Payday Loans

Keresés

A legújabb

Jókai társadalmi (anti) utópiája PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

verne_osszes

Jókai Mór: A jövő század regénye

(Jókai ezt a művét 1872-74-ben írta.)

A történet 1952-ben kezdődik és 2000-ben ér véget.

A regény főhőse a székely Tatrangi Dávid.

A regény végén légjáróival menti meg a Kárpát-medence népét.)

Részlet a regény „Mi az a Sabina?" c. fejezetből

„Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonságai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol; okos, vállalkozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.

Földét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; a nyegle szavára nem hallgat; mindenét, amire szükség van, maga állítja elő, öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el: idegenre nem szorul. Azzal, amije van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; minden férfi katonának volt nevelve egykor úgy, hogy a nők mívelték a földet. És minő földmívelés volt az! Akár Japánban! Háton hordták fel a trágyát a sziklatetőre, s onnan szánon eresztették le a termést; minden foltja a termőföldnek egy kert!

Házaik építéséhez nem kell nekik építész, pedig azok kívül csinosak, belül tiszták; az építkezésnél egy egész falu népe segít az új gazdának kézi munkával – ingyen. Bor nincs az egész székely földön, ott nem terem, pénzt pedig nem adnak érte; azért aztán korcsma sincsen, ártatlan fenyővizecskéjét minden család otthon főzi meg magának, s meggybor meg mézsör a lakodalmak fényűzése.

Arisztokraciát ott nem ismernek, minden ember nemesember; a suffrage universelt előbb gyakorolták a székely székek, mint Franciaország, mint Amerika, s

népképviseleti alkotmányt élveztek, mikor még Európában senki sem ismerte azt, maga Magyarország sem. Vallási ügyekben pedig a székely nép a legjózanabb; minden keresztyén felekezet békés együttélését hirdetik egymás mellett álló templomaik. Az egy Istent valló unitáriusok legnagyobb tömeget ők szolgáltatják az európai statisztikának; náluk húzódhatott meg a szombatosok felekezete; és az első királyok által kiirtott ősvallás, a rhabonbánok, a gyulák napimádó tisztelete is legtovább tartotta itt fenn magát; ennek az eredeti betűit ma is tartogatja még a csíkszeredai templom felirata. A rovásbotokra vágott ősmagyar dalok szövegét ők őrizgették legtovább.

S van egy sajátságos adománya a székely népnek: a találmányok kimesterkélése. A falvakban, a magányos lakokban elő-előkerül egy-egy naturalista gépész, aki furfangos mozdonyok kitalálásában töri a fejét. Fegyvereket találnak fel, miket egyszer kell megtölteni, s tízszer lőnek; kútgépeket, mikkel egy gyermek öntözhet egész kertet; kelepcéket, mikben a medve megfogja magát; arató-, cséplőeszközöket, mik egy ember kezében háromnak a munkáját végezik; lakatokat, miket minden egyszerűségük mellett nem lehet a beavatlan kéznek felnyitni; sajátságos zeneműszereket: volt egy naturalista mechanikusuk, aki egy városnak olyan kutat készített, mely zeneműveket játszott, mikor vizet húztak belőle. A székelyben megvan az ösztön mindent magától találni fel, mint a kínaiban.

És amellett minő családi áldás! Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él.

És tisztességesen él! A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem szétszórt rongyos házikókból állnak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei. A XX. században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezében volna az egész magyar ipar és kereskedelem.

És minő szép faj! Annyi szép, szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerek földön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség típusaiban! A svéd nők szőke, gazdag fürtjei, piros arca, ideges termete, s a spanyol hölgyek fekete szemei, nap aranyozta arcszíne, a kaukázi gyöngéd, finom körvonalak, a görög klasszikus arcmetszetek mind együtt találhatók e kis darab földön. És tartós szépségek! A harmincéves nő még piruló hajadonnak látszik, s az ötvenéves matróna délceg termetére, nemes arcára csak fehér hajszálai vallanak a lefolyt időről. Egész falvak vannak, amikben a női arcokból egy merő book of beauties-t lehetne kiállítani. S e szépségek szellemi tulajdonai is nemesek. Hűség, kitartás, engedelmesség, hallgatagság.

