Heltai Gáspár
Keresztyéni panaszolkodás és intés
Ember, emléközzél végedről
És bizontalan időjedről.
Miért élsz olyan nagy kevélségbe,
Pompaságba és döllyeségbe?
Mind Istent s mind embert utálván
Előmenvén nagy bátorságban?
Mindent gyalázsz és szidalmazod,
Minden háborúra adsz okot.
Mert te minden embert meggugolsz
Noha majd s ezennel leomolsz.
Mert kevés múlva meg kell halnod
S a férgökkel leszen lakásod.
Por vagy és hertelen elmúló,
Csak árnyék és füst, mely nem álló.
Felneveködél mint egy virág
És hamar léssz, mint egy asszú ág.
Lassan-lassan elorozkodol
És hamar minden időd elfoly.
A te napid megszámláltattak
Határid is rendelve vadnak
Uradtól és bölcs Istenedtől.
Azért ebbe egyebet ne völj.
Színetlen elkullag a halál,
Megöl mindent, valakit talál,
Mind az gazdagot s mind a szegényt,
Nem kímíl sem nagyot, sem kicsént.
Mindegy néki a szegény koldus
A kegyetlen és hatalmas dús.
És ezért meggondold, te ember,
És teljes életedben légy jámbor.
És végedről elmélködjél mind
Így eltávoztatod a sok bűnt.
Aki siet hamar Istenhöz,
S életet igaz hitbe végöz:
Ez halottaiból támad fel
És mennyországba örökké él.
1553
HELTAI GÁSPÁR
SZÁZ FABULA
TARTALOM
HELTAI GÁSPÁR MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK
KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI S MIND TESTI JÓKAT
A BÖLCS EZOPUSNAK FABULÁI ÉS BÖLCS OKTATÓ BESZÉDI
ELSŐ FABULA
A kakasról és gyöngyről
MÁSODIK FABULA
A farkasról és a bárányról
HARMADIK FABULA
Az egérről, békáról és héjáról
NEGYEDIK FABULA
Az ebről és juhról
ÖTÖDIK FABULA
Az ebről és az konc húsról
HATODIK FABULA
Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról
HETEDIK FABULA
Az oroszlánról, rókáról és szamárról
NYOLCADIK FABULA
A farkasról és a daruról
KILENCEDIK FABULA
Két ebről
TIZEDIK FABULA
Két egérről
TIZENEGYEDIK FABULA
A kesseléről és rókáról
TIZENKETTEDIK FABULA
A kesseléről, varjúról és csigáról
TIZENHARMADIK FABULA
A hollóról és rókáról
TIZENNEGYEDIK FABULA
Az oroszlánról, tulokról és szamárról
TIZENÖTÖDIK FABULA
A szamárról és szatinról
TIZENHATODIK FABULA
Az oroszlánról és egérről
TIZENHETEDIK FABULA
A fecskéről és egyéb madarakról
TIZENNYOLCADIK FABULA
A békákról, mint Jupitertől királyt kévántanak és kértenek
TIZENKILENCEDIK FABULA
Két héjáról
HUSZADIK FABULA
A galambokról, héjáról és ölyvről
HUSZONEGYEDIK FABULA
Az orvról és komondorról
HUSZONKETTEDIK FABULA
Az agg lóról és agg agárról
HUSZONHARMADIK FABULA
A nyulakról és békákról
HUSZONNEGYEDIK FABULA
A farkasról és a kecskegedelecskéről
HUSZONÖTÖDIK FABULA
A szegény emberről és a kégyóról
HUSZONHATODIK FABULA
A rókáról és esztrágról
HUSZONHETEDIK FABULA
A farkasról és a képről
HUSZONNYOLCADIK FABULA
A hollóról és a pávákról
HUSZONKILENCEDIK FABULA
A légyről és a hangyáról
HARMINCADIK FABULA
A farkasról és rókáról
HARMINCEGYEDIK FABULA
A békáról és ökerről
HARMINCKETTEDIK FABULA
Az oroszlánról és a pásztorról
HARMINCHARMADIK FABULA
Az oroszlánról és lóról
HARMINCNEGYEDIK FABULA
A lóról és szamárról
HARMINCÖTÖDIK FABULA
A négylábú lelkes állatokról és madarakról és a puppeneverről
HARMINCHATODIK FABULA
A philomenéről és az ölvről
HARMINCHETEDIK FABULA
A farkasról és rókáról
HARMINCNYOLCADIK FABULA
A szarvasról és vadászról
HARMINCKILENCEDIK FABULA
A farkasról, juhokról és komondorokról
NEGYVENEDIK FABULA
A férfiúról, fejszéről és fákról
NEGYVENEGYEDIK FABULA
A farkasról és komondorról
NEGYVENKETTEDIK FABULA
A kezekről, lábakról és hasról
NEGYVENHARMADIK FABULA
A majomról és rókáról
NEGYVENNEGYEDIK FABULA
A szarvasról, ökrökről és családos emberről
