Payday Loans

Keresés

A legújabb

Drábik János "sikerének" titkai. PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 10. péntek, 08:34

kabbala5

Tudatmódositás

Drábik János "sikerének" titkai.



Átrágtam magam kétezerkilencszázkilencvenér' háromszázkilencven oldalon. [Ismerőseim régen célozgatnak, tán' nem vagyok normális. Ezen most kezdek komolyabban elgondolkodni...]

Tulajdonképp miért is vesződtem ezzel az izével? Igazándiból nem csupán Drábik mondanivalójára voltam kiváncsi, hanem arra is, hogy tudja magát olyan jó áron eladni az u.n. "szélsőjobboldalnak": a Barikádnak, a Nemzeti Internet Figyelőnek, a Kuruc Infonak, stb.

Ahogy befejeztem a könyvet azon kezdtem töprengeni mit is olvastam tulajdonképpen. Erre sikerült rájönnöm. Prózai antológiát olvastam. "Az antológia több alkotó műveit tartalmazó válogatás, bizonyos szempontok (például nyelvterület, korszak, irányzat, műfaj) szerint válogatják össze a műveket. Lehet vers vagy szöveggyűj temény..." [Wikipédia]

Nos Drábik a zsidókérdést cca. 95 %-ban [egymással és önmagukkal is vitatkozó] zsidó szerzők müveinek segítsé gével járja körül. Ez tökéletesen megfelel annak a talmudista módszernek, hogy minden küzdelmet mindkét oldalon zsidóknak kell vezényelniük, akkor 'fair', azaz kóser a dolog. A "mű" azt bizonyítja, hogy a szerző is ebből a nézőpont ból "antologizál".

A betütengerben evickélve a szerző mondanivalóján túl észjárását is ki akartam ismerni. Ez sikerült is - talán.

Nekem, aki ingyen írok, minden betühely "drága", ezért egyetlen példá val illusztrálom a szerző gondolkodásmódját. Churchillt idézi, aki szerint "gondolkodó ember nem kérdőjelezheti meg azt a tényt ... hogy a zsidók alkotják a legfélelmetesebb fajt amely valaha is létezett a világon ... A keresztény evangélium és az Antikrisztus szentírása arra ítéltetett, hogy ugyanazon nép soraiból származzék ... Folyamatosan növekszik az a 'világméretü összeesküvés' (!) amelynek célja a civilizáció felszá molása..." [Id. mü. 67 - 68 old.] Nos mit szól Drábik ehhez, az embermilliárdok keserű tapasz talata által bizonyított tényhez? Nem fogják elhinni! Churchillról azt állitják hogy anyai részről maga is részben zsidó származású volt. Azonban "e sorok írója azt gondolja ezt [a részben zsidó származást) semmi érdemleges bizonyíték nem támasztja alá és így (!) elfogultnak vagy legalábbis érdekeltnek tekinthető (!!!)" [Id. mü. 69 old.]

Ami a Churchill által emlitett keresztény evangéliumot és az "Antikrisztus szentírását" illeti a következőkre kell gondolni.

Már gyermeklelkünkbe beplántálták tiszteletes, ill. tisztelendő uraink azt a magasztos jelenetet, amikor Mózés a Sinai hegyről leslattyog a kőtáblákkal. Azt hittük, hogy a Tízparancsolat az egész emberiség erkölcsi törvénykönyve, amely megvédi isten gyermekeit minden rossztól. Nem tudtuk, mert a jámbor prédikációkból nem derült ki, hogy "ez" az isten nem minden gyermekét szereti egyformán. Kedvenc gyermekei, választott népe, akik az ő nevében a Tórát írták. Ebből a "szent könyvből" kiderül, hogy a törvények csak "ez" isten zsidó gyermekeire vonatkoznak. Ami a többi gyermekeit illeti a szabályt és kezelésmódot [a nácik úgy mondták: sonderbehandlung] Mózes, a Tóra lapjain, így beszéli el.
2,31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
2,32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.
2,33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
2,34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. [Mózes 4. könyve].

