23:20, Kedd (december 6.), DUNA Televízió

A legbátrabb város


magyar dokumentum játékfilm, 98 perc, 2008

rendező: Matúz Gábor
forgatókönyvíró: Matúz Gábor
zeneszerző: Bükki Bence
operatőr: Schödl Dávid
narrátor: Szersén Gyula
producer: Matúz Gábor

szereplő(k):
Dánielfy Zsolt
Gáspár Tibor
ifj. Jászai László
Kelemen István
Szakács Tibor
Urmai Gábor
Csabai János
Deáky Szandra

Egy történet azokról, akik magyarok akartak maradni. Élve vagy holtan.

A film egy kiemelkedő, ám a jelentőségéhez képest széles körben még kevéssé ismert eseményről szól: 1919. január 29.-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. A honmentő akció jó néhány halálos áldozatot is követelt, és sokan megsebesültek az összecsapásokban.
Az akkor alakulóban lévő csehszlovák állam antant parancsnokság alatt álló hadserege azzal a szándékkal lépte át a demarkációs vonalat (az Ipoly folyót), s foglalta el Nógrád vármegye székhelyét, hogy majdani határait még délebbre tolja, s ezzel kész helyzet elé állítsa a nagyhatalmakat az első világháború utáni helyzetet rendezni szándékozó párizsi béketárgyalásokon. A példaértékű városi összefogás azonban megakadályozta, hogy a cseh légió katonái hosszú távra berendezkedjenek az Ipoly bal partján, s ezzel megmentettek egy darabka Magyarországot a jövőnek. (Tették ezt "az akkori magyar kormány behódolást sürgető felszólítása ellenére".) A dicső emlékek mellett tehát máig kézzelfogható eredménye van a kiontott vérnek, ezt a győzelmet senki idegen hatalom nem írta felül, Balassagyarmat ma is Magyarország része.


Bemutató dátuma: 2009. november 5. (Forgalmazó: Közép-európai Média Intézet)

_______________________

Szubjektív objektivizmus
2009. november 4.

Matúz Gábor filmjében emléket kíván állítani a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) címet kapott Nógrád megyei város, Balassagyarmat egykori elkeseredett küzdelmének. Górcső alá veszi, és aprólékosan felidézi az 1919-es eseményeket, a csehszlovák megszállás elleni harc történéseit. Filmje azonban nem elégszik meg a puszta múltidézéssel.

Mi lett volna, ha...
1918. október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, megszületett egy új kelet-közép-európai állam. Az I. világháború győzelmének mámorával felfegyverkezve, az antant kimondatlan támogatásával a határok nélküli ország területszerző hadjáratba kezdett. Ekkor kezdődött el az a változás, amelynek hatására Pozsonyból Bratislava, Kassából pedig Kosice lett 1920-ban. Ha Balassagyarmat nem áll ellen 1919-ben az erőszakos "csehszlovákosításnak", a városnak ma szlovák neve lenne. Emiatt kapta meg a város 2005-ben a Legbátrabb Város címet.

Részletes tényfeltárás
A balassagyarmati születésű rendező - nyilvánvaló érintettsége okán - úgy tűnik, hogy mindent tud az 1919 januárjában zajló eseményekről, a városban dúló harcokról, az elkeseredett emberi küzdelemről. Szakértőkkel, történészekkel mesélteti el, szinte percről percre az eseményeket, zavarba ejtő részletességgel tárja fel a két hét legapróbb momentumait is. Filmjén látszik az alaposság, és még az a támadás sem értheti, hogy bezzeg szlovák történészeket nem szólaltatott meg, mert megtette. Az más kérdés, hogy pontosan azt mondják, amit hallani szeretnénk, a történelem tudvalevőleg szubjektív műfaj. Mindezek ellenére Matúz óvakodik attól, hogy ítélkezzen, ő egy emberi történetet akar elmesélni, egy város hősies szerepvállalásának históriáját.

Filmes játék
Nehéz meghatározni az alkotás műfaját, mert A legbátrabb város játszik a filmkészítés lehetőségeivel. Vegyíti a játékfilm és dokumentumfilm adta lehetőségeket, mindkettőből azt használva, ami a legerőteljesebb. A "beszélő fejek" elmondják a tényeket, a játékfilmes betétek segítik az azonosulást, a nézői átélést. Nevesített hősöket hoz be a történetbe, egyéni sorsokat mutatva be, miközben alapos ismeretét adja a történelmi eseményeknek. Nem hagy fehér foltot, ügyel arra, hogy a néző számára minden érthető, egyértelmű és átélhető legyen. Azonban személyes érintettsége folytán - épp a személyessé tétel miatt - a rendező túlzottan heroizálja szereplőit. A szubjektív beállításokkal, a zene erősítő erejével, a visszavágásokkal hősei feje fölé glóriát von, s bár ezt nem érdemtelenül teszi, ezzel eltávolít a dokumentum műfaj objektivitásától. Néhol a zene ugyanis nem a funkciójának megfelelően erősít, hanem épp ellenkezőleg, túlzottan játékfilmszerűvé tesz, kizökkent és eltávolít.

Alapos elgondolás
Nem csak dramaturgiailag, hanem technikailag is alaposan kidolgozott film A legbátrabb város. Schödl Dávid gyönyörűen fényelt képei, Szersén Gyula bariton narrálása vagy épp a jelmezek hitelessége mind előnyére válnak az alkotásnak. A színészek között bár találunk ismert neveket, a rendező külön érdeme, hogy nem elhasznált arcokkal meséli el az átgondolt, jól felépített történetet. A film mindenképp hiánypótló alkotás és nem mellesleg időszerű és aktuális vállalás.