NEGYVENÖTÖDIK FABULA
Az oroszlánról és majomról
NEGYVENHATODIK FABULA
A nyúlról és kékkáposztáról
NEGYVENHETEDIK FABULA
Az varjúról és veder vízről
NEGYVENNYOLCADIK FABULA
A farkasról, vadászról és pásztorról
NEGYVENKILENCEDIK FABULA
A madarászról és madarakról
ÖTVENEDIK FABULA
A majmokról és két emberről,
egyik igazmondóról, másik hízelködéről
ÖTVENEGYEDIK FABULA
Egy lóról, szarvasról és vadászról
ÖTVENKETTEDIK FABULA
Egy szamárról és oroszlánról
ÖTVENHARMADIK FABULA
A kesselőről és egyéb apró madarakról
ÖTVENNEGYEDIK FABULA
Egy oroszlánról és a rókáról
ÖTVENÖTÖDIK FABULA
Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról
ÖTVENHATODIK FABULA
Egy emberről és oroszlánról
ÖTVENHETEDIK FABULA
A bolháról és tevéről
ÖTVENNYOLCADIK FABULA
A hangyáról és szekcsőről
ÖTVENKILENCEDIK FABULA
A juhról és varjúról
HATVANADIK FABULA
A fennyűfáról és nádszálról
HATVANEGYEDIK FABULA
Egy eszvérről, rókáról és farkasról
HATVANKETTEDIK FABULA
Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról
HATVANHARMADIK FABULA
Egy rókáról és kakasról
HATVANNEGYEDIK FABULA
Egy pórról, sárkánról és rókáról
HATVANÖTÖDIK FABULA
A macskáról és rókáról
HATVANHATODIK FABULA
Egy farkasról és a pórokról
HATVANHETEDIK FABULA
A rókáról és kakasról
HATVANNYOLCADIK FABULA
A farkasról és bakról
HATVANKILENCEDIK FABULA
Egy farkasról és egy szamárról
HETVENEDIK FABULA
Egy rókáról, farkasról és oroszlánról
HETVENEGYEDIK FABULA
Egy farkasról
HETVENKETTEDIK FABULA
Egy farkasról és egy éh komondorról
HETVENHARMADIK FABULA
A szegénből lött kazdag emberről
és a kazdagból lött szegénről
HETVENNEGYEDIK FABULA
Egy farkasról, egy rókáról és a rókának a fiáról
HETVENÖTÖDIK FABULA
A komondorról, farkasról és kosról
HETVENHATODIK FABULA
Egy emberkéről és egy oroszlánról
HETVENHETEDIK FABULA
A kösseléről és hollóról
HETVENNYOLCADIK FABULA
Egy rókáról és egy bakról
HETVENKILENCEDIK FABULA
A kakasról és a macskáról
NYOLCVANADIK FABULA
Egy rókáról és szederiről
NYOLCVANEGYEDIK FABULA
Az emberről és a halványról
NYOLCVANKETTEDIK FABULA
Az egerökről és macskáról
NYOLCVANHARMADIK FABULA
Egy juhpásztor gyermekről
NYOLCVANNEGYEDIK FABULA
Egy hangyáról és galambról
NYOLCVANÖTÖDIK FABULA
A méhről és Jupiter istenről
NYOLCVANHATODIK FABULA
Egy férfiúról és annak két feleségéről
NYOLCVANHETEDIK FABULA
Egy asszonyállatról és farkasról
NYOLCVANNYOLCADIK FABULA
A tekenés békáról és kösseléről
NYOLCVANKILENCEDIK FABULA
Két rákról
KILENCVENEDIK FABULA
Két társról
KILENCVENEGYEDIK FABULA
A páváról és daruról
KILENCVENKETTEDIK FABULA
Négy ökerről és egy oroszlánról
KILENCVENHARMADIK FABULA
A fennyűfáról és galoganyáról
KILENCVENNEGYEDIK FABULA
Egy síró gyermekről és egy orvról
KILENCVENÖTÖDIK FABULA
Egy lúdról és arany lúdmonyról
KILENCVENHATODIK FABULA
Egy pórról és szép madárkáról
KILENCVENHETEDIK FABULA
Egy pórról, farkasról, rókáról és egy sajtról
KILENCVENNYOLCADIK FABULA
Egy madarászról és a madarakról
KILENCVENKILENCEDIK FABULA
Egy nemesemberről és az ördögről
span style=
SZÁZADIK FABULA
Egy pacsirtáról és annak fiairól
SZÓMAGYARÁZATOK
HELTAI GÁSPÁR
MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK
KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI
S MIND TESTI JÓKAT
Szerető uraim és szerelmes atyámfiai! Ím gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé csináltam, és utánavetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: És vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szűvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok vannak benne.