"Ez" Isten kedves gyermekei amúgy szeretnek agyalni és irsogálni [erre példa Drábik is] és évszázadok alatt megal kották a világ legförtelmesebb irományát a Talmudot. Ebből tudhatjuk, mit jelent a Sinai név. "A Sinai név gyűlöletet jelent, mert a Sínai hegyen a gyűlölet szállott le a föld népeire." (Sabbath 89a.) [A további idézetek forrása Luzsénszky Alfonz talmudfordítása, a tizenhetedik kiadás 1922-ből.] A Talmud szerepe kiemelkedően fontos mivel ez a könyv "... A rabbiképzők tananyaga, a zsidó hitoktatás szellemének irányítója, a zsidó erkölcstan zsinórmértéke, az igazi zsidó életmód tükre, normája és a legfőbb zsidó irányelvek lexikona." A Talmud igazi veszélye nem csupán ebben rejlik, hanem főleg abban ha gój hatalombitorlók érvényesitik a normáit, pl. az amúgy dislexiásnak mondott George W. Bush.

A Drábik által kifundált kettős mérce igazi alapja a Talmud azon tanítása, hogy a gójok nem emberek, emberi jogaik nincsenek. "Valamint előbbvalók az emberek az állatoknál, úgy a zsidók a föld többi népeinél." (Zeror hamar l0lb.) "Az idegennek magva, aki nem. zsidó, barommag." (Jebamoth 94b. Tosephot.) ... A nagy Menachem mondja: "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek lelkei a tisztátalan szellemtől származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből." (Sira 14a. par. 1.) ... Az Írás ezt mondja: Álla az Úr és megméré a földet és átadá Izraelnek a népeket... s átadá minden javukat az Izraelitáknak." (Baba kamma 37b.) Ezért mondja Alba rabbi, hogy "Isten hatalmat adott a zsidóknak minden népek javai és vére fölött." (Seph. Ik. 3., 25. fej. it. Jalk., Sim. n. 563). ... "Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gojra, aki neked nem felebarátod: egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned: ha azonban felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle valamit veszel, akkor testvéredet ne csald meg" (Baba mezia 61a. Tosep hot.) Mi sem természetesebb, minthogy a Talmudnak nincs "hitelesnek" elismert fordítása, ill. minden fordítás hamisítvány nak minősül. Magam is többször is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Lásd "Hamisítják a Talmudot?" ill. "Mégsem Hamisitják a Talmudot!". c. kommentárjaimat. Szerencse, hogy neves talmudisták szeretnek fecsegni, így alárulnak egyet - mást a Talmud szövegéről, szelleméről. Egyikük Ovádja Yosef Izrael állam volt szefárd főrabbija, neves hittudós, akitől Drábik az alábbi sorokat idézi. "A gojok azért születtek, hogy minket szolgáljanak". [Id. mü. 388 old.] A főrabbi úr kijelentéseit magam is méltattam annakidején "A hangos Talmud" c. írásomban.

Mindezekkel szemben mit tudhatunk meg a Talmudról ha csak Drábikot olvassuk? "1600 évvel ezelőtt jelent meg a jeruzsálemi Talmud, majd két évszázaddal később a babiloni Talmud. Ez részletesen szabályozta a társadalmi élet minden formáját, így a kamatot és a nyereséget is ... A spekuláció is tilos ... A kartellezés tilalma is megjelent ... A Talmud a korszarű gazdálkodás szinte minden problémájával foglalkozik, legyen az ... adózás, a munkához és sztrájkhoz való jog, vagy a szolidaritás. [Id. mü 227 old.]

