Békét magunknak - békét magzatunknak!

2011. december 28-án mintegy ezer életvédő - köztük Csókay András idegsebész, F. Zoltán 1 éves abortusztúlélő, Andreas Laun salzburgi, Joan Chisarau temesvári püspök, Dusan Skurla szlovák életvédő és mintegy száz lengyel fiatal - jelent meg közkegyelmet kérve a magzati életkorú gyermekeknek a köztársasági elnök palotája előtt. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke 60 szál vörös, gyászszalaggal és nemzeti színű szalaggal átkötött rózsával együtt az alábbi, emlékező kérelmet nyújtotta át a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalát képviselő Cservenka Csaba úrnak. 

BÉKÉT AZ ANYAMÉHBEN! 
Békét magunknak - békét magzatunknak! 
(Emlékező kérelem dr. Schmitt Pálnak, 
a Magyar Köztársaság Elnökének 
2012. december 28-án, aprószentek emléknapján)

Tisztelt dr. Schmittné Makray Katalin, 
Köztársasági Elnökné Asszony! 
Tisztelt dr. Smitt Pál, Köztársasági Elnök Úr! 

Még csupán néhány óra és a 2012. január 1-én hatályba lépő alkotmány jegyében talán valóban új időszámítás kezdődhet a magyar nemzet történetében. Az új alaptörvény ugyanis kimondja, hogy 
"Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg." 
(Magyarország Alaptörvénye, II. cikk, 2011. április 25.)

Idehaza és külföldön, magyar honfitársak és európai polgártársak milliói várják epedezve egy olyan jogrend érvényesülését, mely a legkisebb és legvédtelenebb honfitársainkat pusztító belső háború után végre megállt tud parancsolni az anyaméheken belül dúló polgárháborúnak és népirtásnak itt, Magyarországon, és mindenfelé a világban. 
Szomorúan állapítjuk meg, hogy az egykézés népünket pusztító járványának évszázadai után 1956. június 4-én a Magyar Állam az 1043/1956. számú, a terhesség-megszakítást törvényesnek kimondó minisztertanácsi rendelettel hadat üzent a saját népe termékenységének. 
Éppen ezért időszerű Arany János sirámát idéznünk: 
"Levágva népünk ezrei / halomba, mint kereszt /, hogy sírva tallóz, aki él./ Király, tetted ezt."

2006. december 28-án, a dicsőséges 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, termékenységet jelképező rózsáink Dunába ejtésével gyászoltuk e jeleiben kevésbé nyilvánvaló, de következményeiben annál pusztítóbb háború hatmilliónál is több magyar és ennél is több európai áldozatát. 
Fájlaltuk, hogy a hatalmasok népszámlálásának hivatalos adatsorából hiányozni fog annak a hatmillió magyar léleknek a száma, akiknek nevei csak a Teremtés Könyvében és a tiszta lelkiismeret lapjain olvashatók. 
Áldozatként emlékeztünk meg nemzetünk teljesen jogfosztott kisebbségéről, a hazájukban hontalanná vált magzati életkorú gyermekekről. 
Fájt az is, hogy közösségi bűnbakképzés nyomán áldozattá vált az a sokmillió szülő is, akik gyermekeiket teherként és nem áldásként hordták, akiknek nem engedtük, akiknek nem segítettünk, hogy gyermekeikkel megédesülhessenek, és így jövőjük legyen. Nemzeti vészkorszakunk gyászának kifejezésekor engesztelve hirdettük, hogy áldozatok az elkövetésben ítéletvégrehajtóként együttműködő orvosok is, sőt a heródesi törvényeket meghozó vagy azt érvényesülni hagyó politikai döntéshozók is - vagyis a termékenységellenesség vesztőhelyére sodródtunk mindannyian. 
Ki kell végre mondanunk: elegünk van az áldozati szerepből! Elegünk van abból, hogy évről évre áldozatai legyünk ennek a véres, egész Magyarországot, de velünk együtt Európát is végpusztulásba döntő tragédiának! Termékeny és a megfogant honfitársak jövőjéről is gondoskodó anyaországot akarunk! Azért jöttünk ide magyarok, lengyelek, szlovákok, románok, osztrákok, svédek, olaszok és ukránok, azért fohászkodunk a Teremtés Urához is, hogy Őt engesztelve kérjünk kegyelmet magunknak - kérjünk kegyelmet magzatunknak, hogy a múltat békével betakarva így szülessen meg az eleven Jövő. 