De noha ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony nemigen kicsin és alá való), és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza és gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ez okaért semmit nem mondok, hanem ezt, hogyha az én munkám nékik nem tetszik, ottan üljenek le, és csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem.
Ha ez okaért én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával járt volt, nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vénember hozzávötte volna az ő gyermek fiát, és eleibe vötte volna az ő egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek, és megmeveték a szegény vénembert, mondván: "Bezzek bolond ageb ez. Lá, mint hajtja előtte a szamárt! Nem tud az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültötni, mely nehezen járhat, ő maga is csak alég ballaghatik."
Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és ő maga utánaballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: "Bezzek bolond vénember ez, mert csak alég ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültöté fel reája: maga a gyermek könnyebb volna, és könnyebben járhatna, hogynem ő maga."
Hallván ezt a szegény vénember, ismeg megmásolá tanácsát, és leszállítá a gyermeket, és ő maga üle fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek, mondának: "Micsoda hitván kegyetlen vénember ez: ím ő maga felült a szamárra, és utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket."
A vénember hallván e beszédöket, megharaguvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé ültötte azt a szamárra, és elindula a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: "Micsoda bolond és kegyetlen vénember ez? Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljen reá; ez kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vénember és bolond."
Hallván azt a szegény vénember, mondá: "E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék." És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat nyújta által, és mondá a fiának: "Jer, vigyük el: netalán e mód tetszik nékik." És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.
Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdenek, és mondának: "Ó, bolond vénember mind fiastól, ím így viszik a szamárt. Ki látott soha olyan dolgot? Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen elhordozná őket a szamár, de látod-é, mint bolondultanak meg mindketten."
Hallván azt a szegény vénember, igen megbúsula, és mondá a fiának: "Ördeg győzi ezeknek kedvekre cseleködni. Ha imezt műveljük, nem jó, ha amazt műveljük, az sem jó: ha imígy cseleköszünk, nem tetszik nékik: ha amúgy cseleköszünk, az sem jó: Sem ekképpen, sem amaképpen jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tőle." És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vénember az ő fiacskával pénz nélkül és szamár nélkül hazatére.
Ha ez okaért énfelőlem és az én munkám felől így kezdnek ítílni, nincs mit tönnem: el kell azt is tűrnem: miérthogy tudom és bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik semmit; de mindazáltal nem szinte olyan kába leszek, mint a szegény vénember, hogy munkámat efféle harapásokért és mérges ítíletekért a tűzbe vessem avagy a vízbe hányjam: vaj nem! Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cseleköszem, és afféle irigy lángó irigyöknek mondom: Dicatis meliora.
De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám, és kik jó hasznot vesznek belőle: miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem, melyet megsperköltem és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal és közbeszédökkel.
Ajánlom magamat e jámboroknak minden munkáimmal egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.
Kolozsvárott,
HELTAI GÁSPÁR etc.
*
A BÖLCS EZOPUSNAK
FABULÁI ÉS BÖLCS OKTATÓ BESZÉDI
ELSŐ FABULA
A kakasról és gyöngyről
Egy kakas a szeméten vakargatván keres vala mit enni. És talála egy szép gyöngyet. Látván kedig azt mondá: "Bezzek szép fénes állatot találtam. De metszek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc."
ÉRTELME
A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást avagy egyéb szép mester és bölcs dolgokat nem tanoltanak, és miérthogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsüleni. Avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót találhatnak.