Drábik "összefoglaló" művében nem beszél (?!) "zsidó magyarokról", ill. "magyar zsidókról", azt se állítja: "valahogy rokonok is vagyunk". Ennél sokkal felháborítóbb, amit leír "E sorok írója is keresi a választ arra, miként alakul ki gyakran feszültség a különböző befogadó népek és a közöttük élő zsidó közösségek között. Kölcsönös tiszteleten alapuló mély kapcsolat fűzi több zsidó származású barátjához. Ezért személy szerint is közvetlenül érdekelt, hogy közös otthonunkban, a magyar hazában mindenki harmonikus, teljes életet életet élhessen. A válaszok csupán gondolati kisérletek, amolyan munkahipotézisek, amelyek tudományos kutatómunkát és ténybeli alátámasztást, illetve megalapozott cáfo latot igényelnek. [Id. mü 69. old.] Ez a mondat könyv alapgondolatának is tekinthető és éppen itt vagyok azzal megakadva, hogy ezt a mondatot Drábik mint református "magyar magyar", mint "zsidó magyar", ill. "magyar zsidó" vetette e papirra? Ez a kérdés, mű tárgyát tekintve, semmiképp sem elhanyagolható. Sajnos arra kell következtetnem, Drábik mint "zsidó zsidó" próbál kavarni agytekervényeinkben. Ami a "gondolatkisérleteket" illeti, az agytornát a következő feladvány megfejtésével kellene kezdenie. Hogy van az, hogy a hatalmas földrajzi térben és a történelem többezer éves idődimenziójában a zsidó közösségeket a befogadó népek előbb utóbb üldözni kezdték és kivetni igyekeztek a "közös otthonból"? Egy gyú-elegyről kell kideritenünk azt, hogy ez a matéria a befogadó népek ben, vagy a befogadott zsidókban rejtezik? A válasz egyértelmű. Az emberiség történelme során érvényesült az asszimiláció törvénye, vagyis ha "a nemzet, nemzetiség, népcsoport vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik a többségi vagy más etnikumhoz, akkor beolvadásról (asszimiláció) beszélünk. A beolvadáslehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos." A zsidóság ezzel szemben a faji elkülönülés elvét vallja és gyakorlatát folytatja. Drábik is említi Naftali Kraust, aki "úgy fejezi ki magát egyik írásában, hogy az a zsidó aki vállalja a vegyes házasságot, nagyobb bűnt követ el, mint a holokauszt" [Id. mü 59 old.] Nos ki ez a Naftali Kraus? Egy obskurus vidéki rabbi talán? Dehogy! Ünnepelt "hittudós"! A magyar nyelven is kiadott "Az ősi forrás" c. könyve, amelyhez Dr. Schőner Alfréd főrabbi és Shlomo Marom izraeli nagykövet írtak előszót (!), a következő kitételeket tartalmazza. "Mózes nem egy megjegyzése aktuális, olyan mintha ma hangzott volna el ... Örök kévaló a te istened, bevisz téged az országba és elűzi előled a sok idegen népet ... és a kezedbe adja őket ... ne kössél szövetséget velük és ne kedveskedj nekik. Ne házasodj össze velük, lányaidat ne add fiaihoz, és leányát ne vedd a fiadnak ... mert az Örökkévaló haragja fellobban, és egyhamar megsemmisít benneteket." [232 - 233 old.]
Ha Drábik az elemi tisztesség szabályait követni akarta volna a könyv írásánál, nem tehette volna meg, hogy oldalakon, de legalábbis bekezdéseken keresztül idézgessen több mint száz (!) olyan szerzőtől, akik angol, vagy ivrit nyelven publikáltak és teljességgel ismeretlenek a magyar olvasók előtt; ugyanakkor Naftali urat elintézze egy másfélsoros utalással, egy szó idézet nélkül.

Drábik azon az alapon állítja elénk a zsidóság követésének szükségességét, hogy ennek a népnek sikeres túlélési stratégiája van, amelyet eltanulhatnánk tőlük. De hogy értelmezik, alkalmazzák ezt a stratégiát maguk a zsidók? Drábik (Isaac) Kadmi Cohen nézeteinek ismertetgetése közben a következőket jelenti ki. "A zsidó nép történetében mindíg hangsúlyozott szerepet játszott az idegenekkel való házasság tilalma. Ez még ma is kulcsszerepet játszik ... A keveredés elutasítása példaí nélkül állóan sikeres túlélési stratégiát tudott megvalósítani." [Id. mü. 375 old.] Ez a Cohen (Kohn) kétségtelenül szerencsés merítés Drábik részéről. Az illető úrról ugyanis a Der Stürmerben olvashatók épületes részletek azáltal, hogy Vicomte Leon De Poncins ismert antijudaista író idéz Cohen "Nomádok" c. könyvéből. Drábik nagy előszeretettel támaszkodik hétpróbás cionistákra, csak nem "naturban" tálalja őket [lásd Naftali Kraus], hanem édes ostyában, hogy a gojok könnyen lenyeljék. [Le is nyelik...]

Sajátosmódon táncolja körül a Cion Bölcsei Jegyzőkönyveinek kényes problémáját is. E könyv esetében a vita két területen folyik. a.) Ki írta és kinek a számára? b.) A jegyzőkönyvekben lefektetett program hatályosulása kimutatható e napjainkban? Ki más mint a zseniális közgazdász Drábik János vállalkozhatna arra, hogy a forgatókönyvet (szcenáriót) egybevesse a világszinpadon játszódó drámával. Nos Drábik egy bizonyos Henry Makow háta mögül, vele azonosulva, jelenti ki "A Cion Bölcseinek Jegy zőkönyvei nem zsidó dokumentum, hanem illuminátus pamflet." [Id. mü. 107 old.] Slussz! Hát így legyen az ember Drábiktól okosabb kétezerkilencszázkilencvenér'...

