A budapesti társaság

1886

Azt, hogy hol áll meg a budapesti highlife[51] tulajdonképpeni határa, ezt csak a hölgyekre nézve lehetne határozottan megmondani. Azt ugyanis rögtön és elhibázhatlanul megmondják a Casinóban - ha valaki kérdezősködik, hogy egy vagy más különben előkelő nő a highlifehez tartozik-e vagy sem? De arra, hogy ki nem számítható alkalomadtán egy-egy báli vagy verseny seasonra a highlifehöz különben előkelő állású, gazdag nemes ifjak közöl.

Erre még a Casinóban sem tudnának minden percben biztos feleletet adni.

A habituéket[52] ismeri mindenki: be vannak azok írva nagy mágnás paloták komornyikjainak fő és törzskönyvébe. De hogy a highlifehöz lehessen számítani vidékről feljött uracsokat, kik mint jóhírű táncosok ezelőtt tán három-négy évvel a highlife salonjaiban nagyban szerepeltek, még a jelen vagy a jövő évben is: ehhez legalább is az szükséges, hogy ne szűnt meg legyen azon subjectív indok, amelyre való tekintetből az illetők éppen akkor, amikor a highlifebe fölavatva lőnek.

Miután család nő nélkül nem képzelhető, a nőkről pedig szabatosan tudni lehet, hogy beletartoznak-e a budapesti highlifebe vagy sem: meg lehet azt is mondani, hogy a budapesti highlife azon 122 családból áll, amelynél a főrangú mamák világbalépő comtesskáikat bemutatni comme il faut[53] dolognak ismerik. Társadalmi elemzés alatt e végeredmény oda jut ki, hogy a budapesti highlifeben ez időszerint csak egyetlenegy köznemes úri család szerepel, a többi 121 pedig főrangú család vagy legalább is olyan, amelyben legalább a mama főrangú. Természetesen nem tartozik bele a budapesti highlifebe minden mágnás, aki Budapesten lakik, csak azért mert mágnás.

Németországon beletartozik a highlifebe a legszegényebb mágnás is, akinek becsületes kenyérkeresete és benn a highlifeben tündöklőkkel közel vérszerinti rokonsága van. Budapesten a szegény mágnás rokont rendszerint csak Recreations-secretairenek vagy Maitre de plaisirnek[54] használják, ha ugyan még erre is fölhasználják; itt a szegény mágnást, sőt még a kevésbé vagyonos mágnást is lehetőleg távol tartják a highlife salontól. Legfölebb akkor tűrik meg, ha művészileg játszik valamely hangszeren; ha azonban "csak tudománnyal" vagy "csak" irodalommal foglalkozik, bármennyire érdemteljes sikerrel is: akkor futnak tőle még az utcán is, mint ahogy bálnélküli időkben futni szoktak az oly nem mágnás írótól, aki nem éppen divat-tárcász vagy ujdondász.

Valódi sérelem ez - nem ugyan nemzetünkre, de legalább a magyar arisztokráciának olyannyira hangsúlyozott "történelmi" jogosultságára nézve. Nem sérelem természetesen a mágnás bohémere nézve. Mert van ilyen is Budapesten, mint minden szék- és fővárosban. Azon Buckingham hercegnek, aki néhány év előtt a Hyde-parkban egy padon mint hajléktalan catilináris existencia[55] halt meg, - ezen Buckingham hercegnek vannak - fájdalom - rangos bajtársai Budapesten is.

Másfelől vannak Budapesten nem csekély számmal szegénysorsú főrangúak, akik becsülettel meg tudják keresni családjoknak a táplálékot. Sőt megható példáit látja az ember e körökben a martyrszerű munkásságnak és a másokérti eszményi önfeláldozásnak. Pedig nem lehet nagyobb életküzdelme a becsületes munkának, mintha az emberilét egyéb terhein kívül még az a kolonc is nyakába ereszkedik valakinek, hogy neki "rangja" van!


Előkelő, gazdag köznemességünk világfias műveltségű férfitagjai és magasabb "mondaine"[56] műveltségű hölgytagjai eddigelé nagyon elszigetelve érezték magukat Budapesten.