Mint a szebeni szőcs mondja volt, midőn a szép török lovat dicsírik volt előtte: "Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni. De nem tud! Mire való ez okaért?"
MÁSODIK FABULA
A farkasról és a bárányról
Egy farkas, igen szomjú, elméne innya a patakra. Midőn ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és láta ott egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és mondá annak: "Miért zavarod fel a vizet énnékem? Miért nem hagysz innom?" Mondá a nyavalyás bárány: "Hogy zavaríthattam volna fel a vizet tenéked, holott ide alá ittam legyen: te kedig tova fel, honnég aláfoly ide a víz." Mondá a farkas: "Micsoda? Lám, szömbe mersz szökni velem! Miért szidogatsz?" Mondá a bárány: "Jaj, nem szidlak, jó uram." Mondá a farkas: "Mind te, mind szüleid és minden nemzeted ellenségim voltanak énnékem. Az apád is ugyanezen bosszúságot művelé rajtam hat hónappal ezelőtt." Mondá a bárány: "E világon sem voltam én akkor." Mondá tovább a farkas: "Mindenütt csak kárt tész. Vetésemet sem tarthatom meg miattad, mert mindenütt elrágod." Felelé a bárány: "Hogyhogy rághatom el vetésedet, holott nincsen fogam?" Megbúsulván a farkas, mondá: "Pokol érne okadásoddal. Bezzek megfüzetsz." És ottan megfojtá s megövé.
ÉRTELME
E fabulával írta meg Ezópus e világi dúsoknak és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlenségét, hogy nem gondolván sem az Istennel, sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnyomorítják. Dühös nevet költnek az ebnek, csak hogy megölhessék. Vagy ötte meg a hájat, avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan bűnes a csörc, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper ubique iacet. Jaj e nagy hamisságnak!
HARMADIK FABULA
Az egérről, békáról és héjáról
Egy egér futos vala a patak mellett, és eremest általment volna a vízen, de nem lehete. Találván egy békát a parton, tanácsot kérde tőle, miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy fonalat, megkötte az egérnek a lábát az ő lábához, mondván: "Ülj a hátamra, és én általviszlek: tarts keményen magadat." Midőn hátára ült volna, a béka beszekelék a vízbe, és úszni kezde. De midőn a kezepin volna, be kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni fenék felé. Eszébe vévén a nyavalyás egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni és tusakodni kezde a béka ellen. Midőn ez okaért ketten ekképpen veszeködnének a víz színén, meglátta egy héja az egeret, és alászállván, hertelen megkapá az egeret, és fel kezdé az égbe vinni. És íme tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén, mind a kettőt megövé.
ÉRTELME
E fabulával megjelenti Ezópus, mi legyen a hamisságnak és álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten, ki mikoron látja, hogy hamisságból valaki másnak veszedelmére jár, az ő áldott bölcsességéből úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem magának főképpen árt vele. Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a más ember lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért embernek jámbornak lenni és felebarátjával igazán cseleködni, tiszta szűből, minden álnakság nélkül.
NEGYEDIK FABULA
Az ebről és juhról
Egy komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy semmivel nem volna adós néki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midőn a komondor begyűtötte volna a tanúkat, beállatta előszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván, mondá a bírónak: "Jó bíró uram! Ez állat igen bűnes állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsenadott néki. Sőt szömemmel láttam." Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a juhot, mondá: "Te bűnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós légy véle." Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallások szerént, müvelhogy a juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lőn mit tenni, hanem elmenvén, elnyíröté gyapjúját, és azt eladván, egy kenyeret vőn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh mezítelen lévén, hideggel meghala.
ÉRTELME
E fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok lévén, nem tudják ügyeket forgatni, sem magokat megoltalmazni, mind törvénybe s mind törvény kővül. Minek okaért szegények mindenha bűnesek, és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizon nem használ, hogy ezt mondják: "Nem országunknak törvénye, nem városunknak szokása." Jaj és örökké való jaj követközik utána.
ÖTÖDIK FABULA
Az ebről és az konc húsról
Egy eb szerencsére talála egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni egy folyóvízen. Midőn a vízbe tekéntene, láta, hát egy szép konc hús vala a vízbe. Maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen megcsalatkozék az eb, és bánkódván kiméne a partra.
ÉRTELME
E fabula megjelenti, minémű természetűek legyenek a telhetetlenek. Hogy nem tudnak megelégödni az Isten adta javaival, hanem ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák, és magoknak igyeköznek koporítani. De az Istennek akaratjából azt is elvesztik, ami azelőtt nálok volt.