Drábik kedvence Israel Shamir. [A képen jobboldalon...] Hosszú passzu sokat idéz tőle és róla. Éppen említhetné, de nem említi Shamir magyarul is megjelent kitünő könyvét a "Rasszista államot" , ehelyett "össze foglalja" Shamir nézeteinek esszenciáját eképpen. "Samir hisz abban, hogy a szervezett zsidóság hegemóniáját a többi zsidóval együttműködve lehet leküzdeni." [Id. mü 349 old.] Elegendő az említett könyv bevezetőjéből egyetlen mondatot idézni annak kimutatása végett, hogy Drábik megmásitja az író mondanivalóját. "Palesztina felsza badulását meghozhatja a világ sokszínű mozaikjának győzelme a globalizáció mindent elborítani igyekvő szürkesége fölött, a Szellem győzelme a Mammon fölött, a közbeszéd demokratizálása, a vagyoni szakadék felszámolása és a bal és a jobboldal dialektikus egysége. De ez a felszabadulás más módon is bekövetkezhet: ha és amikor Palesztina felszabadul, akkor a közbeszéd is felszabadul, s ráadásul vereséget szenved a globalizáció, és kiegyenlítődnek a jövedelmek. E tanulmányok Palesztinát a világ modelljének tekintik. Olyan erők működnek itt, amelyek el akarják tüntetni az őshonos lakosságot, le akarják rombolni templomait és mecsetjeit, s tönkre akarják tenni természeti környezetét. De élnek ezzel szemben fellépő anyagi és szellemi, régi és új erők is, amelyek a legjobb embereket vonják be a Palesztináért folyó csata küzdelmeibe." Igen! Palesztináért harc (!) folyik és ennek kimenetele dönti el a világ modelljének, áttételesen a világnak a sorsát. Ezt a harcot Drábik egy zsidó tekli - meklivel helyettesíti. Undorító!

Hamis képzetet kelt egy Shamirtól vett szószerinti idézet is. Arról zagyvál, hogy a "szervezett zsidóság" irányítói tévednek, ha azt hiszik, hogy továbbra is fenn tudják tartani az ellenőrzést a többi zsidó fölött, de "tévednek, mert a zsidók ugyanúgy asszimilálhatók, mint minden más nép fiai" [Id. mü 349 old.] Ehhez illeszti a Shamir idézetet.
"Amerika számára az a kihívás, hogy el kell 'zsidótlanítani' a zsidókat, mielőtt azok elzsidósítják őket." [U.o.] Ez pont az ellenkezőjét jelenti annak, amit Drábik belemagyaráz. A "zsidótlanítás" valami egészen mást jelent, mint az asszimilá ció. Kénytelen vagyok itt ismét idézni fentről az asszimiláció fogalmát. "A nemzet, nemzetiség, népcsoport vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik a többségi vagy más etnikumhoz, akkor beolvadásról (asszimiláció) beszélünk. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos."

A fogalom tele van vagylagosságokkal. A "zsidótlanitás" egyértelműi, ill. kategórikus. Dehát voltaképp nem is erről van szó!

Az asszimiláció mellett, ill. helyett létezik még egy fogalom az előnyös együttélés, a szimbiózis. "A mutualizmus (kölcsönösség) fogalmát a résztvevők számára egyaránt előnyös populációk közti kapcsolatra (néha a szimbiózis szinonimájaként) alkalmazzák. ... Szimforizmus: más élőlényen való rajtaélés, anélkül, hogy a hordozó szervezet kárt szenvedne." [Wikipédia]

Nos a zsidósággal nem az a fő probléma, hogy nem akar asszimilálódni, hanem az, hogy szimbiózisra [szimforizmus ra] semképes, ill. hajlandó. A zsidóság életmódja - a Tóra és a Talmujd tanításaival teljes összhangban - az élőskö dés. "Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden (gazdaegyed ben) éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit (tehát virulens), esetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat (tehát patogén is lehet). Az élősködők rend szerint nem ölik meg a gazdát. A parazita-gazda kapcsolat tehát hosszas, „intim”, egyedi kapcsolat." [Wikipédia] A zsidó közösségek úgy élnek és virulnak a befogadó nép testén, mint a fagyöngyök a fán, amely elsenyved miattuk. Az allegória módszerét sem kell különö sebben erőltetni ahhoz, hogy a válság sújtotta világot az élősködők által sanyargatott fához hasonlitsuk - vagy fordítva... Az "intim" kapcsolat valóban fennmarad, hisz Ovadja főrabbi formulája szerint gójoknak pedig lenniük kell, hogy a zsidókra dolgozzanak.