Kinek ajánljuk?
- A XX. századi történelem szerelmeseinek.
- A XX. századi magyar történelem szerelmeseinek.
- Balassagyarmati lakosoknak.

Kinek nem?
- Aki gyerekként sem szerette a történelemórákat.
- Aki a trianon szótól is rosszul van.
- Akit nem érdekel az, hogy mi van Magyarország határain túl.

- szlanárs -, PORT.hu
______________________

Jönnek a csehszlovákok!
HETI VÁLASZ 2009. január 31.

A most bemutatott A legbátrabb város című film izgalmas történetet mesél el: kilencven évvel ezelőtt a balassagyarmati polgárság fegyverrel űzte ki megszálló cseh csapatokat.

Schwarzlose géppuska kelepel, majd egy történész idézi fel a korabeli nemzetközi geopolitikai környezetet: a csütörtökön Balassagyarmaton bemutatott A legbátrabb város című filmben az is megleli a magának valót, aki az árnyalt tudósi elemzést, s az is, aki a hazafias akciómozit kedveli.

A történet tényleg szélesvászonra kívánkozik. Kilencven évvel ezelőtt, 1919. január 29-én a városba nemrégen bevonult cseh légionistákat a város polgárai egy magyar katonai egységgel karöltve halálos áldozatokat is követelő összecsapásban űzték el. Bár a széteső történelmi Magyarország más területein szintén megpróbálkoztak az ellenállással, sikerre ez egyedül Balassagyarmaton és környékén vezetett. A jó példa ragadósnak bizonyult, a január 29-ét követő napokban ugyanis az Ipoly-mente más településein is kiverték a megszállókat.

Igaz, a sikeres honvédelem nemcsak az elszánáson múlt, a sikerben volt némi szerepe volt az amúgy az ország feldarabolását elintéző antantországoknak is. Az alakuló csehszlovák állam étvágya ugyanis még számukra is soknak bizonyult, s mivel a balassagyarmati akcióval a cseh légiósok a demarkációs vonalnak kijelölt Ipolyt is átlépték, a győztes nagyhatalmak visszafogottságra intették a korábbi Észak-Magyarország jelentős részét már felfaló Benes-Masaryk párost.

A Matúz Gábor televíziós újságíró által rendezett filmben cseh történészek is megszólalnak, akik arról beszélnek, hogy a születő Csehszlovákia vezető politikusai tudatos stratégiai számításból akartak mindennél többet elfoglalni a kivérzett Magyarországból, hogy kész tények elé állítsák a Párizsban 1919 januárjában összeülő békekonferenciát. Ezért vonultak be Balassagyarmatra is január közepén, azzal azonban nem számoltak, hogy a politikailag egyébként szembenálló szociáldemokrata munkásság és a városi polgárság összefog. Majd a környéken elszórt fegyvereket begyűjtve, egy közelben állomásozó magyar katonai alakulattal karöltve erőszakkal tessékeli ki őket a városból. A legbátrabb város a különféle ismeretterjesztő csatornákról jól ismert filmekhez hasonlóan rekonstrukciókkal, a történtek felidézésével színezi a korabeli felvételekre és történészi interjúkra épülő történetet (a főbb szerepekben többek között ifj. Jászai Lászlót és Gáspár Tibort láthatjuk).

Így láthatjuk, ahogy a négy év háborúskodástól holtfáradt magyar honvédek rohamra indulnak a csehek által elfoglalt laktanya ellen, vagy ahogy a diákság hazafias lelkesültséggel puskázza a megszállókat a gimnázium ablakából. Élvezetes a magyarul kitűnően beszélő francia történész Paul Gradvohl, az ő segítsége is nélkülözhetetlen a legendákkal bőven terhelt korszak pontos megismeréséhez. Ezekből pedig akad bőven a köztudatban, néhány még a filmbe is beszüremkedett. Igaz, hogy Clemenceau francia miniszterelnök nem kedvelte a magyarokat, ebben azonban nem személyes bosszú motiválta, amiért magyar menye elvált fiától (a politikus amerikai feleségét egyszer egy idegen férfival kapta rajta, úgyhogy az asszonyt visszazavarta az Egyesült Államokba, mégsem gyűlölte meg az országot). Egyszerűen úgy gondolta, hogy Franciaország érdekében áll szétdarabolni az Osztrák-Magyar Monarchiát és benne Magyarországot.

Amiképpen árnyalandó az antantpolitikusok fejét elcsavaró, s kacérságukkal hazájuknak magyar területeket szerző román hölgyek históriája is - filmben az akciót a Párizsba érkező román királynő nevéhez kötik. Érdekes módon keleti szomszédunknál viszont magyar konzumhölgyek sikeres működésével magyarázzák, hogy a trianoni békeszerződéssel nem elégítettek ki minden román igényt. Mária királyné ugyanis 1919 elején komplett listával érkezett a francia fővárosba, s ezen a Romániához csatolandó városok között szerepelt például Békéscsaba és Mátészalka is.

Ezzel együtt A legbátrabb város igényes és fontos film: az országgyűlés által 2005-ben külön törvényben megörökített balassagyarmati helytállás azt bizonyítja, hogy még akkor sincsen veszve minden, amikor minden összeomlik. Az egyelőre Nógrád megyei mozikban vetített film várhatóan Budapestre is megérkezik majd, s valószínűleg műsorra tűzi a Duna TV is.

Ablonczy Bálint