HATODIK FABULA
Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról
Egy öker, egy kecske és egy juh egybetársolkodának egy oroszlánnal, és együtt menének vadászni a harasztosba. És midőn egy szarvast fogtanak volna, néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé az egyik részt, és mondá: "Ez engemet illet. Mert enyim az első rész, miérthogy én oroszlán vagyok, minden vadaknak királya." A másik részét is elvévén, mondá: "Ez is engemet illet, mert erősb vagyok nálatoknál. A harmadikat is elveszem, mert többet futottam nálatoknál. Ahol vagyon a negyedik rész, de meglátom, ki nyúl hozzá: nyilván barátom nem leszen az, aki hozzányúl." Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának. És ekképpen marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.
ÉRTELME
Ki-ki mind meglássa, kivel társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyű ember békét hagyjon a dúsoknak: mert keveset gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal. Ezért szokták mondani közbeszéddel: Nem jó az urakkal cseresznét enni: mert ottan löveldözni kezdnek a magokkal etc.
HETEDIK FABULA
Az oroszlánról, rókáról és szamárról
Egybetársolkodának egy oroszlán, egy róka és egy szamár, és együtt menének vadászni. És mikoron egy szarvast fogtanak volna, mondá az oroszlán a szamárnak, hogy megosztanája. A szamár három részre kezdé osztani a szarvast. Látván azt oroszlán, vigyorogni kezde és az fogait megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni és reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: "Oszd meg a szarvast; mert jó látod, hogy semmit nem tud hozzá." A róka egybeháná mind a három részt, és odaadá az oroszlánnak. Mondá az oroszlán: "Bezzek jámbor vagy. Ugyan mesterséggel tudod az osztást. Hol tanoltad?" Felelé a róka: "A szamárnak ijedsége és félelme tanított reá."
ÉRTELME
Ugyanazt jelenti e fabula, melyet az előbeli, tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincsen orvosság. A magabíró dúsok nem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: Úgy akarom, így legyen. Emellett ezt is jelenti e fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe veheti magát, és a más ember kárán és veszedelmén kezd tanolni.
Forrás és folytatás:
http://mek.niif.hu/00600/00668/html/index.htm
*
Hogy a halál nem fél sem hatalomtól,
sem erőtől, sem tudománytól
Nem gondol a halál senkivel
Sem gazdaggal, sem kegyetlennel:
Nem a pörlőknek esküvésekkel
Sem a patvarkodóknak nyelvekkel.
Nem gondol senki bölcseségével
Sem okossággal, vagy sebes ésszel;
Nem az uraknak fenyítésekkel
Sem a döllyeseknek haragjával.
Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép cifrás asszonynépekkel.
Nem gondol sem naggyal, sem kicsiddel,
Nem marhással, avagy szegénnyel.
Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegén s hitván pásztoréba.
Hol vadnak most mindnyájan a pápák,
A kardinálok és pátriárkák?
Hol vadnak mindnyájan az érsekek,
A prelátusok és pispekek?
A prépostok és kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?
Hol vadnak a gazdag apáturak,
A priorok és gárgyánok?
Hol a mester és a doktorok,
És a számtalanféle barátok?
Hová löttek el a sok császárok,
És a számtalan nagy sok királyok?
A külemb-külemb fejedelmek,
És a telhetetlen nemesek?
Hol vadnak az igen kevély grófok?
És a hamis kancelláriusok?
Hová löttek a kegyetlen dúsok?
A hírneves s a nemes vitézek?
Hol vadnak a bírák és polgárok,
A művesek és szántó emberek?
Hol gyermek, leány és asszonyállat
És hol az egész emberi nemzet?
Hol immár Páris s szép Heléna,
Hol Tarquinius és Lukrécia?
Hol vagyon Plátó és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilius?
Hol vagyon Thales és Empedokles,
És a nagy mester, Aristoteles?
Hol a nagy és erős Alexander,
És az igen bátorságos Hektor?
Hol a drága császár, Julius,
Hol a vitézek: Akhilles s Priamus?
Hová lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?
Mindnyájan odavadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közülek.
Minden embereknek kell követni
Ezeket, és ekképpen meghalni.
Minden ember ezen megálljon
És a halálhoz igen készüljen.
1553
font-size: 12pt;quot;Georgia
|