Most térjünk át Drábik "írói" módszereire.

Az előszóban maga jelenti ki, hogy ez a könyv olyan írásokat tartalmaz - gyüjteményes formában - amelyek más kötetekben korábban már megjelentek. Ezért is helytálló részemről a könyvet valamiféle antológiának tekinteni.

A könyv viszont kétségtelenül politikai iromány. Ezért - ellentétben a szépirodalommal, amely inkább csak gyönyörködtetni akar - bizonyos szabályokat kell(ene) alkalmaznia. Mik ezek a szabályok?
A könyvnek egy vezérfonalat (gondolatmenetet) kell(ene) követnie az előfeltevéstől a végső következtetésig. Az írónak kell(ene) beszélnie egyesszám első személyben úgy, hogy olvasóját meggyőzze igazáról.
Ha saját mondanivalóját nem tartja elég meggyőzőnek, mások gondolatait is kölcsönözheti. Ennek egyedül korrekt módja az idézet, azaz a forrás megjelölése. Drábik hol idéz, hol csak "ismertet", ráadásul olyan módon, hogy az olvasó minduntalan eltéveszti, hogy Drábik épp maga beszél, valaki mást beszéltet, esetleg valakiről egy másik valaki beszél...
Az idézeteknek, ugyanúgy mint a saját beszédnek, a gondolatmenetet kell(ene) követniük, ahhoz kell(ene) igazodniuk.
A "felhasznált irodalom" vonatkozásában az írót bizonyos etikai szabályok kötik (kötnék). Ha a tételeit igazoló irodalmi forrásokon túl azokat cáfoló források is vannak, az egyoldalról való "válogatás" nem tisztességes.
Ha az író idegen forrásból merít vagy ilyenre hivatkozik a mű szellemiségéhez tartania kell magát. Pl. a valóságos Talmud és a Drábik által jellemzett (lakkozott) Talmud közötti óriási különbség a jóhiszemü tévedés lehetőségét kizárja.

A könyv gondolatfűzése és a minden mértéket meghaladó idézet anyag, ill. a "magyarázatok" besuszterolá sa semmiféle logikai vonalhoz nem igazodnak. A fejezetcímek ennélfogva semmiféle tájékozódási támpontot nem adnak. Az egész anyag egy olyan mocsár, amelyben útjelzők nincsenek, amelyen át utak nem vezetnek.

A tartalomjegyzék haszontalan, mert nem a mű gondolati tartalmát vázolja, hanem az antológia egyes részeit jelzi. Ezt is következetlenül, mivel váltva személyekre és bizonyos témákra utal, minden logikai rendszer nélkül.

A könyv elolvasása után az olvasó fejében zűrzavar, jobb esetben üresség marad. A könyv nem nyujt megjegyezhető, használható ismereteket és nem jelöl szellemi irányt [hál' istennek...]. A "kritikust" abba a helyzetbe kényszeríti, hogy áttekintés helyett innen is onnan is felkapjon valamit, mint egy túlzsúfolt turkálóban. A könyvet olvasni akkora bosszú ság, hogy azt csak egyvalami mulhatja felül, a "méltatás".


* * *

És most arról a rejtélyről, hogy válhatott Drábik a zsidófaló - szélsőjobboldali orgánumok, a Barikád, a Nemzeti Internet Figyelő, a Kuruc Info, stb. ünnepelt primadonnájává? Már ott tartanak, hogy "virtuális miniszterelnöknek" titulálják, nem is túl viccesen, az öreg szabadeurópást.

Nem szegény portálokról van szó. Módjukban állna kritikai elemzés alá vetni az olyan műveket is, mint Drábik szóban forgó könyve. Elképzelhetetlen hogy azokat a visszásságokat ne vennék észre, amelyek kis töredékét cikkem tárgyal ja. Lehetetlen, hogy az intenzív ripacskodás ne keltsen ellenszenvet iránta.

És mégis... Hol a magyarázat, mi a magyarázat? Más helyen utaltam már a megfagyott Jobbik Net "Kuruc hívja a labancot" c. cikkére. Nem olvastam sem cáfolatról, sem perről, sem büntető feljelentésről.

A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben olvasható a sajtó irányításáról szóló passzusban [XII jegyzőkönyv] "A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat."