Újabb időben azonban megunták ezt az unalmas elszigeteltséget, közelebbi salónias társulásba szerveződtek egymással a fővárosi élet örömeinek ildomosan kedélyes kiaknázhatása végett, és elnevezték magukat gentrynek. Hogy salónias összeköttetésbe léptek egymással: ezt nagyon helyesen cselekedték; de hogy "gentry"-nek nevezik magukat, ennek nincs semmi értelme. [...]

Gentry alatt Angliában minden vidéki földbirtokost értenek, aki elég vagyonos és elég művelt arra, hogy részt vegyen a magasabb fokú vidéki társas életben. A genealógiához azonban a "gentry" fogalmának nincs a legkisebb köze sem. Valamikor természetesen a tulajdonjogilag teljesen független földbirtokosok, a "freeholder"-ek képezték a gentry magvát: de ma már nem kérdezi senki, hogy freeholder családból származik-e vagy sem, hanem mindenki elismeri a gentry tagjának azt, aki a vidéken lakik, és legalábbis akkora, vagy oly jól jövedelmező földbirtoka vagy akár bérlete van, hogy belőle családostul úrias kényelemmel megél, és emellett legalábbis annyi műveltsége, iskolai képzettsége van, hogy nem kell az ő társaságában szégyenkeznie a fensőbb körökben mozgó, egyetemi tanfolyamot végzett gentlemannek sem.

Az a társadalmi réteg, mely magát Budapesten most "gentry"-nek nevezi, nem hasonlít az angol gentryhez semmiben sem, csak abban az egyben, hogy ez a budapesti gentry is oly művelt, földbirtokos családokból áll, amelyek tulajdonképp saját birtokaikon a vidéken laknak, és a fővárosba csak mulatni, gyermekeik neveltetése végett vagy a papák, vagy a férjek magasabb rangfokozatú állami tiszviselősködése folytán járnak föl.

Angliában "country gentleman"-nek, tehát a "gentry" tagjának tartják azt a francia, olasz vagy német nevű vidéki művelt, vagyonos földbirtokos angolt is, akinek az atyjától a szomszédok még kést, borotvát, nyerget, ostort, prémet, tintatartót, papírost vagy portugalli gyümölcsöt vásároltak.

Egy bizonyos bevándorolt olasznak még ugyancsak látogatott boltja volt a Piccadillyben, midőn gyermekei már kifogástalan rókavadászként szerepeltek a grófságokban, mint az ottani gentry tekintélyes kebelbéli tagjai.

Budapesten azonban nem minden művelt földbirtokost fogadnak be a "gentry" társaságba; éppen ellenkezőleg, a budapesti "gentry" köreiben többet adnak a genealógiára mint maguk a mágnások. Az, hogy valakinek a nagyatyja még ökör vagy sertéskereskedő vagy zabszállító volt, éppen nem akadály dúsgazdag, mágnási rangra emelt unokájára nézve, hogy a mágnások highlifebeli kebelzetébe kedélyesen türelmes rokonszenvvel be ne fogadtassék. De próbáljon egy ökör- vagy sertéskereskedőnek megnemesített unokája, bármennyire gazdag, bármennyire művelt is, a budapesti "gentry" társaságba belépni akarni: elmegy tőle a kedve, tudom, még mielőtt cotillonhoz[57] jutott volna.

Oly művelt magyar földbirtokos gentlemaneket pedig, akik nem nemesek, még be sem eresztenek az ajtón, ha csak nem üzleti kérdésben. Nem volt ez mindig úgy 1848 óta, és szerencsére nem is valamennyi magasabb értelmiségű, előkelő nemes birtokos magyar család osztja ezen új divatú elkasztosodott - alakoskodó szellemet. De tény, hogy az áramlat megvan, és több oldalról nem talál a maga térfoglalásában semmiféle akadályra. [...]

A legfényesebb társaskör az, melyet gróf Széchenyi István alapított, a "Nemzeti Casinó".

Saját palotája van, mégpedig oly úri berendezésű, hogy már mint club helyiség is ritkítja párját a szárazföldön.

Termeinek szolid ízlésű és gazdag értékű fölszerelése megtetszett a walesi hercegnek is, aki sehol sem érzi magát oly jól, még tán a párisi jockey clubot sem véve ki - mint a magyar társadalmi életnek Hatvani utcai,[58] kívül méltóságteljesen komoly, belül pezsgőleg vidám tanyájában; a konyhája kitűnő, hogy elérzékenyülve beszélnek róla Bécs legelső éttermeiben a hazatért osztrák delegátusok; a könyvtára nem nagy ugyan, de oly gazdag a tudományos irodalom nagy és díszműveiben, hogy meglephetne bármely berlini egyetemi tanárt.

