Ady Endre
A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ, 
Majmos, zavaros, perces, hittelen, 
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, 
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. 

Magyar Bábelnek ostoba kora, 
Ments Atyaisten, hogy benne legyek - 
Engemet kötnek égbeli jegyek 
S el kell hogy jöjjön nászaink sora. 

Most perc-emberkék dáridója tart, 
De építésre készen a kövünk, 
Nagyot végezni mégis mi jövünk. 
Nagyot és szépet, emberit s magyart. 

Robogok honról rejtett vonaton, 
Ebek hazája ma, nem az enyém - 
S ha marad csak egy hivőm, szent legény, 
Még a holttestem is ellopatom. 

Ez a ricsaj majd dallá simul át, 
Addig halottan avagy éberen, 
Pihenjen a szent láz s az értelem, 
Míg eltünnek a mai figurák. 

Magyar leszek majd hogyha akarom, 
Ha nem sutáké lesz itt a világ, 
S fölcsap minden szent és igazi láng 
Rejtekből avagy ravatalon. 

(1913)