Mihail Lermontov: Koldus
Fordította: Lator László
A klastrom előtt koldus állt alamizsnáért könyörögve szenvedés, éhség, szomjuság gyötörte, ványasztotta, törte.
Nem kért csak egy csepp kenyeret, szeme tele volt gyötrelemmel, és markába követ vetett valami irgalmatlan ember.
Így esengtem szerelmedet maró, keserű könnyet öntve, s így csaltad meg legnemesebb érzéseimet mindörökre.
*
Robert Burns: Ha mennél hideg szélben
Fordította: Weöres Sándor
Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szívemben volna házad, oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett; mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled! S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad!
*
Mihail Eminescu: Ó, jössz-e már?
Fordította: Képes Géza
Látod: a fecske útra kél, Hull a sápadt diólevél; Deres a szőlő, őszre jár - Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint, Míg szemem szomjan rád tekint, S fejem válladon elpihen Szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem, E völgy ölén s a réteken, S fölemeltelek, drága társ, Hogy messze láss, hogy messze láss!
Vannak e földön mindenütt Szép nők: szikrákat szór szemük, De mint te, oly kedves, komoly Nincsen sehol, nincsen sehol!
Te vagy a lelkem, s az életem: Tündökölsz tisztán, fényesen; Hol is találnék csillagot, Mely így ragyog, mely így ragyog?
Késő ősz van, csillan a dér, Halkan csörren a holt levél, Didereg a puszta határ - Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
*
Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád
Fordította: Babits Mihály
Első álmom rólad volt, első álmom elröpült. Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy szellem: az rejtélyesen húzott, hozott, vezetett ablakodhoz, édesem!
Csitt! A fekete folyón illet és szél úgy alél, mintha mákos álmokat tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás a csalogány csöpp szivén, mint ahogy a tieden kell hogy elapadjak én.
Jaj, bűvölj föl a füből! Halk! Hullok! Ájulok! Szórja csókkal szám-szemem szerelmed, mint záporok! Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad...
forrás: http://www.internetszerelem.hu/cikkek/versek/
|