A tagdíj most 200 forint évenként, hat évi kötelezettséggel.

A magyar társadalom felső - nem tudom én hány? - ezerének színe-java itt ebédel, kávézik, vacsorál, cseveg, politizál, pletykál, szivarozik, csibukozik, burnótozik, nyújtózkodik, ujjong, boudíroz, élcelődik, humorizál, raissoníroz, szitkozódik, schimpfel, panaszkodik, tekézik és részben - majd csak hogy nem azt mondhatnám, "mindenekfölött" kártyázik. Vérmes természetű úri ember a XIX. század utolsó évnegyedében nem töltheti sehol oly pompásan az unalom napjait, mint a budapesti "Nemzeti Casinóban". Talál itt mindenki magához való társaságot. A legkényesebb highlifeman és a legmerészebb sportman nemkevésbé mint a diplomata vagy államférfi, országos képviselő, bíró, miniszteri tisztviselő, ügyvéd, orvos, bankár, szintúgy mint a felföldi vagy alföldi földesúr meg a bálozó és a ballerinázó fiatalság.

A termek száma elég nagy arra, hogy az élet legkülönbözőbb elemei megférjenek ugyanazon födél alatt, és ugyanannyival inkább, minthogy a gyülekezés a nap különböző szakaiban történik az életízlés egyes csoportjai részéről. A habituék már rég eltarokkozták a casinói időszámítás szerint vett napnak legnagyobb részét, midőn jönnek a politikusok és egyéb "lateinerek",[59] hogy eszmét cseréljenek vagy hogy megtudják, hogy mi az újság?

Aki nem tartozik a meghittebbek közé, annak természetesen nem mondják meg mindjárt a kávézó corridoron, sem a kandalló szobában, hanem be hagyják őt szép csendben vonulni az olvasó-szobába.

Színházi előadás előtt egy-két órával jelenik meg a jeunesse dorée[60] a teke-szobákban; ezután szállingóznak be egy távolibb szobába a curiai, királyi táblabírák, magas állású tisztviselők, takarékpénztári notabilitások, idősebb képviselők, tekintélyes ügyvédek, orvosok, egyetemi tanárok, szóval a Casinó legkomolyabb alakjai.

Színház után jelenik meg ismét egy más teremben a tulajdonképpeni highlife. Vacsora, vagy ha tetszik ebéd után pedig jönnek az élite azon tagjai, akik csak másnap délelőtt hajtatnak haza lakásaikra.

Szóval valódi clubélet ez, mint akár Angliában.

A "Nemzeti Casinó" jeunesse doréeja rendezi Budapesten a tulajdonképpeni highlife piknikeket. Pár évvel ezelőtt az "Európá"-ban, jelenleg saját díszes helyiségeiben.

A jockey-clubot is ugyanaz a jeunesse dorée tarja fönn, amely a "Nemzeti Casinó"-ban a sport összes kérdéseiben, de különösen a lóversenyek dolgában irányadó tekintélyt gyakorol.

A "Nemzeti Casinó" tagjainak száma megközelíti az ezeret. Ami igen örvendetes, mert a nagy Széchenyi István azért alapította a Casinót elsősorban, hogy abban a művelt magyar emberek rang, vallás és vagyoni különbség nélkül a társalgás és egyéb társas élvezetek terén mentül jobban összesimuljanak egymással.

Ezen összesimulás körülbelül meg is történik a "Nemzeti Casinó"-ban, bizonyos elemek közt és bizonyos fokig; minden irányban még nem igen, de mégis sokkal örvendetesebb mérvekben mint a nagy közönség talán - egyes incidensekből ítélve - körülbelül gondolja.

Természetesen a rendi reakció tényezői a nagy Széchenyi e nemescélú alkotását nagyon szeretnék a saját egyoldalú velleitásaik[61] érdekében minden irányban kihasználni.

Ámde ez nekik csak nagyon csekély mérvben sikerül.