És különös adományuk az, hogy vérük tiszta, egészséges."

*

Én, Kállai Eszter Etelka kérdezem: igaz ez még mind most is?

Ha kérdezem székely barátaimat, elmondják, sajnos, mintha Jókait akarták volna megcáfolni: a székely falvakban megjelentek a kocsmák, és bizony egyre több a kevert vérű ember. DE MÉG MINDIG ELEGENDŐ ŐSI ERŐ, BECSÜLET, ÖNÉRZET van, hogy megálljt parancsoljon a további süllyedésnek, s ha egy nagy ezidáig nincs is, sok kis Tatrangi Dávid van a ma már az egész Földön szétszórtságban élő székelység között, hogy elkezdje az ősi hagyományokra és hitre, a nők, az anyák, az élet tiszteletére épülő jövőt építeni. Elindítsa az egész magyarságot azon az úton, hogy küzdjön, munkálkodjon – tanulva és hátrányaiból is előnyt kovácsolva – az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság, felelősségtudat jegyében legyen a Kárpát-medence a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet hazája.

Nőjenek itt fel (példát mutatva egész Európának, a Földnek) egészséges testű, lelkű, értelmű, szellemű fiatalok, ki-ki a maga nemzeti mivoltában: ruszin, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák, német, roma, zsidó, magyar s a más idetévedt.

Úgy legyen! ... Az ember nem csak vétkezni tud tetteiben, gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban, ha akarja, ugyanezen dolgokban erényt gyakorolni is. A Teremtő, a Mindenható nemcsak a vétket megbocsátani tudja, hanem talán még szívesebben az erényre áldást adni is.

Ember, magyar ember, oly egyszerű dolgokkal gyakorolhatod az erényt: gondolkozz azon, hogy lehet megértést elérni az emberek között, cserélj erről eszmét emberekkel, ültess fát, a gyereket simogasd meg, ne mondj rosszat másokra megalapozatlanul.

Gyermekeinkért, unokáinkért, 1956 – (2006/08) – 2012 – 2025 – 2048 – 2056 – a méltó századikért! Rend – munka – ünnep – békesség!

Embertársam, ha elhatároztad, hogy vállalod, hogy megpróbálod, kérlek, tudasd velünk, másokkal! Erősítsük egymást! Fő a derű!

Kállai Eszter Etelka

Budapest, 2012. május 2

*

jokai_mor_ujabb_regenyei

Jókai Mór

A jövő század regénye

Tartalom

Előszó

Első rész

Az örök harc

Egy király, aki megszolgálja a kenyerét

Ami a királynak nem szabad

Mennyit ér a király?

Mi az a Sabina?

Az Astrapé

Hja, "paraszt", az megint más!

A vezérhalmi Alhambra

A "pellagra miserorum"

A repülőgépek őrültjei

Az ichor

A zivatar egy csepp vízben

Apocatastasia

Egy országgyűlés a XX. században

A király hallgat

A király tesz

Az egyetlen nagyhatalom

Rozáli

A nyolcadnap

Az orosz rém

Rossz napok

A fehér sas

Biberunt magnum áldomás...

Sasza asszony

A Nemzeti Bank kincsei

A jégtengerszem

Az utolsó fegyver

A nő

Egy állam - részvényekre

Hárman egy ellen

Második rész

Az örök béke

"Otthon" város

Az Otthon állama

A világ átalakulása

A világnyelv és betűi

Új bajok

A "nagy liga"

A világromlás

Egy drága szó

A lég vándora

Cham sötét ivadéka

Kin-Tseu

A babiloni hölgy

A szép lótuszvirágok

A vihar előjelei

Harc - vízzel

Hadjárat - vízzel

A repülő halott

Harc a légben

Egy seprűvonás

Az örök béke feltételei

A két rokon fenevad

Te Deum laudamus!

A második millennium vége

Az emberevők

A himalájai csillagda

Harc az égitestek között

Harc a földi csillagok között

A hold

Az új bolygó

*

Ismertető

Jókai egyik legtöbbet vitatott regényének teljes szövege először 1872-74-ben jelent meg.

