szerencsétlen napokra. A napi időjósláson kívül közölte "az Hold Fertályai szerért való időnek változásait", s az uralkodó planéták befolyását az időjárásra, békességre és hadakozásra, a föld s az asszonyok termékenységére, betegségekre, tűzre, bányászatra stb. Ezekután következett a sokadalmak jegyzéke, a posták rendje és Magyarországnak emlékezetes dolgai. Ami ezeken kívül volt a kalendáriumban, az az évenkint változó s meglepő újdonságnak szánt toldalék, mely a címlapszövegben is feltűnően ki volt emelve. "Azoknak kedvekért, kiknek az idő hosszúnak lenni láczatik, idő töltésre nézve némelly Ujsággal" kedveskedett a kiadó. Az "Octavianus Tsászártól az Asszonyoknak adattatott mulatságos erős Privilégium" a kedvelt asszonycsúfoló iratok fajtájából való. A másik "mulatságos matéria", afféle népies theatrum mundi. Pár lapnyi hazai s külföldi hír az újságot pótolta. Ezek a kellékek hosszú időre állandósultak. Az ilyen mulatságnak okáért közölt toldalékok - Mulatságos rövid történetek és kérdések, Régi népek szerelmi szokásairól, A szerentsés magaviseletnek regulái, A házasság felől írt levelek, Két asszonyember között való barátságos beszélgetések, Hadi történetek, Tisztességes időtöltésre szolgáló történetek stb. - jórészt igénytelen olvasmányok, nem kívánnak hosszas figyelmet, elmélyedést, időszerűségük a következő kalendárium megjelenéséig tart. Közülük kivált az anekdotákat sokszor elmondják, megtoldják, átalakítják, hiszen "az embernek maga mulatsága külömb-féle beszélgetések nélkül" semmit sem ér.

A kalendáriumokat minden rendű és rangú ember olvasta. (Von allen Klassen und Ständen der Menschen von Baurn bis zur grössten Noblesse gelesen und gebraucht wird.) Nem kell azonban azt gondolni, hogy mindenki ugyanazt. Sok fajta volt belőlük. Egy-egy kiadó is többfélét adott ki, melyek nemcsak alakban különböztek egymástól, hanem a toldalékban is. A falusiak számára érdekes híreket, szórakoztató történeteket iktatott be a kiadó, a városiaknak viszont hasznosabb volt a részletes tiszti címtár. A budai Landerer nagyalakú kalendáriumai a magyarországi grófok, a középalakúak a bárók, a kisebb alakúak pedig a püspökök születésnapjait tartalmazták.

A kalendáriumok mindennemű közleményeit szigorú figyelemmel kísérte az állami cenzúra. Mária Terézia 1756-ban az érvágás, köpölyözés, orvosságvétel, ártalmas napok, haj- és körömmetszés felől való tudósítások közlését megtiltotta. Egy 1770-i helytartótanácsi rendelet utasította a cenzorokat, ügyeljenek arra, nehogy haszontalan és erkölcsrontó történetek, helytelen megfigyelések és téves értelmezések kerüljenek bele, s általában semmi illetlent s megbotránkoztatót ne tartalmazzanak. Hét év múlva pedig az értéktelen és káros hatású népies történetek mellőzését rendelték el. A sok tiltó rendelkezés, cenzúra ellenére a legtöbb kiadó igyekezett kivált a falusi olvasóknak szánt kalendáriumokat érdekes toldalékokkal kiegészíteni.

A kalendárium elsősorban szükséges és hasznos adatok tárháza, s üresen hagyott lapjain "a napi események hű naplója és a kiadások deftere" volt, és csak mellékesen szerepelt olvasmány gyanánt. Mégis az egykorú adatok tanúsága szerint olvasóközönségünknek volt egy jobbára falusi nemesekből álló rétege, melynek olvasmányigénye nem terjedt túl a kalendáriumokon. Ujfalvy Sándor írta atyjáról, hogy "tudományos esze nem volt, mert a negyedik oskolai osztályból katona lett. Azután szorgalmas gazdászata, s hivatala (megyei tiszt volt) annyira igénybe vették minden idejét, hogy soha sem tanulhatott, sőt nem is olvasott." A Hankens Bálint-féle naptáron kívül más könyv nem is volt házában. Keczeli István öreg táblabíró könyvtára is csak egy régi családi bibliából, Werbőczy kutyabőrbe kötött hármaskönyvéből és a kalendáriumból állott. A kalendáriumolvasó típusa megjelent már az egykorú irodalomban s később is visszatérő, jellemző figura volt. A Falusi Nótárius testamentumából tudjuk, hogy bibliotékájában mindössze 53 kalendárium akadt, ennyi ideig viselte tisztségét. Kármán is emlegeti a "telekjeiken vegetáló címmel és cím nélkül való földművelőket", kiknek egész könyvtáruk egy házi és úti kalendáriumból állott. Gaál József egyik elbeszélésében szereplő Hájasy nevű törzsökös magyarnak "a Cision s marhatenyésztésről szóló könyvön kívül csak három vagy négy történetesen épen maradt kalendáriuma" volt. A parlagi nemesek legelmaradottabb rétegének létezését legjobban az egykorú szemrehányások bizonyítják. "Mi nem érdemli meg a Magyar föld birtokát az, ki soha magyar könyvet venni nem szokott; kinél egyedül Kalendáriumok állongnak a dohányos asztalon ... ellenben tele a fogas czifra ostorokkal, réz-, ezüst fokosokkal. Nem így tartatik fenn a Nemzeti Dísz! nem így a Hazai Fény!"

A kalendáriumolvasók egy része azonban lassanként a mulatságos történeteken és kérdésecskéken felbuzdulva rákaphatott egyéb könyvek, kiváltképpen a hasonló ízlésű régi s új históriák, anekdotáskönyvek olvasására.