Néhány ember lármáz, visszatetsző, korellenes nyilatkozatokat tesz -, ennek azután elmegy a híre: de ezért nem lehet az egész Casinót felelőssé tenni. Ha berukkolna mind a kilencszáz vagy hány kaszinói tag a közgyűlésre: egészen más alaphangban nyilvánulna "kifelé" a közönség felé is az, amit kaszinói szellemnek szoktak nevezni.

Miután azonban a közgyűlésen rendszerint nagyon csekély számmal jelennek meg tagok a komolyabb életízlés csoportjaiból: a jeunesse dorée pártja van rendszerint többségben. Ennek pedig nem veszi senki rossz néven, ha vidámabb színben fogja föl a világ folyásának postulatumait, mint akár a tudomány emberei, akár a politikusok. No de míg a választmányban oly magyar főurak fognak benn lenni, mint gr. Csáky László és b. Podmaniczky Frigyes, addig ne féltsük társadalmunkat e vidámabb életízlés követelményeitől se.

Az igaz, a hazai irodalomra, művészetre a "Nemzeti Casinó" mégis kissé többet költhetne, mint ahogy költ jelenleg, amidőn a játékból befolyt sok ezernyi jövedelemnek csak egy kis töredékét fordítja évenként culturális célokra.


A legjelentékenyebb társaskörök a "Nemzeti Casinó"-n kívül - eltekintve a politikai párt-clubboktól - az "Országos Casinó", a "Nemzeti kör" és a "Fővárosi kör".

Az "Országos casinó"-t oly áramlat létesítette, amely felől nem lehet elismerés nélkül nyilatkoznunk. Ez az a hamisítatlan művelt, demokrat fölfogású áramlat volt, mely a régi magyar nemességnek és a fensőbb honoratior[62] elemeknek szívélyes, benső tömörítését vette célba a rendi reakció első szárnypróbálgatásai ellenében. (Azóta némelyek rútul vissza kezdenek élni a "gentry" elnevezéssel.) Gróf Zichy Jenő és Pestmegye jeles alispánja állanak ez "Országos Casinó" élén.

A "Nemzeti kör" több évtizeden át áll már fönn az "Uri", most Koronaherceg-utcában.[63] Leginkább tekintélyes ügyvédek, orvosok, előkelő házi urak közkedvességű gyűldéje.

A "Fővárosi kör" elemei legkivált Budapest törvényhatósági ügyeinek szabad eszmecsere útjáni barátságos megbeszélése végett alakultak pár év előtt e társas körré.

Aki tudja, hogy minő hatalmas társadalmi tényezőket rejt magában a közel ötödfélszázezer lakosú Budapest főváros 400 tagú képviselőtestülete: csak az tudja megérteni azon horderőt, amellyel e virágzó kör Magyarország értelmi, erkölcsi és anyagi legnagyobb gócpontjának legközelebbi jövőjét illetőleg bír.

A magasabb értelmiség és a nagyvonalú előkelő polgárság gyűlekezik itt egybe és pendít meg vagy pártfogol nem egy eszmét, amellyel a fölvilágosult hazafiság áldozik a kor kívánalmainak.

A kör egyik dísze maga Budapest főváros közszeretetben álló kitűnő polgármestere Kammermayer Károly. Oly férfiú, ki úgy is mint kimagasló közigazgatási szakerő, és mint mintaszerű, fáradhatatlanul, sőt már-már önmagát emésztőleg buzgó, választott feje Magyarország fővárosa önkormányzatának, meg úgy is mint európai műveltségű gentleman egyike a haza jeleseinek. Érdemekben gazdag férfiú az első alpolgármester, Gerlóczy Károly is. Rendkívül sokat köszönhet neki a főváros magyarosodásának ügye. Kada Mihály második alpolgármester szintén jeles törvényhatósági főtisztviselő. Királyi Pál, e veterán képviselő híres előbajnoka a magyar szabadelvűségnek és a főváros egyéb kitűnőségei kölcsönöznek tekintélyt e nagy horderejű körnek. - A társasélet külső mozgalmaira nézve jelentékeny előny, hogy Tisza Kálmán Török Jánosban oly korszerű, képzettségű s műveltségű szakerőt állított a fővárosi állami rendőrség élére. [...]