Az írói fikció szerint a 20. század második felében játszódó regény Jókai nagyszabású kísérlete arra, hogy a kiegyezés utáni válságának, szorongásának motívumaira, megoldatlan külpolitikai, társadalmi, nemzeti kérdéseire legalább a távoli jövőben bizakodó választ találjon, kora bírálatát az utópia szellemében fejlessze tovább és haladja túl. Habsburg Árpád és a székely feltaláló, Tatrangi Dávid szövetsége a Monarchia jövőjéről szőtt eszmények álomszerűen széppé stilizált változata, az Oroszországgal vívott háború gondolata pedig azokat a félelmeket, tapasztalatokat hosszabbítja meg a fantázia erejével, amelyek a pánszlávizmus veszélye, az orosz anarchisták tevékenysége és ideológiája, valamint a porosz-francia háború hírei nyomán terjedtek el és ijesztették meg a liberális európai polgárságot. A Jó és a Rossz misztikus eredetű küzdelmében a kultúra és az erkölcs értékein kívül civilizációs fölényre, a tudomány és a (hadi)technika területén elért elsőségre is szükség van: ez az eszmekör a regény futurológiai, tudományos-fantasztikus aspektusára hívja föl a figyelmet. A Nihil országának legyőzése, az örök béke kiharcolása után a tudomány eredményei a nagy utópiát, az "Otthon államát", a földi élet természeti feltételeinek megjavítását szolgálják. Politikai ábrándosságon, tudományos naivitáson, művészi egyenetlenségen is átüt a kompozícióban Jókai nemes, felvilágosult humanizmusa, szép és értelmes élethez való ragaszkodása, a humán és a természettudományos kultúra szakadása elleni tiltakozása. Művészi erényei közül itt elsősorban a gazdag fantázia, az esztétikai minőségek sokrétű gazdagsága, s kivált a leírások festőisége megragadó, melyben a megfigyelésen alapuló láttató erőt olykor már a századvég modern képzőművészeti látásmódja színezi át újszerűen dekoratívvá.

http://mek.oszk.hu/00800/00846/#

*

jkai mr

Jókai Mór

A jövő század regénye

MVGYOSZ hangoskönyvek

Felolvassa: BODOR TIBOR

http://mek.oszk.hu/03300/03313/

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-jovo-szazad-regenye-12096/

A hivatalos magyar kultúrpolitika a második világháborút követően meggátolta (egy korlátozott példányszámú, csakis a szakembereknek szánt kritikai kiadás kivételével), hogy Jókainak ezt az 1872–74-ben írt regényét a magyar olvasók új kiadásban olvashassák. S nem véletlenül, hiszen e regényben Jókai minden társadalmi utópiája ellenére megjósolta a huszadik századnak azokat a borzalmait is, melyeket a cárizmust megbuktató, ateista-kommunista Oroszország idézett elő Magyarország megtámadásával, saját népének kiirtásával. De itt említhető akár Boszniának Szerbia által történt bekebelezése vagy a szerb-magyar háború is…

Magyarország egykor és talán ma is legnépszerűbb, európai hírű írója jósként is bevált, s ráadásul utópiájával Orwellt is megelőzte, noha a mű sokkal inkább Jules Verne munkásságával rokon.

*

hajmasker1-550

Jókai Mór: A jövő század regénye

Sorozat: Jókai Mór válogatott művei

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 430 + 299

Ez a regény az első magyar nyelvű sci-fik egyike, s mint ilyen, méltán tarthat számot az érdeklődésre, még akkor is, ha a most megjelent kétkötetes kiadás „csupán” a szöveget tartalmazza, ellentétben a korábbi kritikai változattal, amelyben nem csupán borzasztó mennyiségű jegyzet és magyarázat segítette az értelmezést, hanem több tanulmány is foglalkozott a mű keletkezésével, jelentőségével, utóéletével. Ezt a majd négyszáz oldalas toldalékot szokták teljesen jogosan az olvasók nagy ívben elkerülni.

Szerencsére jelen kiadásból ez hiányzik, így csupán a szöveg állítja kihívás elé az érdeklődőt. Az 1872-1874 között íródott mű nyelvezete mai szemmel kissé archaikus, nagy számban vannak benne manapság nem használatos kifejezések, szavak, s akkor még nem említettem a latin, német, stb. elnevezéseket. Aztán ott van a számtalan utalás, amivel Jókai korának eseményeire, hírességeire utal.