Tisztelt Elnökné Asszony, tisztelt Elnök Úr! 
A világon létező törvények között talán a természet törvénye a leghatalmasabb, amely mindent és mindenkit szaporodásra, életfakasztásra, a megfogant élet védelmére serkent. 
Egy másik alaptörvény a szeretetnek, a gondoskodásnak és az igaz lelkiismeretnek az Égi Alkotmány szerinti törvénye, amelynek igéi az Isten Örök Könyvében olvashatók. Ez az a törvény, amelynek képviseletében ki merte mondani a parancsuralom ellen lázadó asszony, Antigoné, hogy "gyűlölni nem, szeretni csak születtem én". Ez az az alaptörvény, melyen évezredek orvosi erkölcse, a gyógyítók hitvallását tartalmazó Hippokrátészi Eskü is alapul: "senkinek nem adok mérget, asszonyt nem segítek hozzá magzata elhajtásához".
Ennek jegyében kérjük most szülész-nőgyógyász honfitársainkat, felajánlásukkal csatlakozzanak az abortuszmentes napok mozgalmához eddig csatlakozott 38 szülészeti klinikához és kórházi osztályhoz, vagyis a részükre biztosított lelkiismereti joggal élve utasítsák vissza az ítéletvégrehajtói szerepet, s így legalább az év három napján ők is tartózkodjanak a művi terhesség-megszakítástól. Kegyelmezzenek a terheseknek, kegyelmezzenek a magzatoknak, kegyelmezzenek mindannyiunknak! 

A harmadik törvény a magyar alkotmány Ön által idén húsvétkor aláírt alaptörvénye, amelytől azt várjuk, hogy az előbbi két törvénnyel összhangban zárja le végre az anyaméheken belül dúló pusztulásával nemzeti vészkorszakot, hogy a nemzetet teremtő, közös ihlet újra egy termékeny és gondoskodó anyaország éltetője legyen! 

Tisztelt Köztársasági Elnökné Asszony! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! 

Köszönjük az életvédő politikának és személy szerint Önöknek azt a történelmi tettet, melyet az új magyar alaptörvény megalkotása, aláírása jelentett. Örülünk, hogy Önök édesanyaként és édesapaként is jól tudják, mit jelent a béke. Örülünk, hogy Önök a nemzetközi olimpiai mozgalom békeküldetését előmozdító sportolóként is fennen hirdették a népeket és nemzeteket szolgáló nemes küldetés igéit. 
Mindezek alapján bátorkodunk azt kérni Önöktől, hogy erkölcsi erejükkel, tekintélyükkel álljanak ma újra a béke oldalára, emeljék fel messze hangzó szavukat a magyar nép, a termékenység hiányától szenvedő, jövőjében megháborított, gyermekeit ma még magától eldobó Európa népeinek és nemzeteinek érdekében! 
Az Élet Örömhírét hirdetve hadd mondjuk el Önöknek és mindenkinek: a húsvéti, új alkotmány és a magyarság határokon átívelő újraegyesítése nyomán csak akkor születhet újjá nemzetünk, ha a haza testén fakadt régi sebek gyógyítói nem feledkeznek meg a méhfalon belül húzódó nemzeti határok védelméről, a magzatukat súlyos tehernek érző szülők termékenységének felszabadításáról, a magzati életkorukat élő gyermekek alanyi életjogának biztosításáról. A magzati élet védelméről jelenleg "hatályos", élet- és közjóellenes "törvényt" hozzá kell igazítanunk az anyatermészet életfakasztásra serkentő alaptörvényéhez, a megmaradásunkat szolgáló Égi Alkotmányhoz. 

Tisztelt Elnök Úr! 
Kegyelemben teljes ünnepeket áhítva arra kérjük Önt, mint a Magyar Köztársaság elnökét és az Ön hitvesét, a Köztársasági Elnökné Asszonyt, hogy az új alkotmány erkölcsi és politikai ihletével 2012. január 1-től - még ha csak jelképesen is, élő és éltető igékkel - hirdessen közkegyelmet a magzati életkorú gyermekeknek és az őket teherként hordó szülőknek! 


Kérjük Önöket, hogy most átadandó 60 szál rózsa csokráról - a magyarság és Európa szívéről - oldozzák le gyászt, és a nemzeti színű szalag meghagyásával emeljék magasra a virágot, emeljék föl a Jövőt: emeljék magasra nemzetünket, emeljék magasra Európát, emeljék magasra a Világot! 
Kérem, mondják velünk együtt, és így hirdessük minden nemzetnek: 
Békét a világnak! 
Békét magunknak - békét magzatunknak! 
Békét az anyaméhben!