Hát erről lenne szó? A dolog mindenesetre elgondolkodtató. A magyar "hazafiság" ma teljesen kimerül abban, hogy cselekvésre képtelen emberek zsidózó portálokra írsogálnak. Mások ezeket az irományokat olvasgatják, esetleg hozzászólásaikkal tódítják az olvasottakat. Ez a "szellemi önbeporzás" tulajdonképp meddő, semmi sem sül ki belőle. A pótcselekvés viszont kielégülést és kellemes zsibbadtágot okoz. Nem árt és nem is használ senkinek. Jottányit sem befolyásolja a társadalmi, gazdasági reálfolyamatokat. Van viszont egy kockázata, ill. mellékhatása. Lehetővé teszik az "illetékesek" számára, hogy úgy olvassanak a békétlen lelkekben, mint egy asztalra kiterített kártyapakliban.

Hát erre megy az egész? Hogy ennél többet érdemelnénk? Hát' sajnos, nem!

2012.02.05

Hozzászólás

Aki nem most jött le a falvédöröl, az már Drábik életrajzából is tökéletesen kiolvashatja, hogy kivel állunk szemben. Drábik 1979-ben távozott Magyarországról az Egyesült Államokba. Minden jel szerint útlevéllel. Ott rögtön jól fizetö állásokat kapott, miközben - saját elmondása szerint - „reformátusként kiváncsiságból" a zsinagógákat látogatta, vagy zsidó barátai meghívására különbözö Magyarországról elszármazott zsidók összejövetelein tátotta a száját. Valószínüleg ezek hatása alatt alakult ki mérhetetlen tisztelete és csodálata a zsidó nép iránt, ami aztán végül ezen könyve megírásához vezetett. Az sem véletlen, hogy pont öt választották ki 1983-ban a szintén zsidó gócpontnak nevezhetö és Münchenben székelö Szabad Európa Rádió egyik szerkesztöi posztjára. Drábik a nyolcvanas években többek között azzal tünt ki, hogy amerikai zsoldban állva hüségesen kiszolgálta gazdáját, orrrba-szájba dicsérte azt az Amerikát, amelyet most olyan vehemenciával kritizál. Szolgálataiért késöbb Clinton elnöktöl személyes köszönö levélben részesült, amire mindmáig nagyon büszke. Attól a Clinton elnöktöl, aki elnöksége idején végig a zsidó maffia feltétel nélküli kiszolgálója volt, és elnökségének utolsó napján elnöki kegyelemben részesítette a zsidó alvilág számtalan prominens képviselöjét. De Drábik doktornak arra is futotta idejéböl a nyolcvanas években, hogy egy memorandumot írjon az Egyesült Államok kongresszusához és kormányához, amelyben a Ceausescu Romániájában élö zsidók és magyarok ellen elkövetett genocidiumra hívja fel a figyelmet, összemosva a jogos magyar sérelmeket az ott élö jelentéktelen zsidóság problémáival. A memorandum könyv formájában is megjelent 1982-ben - s mit ad Isten - véletlenül éppen Tel Aviv-ban. Közben pedig abban is szorgalmasan közremüködött a SZER szerkesztöjeként, hogy munkatársaival együtt felfuttassa és reklámozza az otthon Demokratikus Ellenzék fedönév alatt szervezkedö vegytiszta zsidó mozgalmat, amiböl aztán a késöbbiekben az SZDSZ nevü nyíltan magyargyülölö pártformáció kifejlödött. Tüzetes kutatások után sem találni semmi olyan nyomot, amely azt igazolná, hogy Drábik János „emigrációja" alatt bármiféle kapcsolatban állt volna az akkor még létezö magyar nemzeti emigrációval. Tevékenysége már akkor is csak az általa csodált „kiválasztottak" ajnározására korlátozódott.
Drábik jelenleg a Töke Péter nevével fémjelzett „Leleplezö" címü könyvújság föszerkesztö-helyettese. Töke önként tárta fel, hogy a pártállamban III/III-as besúgóként tevékenykedett, méghozzá meggyözödésböl. A zsák megtalálta foltját. Most már csak az a költöi kérdés, hogy egy ilyen múlttal (és jelennel) rendelkezö személy - mint Drábik - hogyan válhatott a nemzeti oldal megkérdöjelezhetetlen szaktekintélyévé, továbbá, hogy bizonyos, magukat nemzeti elkötelezettségünek valló újságok, televíziós csatornák, vagy internetes portálok mindezek ismeretében miért falaznak nyilvánvaló szélhámosságaihoz? Dobszay Károly

A többi hozzászólás: http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Drabik-II/Drabik-II.htm