A magyarázó lábjegyeztek ezúttal elmaradtak, csupán a sorozatban megszokott módon, a megértéshez múlhatatlanul szükséges kiegészítéseket találjuk meg az adott szó vagy kifejezés után, zárójellel elválasztva a főszövegtől. Nem mondom, ezt a megoldás még mindig szokatlan, de kb. ötven oldal után már nem okoz nehézséget, gördülékennyé válik az olvasás.

Könyve előszavában Jókai azt írja, hogy esze ágában sem volt utópiát írni, mégis, bizonyos értelemben műve egy ideális jövőt ábrázol. 1952-re megszűnnek a Kiegyezés hátulütői, a király (egy igazságos, a magyarság érdekeit képviselő uralkodó) Budán lakik, az egymással torzsalkodó pártok megszűntek. Persze ez a világ sem tökéletes, árulás, korrupció, háborúk, valamint a királyi családon belüli viszálykodás súlyos gondként nehezedik II. Árpád vállára.

Az első pár fejezet után nyilvánvalóvá válik a könyv hasonlósága Jules Verne írásaihoz. Mindkét szerző a tudomány mindenhatóságába vetett hittel meséli el történetét, ahol a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban álló tudós/feltaláló új kor hajnalát hozza el az emberiségnek.

Köszönhetően az alapos előtanulmányoknak, koruk technikai ismeretei alapján engedték szabadjára fantáziájukat, aminek eredménye olyan találmányok megalkotása lett, mint például a tengeralattjáró, vagy Jókainál az aerodromon – ez egyfajta keveréke a léghajónak és a repülőgépnek (amit ekkoriban még nem találtak fel), s ami nem létezne az új, törhetetlen üveg, a hyalichor nélkül, ez viszont a székelyföldön található különleges anyagnak, az ichornak köszönheti csodás tulajdonságait.

Terjedelmes regényében Jókai valósággal sziporkázik, a biokertészkedéstől kezdve a sivatag átalakításán át, az ősmagyarság hollétéig számtalan szálat belesző a történetbe, miközben szokás szerint hagyja magát elcsábulni egy-egy érdekesnek ígérkező, a történthez csak lazán kapcsolódó „kis színes” által.

Minden fejezetben történik valami érdekes, a főszereplő Tatrangi Dávid bibliai hősként mindent tud, előre lát, s vészhelyzetben meghozza a legsúlyosabb döntéseket is.

Mint Jókai műveiben általában, ezúttal is elválaszthatatlanul összefonódik a közérdek és a magánélet, sőt, a nemzetközi politika alakulása, országok sorsa múlik egy-egy asszony szerelmén vagy gyűlöletén.

48-as katonaként cseppet sem meglepő módon dicsőíti a magyar hadak vitézségét, akiknek elébb sokszoros muszka túlerővel, majd szinte az összes szomszéddal kell megküzdeniük (akárcsak a Szabadságharc idején).

Kisebb csodaként, némi noszogatás hatására létrejön a nemzeti egység, vész idején a viszálykodás helyett mindenki a haza érdekét helyezi előtérbe (ehhez úgy tűnik, a valóságban nem elég száz év, s ahogy elnézem a közállapotokat, a következő száz év is kevés lesz).

Külön érdekesség, hogy Jókai mennyire meghatározónak tartja a közvélemény felügyeletét a közügyek felett, illetve mit gondol a sajtóról.

Hibái ellenére (például a szereplők kidolgozottsága nem az igazi) A jövő század regénye egy szerethető könyv, mivel nem csak azzal foglalkozik, milyen lenne a magyarságra (és a korabeli nemzetiségekre) nézve ideális jövő, hanem egy izgalmas, rengeteg apró mellékszállal bíró, tudományosan „megalapozott” sci-fi kalandregény, amiben van árulás, harc, szerelem, természeti katasztrófa, részvénytársaság, világkereskedelem – egyszóval annyi minden, amit még manapság is csak elvétve tuszkolnak be egy regénybe.

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok

 

 

59 videó
MOST JÁTSZOTT

LAST_UPDATED2