A budapesti pénzvilág tényezői túlnyomólag idegen eredetű elemek, amelyek azonban nemcsak a magyar nemzeti szellemélet világától állanak távol, de távol állanak egyáltalán ma még minden magasabb cultúrától. És ez nemcsak az 1850 óta hihetetlenül felszaporodott és még hihetetlenebbül fölgazdagodott zsidó kereskedőkre, tőkepénzesekre nézve áll, de áll a budapesti "felső tízezer"-nek azon ezer meg ezer német eredetű polgárára nézve is, akik mint nagyobb iparosok, kereskedők, ház- és telektulajdonosok küzdötték föl magukat a vagyonosság magasabb fokára.

Annál örvendetesebb tudomásul venni, hogy a budapesti pénzvilágnak némely kimagasló alakjai már teljesen beleolvadtak a magyar nemzeti közművelődés organismusába és társadalmi befolyásuknál fogva az üzletvilágnak kevésbé culturális tőkepénzes rétegére, valamint a nagykereskedői, nagyiparos osztályra is mind inkább nemzeties érdekű vonzerőt gyakorolnak.


A budapesti pénzvilág élén vagyoni tekintetben mindenesetre a Wodiáner család, és különösen ennek a báró Wodiáner Albert által képviselt főúri ága áll.

Nagyon eszes, kedves modorú ember báró Wodiáner Albert, ezt senki sem vonja kétségbe. Huszonöt millió ura, országos képviselő és garcon.[64] Modern ember egészen, érintkezik a highlifevel szintúgy mint a pénzvilággal és a nagykereskedői osztállyal; sőt ellátogat szerényebb házakba is, az álarcos bálokra, és a divatfürdőket meg már éppen szorgalmasan látogatja. Műgondteljes udvarlója a szépnemnek: de annyira józan, hogy gyakran szinte kétségbeejti a ballerinákat és a Rochefoucauld herceg világnézetét követő lionneokat.[65]

Ha nincs egyéb tárgy a szőnyegen: akkor még a highlifenek is eszébe jut, hogy ez a magyar Rothschild még most sem házasodott meg.

Sok tréfás dolgot lehet hallani azon kísérletekről, amelyek az ő megházasítása végett tétettek.

De miként már mondám, ő nagyon eszes ember és egyúttal nagyon józan is: és így bajosan fog egyhamar sikerülni mindaz, amit rávonatkozólag majd itt, majd ott tervezgetnek.

Báró Wodiáner Albert nővérét gróf Nemes Vince bírja nőül. Egyike hazánk legműveltebb és legtehetségesebb főurainak.


A Harkányi család szintén többszörösen milliomos. Gyönyörű földbirtokai vannak, amelyeket mintaszerűleg kezelnek. Harkányi Frigyes országos képviselő jelenleg a család feje. Mint miniszteri tanácsos beható tanulmányokat tett Magyarország közgazdasági politikájában, nagy befolyású tagja a szabadelvű pártnak, a fusió előtt pedig a Deákpártnak egyik legbuzgóbb támogatója volt.

Európai műveltségű gentleman, aki családi összeköttetésénél fogva már alkotmányos életünk újra megnyílta előtt is otthonos volt a highlife köreiben. Fivérével, Harkányi Károly országos képviselővel nagy házat visznek, melyet a highlife és gentry tagjai egyaránt előszeretettel látogatnak. [...]

Wahrmann Mór nagy házat visz és ezt oly magyar szellemben cselekszi, hogy bizony-bizony tanulhatna e tekintetben tőle nem egy highlifemanünk.

Wahrmann Mór bankár, és éppen ezért, mert csak bankár és még nem lett báróvá: vele szemben ugyanazt az observanciát ápolgatja a mi highlifeűnk is, amely a szárazföld arisztokratikus államaiban dívik. Nagyon szívesen elmennek az ő ebédjeire, estélyeire a főrangú urak, de őt meghívni nem igen van napirenden.

Wahrmann Mór azonban ezért sem el nem búsúlja még magát, sem nem igyekszik báróvá lenni. Az akar maradni, ami volt, ki saját erejéből küzdte föl magát egyszerű, de már akkor is művelt, olvasott banküzletemberből többszörösen milliomos bankárrá, aki mint országos képviselő a saját értelmiségének, alapos tanulmányainak és meglepő ékesszólásának súlyával mindig nagyon sokat fogna nyomni a parliamentben, még ha nem lenne egyúttal milliomos és amellett igen szellemes élc-mester is.

Wahrmann Mór nagyon jó nevelést adott gyermekeinek, - nemcsak európai műveltségre, de igaz magyar hazaszeretetre is legyen tekintet a gyermekek nevelésénél: ez volt az ő jelszava.

Szellemes szép leányát Renéet megyeri ifj. Krausz Izidor nagybirtokos vette nőül. Wahrmann Mór éppenséggel nem óhajtotta utánozni az európai bankárvilág azon ismeretes szólását, amely azt tartja, hogy korunkban egy bankár leányának nem is lehet egyéb hivatása, minthogy legalább is grófhoz, ha nem herceghez menjen férjhez.

Maglódi Wodiáner Albert országos képviselő szintén előkelő házat visz és közkedveltségű tagja a tüzetesen budapesti társaság modernebb fölfogású köreinek. [...]

Budapest milliomosainak névsorát nagyon érdekes lenne egybeállítani. De ez nem oly könnyű dolog, mint talán az adóhivatalban első pillanatra gondolnák. Mózes-vallású hazánkfiai mindenesetre igen jelentékeny százalékkal szerepelnek e létszámban, de éppen nem kizárólag. Vannak milliomosaink között egyfelől görög eredetű előkelő családok, pl. a Lyka, Muraty, Manó, Haris, Sacelláry, stb. családok, másfelől pedig autochthon[66] budapesti előkelő polgár családok is. Ez utóbbiak közé tartozik a legnagyobb budapesti háztulajdonos, Kasselik építőmester örököseinek családja, a Schmied-Unger örökösök, és maga Budapest érdemteljes, jeles főpolgármestere, a közszeretetben álló Ráth Károly családja is. Körülbelül 190 milliomos van Budapesten; 120 keresztény és vagy 80 zsidó [sic!]. Amazok közt tán a leggazdagabb Haggenmacher Henrik, ki mint egyszerű molnár telepedett a Schweizból Magyarország fővárosába. Roppant gazdag, sokszorosan milliomos Vigyázó Sándor nagybirtokos, kamarás is, továbbá a Langheinrich család, melynek bájos örökösét jeles jogtudósunk, királyi táblai bíránk, Dr. Emmer Kornél volt országos képviselő vette nőül; Hübner építőmester, stb. A zsidó milliomosok között szerepelnek a tornaallyai Schossbergerek, 3 Fischel, 4 Krausz, 3 Taffler, Bischitz Dávid, akinek a neje nagy érdemeket szerzett a közjótékonyság terén, 2 Mauthner, Louis Hirsch, Jacques Haas, Herzog, hatvani Deutsch, Baumgarten, Ehrenfeld, Freistedter, Stern, Russo, Gyömrei, okányi Schwarz stb.

A budapesti előkelő polgárság túlnyomóan német eredetű; de jelentékeny részt képvisel abban a zsidóság; vannak törzsgyökeres, vidékről beszármazott magyarokon kívül még egyéb nemzetiségűek is, csehek, tótok, görögök, olaszok, románok, szerbek, macedovlachok, sőt spanyolok is. Ez utóbbiak azon spanyol katonák ivadékai, akik Lotharingiai Károly seregével jöttek Buda alá. [...]

Néhány évtizeddel ezelőtt, eltekintve a farsangi báloktól, színháztól, alig volt egyéb nagyobb méretű érintkezési pontja a polgárságnak a társas életben még mint a "polgári lövölde". A polgári családok, még a legvagyonosabbak is úgy éltek, mint ahogy élni szoktak abban az időben bármely nagyobb, udvar-nemlakta középeurópai városban.

Ma Budapest vagyonosabb polgársága úgy él, mint akár a párisi bourgeoisie. Élvezetek dolgában Budapest csakugyan jobban is hasonlít a Szajna melletti világvároshoz, mint bármely városa a német birodalomnak meg az osztrák Reichsrathban képviselt királyságoknak és országoknak.[67]

Ehhez képest átalakultak a vagyonosabb és műveltebb polgárság erkölcsei is csaknem teljesen. Egynémely germán népek merevségét, feszességét, egyoldalúságát, pedansságát nem lehet fölfedezni e körökben a legtávolabbról sem; a magyarok, svábok, tótok, szerbek, görögök, olaszok, spanyolok és csehek ez érdekes keverékében van annyi pezsgő életkedv, mint a régi jó bécsi németben, ennek hátrányteljes túlkönnyűsége nélkül; van azonban munkakedv is benne és ott ahol kell, komolyság is, akár az északnémetben. Egész lényén azonban egy egységes nagy vonás fuvall máris keresztül: a magyarság beleolvasztó tűzereje.

Egyébként nemcsak az élvezet terén emelik e társadalmi réteget a főváros haladásteljes újabb vívmányai nyugat-európai színvonalra. Ha van Budapestnek oly Operaháza, oly Nemzeti Színháza és oly Népszínháza, amelynek úgy műélvezetét, mint fényes berendezését irigyli tőlünk nem egy nemzet fia: nemcsak oly Redouteja[68] van, mint aminőt szintén e célra alig lát az ember egyebütt földrészünkön; de van Budapestnek oly dúsan virágzó egyleti és társulati élete is, amely száz meg száz gócpontban foglalkoztatja majd anyagi, majd közművelődési, majd ismét közjótékonysági célokra a vagyonosabb elemeket. Előkelő polgárságunk ezen egyleti és társulati életben gyakorolja tevékenységét közel két évtized óta. Valaki kiszámította, hogy Budapesten annyi egylet és társulat van, miszerint egy művelt vagyonos budapesti lakos az esztendő egész szorgalmi ideje alatt reggeli 8 órától esti 8 óráig minden egyes nap, minden egyes órájában találhat magának oly választmányi vagy közgyűlést, ahol magát a közügy javára értékesítheti. Négyszáz előkelő budapesti polgárt pedig a főváros képviselete mint bizottsági tagot foglalkoztat állandólag. Ez egy kis parliament, amelynek szakbizottsági, választmányi és közgyűlései több embert és az év nagyobb részén át foglalkoztatnak mint Európa legtöbb államának országgyűlése.

Bele is tanult már a budapesti előkelő polgár az önkormányzati tevékenységbe, a parlamentáris eljárásba és mindenek fölött az ékesszólás mesterségébe elannyira, hogy vetekedik e részben a City bármelyik lakosával.

A magyarosodás a budapesti polgárra nézve egyúttal annyit is jelent, mint eleurópaiasodás és alkotmányos érettség.

E magyarosodás ma már oly gyökeres Budapesten, hogy nem képzelhető eset, hogy a jelen nemzedék gyermekei bármily fölmerülhető behatások alatt is egykor még visszanémetesedhetnének. Ki ezt nem hiszi, gondoljon azon örömtől riadó zokogásra, amelyben a német eredetű, német nevű, német nyelvben fölnevelkedett, de már magyar hírlapot olvasó budapesti "burger"-nek hazafias érzelmektől túláradó, gulyáshúst, somlyait kedvelő, hortobágyi népdalt fütyürésző, Rákóczy nótától ittas lelke abban a pillanatban kitör vala, midőn a francia nemzet költői, írói, művészei fölmászának ott a Duna partján a vasrácson keresztül a szoborra és föltevék hódolatteljes lelkesedéssel Petőfi Sándor ércfejére a koszorút! Aki a jelenetet látta, az nem félti a budapesti polgárság legkésőbb ivadékát sem többé semmiféle "Schulverein"-tól.[69]


A budapesti társaság. Bp., 1886. 416-421., 439-443., 448-450., 452-453., 456-457., 465-467. p.

_______________________________________________________________________

lábjegyzetek

51. Előkelő világ.

52. Törzsvendég.

53. Illdomos.

54. Vigasságrendező, mókamester.

55. Olyan ember, aki mindent mer, nincs vesztenivalója, mint a római Catilina.

56. Nagyvilági.

57. Francia füzértánc.

58. A Nemzeti Kaszinó palotája a Hatvani (majd Kossuth Lajos) utca 5. sz. alatt volt.

59. Értelmiségi foglalkozást űző.

60. Aranyifjúság.

61. Irányultság.

62. Nem nemesi származású értelmiségi.

63. Ma: Petőfi Sándor utca.

64. Egyedülálló.

65. Ficsúr, aranyifjú.

66. Bennszülött, törzsökös.

67. "A Birodalmi Tanácsban képviselt országok és tartományok" - az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati "osztrák" felének hivatalos megnevezése.

68. Vigadó.

69. Német iskolaegylet - a Monarchia nyugati felének nagyvárosaiban a nacionalista iskolaegyletek a nemzetiségek közötti nyelvharc fontos szereplői voltak.